Művészeti pályafutását Székely Bertalan tanítványaként kezdte a Mintarajziskolában, majd évekig Párizsban élt. Már párizsi évei alatt felfigyeltek grafikai tehetségére. Részt vett az 1900-as párizsi világkiállítás előkészítésében, s szőnyegeivel bronzérmet nyert. 1901-ben barátjával, Körösfői Kriesch Aladárral megalapították a gödöllői művésztelepet, aholvá 1907-ben költözött feleségével, Kriesch Laurával.
Több műfajban is alkotott: bőr-, hímzés-, faliszőnyeg-, üveg-, festmény- és bútorterveket is készített. Témái gyakran bensőségesek, líraiak, misztikusak. Stílusa a naturalizmus és az erős stilizáltság között mozog. Komjáthy Jenő és Ady Endre versesköteteihez készített illusztrációkat. A gyermekkönyv-illusztráció szecessziós megújítója volt. Készített gobelint, szőnyeget, díszpárnákat, tervezett ruhákat. Körösfőivel együtt készítették a Nemzeti Szalon üvegfestményeit és falképét. Üvegfestményei nemzetközi hírnevet szereztek számára. Munkái a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, a lipótmezei elmegyógyintézetben, a pesterzsébeti Szt. Erzsébet templomban láthatók. A Magyar-Holland Társaság felkérésére elkészítette a Vilma királynő c. freskóját a hágai királyi palota fogadástermébe. 1934-től 10 évig tanította a freskó- és mozaiktechnikát a Képzőművészeti Főiskolán.

Főbb művei:

Pelleas és Melisande
Ave Myriam
Szent várakozás
Gyöngyvér
A magyarvalkói temető