Színész, rendező, színházigazgató, színháztörténeti szakíró. Mérnöknek tanult a Műegyetemen, majd a Színművészeti Akadémia elvégzése után színész lett. Magyarországi színházakban (Csóka Sándor - Miskolc ; Krecsányi Ignác), majd Kolozsváron színészkedett, ahol 1896-ban doktorált Csiky Gergely realizmusa című tanulmányával. 1902 és 1905 között a szegedi, 1905 és 1930 között pedig a kolozsvári színház igazgatója, majd két évig főrendezője volt. Janovics törekvése volt, hogy színházában a dráma kultuszát mozdítsa elő, ennek érdekében szeretett volna megszabadulni az operettől, ezt azonban a magyar kultuszkormány nem nézte jó szemmel. Terve kudarcától azonban kedvét nem veszítette el. Tradicionálisan magas színvonalon igyekezett tartani az ország második legrangosabb színházát. Törekvéseinek egyik legszebb bizonyítéka a "magyar drámatörténeti előadások" sorozata, melynek keretében 28 darab került bemutatásra. Ennek a páratlanul eredeti ciklusnak a következtében a magyar dráma fokozatos fejlődést mutatott. Munkásságával felbecsülhetetlen érdemeket szerzett az erdélyi magyar színjátszás történetében. 1936-ban színészkollegáival együtt szervezte meg a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A 30-as években méltatlan kirekesztettségében az irodalommal kezdett foglalkozni. 1945-ben ismét átvette a kolozsvári színház igazgatását, s a Bánk bán-bemutató előkészületei közben érte a halál. Mint rendező és színházigazgató ötvözte a hagyományokat és az újításokat, de humánus eszményeihez végig hű maradt. A magyar filmgyártás úttörője volt: az 1914-ben alapított PROJA, később Corvin, majd Transsylvania Filmgyár 1920-ig 48 filmet forgatott.