Bende vitéz, szemei szikrázva, Rohan ismét a fegyveres házba. Rettenetes, amit lát az őrség:    Urok őrjöng... kivont karddal    Levegőbe szúr és vagdal;    Közülök is hármat leölt       Míg lebirák, győzék. Földalatti kamarába', láncon, Bende üvölt, viaskodik, táncol; Szép menyasszony sem eladó többé    "Elsőt én nem érdemeltem,    A második engemet nem:    Püspök atyám, vígy el Urunk       Jegyesei közzé!" (1877. júl. 31.) 18) Öreg pincér Az öreg pincér se gyanítja, Hogy versbe legyen kanyarítva, De kivált hogy pláne magyarba: Ha gyanítná, jönne zavarba! Töri bár húsz éve a nyelvet, S foga megritkult, haja elment: Nem birta kivenni a vadját, Megijedne bizony, hogy eladják. Fizető kellner sose lessz ő, Nem kenyere a kétszerkettő; Szolgálni sem ugri-szilaj már, Megelőzné bátran a lajhár. Hogy sokra se vitte a pályán, Megláthatod ócska ruháján, Galléra törött, s elegendő Karjára egy hétig egy kendő. Mint nem fia e mai kornak; Lőn Ganymédje víznek, bornak, Kenyeret hoz, vált oda tányért; Ingyen teszi, nem adományért. Ha azonban vetsz neki épen Pár fillért: köszöni szépen -- Nem mint az a sok cifra, dandy -- S hozzá is adja: "Küss' die Händi!" Köre hát nem valami széles; De mi hű szolgád! mi kedélyes! Jó szót neki: s ha belefúl is, Elkotyog érte... magyarúl is. S elpörgi, legyen bár négy lap, Könyv nélkül, hogy mi az étlap; "Mást írtak?"... sose kell megróni: Meglesz az a sült, makaróni. Ha senki se hívja, elámolyg A folyosón, vagy fel- s alá bolyg. -- Hadd futkosson a többi "kölyök!" -- S meglöki minden tálca, könyök. Elnézi: be dőre világ ez! Hogy' fut, rohan -- enni se hágy ez -- Nyerekedni, vigadni... a csődbe, Dunába, vagy a temetőbe!... No öreg, ha lenéz más minden, Jer elő: szolgálj te ki engem, Bár nem vagy "fashionable" módis: Gyere, meglesz borravalód is. Jer, osonjunk félre mi ketten; Jó ott nekem, a szögeletben, Rajtam sincs semmi legényes: Hadd űljön elől, aki kényes. Társaid úgyis annyiba néztek, Hogy nekem a főtt rost is beefsteak; Te legalább nem rágatod a gúzst: Adsz, ha igértél, becsületes húst. (1877. aug. 2.) 19) A tölgyek alatt (Margitsziget) A tölgyek alatt    Szeretek pihenni, Hova el nem hat    Város zaja semmi. Zöld lomb közein    "Áttörve" az égbolt S a rét mezein    Vegyül árny- és fényfolt. A tölgyek alatt    Oly otthonos itten! Évem leapadt:    Ime, gyermek lettem,