FELHÕKARCOLÓK

"A legtöbb amerikai büszke a felhõkarcolókra és névszerint ismeri a híres tornyházakat. De kevesen ismerik a pénzügyi és mûszaki nehézségeket, melyeket le kell gyõni, míg egy felhõkarcoló megszületik" írja a Fortune folyóirat, a felhõkarcolóknak szentelt külön számában.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a helyszínén tanulmányozhattam a new-yorkí Rockefeller Center építését a kezdettõl a befejezésig néhány nap alatt. Ugyanis az egy csoportba tartozó felhõkarcolók közül az egyiknél az alapokat vésték a sziklába és betonozták, a másiknál a vasvázat állították, a harmadikon szerelõk dolgoztak, mikor a negyediken már befejezõ munkálatok folytak. Ezzel a célszerû munkabeosztással a szállítási nehézségeket, torlódásokat kiküszöbölték és lehetõvé tették a válogatott munkásgárda hosszabb idõn át való egyenletes foglalkoztatását.

Nem volt könnyû az épülõ felhõkarcolókra bejutni. Ajánlólevelem hatására a tervezõ építészek igen szívesen fogadtak pompás irodájukban, mely maga is az amerikai szervezõképesség mintaképe volt. A fõnökök egymásközt szigorúan elhatárolták munkakörüket. Egyik társadalmi összeköttetései révén a munkát megszerzi, másik a mûvészi tervezést végzi, a harmadik a mûszaki irodát vezeti, negyedik a megvalósítást ellenõrzi. Az egy-egy épületen dolgozó rajzolók külön csoportot képeznek a "csoportkapitány" vezetésével, aki mindenkinek kiadja részletmunkáját és felelõs csoportjáért. A fontos kérdéseket a fõnökök a beosztott rajzolókkal együtt megtanácskozzák és a legfiatalabbat is meghallgatják, sõt dicséretet kap, ha jó ötlettel járul hozzá a munka sikeréhez. Az iroda minden tagját bajtársi érzés kapcsolja össze és büszkék munkájukra.

A szerkezeti terveket specialisták készítik és behozzák az irodába egyeztetni. Ilyenkor nagy asztal körül összegyûlnek a tervezõk, a csoportvezetõ, a vasszerkesztõ, vízvezetéki, központi fûtési-, hõ- és hangszigetelõ és felvonó szakértõ és mindegyik hozzászól a maga szempontjából. A legkisebb részletkérdést elõre tisztázni kell, nem úgy mint nálunk, ahol ha készül is hozzávetõleges szerelési terv, rendesen az épületen derül ki, hogy az nem tartható be, mert a csöveknek hol vasbetongerenda, hol villamos vezeték van útjában.

A nálunk szokásos méretes költségvetést igen részletes mûleírás és pontos munkarajzok helyettesítik. Ezek alapján a vállalkozók átalány összeget ajánlanak, melyért az épületet teljesen készen átadják és nem ritka az olyan megállapodás, mely szerint a határidõ elõtt elkészített épületért külön jutalom jár. Az elõkészítés, beleértve a pénzügyi tervezetet, 1-2 évig tart. Maga a munka annál gyorsabban bonyolódik le, hogy a befektetett tõke mielõbb kamatot hozhasson. A felhõkarcoló pincéje néha 4-5 emelet mélyen megy a földbe, mert raktárakon kívül rengeteg gépet, fûtõ- és szellõzõberendezést kell elhelyezni; a nagyobb felhõ karcolóknak saját villamostelepük van. New-York középrészén az altalaj tömör gránit szikla, mely a legnagyobb felhõkarcolókat is kibírja. Nem ily szerencsés a newyorki banknegyed, melyben a gránit az utcaszínvonal alatt 50-6o méterre van úgy, hogy a felhõkarcolókat hatalmas vasbeton cölöpökre kell állítani. Még rosszabb Chicago iszapos talaja, ahol vasbetonlemezre alapozott felhõkarcolók csakhamar 10-15 cm-t süllyedtek, de a mérnöki tudomány ezeket a nehézségeket is legyõzte.

Az alapozás, a pincefalak megépítése és víz ellen való szigetelése után elkezdik a vasváz felállítását. A gyárban készen leszabott, a szükséges illesztéseknél pontosan kilyukasztott vasoszlopokat és vasgerendákat hatalmas daruk emelik le a teherautókról és rögtön helyükre viszik. A vasgerenda végén akrobata ügyességû szerelõ ül, lassan ingatja a gerendát, valósággal hintázik vele és mikor elérte az oszlopot, melyhez a gerendát hozzá kell erõsítenie, pillanat alatt összekapcsolja, mint a vasutas a mozgó vagonokat. Majd a szédítõ magasságban végig sétál a gerendán és annak másik végén megismétli ezt a mutatványt. Órák hosszat néztem a vasszerelõk és szögecselõk lég tornászokat megszégyenítõ munkáját. A szögecselés a legnagyobb zaj New-Yorkban; ezért igyekeznek újabban hegesz téssel pótolni. Mikor én 1932-ben kint jártam, felhõkarcolókat még nem hegesztettek. Reggel nyolckor elkezdték a légnyomásos szögecselõ kalapácsok fülsiketítõ munkájukat, melyek harctéri emlékeket ébresztettek a hallgatókban és este hatig nem hagyták abba. Az egyik épületen óriási tábla volt: "Bocsánatot kérünk a zajért, nekünk a legkellemetlenebb". A közönség mosolyog és nem haragszik, szívesen el tûri a kalapálást, mert büszke arra, hogy New-York egy újabb felhõkarcolóval gazdagodik. Amint felépül a vasváz, rnár megindul a víz-, fûtési és villamos szerelõk munkája és ideiglenes kabinokkal azonnal felállítják a személyfelvonókat is, mert nagyon drága volna, ha a munkások a munkaidõ jórészét lépcsõn és létrákon való mászkálással töltenék. A szerelõk után jönnek a kõmûvesek, tehát nem a falat vésik ki a csöveknek, mint nálunk, hanem az elõre pontosan elhelyezett csöveket befalazzák. A munka hihetetlen gyorsan halad, mert nagyobbrészt kész elemek elhelyezésébõl áll és mert minden mozzanatát elõre elgondolták.

A Manhattan Co. 283 m magas felhõkarcolójának vasszerkezetét 75 munkanap alatt állították fel, átlag 6 nap alatt 7 emeletet! Két héttel a vasszerkezet befejezése után a külsõ falak is készen voltak és egy hónap mulva a homlokzat már faragott kõvel volt burkolva. A szokatlanul nehéz alapozási munka dacára az épület a régi házak lebontása után 11 hónappal készen állott. Hogy mennyi a szerelõmunka egy felhõkarcolón, azt csak a félig kész épületen látni. Az amerikai ilyen szempontból igényes: a lakásban és irodákban központi fûtés; szûréssel és mosással megtisztított, kellõ hõmérsékletû levegõvel mûködõ szellõzés; meleg-, hideg- és jégbehûtött víz; villamos világítás; házi es városi telefon; gáz, esetleg porszívóvezeték; önmûködõ tûzoltóberendezés; csõposta, levélbedobó csatorna, szemétgyûjtõ akna, felvonók, hûtõszekrények vannak, melyek olyan csõtömeget igényelnek, hogy felfelé vaslétrákkal megközelíthetõ külön csõaknák, a vízszintes elosztásra pedig csõfolyosók, sõt nagyobb felhõkarcolóknál 10 emeletenként beiktatott alacsony csõemeletek szükségesek. Különben is a vízvezetéket és melegvíz fûtést 10 emeletenként meg kell szakítani, különben olyan víznyomások lépnének fel, melyeket közönséges szerelvények nem bírnak ki, s melyek csõtörés esetén életveszélyt jelentenének az épületben tartozkodókra.

Möller Károly: A mai tecnika Bp., [é.n.] 61-63. pp

(c) JATE Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-1999.