Az Internet és szolgáltatásai napjainkban olyan mértékû számítástechnikai, tudományos, sõt társadalmi átalakulást hordoz, amelyre érdemes részletesebben is kitérni. Azáltal, hogy a számítógép egyre több ember életébe lép be, egy új korszaknak, újfajta társadalmi rendnek tekintünk elébe. A globális számítógépes hálózat kialakulása azonban egy olyan forradalom, amely jelentõségében az ipari forradalomhoz hasonlítható. Az emberi élet többé már nem lesz olyan, mint korábban, a hálózat mindennapi társunkká, életünk szerves, nélkülözhetetlen részévé válik, ugyanúgy, mint a bennünket körülvevõ gépek. A globális számítógépes hálózathoz kapcsolódó emberek szabadon, és szinte azonnal juthatnak hozzá információkhoz, és ennek következményeként egy információs társadalom képe kezd kibontakozni.
Amint már a második fejezetben olvasható, az Internet kialakulásához nagymértékben hozzájárult az Amerikai Védelmi Minisztérium egyik kutatási projectje, melynek célja egy nehezen megsemmisítheto, katonai célú számítógépes hálózat létrehozása volt. E kutatás során kifejlesztettek egy csomagkapcsolt hálózati protokollt, amely felépítésével biztosítani tudta a megfogalmazott követelmények teljesítését. Késobb ebbõl a hálózatból fejlodött ki a mai Internet. Napjainkra a hálózat az egész világot átszövi, megváltoztatja az emberek életét, jelentosége napról napra no és ezért igen fontos az alapját képezo technológia megismerése és megértése. Maga az internet (kis i kezdõbetûvel) több, egymással összekapcsolt hálózatot jelent, az Internet (nagy I kezdõbetûvel) a hálózatoknak a világon a legnagyobb és legismertebb hálózata.
Érdemes még tisztázni a Web fogalmát is, hiszen csaknem szinonímaként használják az Internettel kapcsolatban. A Web nem egyidõs az Internettel. Amíg az Internet az 1960-as években keletkezett, a Web megszületése 1989-re tehetõ. Megalkotója Tim Berners-Lee, aki a genfi székhelyû CERN-nél (Európai Részecskegyorsító Intézet) dolgozott. Célja az volt, hogy az egymástól földrajzilag távollevõ kutatók számítógépes hálózaton keresztül összekapcsolhassanak egymással dokumentumokat, és így értesülhessenek egymás újabb kutatási eredményeirõl.
A World Wide Web (világháló) egymással hypertext technikával összekapcsolt dokumentumok millióit jelenti, amelyek a világ különbözõ részein lévõ számítógépeken találhatók. A világ óriási elektronikus információtáraként értelmezhetõ. Az Internet az az eszköz, amely lehetõvé teszi, hogy a világ különbözõ részein lévõ számítógépek kommunikáljanak egymással, azaz a Web az Internetet használja a kommunikáció alapjául. Amikor böngészõvel megnézünk egy Web dokumentumot, akkor az az Interneten keresztül jön. Azaz, az Internet lényegében egy szállító mechanizmus, magát a dokumentumot a Web "szolgáltatja".
Amint már a 4. fejezetben tárgyaltam, az ISO/OSI referenciamodell hét funkcionális szintet határozott meg a hálózatok kialakításához. Az OSI modell csak útmutató, és ettõl el lehet térni a hálózatok felépítésénél. Ezt az eltérést mutatja az Internet öt rétege is. Ez az 5 réteg a következõ: fizikai szint, kapcsolati szint, hálózati szint, szállítási szint és az alkalmazási szint. Az Internet protokolljait összefoglaló néven TCP/IP (Transmission Control Protocol/Internet Protocol) protokollcsaládnak nevezzük. Arra felhívnám a figyelmet, hogy a TCP és az IP is tagja ennek a családnak, ezért a szövegben említve vannak úgyis, mint TCP/IP protokollkészlet. Fontos, hogy az egyik egy összefoglaló nevet jelöl, a másik viszont egy konkrét protokollformát, és a ketto nem ugyanaz. Mivel a protokollok közül a TCP és az IP a legismertebb, ezért az egész családra a TCP/IP kifejezést alkalmazzák.
Szintén a 4. fejezetbõl már tudjuk, hogy a protokollok lehetõvé teszik a hálózaton való kommunikációt anélkül, hogy ismernünk kellene az alapul szolgáló hardvert. A bonyolult adatkommunikációs rendszerek egyszerre több protokollt is alkalmaznak az adatátviteli feladatok megoldásához. Ezek a protokollegyüttesek csaknem szintenként vannak hozzákapcsolva a hálózati rendszerhez. Bár egyetlen hálózati szinten belül különbözõ protokollok létezhetnek, de ezeknek egymással együtt kell mûködniük. Egy protokollegyüttest protokollcsaládnak is nevezhetünk.
A protokollok egy gazdagépen egymás fölött elhelyezkedõ
szintekként képzelhetõk el. A szintek mindegyike a hálózaton
keresztüli biztonságos adatátvitel valamely részterületéért
felelõs, és feladatuk még, hogy a megfelelõen megformázott
adatokat elküldjék a közvetlenül alattuk, ill. felettük
elhelyezkedõ rétegnek. A legfelsõ szint az alkalmazási
szint és a hálózati szoftver közötti csatolási
felületet jelenti.
A legalsó szint a hálózati szoftver és a hálózat
fizikai, azaz hardverelemei közötti csatolásfelületet
jelenti. A hálózattal történõ kommunikáció
céljából az alkalmazásunk lefelé átküldi
az információkat a protokollkészleten. A hálózat
ugyanezt fordítva teszi meg: az adatokat alulról felfelé
küldi át a protokollkészleten, hogy kommunikálni tudjon
az alkalmazásunkkal.
Az Interneten keresztül történõ adatáramlást
3 szakaszra bonthatjuk:
1. Az adatoknak elõször az alkalmazási programtól
el kell jutniuk a hálózatra. Ehhez az adatoknak felülrõl
lefelé végig kell haladni a protokollokon.
2. A hálózatnak meg kell állapítania, hogy hová
kell az adatoknak eljutniuk.
3. A hálózatnak a megfelelõ irányban kell továbbítania
az adatokat, egészen a rendeltetési címig, amelyen az adatoknak
alulról felfelé ismét végig kell haladniuk a protokollokon,
egészen az alkalmazási szintig.
A TCP/IP protokollkészlet adatokat továbbít a hálózaton. A TCP/IP protokollcsalád néhány tagja sok alkalmazás számára biztosítja a szükséges alacsony szintû szolgáltatásokat. Ilyen például az IP, a TCP és az UDP. (Ezeket késõbb részletesebben is ismertetem.) Mások olyan meghatározott feladatokat látnak el, mint például a számítógépek közötti állománytovábbítás, az üzenetküldés, vagy éppen egy adott gépre bejelentkezett felhasználók lekérdezése.
A TCP/IP összeköttetés mentes hálózati protokollokat
tartalmaz, ami azt jelenti, hogy az információ a datagramok sorozataként
terjed tovább. A datagram adatok együttese, amely egy egyszerû
üzenetként kerül továbbításra. A datagramok
egymástól függetlenül, egyesével indulnak útjukra.
A küldendo információt egy meghatározott szinten a
protokollok a fenti adategységekre tördelik, amelyeket azután
a hálózat egymástól teljesen különállóként
kezel. A datagramok adása közben a hálózaton semmi
nem utal arra, hogy közöttük bármiféle kapcsolat
is létezne. Elõfordulhat, hogy egy a sorrendben eredetileg hátrább
álló datagram megeloz egy elotte állót. Az is lehetséges,
hogy a hálózaton valahol hiba keletkezik, és néhány
nem érkezik meg a rendeltetési helyére. Ilyenkor újra
kell adni a hiányzó datagramot.
tart.