7.1.5. Alkalmazási réteg

Ezen a szinten helyezkednek el az alkalmazások. Az adatok átvitelét a TCP vagy az UDP protokoll porton keresztül történo hívásokkal valósítják meg. A port tulajdonképpen a kommunikációs csatorna egy végpontjának az azonosítására szolgálna. A szabvány 65535 TCP és 65535 UDP portot engedélyez, ezek közül az elso 1024 foglalt szabványosított protokollok számára (pl.: Telnet, SMTP, POP3, FTP, HTTP, stb). Az összeköttetés kliens szerver alapon valósul meg.

Amikor az Internet szolgáltatásait használjuk, a valóságban nem közvetlenül számítógépek kommunikálnak más számítógépekkel, hanem számítógépeken futó programok kommunikálnak más számítógépeken futó programokkal. Az Internet a kliens/szerver (ügyfél-kiszolgáló) modell alapján mûködik. Amikor tehát az Internet szolgáltatásait használjuk, akkor tulajdonképpen két programot veszünk igénybe: a klienst és a szervert. A kliensprogram az, amelyik a lokális terminálunkon fut, ez a program jeleníti meg képernyõnkön az információkat, fogadja a billentyûleütéseket és az egérrel végrehajtott mûveleteket, valamint visszakeresi az igényelt információt a szerveren. A szerverprogram abban a számítógépes rendszerben fut, amelyik a szolgáltatást biztosítja. Várja a felhasználók igényeit, és a kliensek számára az információkat biztosítja. A legtöbb esetben a felhasználónak csak azzal kell törõdnie, hogy miként mûködik a kliensprogram. Ugyanis ez a program, amelyet használ, amellyel dolgozik, és a munka azon része, amelyet a szerver végez, láthatatlan számára. Az Internettel kapcsolatos feladatok végrehajtása során a háttérben valószínûleg több különbözõ szerver fogja az igényeinket kezelni. Ha valamelyik irat váratlanul hozzáférhetetlenné válik, akkor ennek valószínûleg az az oka, hogy egy olyan szerverrel próbáltuk meg felvenni a kapcsolatot, amelyik éppen nem üzemel. Leegyszerûsítve az ügyfél-kiszolgáló modell két oldalra bontja a hálózati alkalmazást: az ügyfél oldalra és a kiszolgáló oldalra. Az ügyfél oldal információt vagy valamilyen szolgáltatást kér a kiszolgáló oldaltól. A hálózati kapcsolat pedig válaszol az ügyfél kérésére.
Az egyes szerver alkalmazások az adott hoszt gép operációs rendszerénél bejegyeztetik magukat, hogy egy adott TCP vagy UDP portra érkezo kérések kiszolgálásáért az adott alkalmazás a felelos. Az egyes kliens alkalmazások, amikor megszólítják a szerver gép adott portját, akkor az ott futó operációs rendszer értesíti a szerver alkalmazást arról, hogy kérés érkezett az adott portra. Azaz, amikor egy szolgálat azonosítására van szükség a hálózaton akkor nem elég a szerver gép IP-címét megadni, hanem szükséges az adott szolgáltatáshoz kapcsolódóan megadni a szerver adott TCP vagy UDP portját is.

7.1.5.1. Telnet, SSH

A hálózati terminál protokoll (Network Terminal Protocol) egy másik számítógép-rendszerhez való közvetlen csatlakozást tesz lehetõvé a felhasználó számára. Amikor kapcsolatot szeretnénk létesíteni egy távoli rendszerrel, elsõdleges feladatunk, hogy amely géphez csatlakozni szeretnénk, annak az ún. egyedi domain nevét vagy IP-címét megadjuk. Mihelyt létrejött a távoli kapcsolat, attól kezdve bármit is gépelünk be, minden adat a megadott géphez kerül a viszony befejeztéig. A telnet lényege, hogy minden alkalmazás a távoli gépen fut. Ez azt jelenti, hogy a viszony megkezdése után a saját gépünk terminálként üzemel. A telnet program az, amelyik a futása alatt ezt láthatatlanná teszi a felhasználó elott. Minden begépelt karakter közvetlenül a másik rendszerhez kerül. A telnet segítségével az Internet bármelyik szerveréhez csatlakozhatunk, feltételezve, hogy az adott szerver használatához van engedélyünk. A legtöbb szerverhez ugyanis csak azonosító (login ID) és jelszó (password) birtokában lehet hozzáférni, viszont vannak szabadon elérhetõ rendszerek is, amelyek jellemzõen az Internet felhasználók számára biztosítanak szolgáltatásokat.

A hálózaton fellelhetõ információk hallatlan bõsége és mennyiségének állandó növekedése szinte kaotikus állapotokat idézve elõ nagyon megnehezítették az erõforrások felfedezését. Ezt a lassan kezelhetetlenné váló problémát próbálta megoldani a Hytelnet, amely megkísérelte a telnet-tel elérhetõ erõforrásokat összegyûjteni hypertext formában, és könnyen elérhetõvé tenni egy adatbázisba szerkesztve.

Az ssh (Secure Shell) egy program, amely szintén lehetõvé teszi azt, hogy távoli gépekre jelentkezzünk be és/vagy parancsokat hajtsunk végre távoli gépeken. Ez annyiban különbözik a telnet és az rsh/rlogin programtól (szintén távoli számítógéppel interaktív terminál-kapcsolatot lehetõvé tevõ program UNIX rendszereken), hogy biztonsági szempontból megfelelõ. Például elõfordulhat, hogy közbülsõ gépek lehallgathatják az adatforgalmat, beleértve a password-öket is - a telnet, rsh nem titkosít -, de sok más módszer is létezik jogosulatlan hozzáférés megszerzéséhez. Az ssh megakadályozza ezt úgy, hogy titkosít minden adatforgalmat a terminál és a szerver között. Mivel a titkosítás elott RSA kód használatával kommunikál a szerver és a felhasználó programja, ezért képes a felhasználó azonosítására is. Célja az, hogy helyettesítse az rlogint és az rsht, és biztonságos (titkosított), erõs autentikációval (hitelesítés, amikor bizonyítod, hogy az vagy, akinek mondod magad) ellenõrzött kapcsolatot biztosítson két gép között. A felhasználó több módszerrel is igazolhatja azonosságát.

Az ssh a következõ típusú támadások ellen védett:

IP-cím hamisítás, amikor egy távoli gép olyan IP csomagokat küld, mintha azok egy másik gép csomagjai lennének.
DNS hamisítás, amikor name szerver bejegyzéseket hamisítanak
az adatforgalom közbülsõ gépek általi lehallgatása ellen
az IP csomagok közbülsõ gépek általi megváltoztatása ellen
X autentikációs adat lehallgatása és meghamisítása ellen
Ha a többi autentikációs módszer meghiúsul, az ssh jelszót kér a felhasználótól. A jelszót ellenõrzés céljából elküldi a távoli gépre, azonban mivel minden kommunikáció titkosítva van, a jelszót nem olvashatja el valaki, aki a hálózaton hallgatózik. Amikor a felhasználó azonosságát elfogadja a szerver, akkor vagy végrehajtja a megadott parancsot, vagy belép a gépbe, és a felhasználónak egy szokásos shell-t ad a távoli gépen. Minden a távoli paranccsal vagy shell-lel történõ kommunikáció automatikusan titkosítva lesz.

7.1.5.2. FTP

Az állománytovábbítási protokoll (File Transfer Protocol, azaz FTP) által szolgáltatott szolgáltatás célja fájlok mozgatása egyik számítógéprõl a másikra, függetlenül a számítógép típusától, földrajzi elhelyezkedésétõl. Teljesen különbözo operációs rendszerû, egymástól nagy távolságra lévo számítógépek közötti megbízható átvitelt tesz lehetové. Bármely számítógépen lévo felhasználó bármelyik másik gépre küldhet és onnan beszerezhet állományokat. Csaknem minden fájltípus átvitele lehetséges. Egyedüli feltétel, hogy tudjuk a fájl nevét és helyét.

Ez a protokoll is a kliens-szerver modell alapján mûködik, tehát amikor számítógépünkön az FTP programot hívjuk, a kliens programmal lépünk kapcsolatba. A kliens értelmezi a parancsot, megmondja a távoli gépen lévõ szervernek, mit kell tennie. A kapott választ megjeleníti számunkra, majd továbbítja vagy fogadja, és tárolja a fájlokat a helyi számítógépen. Itt alkalmazkodva a helyi operációs rendszer lehetõségeihez, egy megszokott felhasználói környezetet biztosít. A szerver fogadja a kliens utasításait, s a kapott fájlokból állományokat létesít a távoli gépen, vagy kiolvassa és küldi az igényelt fájlokat. A kliens tehát a helyi, míg a szerver a távoli gép fájlkezelõ rendszerével áll kapcsolatban, s e két operációs rendszer általában nem azonos. E két program közötti párbeszéd formáját rögzíti a File Transfer Protocol.

Az FTP helyekhez kétféle módon lehet hozzájutni: teljes hozzáférési joggal (full privilege) vagy korlátozott ún. anonymous hozzáférési joggal. Bár az FTP-t eredetileg úgy tervezték meg, hogy csak a számítógép bejegyzett felhasználói számára biztosítson hozzáférést, amikor erre általános igény jelentkezett, megteremtették az anonymous hozzáférést is.

Az anonymus FTP az állományok nyilvános elérését teszi lehetõvé. Ekkor korlátozott hozzáférési jogunk van az állományhoz, mivel nincs azonosítónk és csak "anonymous"-ként jelentkeztünk be. Bejelentkezési azonosítóként hagyományosan az anonymous-t használjuk, s password-ként korábban a guest (vendég), késõbb egyre inkább az e-mail, azaz az elektromos levelezési cím vált elterjedtté. Ilyen módon a szerver nyomon tudja követni azokat a személyeket, akik a rendszerhez hozzáférnek. Általában az FTP hierarchikus könyvtárszerkezetében legfelül lévõ gyökérkönyvtárában helyezkedik el a pub alkönyvtár, amelyben azok az állományok találhatók, amelyhez az anonymous felhasználóknak hozzáférési joguk van.
A publikus vagy anonymous szerverek egyfajta archívumok, bárki által letölthetõ fájlokat tartalmaznak, amelyeken a jellemzõ mûvelet a lehozatal. Itt rendszerint korlátozott "read only" jogosultsággal rendelkezünk, ami csak kijelölt könyvtáraknak és csak olvasásra való engedélyezését jelenti. Felvitel céljára, ahol ezt engedélyezik, külön "incoming directory"-kat hoznak létre, ahová a felhasználók is küldhetnek közérdekû állományokat. Innen csak mérlegelés és ellenõrzés után kerülnek át a közös archívumba.

Ha van azonosítónk olyan számítógépen, amelyen az FTP szerver fut (vagyis ha rendelkezünk felhasználói névvel és jelszóval az adott rendszerhez való bejelentkezéshez), akkor a teljes hozzáférési jogú FTP-t használhatjuk. Azok a programok, amelyeket az Internetrõl letölthetünk: általában ingyenes (freeware), próba (shareware) vagy közportékák (public domain). Egyik-másik fajta használatához törvényes kikötéseket fûznek, amelyeket be kell tartani. A legtöbb programhoz, amit az Interneten terjesztenek, tartozik egy szövegfájl, amely a szerzõre, az engedélyre, illetve az ezzel kapcsolatos teendõkre vonatkozóan tartalmaz információt.

Az Interneten folyamatosan hatalmas mennyiségû információ halmozódott fel, és a rendelkezésre álló fájlok nevérõl és méretérõl nem történt semmilyen központi nyilvántartás. A felhasználók állandó keresgélésének a megkönnyítésére fejlesztették ki 1991-ben a kanadai McGill Egyetemen az Archie-nak keresztelt indexelõ programot. Az összes FTP hely fájlkatalógusának az elkészítéséhez az Archie gyakorlatilag minden FTP helyhez automatikusan bejelentkezik, és az ott található állományokból indexelt adatbázist hoz létre. Az így létrejött adatbázis a fájlnév, fájlméret, fájltípus, fájlleírás információt tartalmazza. Ennek segítségével most már lényegesen gyorsabban megtalálható a keresett fájl az FTP univerzumában.

Miután az elõbbiekben tárgyalt két szolgáltatás (Telnet, FTP) volt az elsõ az Internet történetében, fontosnak tartom a köztük lévõ különbségekre felhívni a figyelmet. A telnet nemcsak a távoli rendszerekhez való csatlakozást teszi lehetõvé, hanem azt is, hogy az adott helyre vonatkozóan a mi számítógépünk terminálként viselkedjen. Ezt az FTP nem biztosítja. Az FTP-vel tehát nem lehet távoli rendszerekben programokat futtatni, csak fájlokat listázni és letölteni - amire pedig a telnet képtelen. Ebbõl adódik, hogy a két alkalmazást együtt használva lehet teljes mértékben kihasználni a hálózat által nyújtott elõnyöket.

7.1.5.3. SMTP, POP3

Az e-mail az Internet egyik leglényegesebb szolgáltatása. Az Internet minden felhasználója ismeri és használja, mint az egymás közötti kapcsolattartás eszközét. A levelezés alapvetõen két protokollra épül: az SMTP és a POP protokollra. Egy kapcsolat épül fel a két gép között. A kommunikáció ezen folyik. A kezdeményezõ "üdvözli" a fogadót. Közli a küldõ és a címzett címét, majd a levelet átadja. Végül "elbúcsúzik" és bontja a kapcsolatot a távoli levelesládákban lévõ üzenetek elérésére.

A Simple Mail Transfer Protocol kézbesíti az elektronikus leveleinket. Az elektronikus posta az e-mail elküldésének mûveletét két részre bontja. Az egyik részt az e-mail szoftver képezi, amely az e-mail kezelését biztosítja, a másik részt pedig az e-mail továbbítása jelenti. Ahányszor csak e-mailt küldünk, az SMTP munkához lát. Ezen keresztül jut el a levél a szolgáltatónkhoz, majd onnan az Internet szerverein keresztül a címzett szolgáltatójához.

Ha az elektronikus postát Interneten küldi, akkor az alábbi címzést kell használnia. Az Internet cím a felhasználói azonosítóból (userID) és domain névbol áll. Az Internethez kapcsolódó felhasználók a domain nevek rendszerén alapuló egyedi címmel rendelkeznek. Ha ezt a címzési rendszert helyesen használja, akkor az elektronikus postát a világ bármelyik részébe eljuttathatja.

Amint az üzenet a hálózatba kerül (akár helyi hálózatról, akár magáról az Internetrol van szó), azt különbözo számítógépek "elfogják", és megvizsgálják a címzést. Az SMTP feladata véget ér, ha az e-mail megérkezik a címzett szolgáltatójának a szerverére. Ekkor azonban még hátra van a kézbesítés folyamata a címzett gépre. Ezt a munkarészt végzi el a Post Office Protocol (POP) vagy az Internet Message Access Protocol (IMAP). Jelenleg a POP3 változat az elterjedt, de a kevésbé ismert IMAP protokoll magasabb szintû szolgáltatásokat nyújt nála. A POP3 levelezõ protokoll segítségével a saját gépünkön futó kliens programmal kezelhetjük a távoli szerveren levõ e-mail postafiókunkat, letölthetjük a beérkezett üzeneteket vagy elküldhetünk elõre megírt leveleket. Ha ennek alapján kiderül, hogy a küldemény az adott számítógépeknek vagy a hozzá csatlakozó számítógépnek szól, akkor az feldolgozásra kerül. Ha nem, akkor a számítógép átadja az üzenetet a következo számítógépnek, vagy átirányítja ahhoz a hálózati csatlakozáshoz, amelyik a céliránynak valószínûleg megfelel.

7.1.5.4. Gopher

A Gopher kliens-szerver elven mûködõ egységes menüvezérelt felhasználói felület, amely az információhoz való hozzáférést teszi lehetõvé az Interneten. Ezt a protokollt a Minnesotai Egyetemen fejlesztették ki 1991 áprilisában, amely lehetõvé tette az egyetemi számítógép felhasználóinak az egyetem számítógép-hálózatán tárolt információkhoz a gyors hozzáférést. A kezdeti célkitûzés az volt, hogy az egyetem különbözõ egységei által karbantartott, eltérõ struktúrájú és helyileg szétszórt információkat egységbe foglalják, majd az egyetem egész területén az Internet Protokoll felhasználásával szolgáltassák.

Szerkezete hierarchikusan egymásra épülõ menükbõl áll, amelyekbõl kiválaszthatjuk a kívánt témakört, amíg a legalsó szintre érve meg nem találjuk a keresett fájlokat vagy szolgáltatásokat. A menüknek ez a felépítése, mélyítése tetszõlegesen folytatható. A kiválasztott szöveget lehetõség van fájl formájában saját könyvtárba menteni. Ha böngészésünk során olyan menüponthoz érünk, amelyhez tartozó információk egy távoli szerver gépen vannak, akkor erre a távoli gépre kell bejelentkeznünk az információk eléréséhez. Általában egy távoli gépen nem rendelkezünk jelszóval és azonosítóval, ezért a rendszer által felkínált azonosítót kell használni. Ennek segítségével "vendégként" tudunk bejelentkezni és az információkat elérni. Mára már jelentõsége csökkent, a web háttérbe szorította.

Érdemes még említést tenni egy programról, amely a Gopher világban való tájékozódást segíti. A Veronica (Very Easy Rodent-Oriented Net-wide Index to Computerized Archives) keresõrendszer rendszeres idõközönként átnézi a hálózatot, és karbantartja a tárolt dokumentumok címének indexelését. Másik betöltött szerepe, hogy kezeli a beérkezõ kulcsszavas keresési igényeket és megadja azon dokumentumokat vagy menüket, amelyek az elõírt kulcsszót tartalmazzák. Hátránya, hogy semmilyen információt nem tartalmaz az adott fájl tartalmára vonatkozólag, csak a címeket keresi. Ma már a gopher visszaszorulása miatt jelentõsége erõsen csökkent.

7.1.5.5. HTTP

A HyperText Transfer Protocol a Web tervezett hálózati protokollja. Mivel a Web szállítóeszköze az Internet, a webnek külön protokollja van, amelynek együtt kell mûködni az Internet protokollokkal, hogy a dokumentumokat továbbítani lehessen. A HTTP protokoll ezt teszi lehetõvé, vagyis a Web dokumentumok továbbításához nélkülözhetetlen. Ez a protokoll lehetõvé teszi, hogy a HTTP kliensek (browser) oldalakat töltsenek le a HTTP szerverekrõl, és információkat küldjenek vissza a szervernek. Amikor a browser-rel (Netscape, Internet Explorer, Lynx, Opera) lekérünk egy oldalt, a browser elküld egy HTTP kérést a web szervernek, majd megjeleníti a szerver által visszaadott adatokat.

Ha egy dokumentumot el szeretnénk érni a világhálón, elõször csatlakoznunk kell az Internetre. A HTTP állapot nélküli, vagyis minden egyes mûvelethez újból létre kell hoznia, majd megszakítania a hálózati kapcsolatot. A HTTP a TCP/IP kapcsolatot használja

A HTTP protokoll nem csak szöveges állományokat képes továbbítani szemben a gopherrel és az FTP-vel, hanem képeket, grafikákat, video- és audioklipeket, a hiperhivatkozás szövegét és más adatokat. A multimédiás adatok továbbíthatóságát a MIME (Multipurpose Internet Mail Extension) specifikáció teszi lehetõvé. A MIME specifikáció elõírja a képfájlok, mozgóképfájlok, audiofájlok és más egyéb multimédiás fájlok formátumát. Például a szöveg típusú fájlok esetén a MIME altípus a html, vagy képek esetén a gif, jpeg kiterjesztés.

A http négy fázisú mûvelete:

Ahhoz, hogy megtaláljunk egy web-dokumentumot ismernünk kell az Internet címét, azaz az URL-jét (Uniform Resource Locator, uniformizált erõforráshely).

Például: http://www.europa.eu.int/comm/education/socrates.htm. A cím értelmezése: a http az a protokoll, amelyet az alkalmazásnak a dokumentum eléréséhez használnia kell, a kettõspont utáni két dõlt vonal jelöli, hogy Internet objektummal van dolgunk, utána következik magának a kiszolgálónak a helye, majd a következõ dõlt vonal egy könyvtár elérési útvonalát adja meg. Végül az utolsó, jobb szélsõ dõlt vonal utáni rész adja meg a dokumentum nevét és a kiterjesztését.

7.1.5.6. News alkalmazás

A NEWS, teljes nevén USENET NEWS, egy hatalmas, világméretû hirdetotábla/hirdetési újság. Mint egy rendes hirdetésekre szakosodott lap, itt is rovatok vannak, a rovatokat news-group-oknak, azaz hírcsoportoknak nevezik. Az elektronikus faliújságok és levelezõcsoportok keveréke. Minden hírcsoport egy-egy téma köré csoportosul. A hírcsoportok bármilyen témáról szólhatnak A témák csoportokra vannak bontva, így mindenki igénye szerint megtalálhatja a neki megfelelõt. Kétféle csoport létezik: a moderált és a nem-moderált. Az elobbi azt jelenti, hogy az itt levo hirdetéseket bárki olvashatja, válaszolhat is rá, de a csoport moderátora dönti el azt, hogy a válasz érdemes-e arra, hogy mindenki számára megjelenjen. Az utóbbinál nincs kontroll, mindenki azt ír, amit akar megengedett határok között. Néhány hírcsoporttípus rövidítésének jelentése:

comp rovat - a számítógépeket érinto témákkal foglalkozik
news rovat - foglalkozik magával a hírekkel, kérdésekkel, válaszokkal
sci rovat - tudományos, mérnöki kérdésekkel foglalkozik
misc rovat - azon cikkek kerülnek ide, amelyek nem fértek be más rovatba
rec rovat - pihenés, szórakozás a témája
A "jobb" - azaz technikai jellegû news-group-okban szokott lenni egy speciális cikk, a FAQ - Frequently Asked Questions - azaz a gyakran feltett kérdések (és válaszok) gyûjteménye, magyarul GYIK (gyakran ismételt kérdések). Elfogadott elv az, hogy ha felmerül egy kérdés, akkor eloször végig kell olvasni a FAQ-ot (ha van) és ha nem található a gyûjteményben, csak akkor ajánlatos feltenni a kérdést.

A USENET 1979-ben kezdte meg mûködését. A rövidítést a "User's Network"-bol vették. Ma kb. 3000-4000 csoport létezik, tehát van mibol válogatni. A csoportok érdeklodési kör szerint épülnek fel, a csoportnevek hasonló szerkezetûek, mint a logikai címek, csak balról jobbra olvasandóak. Az Usenet hírcsoportok anyagának továbbítását az NNTP (Network News Transfer Protocol) protokoll teszi lehetõvé.
Ezek a hírcsoportok nagyon hasonlítanak a listaszerverekre, amely az a program, amely az adott listába bejelentkezett személyek közötti e-mail forgalmat lebonyolítja. A listaszerver és az ehhez hasonló olyan programok, mint a listafeldolgozó, levelezési listaprogram általában valamilyen témát tárgyaló, tehát e köré csoportosuló felhasználók közötti információcserét biztosítja. A kettõ közötti különbség az, hogy amíg a listaszerver vagy az elektronikus posta a küldeményeket közvetlenül a mi postaládánkba küldi el, addig a hírcsoportok beszélgetéseibe akkor kapcsolódunk be, amikor akarunk, és a posta sem szaporodik fel a számítógépünkön. Egyetlen egy esetben érkezik közvetlenül az elõfizetõk postaládájába egy elektronikus levél, ha az körlevél formájában terjesztett. A hírcsoportoknál is be ill. ki kell jelentkezni.
A hírcsoportokat bármilyen témakörben bárki elindíthatja. A témakörök szerint csoportosított üzeneteket a newsserver gépek tárolják pár hétig. A newsserver az a szerver, amely az Usenet news hírcsoportjait szolgáltatja. Ezek a szerverek egymás között folyamatosan cserélik a hozzájuk beérkezett új leveleket. Nem minden szerveren található meg minden hírcsoport. Ez a híradminisztráció felelõsségi körébe tartozik eldönteni, hogy milyen témákat fogad. Szintén az õ feladata dönteni arról, hogy mennyi ideig tárolja az új cikkeket. Ez attól is függ, hogy mennyi hely van az adott számítógépen vagy mekkora egy-egy hírcsoport forgalma. Itt azonban nem olyan cikkekrõl van szó, mint amilyenek az újságokban találhatók. Ezek inkább témacsoportok, hirdetõtábla-szolgáltatások.

7.1.5.7. FINGER

Leginkább UNIX gépeken használható parancs. Arra való, hogy információt szerezzünk egy adott gépen éppen bejelentkezett felhasználókról vagy egy adott felhasználóról a felhasználónév és a domain név ismeretében. Továbbá ellenõrizhetõk a felhasználó pontos adatai, illetve postafiókjára vonatkozó alapinformációk megtudhatók. Használata tehát kétféle lehet: finger@gép-név vagy finger user-név@gép-név.

Az elso változat általában felsorolja a bejelentkezett userek neveit, hogy éppen mely programot futtatják, és azt, hogy honnan jelentkeztek be. A második változat elárulja a felhasználó valódi nevét, az utolsó bejelentkezésének idejét és azt is, hogy mikor olvasta utoljára a leveleit. Paraméter nélkül indítva a finger-t az adott gépen levo felhasználókról adja meg az elso változatnál szereplo információkat.

A program szerver oldali része elég sok dolgot elárul az adott gépen dolgozókról, ezért gyakori, hogy nem installálják vagy csak az adott gépre bejelentkezve, paraméter nélkül indítva lehet megkapni az információkat az adott gép felhasználóiról.

7.1.5.8. IRC

Az Internet Relay Chat jelentése magyarul: Interneten keresztüli valós idejû társalgás. Manapság az Internet szolgáltatások közül az egyik legnépszerûbb, amely személyek közötti üzenetküldést tesz lehetõvé beszélgetõ csoportokban (channel). Az IRC kliensek segítségével a virtuális "csatornákon" két vagy több ember tud álnéven, becenéven (nickname) élõben beszélgetni egymással egy szerveren. Az IRC témakörök szerint csatornákra van osztva. Egy-egy csatornán egyszerre akárhányan chat-elhetnek. A felhasználók bárhol a világon bejelentkezhetnek egy IRC-szerverre és azonnal tudnak egymással kommunikálni.

7.1.5.9. DHCP, DNS

A DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol) a hosztoknak dinamikusan osztja ki az IP-címeket. A TCP/IP beállítások elvégzése nagyon hosszadalmas és tele van hibázási lehetõséggel, ezért alkalmazzák a DHCP szervereket az IP-címek és egyéb adatok hozzárendelésének a leegyszerûsítése miatt. Ezek arra szolgálnak, hogy a kliens bármely alhálózatra csatlakozva, indításkor érvényes IP-címet kapjon.

Ahhoz, hogy ez mûködjön, a kliens hálózati beállításainál konfigurálni kell a DHCP-alkalmazásra. Ha a kliens nem abban az alhálózatban van, amelyben a DHCP-szerver, a kérésnek át kell mennie egy routeren, amelynek ennek érdekében át kell engednie a BOOTP-protokollokat.

A BOOTP a DHCP elõdje és két tekintetben különbözik tõle: az IP-címeket nem csak idõlegesen osztja ki, így azok nem vesztik el az érvényüket, illetve egy statikus táblázatban, a boot-táblában tárolódnak.

Az IP-cím kérését a kliens kezdeményezi és a párbeszéd négy lépésbõl áll. A kliens elõször egy DHCP-szervert keres a hálózaton. Ha egy válasz sem érkezik a keresésre, bizonyos idõ elteltével újra próbálkozik. Ha ez is sikertelen, akkor a kliens nem tud a hálózatra feljelentkezni. Sikeres helyzetben egy vagy több DHCP-szerver válaszol. Egy kiválasztási eljárás után a kliens dönt valamelyik szerver mellett, és körbeküld egy üzenetet, egyrészt azért, hogy informálja a kiválasztott szervert arról, hogy õrá esett a választása, másrészt azért, hogy a többi DHCP-szervernek tudomására hozza, hogy a felajánlott IP-címekre nincs szüksége. A szerver visszaigazolja a megkeresést. A DHCP által kiosztott címeket csak bizonyos idõre adják ki. Az idõtartam felének leteltekor a kliens megkeresi a DHCP-szervert az idõ meghosszabbítása miatt.

Az Interneten fontos szerepet tölt be a DNS (Domain Name Service) protokoll. Minden web- lap letöltésnél, levél közvetítésnél nagy szerepe van, nélküle megbénulna a hálózat. Az Interneten a számítógépek azonosítása alapvetoen nem az IP-cím alapján történik, hanem név alapján, hiszen a felhasználóknak sokkal könnyebb megjegyezni értelmes szavakat, mint számokból álló IP-címet. A DNS képezi a számítógépek neveit a hálózati címük alapján, vagyis ha beírjuk a böngészõbe az URL címet, akkor azt a DNS fordítja le az ennek megfelelõ hálózati címre. Ez egy osztott, hierarchikus adatbázis, az adatbázist jelenleg név szerverek százezrei szolgáltatják nevek millióiról. A névkiszolgálók (name servers) adminisztrálják a felhasználók és jelszavaikat, az azonosítók és a számítógépek neveit és hálózati címeit. Ha mindezeket minden számítógépen naprakészen akarnánk tartani, akkor elvesznénk az információ világában. Ennek elkerülése végett az adatbázisokat nem mindegyik, hanem csak egy pár rendszeren tartják fenn. A többi rendszer az adatokhoz a hálózaton keresztül fér hozzá.

7.1.5.10. NFS, SMB

A Network File System (hálózati állományrendszer) távoli gépeken, különbözõ típusú adattárolókon levõ fájlok elérését teszi lehetõvé a helyi gép saját fájlrendszere részeként. Ezen a szolgáltatáson keresztül a távoli fájlok úgy használhatók, mintha azok a saját gépünkön lennének.
A Server Message Block vagy más néven samba protokoll a Microsoft saját fejlesztése. Olyan adatblokk, amely kliens és szerver között kéréseket és válaszokat közvetít. Ez szolgál a Windows alatti fájl- és nyomtatómegosztásra. Korábban az SMB nem a TCP/IP-t használta, hanem a Microsoft és az IBM közös fejlesztését. A 32 bites Windows-rendszerek uralomra kerülése óta a TCP/IP elfoglalta helyét a Windows-hálózatokban is. Így ma már nem jelent problémát a samba alkalmazása TCP/IP környezetben. A protokoll lehetõvé teszi, hogy UNIX rendszereket illesszünk a Windows hálózatokba.

Vannak olyan szolgáltatások, amelyek nem részei az Internet protokollkészletének, de megvalósításukban a TCP/IP-t használják, ezért röviden említést kell tenni róluk.

Távoli nyomtatás: ez azt jelenti, hogy más számítógépekhez csatlakozatott nyomtatókat sajátként tudjuk elérni.

Távoli futtatás: ez a szolgáltatás azt teszi lehetõvé, hogy egy programot egy másik gépen is végre lehessen hajtani. Ez akkor elõnyös, ha a munka nagy részét kisebb teljesítményû gépen el lehet végezni, de néhány feladat elvégzése a rendszer nagyobb erõforrásait igényli.

Terminálszerverek
Sok rendszerben elofordul, hogy a terminálokat nem csatlakoztatják közvetlenül a számítógépekhez. Ehelyett ezek úgynevezett terminálszerverekhez csatlakoznak. A terminálszerver nem más, mint egy kisteljesítményû számítógép, amely csak a telnet (vagy más, bejelentkezést végrehajtó protokoll) futtatására képes. Amennyiben a használt terminál ilyen számítógéphez van kötve, akkor egyszerûen csak be kell gépelni egy számítógép nevét, és rögtön létrejön a kapcsolat. Általában lehetõséget biztosít egyszerre több számítógép felé aktív kapcsolat fenntartására is. A terminálszerver végzi az élo kapcsolatok közötti váltogatást, és figyelmezteti a felhasználót, ha egy kapcsolat kimenetén megjelenik valami. (A terminálszerverek a már említett telnet protokollt használják. A valódi terminálszervereknek tudniuk kell a névszolgálatot, illetve egyéb protokollokat is.)

tart.