| Nyitólap > Festészet > Nagy Sándor |


Művészeti pályafutását Székely Bertalan tanítványaként kezdte a Mintarajziskolában,
majd évekig Párizsban élt. Már párizsi évei alatt felfigyeltek grafikai tehetségére.
Részt vett az 1900-as párizsi világkiállítás előkészítésében, s szőnyegeivel
bronzérmet nyert. 1901-ben barátjával, Körösfői
Kriesch Aladárral megalapították a gödöllői művésztelepet, aholvá 1907-ben
költözött feleségével, Kriesch Laurával.
Több műfajban is alkotott: bőr-, hímzés-, faliszőnyeg-, üveg-, festmény- és
bútorterveket is készített. Témái gyakran bensőségesek, líraiak, misztikusak.
Stílusa a naturalizmus és az erős stilizáltság között mozog. Komjáthy Jenő
és Ady Endre versesköteteihez készített illusztrációkat. A gyermekkönyv-illusztráció
szecessziós megújítója volt. Készített gobelint, szőnyeget, díszpárnákat,
tervezett ruhákat. Körösfőivel együtt készítették a Nemzeti Szalon üvegfestményeit
és falképét. Üvegfestményei nemzetközi hírnevet szereztek számára. Munkái
a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, a lipótmezei elmegyógyintézetben, a pesterzsébeti
Szt. Erzsébet templomban láthatók. A Magyar-Holland Társaság felkérésére elkészítette
a Vilma királynő c. freskóját a hágai királyi palota fogadástermébe. 1934-től
10 évig tanította a freskó- és mozaiktechnikát a Képzőművészeti Főiskolán.