Rendező, színháztörténész, esztéta. Az irodalomtudomány kandidátusa. Színésznek készült. Pályáját szülővárosában, Szegeden kezdte, Gál Gyula mesternél. Színészkedett Forgács Rózsi Kamaraszínházában (1925), majd Szegeden. Párizsban dolgozott 1925-1927 között Firmin Gémier mellett. Rendezett Szegeden (1928-29, 1931-33), az Új és a Magyar Színházban (1928). Megalapította a Szegedi Szabadtéri Játékokat, s a Dóm téren színre vitte Az ember tragédiáját 1933-ban. 1935-ben a Színpad címűlap szerkesztője volt. Főrendezőként dolgozott a Bethlen téri Színházban egy rövid ideig, majd tanított az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában (1935-38). 1936-ban a Magyar Színháztudományi és Színpadművészeti Társaság titkárává választotta. 1937 és 1943 között vezette a Független Színpadot, s szerkesztette az azonos című folyóiratot. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be, onnan Moszkvába szökött, majd 1945 júliusában tért haza. Tanított a Színiakadémián színjátékelméletet és -gyakorlatot. Volt művészeti igazgató a Magyar Állami Filmgyártó Vállalatnál (1948-49), osztályvezető a Népművelési Minisztériumban (1949-50), igazgató az Ifjúsági Színházban (1950-51), rendező a Nemzeti Színházban (1945, 1949) Madách Színházban (1951-52), Pécsett, Kaposvárott (1962), állt az Országos Színháztörténeti Múzeum (1953-57), a Színház- és Filmtudományi Intézet (1957-59) és a Színháztudományi Intézet (1959-69) élén. 1957-től 1972-ig az ITI magya tagozatának elnöke. 1959-től az ELTE BTK esztétikai tanszékén docens, majd az Egyetemi Színpad Universitas együttesének tanár-elnöke volt. Kossuth-díjas (1949).