Ki zsarnok volt s Európa réme,
   Most ezt nagy rémtől menti meg,
S a népszabadság szent nevébe'
   Övé a zászló, mely lebeg.

Mert így jutnak, idő lejártán,
   Magok a szerencsétlenek
Szabadsághoz, kik most a sárkány
   Szemétől megszédültenek.

Elvész, bizony, varázsa, bűve,
   Mikép hatalma megtörött,
S ez a győzelmi zászló műve,
   Mely leng a vérmező fölött.

Azért e zászlónak dicsőség!
   S magyar ajakról kétszeres!...
Ha volna költő -- volna Ő még,
   Kit vágyunk holtan is keres!

De én lantom bágyadt idegjét
   Addig feszítni nem merem,
Habár olykor elhagyja szegjét
   S unalmat űzni dalt terem.

S nem szólok népem -- a magyarhoz,
   Tán meg sem ismerné szavam;
A szebb napnak, mit e vihar hoz,
   Örűlök csendesen, magam.

Szabad, egy még érző tetemnek,
   Sírig szeretni a honát:
S e diadal-nap életemnek
   Megaranyozza alkonyát.

(1877. szept. 21.)


34)

Ex tenebris

Keserűből jön az édes,
   Édesből a keserű;
Rekkenő nap nyugta kétes,
   Szebb, borúra várt derű.

Ma ködös szem, mord kedéllyel,
   Holnap tisztább mindenik:
Meghozhatja -- tán egy éjjel,
   Hogy majd "új fény jelenik."

Vagy, ha ez nem, a vakságnak
   Kiürítem poharát,
S az "örök világosságnak"
   Várom fénylő sugarát.

(1877. szept. 24.)

35)

Kék csillaggal jelölte Arany a publikálásra átadott verseket. Vörös Rébék

"Vörös Rébék általment a
   Keskeny pallón s elrepült --" *)
Tollászkodni, már mint varju,
   Egy jegenyefára űlt.
      Akinek azt mondja: kár!
      Nagy baj éri és nagy kár:
         Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte
   Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
   Cifra lányát, a Terát.
      De most bezzeg bánja már,
      Váltig hajtja: kár volt, kár!
         Hess, madár!

Pörge Dani most őbenne
   Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
   Orrával a küszöbön.
      Pedig titkon oda jár,
      Szép asszonynak mondja: kár!
         Hess, madár!

------------------------
*) A népmonda csak ennyit tartott fenn a tisztes
    boszorkányról. A többit én toldottam hozzá.

Az oldal fotója a Kapcsos könyvből