A 30-as évek sportéletére dinamikus fejlődés jellemző. A magyar sportban végbement változások jelentős része erre az időszakra esett. Ezeket a változásokat a Klebersberg Kunó által a 20-as években bevezetett, a sportszervezést és irányítást is érintő reformok alapozták meg. A folyamat végén élsportolóink zöme utolérte a nemzetközi élmezőny teljesítményszintjét, és versenyzőink egyre több világversenyen szereztek dicsőséget a magyar színeknek. Ugyanakkor a sport (köszönhetően az erőteljes politikai támogatásnak) egyre inkább a mindennapok szerves része lett, néhány kivételtől (tenisz, vitorlázás, lovassportok, stb.) eltekintve már nemcsak egy szűk elit szórakozása volt, emellett átgondoltan megszervezett kereteket öltött. A sportújságírás sem szorult már a sajtó perifériájára, egyre színvonalasabb sajtótermékek jelentek meg, és a rádióban vagy a filmhíradókban is mind nagyobb számban találkozhatott sporttudósításokkal a kor embere. A sajtó nagy szerepet vállalt a sportnyelv megújításában is.
A korszak nyitányát beárnyékolta a gazdasági világválság, amely természetesen a sportéletre is hatást gyakorolt, ám ez a hatás nem mindig volt egyértelműen negatív. Sok vállalat használta ki azt a lehetőséget, hogy a sportberuházások egy 1921-es törvény alapján állami támogatást élveztek. 1925 és 1935 között 140 felett volt az olyan új leventeotthonok száma, amelyekhez sportolásra is alkalmas termeket építettek. Ugyanakkor a telekspekulációk következtében maradt el több más beruházás mellett a Nemzeti Stadion felépítése. Főképpen az egyetemek, főiskolák sportlétesítményeinek megépítése sínylette meg a válság időszakát.
A sportegyesületek is ellentmondásosan élték át a nehézségeket. Az erős szakszervezeteket maguk mögött tudó "liberális polgári hátterű munkás sportegyletek" még fejlesztésekre is képesek voltak. A kisegyesületek viszont nagyon megérezték az állami támogatás megcsappanását. Ezek a társadalmi egyletek már nem tudtak eleget áldozni az atlétikára, tornára, ökölvívásra vagy birkózásra, szakosztályaik egy részét átmenetileg szüneteltetniük kellett.
A fenti körülmények hatására a tehetségesebb versenyzők elhagyták a vegetáló kiegyesületeket, és állami klubokban (MÁV, Postás) vagy tőkereős magáncégek egyesületeiben (Győri Vagon- és Gépgyár, Egyesült Izzó) folytatták pályafutásukat. Az anyagi viszonyok és a társadalmi helyzet is nagyban befolyásolták azt, hogy egy mozogni vágyó fiatal melyik sportágat választotta. Az atlétikában inkább a paraszti származásúak, a labdarúgásban vagy ökölvívásban a városi "proligyerekek" érvényesültek. A korábban főképpen katonatisztek által űzött sportágakban (vívás, lövészet) kezdtek megjelenni a városi polgárok gyermekei. A nagy anyagi ráfordítást igénylő autó- és motorsport, vitorlázás, repülés nagyrészt megmaradt a biztos anyagi háttérrel rendelkezők sportjának. Az is igaz viszont, hogy a legtehetségesebbek számára (főképpen a presztízs miatt) megnyílt az út. Sok sportágban a nők is kivívták a teljesítményüknek megfelelő rangot.
A financiális problémák néha nagyon nehézzé tették még a legjobbak felkészülését és versenyzését is. 1932-ben még a Los Angeles-i olimpiai részvételre sem kerülhetett volna sor a pólósok pénzszerző amerikai túrája és a külföldi magyarság támogatása nélkül.
A 30-as években a külföldről szerződtetett edzők, szakvezetők többségét már felváltotta a hazai szakembergárda, mely elsajátította a legkorszerűbb elméleti és gyakorlati eredményeket, technikákat. Ennek is köszönhető az a nagy sikersorozat, amely ezt a korszakot jellemzi.
Asztaliteniszezőink 1926 és 1935 között taroltak a világbajnokságokon, mind egyéniben, mind csapatban. A kardvívás és a vízilabda is ebben az időben vált "magyar" sporttá. Úszásban, ökölvívásban, birkózásban is kiemelkedően szerepeltek sportolóink. A legnépszerűbb sportág, a labdarúgás is büszkélkedhet egy VB-ezüsttel, amit akkor a közvélemény hatalmas bukásként fogott fel. A korszak sportéletének és a sikersorozatnak is legmarkánsabb eseménye a berlini olimpia volt.
Az élsport mellett az általános testi nevelés is fejlődést mutatott. Hóman Bálint kultuszminiszter tanügyi reformjai a testi nevelést összhangba hozták a szellemi és lelki neveléssel, a testnevelő tanárok erkölcsi és anyagi elismertségét pedig egy szintre emelték a többi nevelőével. Növekedett a szervezett táborozások, mozgalmak, jelvényszerző próbák száma, de a "totális szabadidő-mozgalmat" nem sikerült létrehozni.
A 40-es évek elejétől kezdve fokozatosan leépültek a sportszervezés és irányítás klebersbergi alapjai, a sportéletre egyre nagyobb befolyást gyakorolt a háborús készülődés, a hadbalépés után pedig a testi nevelés nyíltan a militarista célok szolgálatába állt.
A statisztikai adatokat feltüntető oldalakon bizonyos esetekben a 30-as évek előtti ill. az azt követő évek is szerepelnek.