Buda, 1863. okt. 29 - Budapest, 1920. jún. 16.

Székely Bertalan és Lotz Károly vezetésével végezte tanulmányait. 1887-től tanulmányutakon bejárta Olaszországot, hazatérve nagyszabású megrendelések várták. Kezdeti alkotásai az eklektika stílusjegyeit viselik magukon. Legnagyobb hatást az "olasz primitívek" tették rá, főleg a 12-14. századi freskók, de sokat tanult a preraffaelitáktól is. Nagy Sándorral együtt létrehozták a gödöllői művésztelepet 1902-ben. Ezekben az években is több nagyszabású alkotása született (Buda a bölényvadászaton, Balatoni halászat, A jó kormányos). Részt vett Malonyay A magyar nép művészete c. művét előkészítő gyűjtőmunkában. Nemcsak gyűjtötte, de be is építette művészetébe Erdély, Kalotaszeg, Mezőkövesd népi motívumkincsét. Festett, grafikákat készített, de szoborkompozíciói is vannak, épületeket és szobabelsőket is tervezett, mozaik- és üvegablak-terveinek Róth Miksa volt a kivitelezője. Falképei láthatók a Színművészeti Akadémia, a temesvári Papnevelde, a mexikói Operaház, a budapesti Zeneakadémia épületében. Olajfestményeinek témája a népi élettől, a mitológián át az allegorikus példázatokig sok mindent felölel (Kasszandra, Ego sum via, veritas et vita, Élet és Halál). Tervezett könyvborítókat, készített illusztrációkat és számos akvarellt. A KÉVE művészcsoportnak tagja, a magyar Képzőművészeti Társulatnak elnöke volt.