Az 1876-ban Alexander Graham Bell által feltalált telefonnak köszönhetjük, hogy percek alatt kapcsolatot tudunk létesíteni szinte bárkivel a világban. Manapság már mindennapi dolog a telefonálás. A világot behálózó telefonhálózat miatt lett a telefon az Internet alapja.
A hangot csavart érpáras rézdróton keresztül továbbítják a központokba, ahonnan tovább ágazik a vonal. A rézdrót kiváló vezetõ, de ennek ellenére nem elég szilárd ahhoz, hogy a havat, a szelet vagy más idõjárási viszontagságot hosszú éveken át átvészelje. Így 2-3 mm átmérõjû bronz- vagy vashuzal sodratra van szükség, hogy kiállja a szélsõséges idõjárás próbáit. De nem csak az esõ lehet akadály. A réz tulajdonságai miatt a vezeték nagyon érzékeny az elektromágneses viharokra, terekre és a villámokra is. A digitális technika robbanásszerû fejlõdése erre a kérdésre is megoldást talált. Ennek a rendszernek a segítségével a régi, korszerûtlen, analóg telefonhálózatok is sikeresen felfejlõdtek a mai, magas követelményszintre.
A számítástechnika fejlõdésével szükségszerûvé vált, hogy "telefonos" kapcsolat létesüljön számítógépek között. A gépek korszerûsödése mellett a modemek sebessége is rohamosan nõtt. De ezt a követelményt a telefonhálózat már nem tudta teljesíteni.
A rézdrót kiváló tulajdonságai miatt vált be oly sikeresen a tájékoztatás továbbításában. Bár a drótok még bírnák a terhelést 56.6 kbps fölött is egészen 2 Mbps sebességig, de ehhez már egy külön elõfizetõi vonal szükséges. Az elõfizetõi vonal segítségével nem zavar a többiek "beszéde", mert a vonal dedikált, azaz közvetlenül kapcsolódunk a telefonközpontunkhoz. Az elõfizetõi vonal, más néven elõfizetõi hurok gyorsabb, ugyanakkor drágább, mint egy hagyományos telefonvonal. Ekkor azonban közbeszól a távolság. Nem mindegy milyen messze vagyunk a telefonközponttól, mert ahogy távolodunk tõle, annál rosszabb a minõsége az átvitt adatnak a hurkon.
A telefonos internetezéssel az a baj, hogy közbe minket nem tudnak hívni, mert foglaljuk a vonalat. A telefonos csatlakozás a lassú sebesség ellenére még mindig nagyon drága nálunk a többi európai országhoz képest. Ezért az internetezés fõként az éjszakai órákra korlátozódik otthon, de az egyetemeken, munkahelyen napközben is nyílik rá lehetõség. Igaz ugyan, hogy a többi hálózati lehetõséghez képest még mindig ez a legolcsóbb.
Érdemes tisztázni két fogalmat, hogy mit is értünk a bérelt vonalú és a kapcsolt vonalú összeköttetés között. A bérelt vonalú összeköttetést ott alkalmazzák, ahol fontos az állandó kapcsolat. Sebessége a kiépítésnél meghatározott sávszélesség függvénye. Fenntartási költsége az adatátviteltõl független, állandó. Ezzel szemben a kapcsolt vonali összeköttetés, amely a telefonvonalon modemen keresztül létesített adatátvitel, egyszerûbb. Mivel a kapcsolat normál telefonvonalon történik, az adatátvitel sebessége lassú, mert a modemtõl és a vonal minõségétõl függ.
A celluláris rádiótelefon struktúrája a rendszerhez tartozó földrajzi területet cellákra osztja. A cellákon belül bázisállomásnak nevezett központi rádióállomás tartja a kapcsolatot egyrészt a rádiócsatornán keresztül a mozgó elõfizetõi állomással, másrészt vezetékesen a "mobil" kapcsoló központtal, amelyen keresztül összeköttetésben áll a hagyományos, nyilvános kapcsolt távbeszélõ hálózattal.
A rádiótelefon-rendszerrel szembeni további elvárás az, hogy kezelése ne sokkal különbözzön a vezetékes hálózatnál megszokottól. Ily módon a szokásos telefonfunkciók szinte mindegyike létezik a celluláris hálózatban, ám ezen kívül néhány speciális lehetõség is rendelkezésre áll:
Manapság már nemcsak a megszokott csatornákon át (televízió, rádió, újságok) érkezik az adat felénk. Az új közeg az Internet is megjelent. A fejlett technológiával rendelkezõ országokban sorra jelentek meg a mobil rádiótelefon szolgáltatások. Európa mobil távközlési infrastruktúrájának egyik legújabb és legkorszerûbb telekommunikációs hálózata a GSM rendszer.
A GSM (Global System for Mobile Communications)
egy páneurópai celluláris digitális mobil rádiótelefon
szolgáltatás. A GSM rendszer rövid idõ alatt kinõtte
Európát, és a "global" jelzõnek megfelelõen
az egész világra kiterjedõ, világméretû
hálózat lett.
A mobilszolgáltatások legfontosabb fejlõdési mérföldkövei napjainkban a mobil Internet és WAP technológia, valamint a GPRS (General Packet Radio Service - általános csomagkapcsolt rádiós átvitel) és a harmadik generációs UMTS technológia megjelenéséhez, illetve fejlõdéséhez köthetõk. Komolyabb változás azonban csak a szélessávú technológiák (elsõsorban az UMTS-rendszerek) megjelenése után várható.
A WAP (Wireless Application Protocol - vezeték nélküli protokoll) alkalmazásai során - a telefonbeszélgetésen túl - írásos, képes, szöveges, de akár mozgóképes információkhoz is hozzájuthatunk. A technológia kifejlesztésére azért volt szükség, mert a telefonok kijelzõi "butábbak", mint egy számítógép-monitor, és mert a GSM rendszerek sávszélessége kicsi. Így a klasszikus internetes adatátvitelre nem képes.
Az UMTS (Universal Mobile Telecommunication System - Általános Mobil Telekommunikációs Rendszer) harmadik generációs, nagyobb sávszélességû mobilkommunikációs technológia, amelyen már nemcsak hang és szöveg, de akár valós idejû mozgóképek is továbbíthatók maximum 2 Mbps sávszélességen. A jelenlegi GSM rendszerek sávszélessége 9,6-14,4 Kbps, ami mintegy negyede a hagyományos vezetékes sávszélességnek és 200-szor kisebb az UMTS nyújtotta adatátviteli sebességnél.
A jövõ telefonjai ezért igazi, zsebben hordható kommunikációs
központok lesznek, melyek nagy, színes képernyõjén
barangolhatunk a világhálón, videotelefonálhatunk,
e-mailt írhatunk, cseveghetünk, SMS-t küldhetünk A jövõben
az internetes vásárlások nagy részét nem
kell számítógéprõl intézni, hanem
elég lesz egy mobiltelefon, hiszen a kiválasztott terméket
a masina kártyaleolvasójába helyezve azonnal kifizethetjük.
Eszerint a kommunikáció legfõbb csatornái a vezeték
nélküli UMTS hálózatok lesznek.
A modem a modulátor/demodulátor szavak rövidítése. Egy olyan eszköz, amely a számítógépek digitális jeleit analóg jelekké alakítja (moduláció), és ezeket már tovább lehet küldeni a telefonvonalon keresztül. A fogadó modem visszaalakítja az analóg jeleket digitálissá (demoduláció), így ezekkel a számítógép már dolgozni tud.
Alapvetõen két fajtája létezik: a belsõ modem, amely a házon belül helyezkedik el és a külsõ modem. A belsõ modem egy kártya, amit beépítenek a gépbe, nincs külön áramforrás, csatlakozó. Ez a típus a jelátalakítás számításainak egy részét átadja a processzornak, ami némileg lelassítja a mûködést.
A modemek másik csoportosítása a teljes hardveres és szoftveres modem. A soros porthoz csatlakozó modemek általában teljes hardveresek. Ezek mindenféle vonalminõséggel és operációs rendszerrel elboldogulnak, mivel a bennük található DSP (digitális jelfeldolgozó) chip segítségével dolgozzák fel a jeleket. Emiatt nagyon megbízhatóak. A hátrányuk viszont az, hogy külsõ áramforrás kell hozzá, így túl sok kábel lóg mindenfelé és nehéz frissíteni õket.
A modemek sebességét többnyire bps vagy Kbps-ben mérik.
Az átviteli sebesség vagy a modem sebessége a másodpercenként
átvitt bitek számával (bps), a másodpercenkénti
átvitt karakterek számával (cps), a percenként átvitt
szavak számával (wmp) adható meg. A gyorsaság tekintetében
a modemek lehetnek 28,8 Kbps, 33,6 Kbps és az újak már
56 Kbps sebességgel rendelkeznek.
tart.