párt

Úgy lesz az emberből egy ~ -esetünkben a Szociáldemokrata - tagja, hogy legelőször is igyekszik a Tündér utcában, annak is a Gyöngytyúk utca és a temető által határolt, legelesettebb részén, pontosan a 14. szám alatt megszületni, és úgy intézni, hogy apja lehetőleg napszámos legyen a születésekor. A gyerekkor mint a sparhelton megsült krumpli illata kiszáll a törött ablakon, hiába szajkózza az ember, hogy "WAGNERTŐL SZÉN, FA, KOKSZ - TÉLEN FÁZNI SOSE FOX!", mert igenis reszket, mert a Wagnerek csak pénzért adnak tüzelőt: Nagyobb hidegek idején az ember iskolába se tud menni, mert nincs téli cipője; ráadásul evangélikusok a szülei; és az iskola messze; az Osztrovszky utcában van; de néha még jó is; hogy nem mehet oda, mert az iskolában; egyenesen a főméltóságú asszony felkarolta "kisrongyos-akció" keretében, kiállítják az embert néhány szerencsétlen társával a tábla elé; az úriasszonyok mosolyognak, megsimogatnak egy-egy maszatos arcot; meleg ruhát, cipőt, ezt-azt nyújtanak át; és el sem tudják képzelni; hogy ennél rosszabbat nem is tehet-nének az emberrel. Keserű megalázottság, tehetetlen düh és könny lepi el az ember arcát, hogy ilyen nyíltan; az osztálytársai jelenlétében megszégyenítik: azzal, hogy nyilvánosan szegénynek bélyegzik. A szegény százszor szemérmesebb a gazdagnál, nem mutogatja a szegénységét - hacsak lehet. Az ember tehát nem talál társakra az. iskolában; de később-az inasok között sem, mert azok meg túl finnyásnak, érzelmesnek tartják. És az ember már nagyon szeretne tartozni valakikhez, valahová, és szerencséjére a cserkészek befogadják; az embernek tetszik a katonás viselkedés, a rend, az egyenruha -minden fiú él-hal az egyenruháért; egészen a kamaszkoráig -; jó, hogy az ember egy lehet a többi közül, hogy nincs kivételezés, hogy olyan érdekes dolgokat tanulhat meg; miként kell elbánni egy mérges kígyóval, vagy mi is az a morzézés meg hasonlók.

És ha az embert befogadták, megjön az ember önbizalma is. És elkezd emlékezni. Eszébe jut Kercsik bácsi, az öreg szocdem dohogása; aki sötétedésig; de sokszor még a sötétben is - a petróleum drága dolog ám! - el tudott vitatkozni Bottyánnal, a cipészsegéddel: (csiriz) Aztán meg van az embernek egy Simánszky János nevű nagybátyja, egy Ősz utcai pék, aki fülön fogja az embert, és 1930-ban, tizenöt éves korában beviszi a Munkásotthonba: Az ember zavarban van; mert nemrég hagyott föl a villanyszerelő-inasi pályával, mert szédült a létrán, fogtechnikusnál lett tanonc; és ezt egy kicsit mintha szégyellné: De a fiatalok a Munkásotthonból nem törődnek a létrázással meg egyebekkel; kirándulni hívják az embert, és odafönn, a Maros torkolatán is túl bográcsban főznek; mindenki vidám és közvetlen, s ami nem mellékes, ugyanolyan kinőtt ruhákban jár; mint az ember, aki tehát így nem lóg ki a sorból. Aztán szavalókórus alaku1 a Munkásotthonban; s az embernek szép alt hangja van; hát beáll közéjük: Kiderül ám; hogy itt nemcsak versekről van szó hanem könyvismertetéseket; sajtóreferátumokat tartanak bi zonyos fejlettebb elvtársak, mint például dr. Szepesi Imre a szuvas fogak és eszmék esküdt ellensége. Aztán megjelennek jómódú polgárfiúk is; egyetemisták, valami Porlódi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai; akik előadásokat tartanak munkásírókról, cserébe pedig megtanulják a szervezkedés szabályait. (provincia) Ekkor az ember már a Munkásotthon háromezer kötetes könyvtárának a tagja, és olyan könyvek tetszenek neki; mint a "Csokoládé" című, amelyben egy Szugyin nevű párttitkár megsajnál egy balerinát, pedig az .a fehéreknek dolgozik. Hiába bélyegzik ezt a könyvet anarchistának a Szovjetunióban, az embernek akkor ís tetszik. Apropó, bélyeg! Az ember tizenhat éves, amikor egy Lieb Richárd nevű barátjával megkapja a .~-könyvét: És tizenhét, amikor alapító tagja lesz az. Országos Ifjúsági Bizottság porlódi csoportjának: (Ez az a szervezet, amelyet a Szociáldemokrata ~ azért hozott létre, hogy ellensúlyozza az illegális kommunista ~ ifjúsági szervezetének befolyását.) Igen ám; de történetesen akkor érkezik haza Belgiumból egy Portörő Péter nevű komcsi, akit a porlódi rendőrség még .nem ismer, ezért a porlódi kommunista sejt (Gera, Misies, Tulipán, Korom és Pontyik elvtársak) őt küldi be a Hétvezér utcai Munkásotthonba; hogy befolyásolja.a fiatal szocdemeket. Jól választottak: Portörő példája volt a félelmet nem ismerő; öntudatra ébredt munkásnak. A fiatalok "Házi újságot" szerkesztettek Portörő, Homályos-Hont valamint dr. Szepesi támogatásával; kézről kézre jártak a "Proletár" meg a ,;100%" számai, különböző brosúrák; de még a fogorvos könyvtára is nyitva állott előttük. A Munkásotthon vezetősége is megsejthetett valamit, mert Portörőt kitiltották: De akkor az ember már nyakig volt az illegális szervezkedésben, és összekötőt meg anyagot kér a budapesti központtól. Amilyen peche van az embernek, a címzettnél épp akkor van házkutatás, amikor megjön a levél. Az csak természetes, hogy összekötőként egy államrendőrségi detektív érkezik Porlódra; és segítségével vagy hatvan elvtársat; köztük az embert, begyűjtik. Az embert gúzsba kötik, és gumibottal verik a talpát. Az ember hallott már ilyenekről., de nem hitte, hogy vallatói ennyire fantáziátlanok. Azt se hitte, hogy a verés ennyire fáj. (Mellesleg szólva az ember egy legális, parlamenti párt tagja; állítólag egy jogállamban.) Ha az ember-elájul a fájdalomtól, föllocsolják. Ennek ellenére az ember a saját vérén kívül (pofonok) mást nem köp. (A Porlódi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai tévedtek, ha azt hitték, hogy ezért a hősiességért maradt el letartóztatásuk -egyszerűen túl befolyásos szülők csimotái voltak, még főrendiházi tag is volt az apukák között:) Amikor az ember eszméletét veszti, talpra állítják, és bevonszolják a cellába. Rájön az ember a magányban, hogy milyen jól tette, hogy annak idején elolvasta "A vádlott és elítélt jogai a polgári bűnrendtartásban" című Népszava-brosúrát, valamint hogy megtanulta a morzézést. A városháza pincéjében, ebben a magánzárkában ugyanis akadt egy vaskályha. Az ember ezen és a falon fölváltva kezd kopogni a szomszédnak: Ki vagy? A válasz nem késik: Te ki vagy? Ez így megy egy darabig, míg az ember elunja, és kikopogja a nevét: Simánszky Sándor. Lieb Richárd vagyok, jön a válasz. Az embernek örömében táncolni volna kedve, ha nem sajognának úgy dagadt meztelen lábai. (Lám, lám: az embernek már van cipője, csak épp nem tudja felvenni.) Hisz a legjobb barátja van a szomszédban! De azért feltesz az ember egy ellenőrző kérdést: Melyik lány aludt közöttünk a sátorban a deszki. kiránduláson? (A csoportban köztudottan Lieb és Simánszky volt az a két fiú, akik között szívesen aludtak a lányok, mert biztosak lehettek benne, hogy nem molesztálják őket. Már megint a cserkészség, ugye.) Nem jött válasz: Az ember erre megnyomja a kályhát, amelynek a másik fele feltehetően a szomszéd cellában van - vissza-' nyomják. Megint megnyomja az ember, megint visszanyomják. Belefúj az ember a kályhába és meghallja a barátja káromkodá-sát. Kályha ide, morzetudomány oda - mindez nem sokat segített a helyzetükön. Inkább csak lelki segítséget adott. Azért az ember büszke volt rá; hogy a 28 vádlott közül tizenhét éves létére kivívta az elegáns "17. rendű vádlott"-i helyet. Szerencsére a vizsgálóbíró, tekintettel a vádlottak nagy számára kérte, hogy ne rögtönítélő (1932-ben statárium volt éppen), hanem rendes bíróság tárgyalja az ügyet. Portörő és a többi kommunista így is éveket kapott. Dr. Szepesi, a másodfokú tárgyalás után, a vizsgálati fogságban elszenvedett verések következtében; nem tudta letölteni a büntetését - meghalt. A fiatalok megúszták enyhébb ítéletekkel. Simánszky Sándort fölmentették, csupán rendőri felügyelet alá helyezték. De egy ilyen apróság nem akadályozhatja meg már az embert abban, hogy továbbra is részt vegyen az általa ~-olt ~ munkájában.