A NEMZETSÉGI VÁR

 

iósgyőr várának keletkezése a messze múlt homályába nyúlik vissza. A mai kővár talapzata természetes képződményű domb, amely ősidők óta magánosan, szigetszerűen emelkedik ki a Szinva völgyének síkjából. Ezt a sziklaszirtet a mintegy l km széles völgynek déli szegélyén találjuk, alig 100 m-es távolságra a jelentékeny magasságba felnyúló Bányabükktől, melytől nyeregszerű horpadás választja el. A várdomb ugyanúgy, mint a hatalmas Bányabükk 5-600 m magas hátsága, teljesen mészkőből épül fel. A várdomb szürkésfehér mészkősziklái már a jégkorszak (diiuvium) idején is ugyanúgy, emelkedtek ki a környező síkságból, mint ma, mintegy 10-15 m magasságra. Maga a természet úgy alkotta meg ezt a csonkakúp alakú, meredek lejtőjű emelkedést, hogy a jégkori barlangi ember, minden átalakítás nélkül, akár menedékhelyül, akár tanyául vagy vadászó leshelyül használhatta. Hogy a várdombot, illetőleg ennek meredekfalú, esetleg sziklás üregeit a diiuvium vége felé (20-30 000 évvel ezelőtt) gyakran felkeresték az őshorda gyűjtögető és vadászó csoportjai, azt szinte teljes hitelességgel bizonyítja a sok paleolit lelet, amely a dombtól csupán 200 m távolságra fekvő barlangból került elő. A barlang és a várdomb közötti kis területen hét melegvizű forrás fakad, közöttük a Diósgyőr-Tapolca fürdőtelepet 25 C°-os hévvízzel bőven ellátó forrás. A forrás meleg vize télen sem fagy be, s ez vonzotta ide a jégkori ősembert is. A diluvium hidegebb szakaszaiban ugyanis a Szinva-völgyben csupán a hévforrások nyújtottak ivóvizet; egyébként a hegyeket és völgyeket az év túlnyomó nagy részében vastag hó- és jégréteg borította. Az új kőkorban (neolit) a várdomb környéke lakhatóbbá vált. A zord éghajlat megenyhült, a hó és a jég tavasztól őszig eltűnt a tájról. A völgyet és hegyeket füves legelő és erdő borította be. Ez tette lehetővé, hogy a barangoló öshordák helyett állandóan letelepült lakosság népesítette be a diósgyőri völgyet.


gy ilyen letelepült nemzetség vagy néptörzs hamarosan felismerte a várdomb védelmi jelentőségét, s a magános szikladomb tetejét földhányásokkal és gerendaszerkezetű torlasszal erősítette meg. A kőkor második felében, i. e. 4-3000 évvel, már menedékhelyül használták az erőddé, várrá átalakított szikladombot, amely biztos védelmet nyújtott az ellenséges törzsek támadásaival szemben. A vaskor elejének embere i. e. kb. 1000 évvel felismerte, hogy a vár védelmi erejét körülárkolással még fokozni lehet. A dombot mély, gyűrű alakú árokkal övezték körül. Ilyenformán a vaskortól kezdve mintegy 2000 éven át egészen a magyar honfoglalásig, az i. u. IX. század végéig a diósgyőri vár kettős erődrendszerből állott. Kívül volt a gyűrű (győr) alakú, mély vízzel telt árok, azon belül emelkedett a csonkakúp alakú vármag, a földvár. Ez alatt a két évezred alatt a diósgyőri földvár csupán helyi jelentőségű védelmi vár volt, amelynek egyetlen hivatása lehetett: a Szinva-völgy lakosságának ellenséges betörés esetén menedéket nyújtani. Hasonló földvárak sora nyújtott menedéket a Bükk szomszédos vidékén lakó népségnek, így Miskolcon, Sajóbábonyban, Kisgyőrben, Bükkaranyoson. Az ottani egykorú földvárak közül máig megmaradt a Kiseyőr melletti Leányvár, Halomvár, a Sajóbábony fölötti Kor-csolyás Egész Borsod megyében húsznál is többre rúg a vaskor idején keletkezett s máig felismerhető, gyűrű alakú várárokkal megerősített földvárak száma, az elenyészetteké pedig meg több lehetett.

A HONFOGLALÁS KORA.

iósgyőr vára az íratlan idők homályából Árpád honfoglalása idején került az írott történelem világosságába. Az első magyar történetíró, Anonymus, aki a XII. században élt, említi meg először Diósgyőr várát, Munkájának 31. fejezetében ezeket mondja (Pais Dezső fordítása szerint): ,,Ezután a vezér (t. i. Árpád) és főem-berei... átkeltek a Sajó folyón, azon a helyen, ahol a Hernád vize beleömlik. A Hejő vize mellett ütöttek tábort. . A vezér még ott Böngérnek, Bors apjának nagy földet adott a Tapolca vizétől a Sajó folyóig, amelyet most Miskolcnak hívnak, azonkívül odaadta neki azt a várat, melyet Győrnek (geuru; ejtsd gyeürü) mondanak. Ezt a várat Böngér fia Bors, a maga várával, Borsoddal egy vármegyévé tette." Anonymus értékes tudósítása első említése Diósgyőrnek. Eszerint tehát a honfoglalás idején használható állapotban talált várat Árpád Böngérnek Bors vezér atyjának ajándékozta. Böngér a honfoglalók nyolcadik törzsének volt a vezére. Előbb ő, majd később fia Bors vezér derekasan kivették részüket a honfoglalás katonai feladataiból, s a Sajó-Bódva vidékének pedig éppen ők voltak az első foglalói, illetőleg behódoltatói. A honfoglalás hadműveleteinek további folyamán Bors vezér a felső Bódva-völgy védelmére a gyepűvonalhoz közelebb eső Borsod földvárát építette ki, és Diósgyőr az első Árpád-házi királyok korában semmiféle szerepet nem játszott.


atonai szempontból a vármegye székhelyének megtett Borsod vára sem volt komoly erősség. Inkább közigazgatási központ volt. Ide hordták a megye területéről a föld népétől behajtott adókat, a vásárok vámjait. Itt tartották a bírósági tárgyalásokat is, és a vár börtönébe csukták be az elítélteket. Ha pedig háborús idők következtek, ide gyülekeztek össze a várispán vezetése alá a királyi csapatok katonái. Borsod vára a tatárjárás idején sem szerepelt mint védelmi hely, mert nem volt kellőleg megerősítve.
Maga Diósgyőr vára annyira használaton kívül állott, hogy Anonymus említése óta több mint 300 évnek kellett eltelnie, amikor megint felbukkant a neve egy egri püspökség! határjárásról szóló oklevélben. A tatárjárás után azonban hamarosan kezdik emlegetni; előbb 1248-ban csak mint királyi birtokot, még 1261-ben is csak Nagygyőr falu néven szerepel, de 1271-ben már várként említve vonul be a következő hosszú évszázadok okleveleibe. A tatárjárás tapasztalatai alapján a földvárak helyett a sziklák és várhegyek tetejére egyre-másra kőfalakat kezdtek emelni. A király járt elől jó példával, számos erős kővárat emelve az ország hadászatilag fontos őrhelyein. Várépítés céljára sok királyi birtokot adományozott oda azoknak a főuraknak, akik vállalták új kővárak felépítését. IV. Béla adta kedvelt hívének, az Ákos nemzetségbeli Ernye bánnak előbb Dédest, majd később Diósgyőrt és a hozzá tartozó uradalmat, azzal a feltétellel, hogy az új birtokos mindkét helyen korszerű erősséget építsen. Ernye bán előbb Dédes fölött egy magas sziklatetőn létesített várat, majd később, 1261-1271 között a diósgyőri várdombon építette meg kőbástyával ellátott, vizesárokkalkörülfogott hatalmas erősségét.

 

 

1 | 2

 

a vár története