4.2. Logikai összeköttetéssel kapcsolatos rétegek

4.2.1. Viszonyréteg (session layer)

Lehetõvé teszi, hogy két számítógép felhasználója kapcsolatot teremtsen egymással. Úgy tekinthetjük, mintha ez a felület lenne az, amivel a hálózathoz kapcsolódunk. Ezen a szinten beszéli meg két különbözõ gazdagépen lévõ folyamat vagy alkalmazás a kapcsolat létrehozásának feltételeit. Itt egyeztetik a jelszavakat és a felhasználói azonosítókat. Sok szolgáltatást nyújtó szerverre be kell jelentkeznünk, ha igénybe szeretnénk venni a hálózat bármelyik szolgáltatását. Minden olyan esetben, amikor egy számítógéprõl kapcsolatot akarunk létesíteni a hálózat egy másik számítógépével, akkor a viszonyszint végzi el a számítógépek közötti kapcsolat létrehozásához szükséges egyeztetéseket. Röviden megfogalmazva a viszonyszint ellenõrzi, hozza létre és kezeli a felhasználók és a számítógépes alkalmazások közötti kapcsolatokat.

Nem minden hálózattípusnál található meg a viszonyszint, pl. az Interneten is hiányzik ez a réteg. Akkor hagyható el ez a réteg, ha a hálózat nem igényli az alkalmazások közötti kommunikációs szolgáltatásokat.

4.2.2. Megjelenítési réteg (presentation layer)

Azt határozza meg, hogy az adatok hogyan jelennek meg a felhasználó elõtt. Olyan feladatok végrehajtásáért felelõs, amelyek elég gyakoriak ahhoz, hogy általános megoldásúak legyenek ahelyett, hogy a felhasználók esetenként külön-külön oldják meg azokat. Az alsó rétegektõl eltérõen, amelyek csak a bitek megbízható ide-oda mozgatásával foglalkoznak, a megjelenítési réteg az átviendõ információ szintaktikájával és szemantikájával foglalkozik. Az egyetlen szint, amely megváltoztathatja az üzenet tartalmát. Feladata a szállított információ jelentéséhez kapcsolódik: az adatábrázoláshoz, az adattömörítéshez, a hálózati biztonsághoz és védelemhez (titkosítás).

Adatábrázolás
A különféle számítógépek különbözõ adatábrázolási módokat használnak. Ez a karakterek esetében lehet különbözõ kódrendszerek használata, de lehetnek a számábrázolásban is eltérések. Ha két gép között ilyen eltérések vannak, akkor a hálózati kapcsolat során átvitt adatokat átalakítani, konvertálni kell.

Adattömörítés
Az adatok valamilyen kódoló séma szerinti átalakítását jelenti. E feladat célja, hogy csökkentsük az adatok méretét. Azzal, hogy az adatok tömörítése ezen a szinten történik, így csökken azoknak az adatoknak a mennyisége, amelyeknek a többi szinten át kell haladniuk. Ez jelentõsen növelheti a hálózat hatékonyságát. A szállítási rétegnél már elõfordult a sávszélesség növelése, hogyan fokozhatjuk a hálózat teljesítményét. Itt a másik megoldás, hogy különbözõ adattömörítési eljárások segítségével csökkentsük a hálózaton átviendõ adatok mennyiségét. Az adattömörítés a hálózati forgalmat is csökkenti. A zsúfoltság csökkentése szintén hozzájárulhat a hálózat teljesítményének növekedéséhez.

Néhány tömörítési eljárás:

Titkosítás
A titkosító eljárások (kriptográfia) célja az, hogy elrejtsék az adatok jelentését jogosulatlan személyek elõl. Megfelelõ titkosítási algoritmus felhasználásával elérhetõ, hogy a titkosított adatok vagy nem, vagy csak igen nehezen legyenek megfejthetõk. A kódolandó üzeneteket nyílt szövegnek, kimenetét titkosított szövegnek nevezzük A titkosírástan alapvetõ szabálya az, hogy a titkosítás készítõjének feltételeznie kell, hogy a megfejtõ ismeri a titkosítás általános módszerét. A titkosítási-megfejtési mód régen nem lehetett bonyolult, mert embereknek kellett elkészíteni. Két általános módszer, amely a modern kriptográfiai módszerek alapja: helyettesítéses kódolás és a felcseréléses rejtjelzés.

Helyettesítéses kódolás
Minden betû vagy betûcsoport egy másik betûvel vagy betûcsoporttal helyettesítõdik. Az egyik legrégebbi ismert módszer a Caesar-titkosító, mely nevét Iulius Caesarról kapta. Az eredeti abc-t egy három karakterrel eltolt abc-vel helyettesíti, és így írja le a szöveget. Másik típusa, amikor a nyílt szöveg minden szimbólumához egy másik karaktert rendelünk. Ezt a módszert egybetû-helyettesítéses titkosításnak nevezzük. Itt a betûk sorrendje megmarad, csak egy betûnek más betû felel meg.

Felcseréléses rejtjelezés
Az elõzõ módszerrel szemben itt a betûk sorrendje cserélõdik fel és nincs semmiféle szimbólum a betûkhöz rendelve. A nyílt szöveg anagrammaszerûen van összekeverve.

A számítógépek megjelenésével a hagyományos módszerek tovább élnek, de olyan titkosítási algoritmusok szükségesek, amelyek olyan komplikáltak, hogy még egy számítógép se tudja megfejteni. Létezik egy titkosítási szabvány, amelynek neve DES (Data Encyption Standart).

Lényegében ez a módszer egy 64 bites szöveget 64 bites titkosított szöveggé alakít egy 56 bites titkosítási kulcs segítségével. Bináris elemek esetén a felcserélések és helyettesítések egyszerû áramkörök segítségével valósíthatók meg. A felcseréléseket a P-doboz (P a permutáció szóból származik) és a helyettesítést az S-doboz (S a substitutionból származik) végzi.

4.2.3. Alkalmazási réteg (application layer)

A hálózaton használt alkalmazásokat tartalmazza. Ilyen hálózati alkalmazás például az elektronikus levelezõprogram, állományokhoz való hozzáférés, állományok továbbítása, névszolgálatok stb. Az alkalmazási szint a hálózat használói számára készült alkalmazásokkal kapcsolatos részleteket tartalmazza. Részletesebben a TCP/IP protokollnál olvasható.

12. ábra: Rétegmodell

tart.