Gobby Fehér Gyula
Hogyan szolgálni a közt?

Előkelő helyen, a parlamentben beszélték meg, hogy ezután az Újvidéki Televízió szolgálni fogja a közt. Méghozzá két csatornán. Az egyiken szerb nyelven, a másikon pedig a kisebbségek nyelvén. Csak helyeselni lehet, hogy ilyen döntést hoztak. Emberi jogainkat tartja tiszteletben ez a döntés.

Csak néhány kérdést kellene még megoldani. Lássuk az elsőt. A lebombázott adóállomások jelenlegi állapota nem teszi lehetővé, hogy egyforma erővel sugározzon a két csatorna. Fölmerül tehát a kérdés, amíg új lejátszók vásárlásával ki nem egyenlítődnek a lehetőségek, melyik csatorna fogja az egyik műsort, a szélesebb körben láthatóbbat, és melyik fogja a másikat sugározni?

A második kérdés. Jelenleg mindkét csatorna sugároz szerb nyelvű műsorokat is, az Elsőnek nevezetten kerülnek sorra a kisebbség tájékoztatására szolgáló adások, a Második késő délután kapcsolódik be, az csak szerb nyelvű műsort sugároz. Ha a törvény szavát tartjuk be, akkor most az egyiken kizárólag a kisebbségiek szolgálatára készített adások kerülnek majd sorra. Vagy mégsem? Egész másképp kell tervezni a műsorok rendjét mindkét esetben. Látjuk, a műsorrend mindig politikai kérdés is. Amikor kvízt iktat be az igazgatóság a nemzetiségi műsorok megszokott helyére, mindenki megérti, hogy semmibe veszi a saját műsorukat váró nézők ezreit. A műsorrend alakítja ki egy-egy állomás arcképét, azt előre kell közölni, s ha lehet, meg is beszélni a nézőkkel.

A harmadik kérdés is válaszra vár. Hogyan szolgálni a közt? Nem hiszem, hogy a közszolgálati tévézés mindössze híradások sora. Az európai közszolgálati tévék nézettsége mélypontra zuhant, mikor megjelentek a kereskedelmi adók, és vidám változatossággal, nagy hatást, izgalmat meg pletykákat ígérő híradókkal , a közönség kegyeit kereső kísérőműsorokkal hagyták maguk mögött a nézettségi skálán a többieket. Tehát a közszolgálati tévé se lehet unalmas, ha az a célunk, hogy egyáltalán nézzék. Az Újvidéki Televízió többnyelvű programja eleve hátrányban lesz a nézettségi fölméréseknél, hiszen senki sem kényszeríthető rá, hogy egész délután híreket nézzen öt-hat nyelven egymásután. A célja éppen az, hogy az adott népességi csoport minél több tagja nézze a neki szánt műsort az adott időben. Jelenleg a magyar híradókat a vajdasági magyarok 70-80 százaléka nézi rendszeresen. A felmérésekből könnyen megállapítható, hogy az Újvidéki Televízió többnyelvű csatornáját feltétlen többségben a kisebbségiek nézik. Azok viszont rendszeresen és híven. Ezért volt célt tévesztő a kvíz bevezetése annak érdekében, hogy a szerb nézőket is erre a csatornára terelje. A megszokott műsorok ide-oda dobálása csak egy célt ért el: elzavarta a kisebbségieket is a nézők táborából.

Mit lehet tenni, hogy az Újvidéki Televízió egyik csatornája mégis minél nagyobb hatásfokkal szolgálja a közt a kisebbségek nyelvén? Azt, amit a gyakorlat sok éven megmutatott, bebizonyított és a műsorszerkesztők előtt világossá tett. A hírműsorok mellett be kell vezetni a gyermekműsorokat, a dokumentumműsorokat, a szórakoztató és játékműsorokat a kisebbségek nyelvén is. Hogy a tévé ne csupán a tájékoztatás, hanem a kulturális identitás megőrzését is szolgálja. Ezt egy soknyelvű csatornán csak a műsorrend pontos betartásával, a nézőkkel egyetértésben lehet elérni. Hogy minden kisebbségi néző pontosan tudja, mikor mit nézhet a "saját" csatornáján. Ha ezt nem tudja, egészen természetes, hogy kedvére való műsort keres olyan adóállomásokon, ahol éppen ráakad. Látszott ez a felméréseken azokban az években, mikor a kényszerből átvett belgrádi központi híradó végtelen volt. Ki várta akkor a Napjainkat vagy a Jelen-létet? Senki. Még azok sem, akik szerepeltek bennük. Néha este fél tízig, néha fél tizenegyig tartott a Híradónak nevezett háborús propaganda, a megfélemlített és megbolondított "hazafiakon" kívül már mindenki más műsort nézett, mire sorra kerülhetett a kisebbségiek egy-egy adása.

A kereskedelmi televíziók lényükből eredően arra törekszenek, hogy minél nagyobb profitot érjenek el, tehát állandóan maximális nézőszámra törekszenek, ezért sugároznak szenzációkat, pletykákat, csiklandós történeteket. A közszolgálati televízió a társadalom hasznát kell hogy nézze. Nehéz meghatározni, pontosan mi is a társadalom haszna, de abban mindenki egyetért, hogy ez a hiteles tájékoztatás, a kulturális identitás megőrzése, a tolerancia és szolidaritás hirdetése, a civilizált szórakozás, az új művészeti alkotások megszületésének segítése, az oktatás népszerű fajtái. Ha az Újvidéki Televízió kisebbségi nyelveken működő csatornája is ezeket a célokat tűzi maga elé, a közösség érdemesnek fogja tartani az előfizetés újbóli bevezetését. Az így megszülető műsorok is versenyképesek lehetnek a kereskedelmi csatornák műsoraival. Éppen azért, mert senki sem kényszeríthető rá, hogy "büntetésből" saját nyelvén silány műsorokat nézzen. Csak éppen célzott réteget szolgál ki elsődleges feladataként az ilyen műsor. S akkor jó, ha feliratosan vagy szinkronizálva mások számára is érdekes, nézhető, megszerethető, magas színvonalú adás lesz. Nem boszorkányság ezt elérni, a legtöbb esetben ilyen adásokat produkáltak eddig is az Újvidéki Televízió kisebbségi szerkesztőségei. A szakmai tudásra, a mesterség magas szinten tartására van hozzá szükség. A feltételeket kell hozzá megteremteni.