4.3. Szolgálatok a rétegek között

Alapvetõen két eltérõ hálózatszervezési módszer létezik az átviteli hálózat felépítésének tekintetében: az egyik az összeköttetés alapú, a másik az összeköttetés mentes.

4.3.1. Összeköttetés alapú hálózatszervezés

Az ilyen típusú hálózatoknál az összeköttetést virtuális áramkör-nek szokták nevezni. Az adó és fogadó állomás között felépült úton a csomagok vándorolnak, de egy fizikai közeget egyszerre több virtuális kapcsolat használhat. Ha virtuális áramköröket használ a hálózat, akkor nem szükséges minden egyes csomagra forgalomszabályozási döntést hozni. A forgalom szabályozása az összeköttetés létesítésének a része, vagyis kiválasztásra kerül a forrást és a célt összekötõ útvonal, amelyen lezajlik az összeköttetés forgalma. A virtuális áramkörök az összeköttetés bontásakor megszûnnek. A virtuális áramkörök kialakításához minden csomópontnak fenn kell tartani egy olyan táblázatot, amelynek bejegyzései a rajta keresztül haladó éppen használt virtuális áramkörök jellemzõit tartalmazzák, és az azonosításukra egy sorszámot használnak.

Minden hálózaton keresztülhaladó csomagnak tartalmaznia kell az általa használt virtuális áramkör sorszámát. Amikor egy csomag megérkezik egy csomóponthoz, az tudja, hogy melyik vonalon jött, és mi az általa használt virtuális áramkörének sorszáma. A tárolt táblázatból ezek alapján ki tudja olvasni, hogy melyik csomópont felé kell továbbküldenie.

4.3.2. Összeköttetés mentes hálózatszervezés

Az ilyen típusú hálózatokban az átvitel csomagok segítségével történik. Az áramló csomagokat datagram-oknak nevezik. Itt minden egyes csomag egymástól függetlenül választhat magának útvonalakat. Ilyenkor a csomagok tartalmazzák egyrészt a forrás, másrészt a cél teljes címét. A célbajutásért a küldõ interfészén futó program a felelõs.