provincia

A "Porlódi Fiatalok Mûvészeti Kollégiumának" névadója, megszervezõje és lelke Buday György joghallgató volt, aki úgy került Kolozsvárról Porlódra, mint maga az universitas: édesatyja egyetemi tanár volt ugyanis. A kollégium egy másik körbõl, a református egyetemisták Bethlen Gábor Körébõl nõtt ki, amelynek szintén Buday volt az elnöke, mégpedig abban az évben, amelyben Csukonyi halálának tízéves évfordulójáról egyedül hajdani lapja, a "Porlódi Híradó" emlékezett meg.

Az egész a falukutatással indult. Buday filozófiája szerint ugyanis a parasztság és a falu volt az "amellyel a magyar nemzet és a haza sorsa szorosan egybeesik". Volt látnivaló a Porlód környéki tanyavilágban bõven. Ebben az idõben, amikor már az állástalan diplomások is a kultúrproletársorsra jutottak, a nap szám 80 fillér körül mozgott, amelyen körülbelül két kiló kenyeret lehetett venni. Vagy húszezer paraszt vagy háromszázezer pengõ haszonbérlettel tartozott a városnak, napirenden voltak a kilakoltatások. Buday és társai nem nézhették a fényképezõgép közönyével a paraszti nyomorúságot, a döngölt padlójú, penészes falú szobákat, ahol jó, ha kétszer egy nap jutott valami az asztalra télen is, és a lakók sokszor még a templomba sem tudtak eljárni ruha híján. A diákok fényképeztek, szorgosan jegyeztek, népdalt, balladát gyûjtöttek; Buday meg rajzolta a napsugárdíszes homlokzatokat, sárkányos kapukat, kopjafás temetõket. A kezdeti célból ürügy lett, alkalom a gyanakvó parasztokkal való összemelegedésre. A mély meg a magas találkozott. Porszemekbõl is lehet hegy - ahogy gyûlt az anyag, úgy alakult ki az a 15 fõs csoport, amely a kollégium magvát alkotta.

A kollégiumnak alapszabálya, ügyrendje, jegyzõkönyve nem volt. Ez okos nemtörõdömségnek bizonyult, mert alapszabály híján belügyminisztériumi engedélyre nem volt szükség. A magát "mûvészeti"-nek nevezõ egyesület fölött az egyetemi tanács figyelme is elsiklott. Zavartalanul találkozhattak Buday Dóm téri fametszõ mûtermében.

De a kitûnõ paptanár költõ és esztéta,. Sík Sándor figyelmét nem kerülhették el. Annál is inkább, mert egy Gébics Káin nevû bölcsész, aki hiába áhítozott fölvételt nyerni a körbe, rendszeresen jelentette, kik járnak a kollégium tagjai közül kuplerájba. Sík nem törõdött holmi emberi gyengeségekkel, annál inkább érdekelte a kollégium könyvkiadói, színházi és ismeretterjesztõ munkája. A kollégium bölcsészkarra járó tagjait, Radnótit, Ortutayt, Barótit és Tolnait (a többség jogászokból tevõdött össze) igyekezett is megnyerni a maga számára, híres teadélutánjain. Nem lehetetlen, hogy Radnóti Miklós, a költõ épp az õ hatására katolizált. Mondta is Radnóti, mikor Horgernél (-> papiros) vizsgázott:

Méltóságos uram, nekem istenem is, hazám is van. Csókom meg szeretõm pedig annyi, hogy csak a Jóisten a megmondhatója. De az ófelnémet hangzóváltozásokat bizony nem tudom.

A kollégium valamennyi tagja belépett a SZDP-be (-> párt), ám a 32-es nagy lebukássorozat és a Munkásotthon átmeneti bezárá sa után a kapcsolat egy idõre megszakadt. A diákok közül többen Pestre kerültek. Maga Buday, aki a "Boldogasszony búcsúja" címû fametszet-könyvével adott példát arról, miként nõ ki egész emberek kezén a lesajnált ~ -ból igazi, magas kultúra, hamarosan egy másik vidéket, Angliát választja lakhelyül, és a világhírt többé már el nem kerülheti.

© Temesi Ferenc : Por. Regény. 1-2. köt. Bp : Magvető, 1986, 1987; 471, 637 p.