Énekes István első ellenfele a francia Fayaud volt, akit a többség erősebbnek tartott. De segítői (közöttük Piller, aki egykor birkózást és ökölvívást is tanított) elhitették a magyar fiúval, hogy van keresnivalója. Énekes állandóan változtatta technikáját, harcmodorát, és ez nagyon megzavarta a franciát, aki a pontozásban nagyon alulmaradt...
Következett az olasz Rodriguez, akit egy évvel korábban már megvert. Ismét egyértelmű volt Énekes fölénye, és a közönségnek is nagyon tetszett boxolása. Mivel már nem volt több európai ellenfele, ez a győzelem az Európa-bajnokságot is jelentette számára.
Az elődöntőben a hazaiak kedvence, Salica volt soron. Az első menetben (mondhatni: szokás szerint) Énekes volt a jobb, a másodikban Salica. A harmadik menetre általában elfáradó Énekes most összeszedte minden erejét, és szoros pontaránnyal ugyan, de győzött, így az aranyéremért küzdhetett.
A mexikói Cabanas könnyebb ellenfélnek ígérkezett, mint Salica, viszont pihentebb volt, neki csak két mérkőzést kellett végigöklöznie a döntőbe jutáshoz. Énekes újra taktikai változtatásaival hívta fel magára a figyelmet, mire Cabanas kitapasztalta volna harcmodorát, máris váltott. Nagy fölénnyel hirdették ki Énekes győzelmét, a közönség tapsviharral jutalmazta produkcióját.