CÍM NÉLKŰL.

1. Aranyné, 2. leánya, Juliska, 3. az unoka, Piroska

- Arany László Növünk együtt címmel adta ki. Piroska tizenkét éves volt, amikor nagyapja e verset írta. "A vígkedélyű gyermek gyakran fölvidítá az őt hőn szerető nagyapát" - írja Ercsey Sándor - "mindig a nagyapa vette szelíd komolysággal pártfogás alá, mondván: "ne bántsátok a szegény árvát!"

Hogy a felnövő Széll Piroskának mit jelentett Arany, arról maga vall a költő halála után Karacs Teréznek: "szeretetemnek legnagyobb tárgya, rajongásomnak, 17 éves fiatal lényemnek bálványa... helyét nem tudja senki betölteni." (1882. okt. 29.)

Széll Piroska alig élte túl nagyszüleit: 21 éves korában őt is elragadta a halál.