A los angelesi olimpia első pólómérkőzése mindjárt az amszterdami döntő visszavágója volt: Németország-Magyarország. Kiss Ernő, a segédedző és masszőr ki is jelentette: "No, ez a torna a döntővel kezdődik és a selejtezőkkel folytatódik!" A revans vágya fűtötte a magyar csapatot, és hiába vonultatott fel 5 amszterdami bajnokot is a német gárda, egyértelművé vált a magyarok fölénye. Csak 6-0 után tudtak kétszer betalálni Rademacherék.
A japánokat 18-0-ra ütöttük ki. (Ki)ütésben a német-brazilon sem volt hiány, csakhogy... A németek 7-3-ra nyerték a talákozót, amelyet Komjádi Béla vezetett, és következetesen lefújta a brazilok szabályatlanságait. A feldühödött dél-amerikaiak kiszállván a medencéből, nekiestek előbb Komjádinak, majd páholták, akit csak értek. A brazil válogatottat kizárták, hátralévő mérkőzéseiket 5-0-ás gólaránnyal írták jóvá.
A házigazdák 4-4-es döntetlent játszottak a németekkel, és nagyon megjött az önbizalmuk, úgy gondolták, ellenünk is lesz keresnivalójuk. De csak a labdát keresgélhették, hétszer meg is találták a kapujukban (7-0). A végén a németek 10-0-ra verték a japánokat, így
1. Magyarország, 8 pont (36-2) ; 2. Németország, 5 pont (23-13) ; 3. USA, 5 pont (20-12).