A Szegedi Szabadtéri Játékok története 1930 és 1939 között

A kezdetek

Az 1930-as években Európában már nagyon elterjedtek voltak a szabadtéri tömegrendezvények. Egy fiatal, világot látott színházi szakember, Hont Ferenc és a helyi városvezetők elképzelése egybeesett a hivatalos politikával: Trianon után, az elszigeteltség oldására a kultúra hatékony eszköznek bizonyulhat. Megszületett tehát a Szegedi Szabadtéri Játékok. Helyszínül a Dóm teret választották, bár eleinte kétséges volt, vajon alkalmas-e ilyen feladatok ellátására: létrejöhet-e igazi kontaktus színész és néző között ekkora színpadon. A vitát Németh Antal zárta le, aki a koncentrált megvilágítást és tömeghatást hozta fel érvül. Így nemcsak egy új színház, de egy új műfaj is meghonosodott, ami tulajdonkeppen nem más, mint egy látványszínház, ahol a szöveg, a zenei effektusok és a díszlet együttesen hatnak. A nézőtéren egy folyamatosan nagyobbodó, végül 7000 férőhelyesre bővült fatribünt terveztek, melyet minden évben egy-két hét alatt szereltek, bontottak. Mindezzel együtt a tér megőrizte eredeti arculatát, funkcióját: az egyház és a tudomány igényeit szolgáló püspöki hivatal, az egyetemi intézetek árkádsorai alatt kapott helyet a Nemzeti Emlékcsarnok is.

A szabadtéri játékok kezdetben nem sok hasznot hozott a városnak, így az első években magánkézben volt a helyi sajtónál. A szervezést csak 1936-tól vette át a város.

Ezzel Szeged egycsapásra közelebb került Európához: vezényelt itt Mascagni, énekelt Gina Cigna, egy-egy szezonban 40-50 külföldi lap emlékezett meg a rendezvényről. S egyúttal az ország szellemi életéhez is olyan rendezők révén, mint Hevesi Sándor, Bánffy Miklós, Janovics Jenő, Nádasdy Kálmán, Hont Ferenc. Fellépett itt Tőkés Anna, Lehotay Árpád, Csortos Gyula, Palló Imre, Orosz Júlia, vezényelt Kodály Zoltán, Ferencsik János, Millos Aurél koreografált. Egyben mozgósította a színház nagyjait, legfőképpen Hont Ferencet, aki a Színház című lap beindításával elméletben is sokat tett a Játékok ügyében.

1931

Május 4-én Szegeden miniszteriális bizottság eldöntötte, hogy a Magyar passió című darab kerül bemutatásra a Nemzeti Színház előadásában. Az előadásokat június 13-án estére és 14-én délutánra tervezték. A 100 fős csapatot, amely 12-re érkezett meg, a főpróbára, eső és tomboló vihar fogadta. Másnap 8 órakor azonban, ragyogó napsütésben, harangzúgás közepette, zsúfolt nézőtér előtt vette kezdetét a szegedi szabadtéri játékok első, hagyományt teremtő előadása. A darabot Hevesi Sándor rendezte, a színpadon és a nézőtéren a vörös és zöld színek domináltak, az énekkart az egyetemi épületek tetején helyezték el. Az elődást azonban a nagyszerű színészek varázsolták életszerűvé: Lehotay Árpád (Jézus), Cs. Aczél Ilona (Mária), Palágyi Lajos (Pilátus).

Gróf Klebelsberg Kunó így ír a Pesti Naplóban:
"Voinovich Géza Magyar Passiója a szegedi Dóm téren még jobban érvényesült, mint a Nemzeti Színházban. Nemcsak azért, mert a szabadtéri színpad háromszor akkora, mint a Nemzeti Színházé; hanem azért is, mert a darab egész elgondolása, a kerete, amibe foglalva van, az, hogy a passiót a kassai dóm előtt játsszák s így annak egy valódi dóm homlokzata előtti előadása csakugyan a végletekig fokozza az illúziót. ...
A szegedi ünnepi játékoknak az volt a nagy jelentősége, hogy megmutatták, hogy Magyarországon ilyen dolognak megvannak az előfeltételei. Egy balsiker csírájaban megölte volna a gondolatot. A siker ellenben arra sarkal, hogy a jövőt tervszerűen előkészítsük."

További cikkek a Pesti Naplóban
és a Délmagyarországban

1932

Ez évben arról folyt a vita, hogy Az ember tragédiája vagy a Jedermann kerüljön színre, de a katonaság eldöntötte: Gömbös Gyula honvédelmi miniszter ui. megvonta a támogatást a tribün felépítéséhez. Így Hont Ferenc a Szép Heléna c. darabot mutatta be a tisza-parti Stefánia sétányon. A Tragédia bemutatására sajnos ebben az esztendőben nem kerülhetett sor, helyette szeptember 4-én Magyar szentek címmel rendezett élőkép sorozatot, és a tapasztalatait a későbbi Tragédia előadásán kamatoztatta.

1933

Idén végre műsorra került Az ember tragédiája. A darab rendezését Hont Ferenc kapta. 1933. március 18-án a Városi Színházban előbemutatót tartottak, melyben Kiss Ferenc (Ádám), Táray Ferenc (Lucifer) és Könyves Tóth Erzsi (Éva) játszották a főszerepeket.
Most valóban összefogott a város, a sajtó lokálpatrióta módon kérte Szeged támogatását: Shvoy Kálmán altábornagy vezetésével a katonaság július végére elkészült a 2500 ülő és 2000 álló helyet magába foglaló nézőtér felállításával.
1933. augusztus 26.: Az ember tragédiája első szabadtéri bemutatója, tulajdonképpen a Szegedi Szabadtéri Játékok igazi születésnapja. Lehotay Árpád, Tőkés Anna, Táray Ferenc alakítása, a 300 fős statisztéria, a tánckar, a honvédzenekar és a hatalmas kórus, a templomból kiszűrődő orgonaszó valamint Buday György vetített színpadképei mind-mind hozzájárultak a Madách-mű szegedi sikeréhez.

1934

Töretlen siker.8 előadás a Tragédiából. Rendező Bánffy Miklós. Ezúttal Ádám szerepében Táray lépett fel, Éva maradt Tőkés Anna, és Lucifer újszerű, csúfondáros megformálása Csortos Gyula nevét öregbíti. Jó sajtókapcsolatok révén külföldön is felfigyeltek a szegedi sikerre: cikkezett az Ünnepi Játékokról a The Times és a New York Herald Tribune.

1935

Úgy tűnt, hogy a szabadtéri lassan már nem működhet tovább magánvállalkozásban, bár valamennyi pénzösszeggel a város is támogatta. Pálfy József polgármester vezetésével újjászervezték a játékokat felügyelő bizottságot.
A bimbózó magyar-olasz kapcsolatok miatt a Parasztbecsület bemutatását tervezték. Vezényelni Mascagnit, a főbb szerepekre pedig a Milánói Scala tagjait kérték fel. Műsorra tűzték még Hubay Jenő Cremonai hegedűs című egyfelvonásosát, a felújított Tragédiát új helyszínen, az újszegedi uszodában és Morselli Glaucos című olasz mesejátékát, melynek rendezését Hegedűs Tibor vállalta.
Bár a Tragédia és a Budapesti Hangverseny Zenekar koncertje nagyon sikeresnek bizonyult, sajnos a bevételek idén először nem tudták fedezni a kiadásokat. A Játékok veszteséges volt, így elhatározták, hogy a továbbiakban a rendezés feladatát Szeged város veszi át.

1936

Ez évben Janovics Jenőt kerték fel a művészeti program kialakításával, aki lerakta annak a többműfajú, tömegvonzó népszínháznak az alapjait, amely máig is működőképes. Műsorra tűzték márcsak hagyományból is a Tragédiát, valamint a kortárs irodalomból Herczeg Ferenc Bizánc című darabját és a János vitézt, ezzel a daljáték is bekerült a szabadtéri repertoárjába. A szezont a Tragédia nyitotta augusztus 1-jén, Éva szerepében új színésznő, Lánczy Margit mutatkozott be.
A Bizánc 3 előadása megmutatta, hogy a kortárs történelnmi dráma ugyanúgy illik szabadtéri színpadra, mint a Tragédia. A főbb szerepekben a megszokott hármast láthatta a közönség: Tárayt, Tőkés Annát és Kiss Ferencet.
A János vitéz szintén újdonság volt, de a főszereplők játéka és a csak szegediekből álló zenekar teljesítménye elegendő indok volt a daljáték, mint új műfaj meghonosodásának a szabadtérin.
Pálfy József rádiónyilatkozatában 160 ezer nézőről számolt be.

1937

Janovics Jenő mellett Sziklai Jenőt, a színház igazgatóját is bevonták az előkészületekbe. A Hunyadi László bemutatását tervezték, de a nagy költségek miatt inkább a szegedi író, Berczeli A. Károly Fekete Mária című játékát választották. A Tragédia rendezésével újra Hont Ferencet bízták meg. A szereposztás a szokásos, csak Lucifert alakította új színész: Törzs Jenő.
A János vitéz idén újra nagy siker volt, a jegyek már elővételben elkeltek. A zenekart Fricsay vezényelte, szintén nagy sikerrel.
Új darabként debütált a Fekete Mária augusztus 4-én, Táray Ferenc rendezése, Antos Kálmán egyházi és népzenei elemeket ötvöző kísérőzenéje, Millos Aurél koreográfiája önálló életet élt, de a darab valahogy nem állt össze egésszé.
A Bizánc változatlan szereposztásban most is sikert aratott.
Az első élő rádióközvetítésben így fogalmazott Janovics:
"Szeged nem a magyar Salzburg, ne is törekedjék az lenni. Szegednek egészen más a hivatása. Testesítse meg a magyar gondolatot, legyen tolmácsa a magyar szelelmi életnek, tolmácsolói pedig a magyar rendezők, magyar művészek legyenek."

1938

A játékok korszakának első csúcspontja. Teljes műfaji skála megszólalt július 13. és augusztus 15. között: opera, próza, hangverseny, daljáték. Az ember tragédiája és a Háry János egyaránt siker volt, bár ez utóbbi műsorra tűzését vegyes érzelmekkel fogadták. De az állandóan szkeptikus Tóth Aladár is elismerte a dóm téri sikert: "végre megtört az Ünnepi Játékok mesterkéltségének, erőltetettségének gonosz varázsa. A magyar géniusz végre utat talált a szabad levegőre, az élet szabad terére."
AKodály hangversenyen felcsendült Psalmus, Jézus és kufárok valamint a Te Deum kis közöség előtt ugyan, de nagy sikert aratott Gina Cigna, Székely Mihály, Budánovits Mária és Laurisin Lajos szólójával.
Augusztus 10.: Verdi Requiemjének a bemutatója szintén olasz vendéggel
Ettől a szezontól rendszeressé váltak az orgonahangversenyek.
A Turandot előadásait minden eddiginél nagyobb szabású előkészület és világhírű előadók neve fémjelezte: Giuseppe Brevario, Dora Doria, Gina Cigna. A budapesti filharmonikusokat Fleischer Antal vezényelte.
Szent István halálának 1000. évfordulóján mutatták be Újházi György történelmi tragédiáját, az István király népét, ami inkább alkalmi bemutató lett, nem maradt a repertoárban.

1939

A tavalyi év nagyon nagy deficittel zárult, nem csoda, ha a számvevőszék nem szívesen engedte a Játékok megrendezését. Végül mégis megnyitották a szabadtérit: stílszerűen a játékok történetét nyitó darabbal kezdtek, a Magyar passióval, bár nem tudhatták, hogy utoljára... Műsorra került még a Bizánc, az elmaradhatatlan Tragédia, a Turandot, ekkor már magyar színészekkel: Németh Mária, Halmos János, Orosz Júlia.
Nagy esemény az Aida bemutatása, amely ha lehet még pazarabbra sikerült, mint a Turandoté. Rendező Nádasdy Kálmán, címszerepben Németh Mária, Halmos János (Radames), a hazai és külföldi sajtó szerint egyaránt kivételesen jó. Verdi remekművét Ferencsik János vezényelte 7-8 ezer nézó előtt két estén át.
A szabadtéri hangversenyek sorát egyedülálló bemutató zárta: a 250 tagú budapesti és szegedi filharmonikusokból, valamint a Honvéd zenekarból álló együttest Fricsay Ferenc vezényelte: Bizet, Erkel, Kecsoh, Liszt, Kodály és Csajkovszkij művek hangzottak fel.

Végül...

Csajkovszkij: 1812 nyitánya már a háború előszelét hozta. Miután elhalkultak az utolsó szólamok is, csend telepedett a nézőtérre, a színpadra, a Dóm térre, amely az egész országban egyedülálló eseménynek volt reprezentatív helyszíne hosszú éveken át. A Szegedi Ünnepi Játékok életében most 20 évig tartó mély álom kezdődött, melyből a Hunyadi László bemutatója rázta fel 1959-ben.

Színészek

Rendezők

Közreműködők

Irodalom: A Szegedi Szabadtéri Játékok kézikönyve : 1931-1991
Szeged, 1991