Velencei iskolák - A 16. századi olasz zenei gyakorlat kifejlesztésében németalföldi mesterek jártak elöl. Velencében Willaert, akitől a velencei iskolára jellenző két és több kórust alkalmazó új énekkari stílus (polychoria) származik, s a szóló- madrigál és az önálló hangszeres stílus terén is kezdeményező. Tanítványai közül legnevezetesebbek: Cipriano da Rore, Vincentino Zarlino és Andrea Gabrieli.

A második velencei iskola főalakjai: a két Gabrieli, akiket az önálló zenekari kompozíció és általában az önálló hangszeres zene megalapítóinak tekintenek (16. század vége, 17. század eleje).

Velencében ben nyilt meg a legelső nyilvános operaszínház 1637 -ben. Itt Claudio Monteverdi, aki már előzőleg is döntő lökést adott az opera fejlődésének, remekműveivel magas színvonalra emelte az új műfajt. Tanítványa, Cavalli volt az első, akinek operáit Olaszországon kívül is előadták. Ez a harmadik velencei iskola terjeszti el egész Európában az opera műfaját. Cesti már bécsi udvari karmester (1666). Ettől kezdve lepik el az olasz drámai zeneszerzők és szövegírók a művelt világot. Egyik főhadiszállásuk kb. fél évszázadon át a bécsi udvari Opera volt. A nevezetes velencei áriastílusnak és dramatikus zenekari technikának méltó utódja - főként Alessandro Scarlatti révén - a nápolyi iskola. A harmadik velencei iskola tagjai közül a madrigál terén Monteverdi, a kantáta fejlesztésében Ferrari és Legrenzi, az a capella egyházi zenében Lotti a legkiválóbb.