Az 1895-ben épült van Eetvelde-ház szintén a térkihasználás remekművének nevezhető. A kilenc méter széles, szalagszerű telken Horta két épületrészt alakított ki: az egyik az utcára, a másik az udvarra nézett. A két egységet összekötő udvart üvegtetővel fedte be, ami megoldotta a természetes világítás problémáját is. Az üvegezett előtér az épület központi terévé vált, ide összpontosult az ornamentika, ez lett az épület gyönyörű szíve-lelke.

A díszítőelemek, a Tassel-házéhoz hasonlóan a korlátok vasindáiba, a fal mintázatába, az ajtók és ablakok formáiba vannak szerkesztve. Az előtér fény felé kapaszkodó karcsú oszlopai pedig kinyílt virágkehelyhez hasonlító hártyaszerű üvegtetőt tartanak.