alassi Bálint (Zólyom, 1554. okt. 20.-az Esztergom várát ostromló királyi seregek táborában, 1594. május 30.): a magyar reneszánsz költője, a magyar nyelvű világi líra megteremtője. Zólyom várában született, gazdag főnemes szülőktől. Atyja felségárulási pere miatt a család Lengyelországba menekült , itt készíti első irodalmi művét, a Beteg lelkeknek való füves kertecske című vallásos elmélkedés fordítását. Élete örök nyugtalanságban zajlott, megfordult Báthory István erdélyi, majd lengyel udvarában, volt végvári vitéz Egerben és Érsekújvárott. 1594-ben a török által megszállt Esztergom ostrománál megsebesült, tíznapi szenvedés után meghalt. Első fennmaradt verseit 1575 táján írta, tíz évvel később már a humanizmus tudós költőitől tanulja a reneszánsz poétika szabályait. Szerelmi költészetének legkiválóbb darabjai az 1587-es Júlia-ciklusban születnek, katonaénekeinek rejtett ihletője hasonlóképpen a szerelem. Istenes énekeinek legmarkánsabb darabjai a házasságát közvetlenül megelőző, illetve az azt követő válságos években születtek. A magyar dráma fejlődésében is az úttörő kezdeményezés érdeme illeti meg. Költői hagyatékának gondozója Rimay János (1570 k.-1631), a magyar nyelvű reneszánsz lírának Balassi után legjelentősebb képviselője, a magyar késő-reneszánsz legkiemelkedőbb íróegyénisége.
(Vö. A magyar irodalom története 1600-ig. Szerk. Klaniczay Tibor. 1. Budapest, Akadémiai K., 1964. 448-481. p.)
vissza