Nyitólap > Festészet > Ferenczy Károly

 

 

 

 

 

Bécs, 1862. febr. 8. - Budapest, 1917. márc. 18.

A festészettel jogi, majd mezőgazdasági tanulmányai után, felesége, Fialla Olga festőnő hatására kezdett foglalkozni. A festészeti akadémiára Nápolyban iratkozott be 1885-ben. Münchenben ismerkedett meg Hollósy Simonnal és Csók Istvánnal. 1887-1889 között a párizsi Julian Akadémián tanult. Tanulmányozta a kor összes művészeti irányzatát. 1889-1892 között Szentendrén dolgozott, majd a következő évben Münchenbe költözött. Hazatérve, 1896-ban társaival megalapította a nagybányai művésztelepet. 1902-től a Nagybányai Szabad Festőiskola, 1906-tól a budapesti Mintarajziskola (később Képzőművészeti Főiskola) tanára lett. Rendszeresen vett részt hazai és külföldi kiállításokon. Egyike volt a MIÉNK alapítóinak. 1916-ban betegsége súlyosbodott, 1917-ben hunyt el Budapesten.

Művészetének első korszakát saját megfogalmazása szerint "finom naturalistának" tartotta. Néhány kezdeti korszakából származó művét később megtagadta (nem érezte elég tapasztaltnak magát). Ezeken a képein (pl. Kallós Ede arcképe, Lányok virágot gondoznak ) gyakran zsánertémát dolgoz fel, s a naturalista tárgyleírást szintetikus dekoratív látásmóddal kombinálta.
1893-1896 között tartó müncheni korszakában fejlődött ki a szimbolizmussal és szecesszióval érintkező panteista természetlátása (Madárdal, Orfeusz, Archeologia). Mindezek festészetének klasszicizáló előzményét jelentették.
Nagybányai éveinek kezdetén a panteista természetszemléletből kiindulva a látott természeti motívumok és a művészi képzelet költői szintézisére törekedett, monumentális bibliai kompozíciókat festett (Józsefet eladják testvérei, Ábrahám áldozata). Képein az impresszionizmus színgazdagsága hagy nyomot. Keresztlevétel című képe már egy újabb korszakába sorolható. A mű az élénk színfoltok, a szimultán kontrasztok alkalmazásával plein air festészetének csúcsát jelenti. 1900 után művészi érdeklődésének középpontjába a napfény színfokozó, szintetizáló hatásának kihasználása áll (Október, Festőnő, Napos délelőtt). Létezik néhány impresszionista jellegű, szaggatott ecsetkezeléssel készült műve is (Nyár, Tavaszi táj). Festészetében a női akt első ízben a Festő és modellje című képén jelenik meg, melynek témája a valóság művészetté transzponálása. Főiskolai tanárként a hagyományok tisztelete mellett próbált lépést tartani az új irányzatokkal. 1905-1912 között festészetének kereső korszakát éli, többször megfesti ugyanazokat a motívumokat, megalkotja a művészet allegóriáit: birkózók, artisták, bohócok képeinek főszereplői. Festészetének utolsó korszakát (1912-1916) a korábbi festői kérdések összegző jellegű felvetése jellemezte.

 

 

 

Főbb művei:

Festő és modell az erdőben
Józsefet eladják testvérei
Október
Orfeusz