ÉNEK A PESTI LIGETRŐL.

- Arany János szerette a Városligetet. Délutánonként a Duna-parton járt egyet, de nagyobb sétákra az Akadémia palotájából is oda indult: "Járom a ligetet, mely szép zöld és finom, mint tavasszal, miután a sarjut lekaszálták és felgyűjtötték" - írta külföldön utazó fiának. (1874. szept. 24.) A ligetbe omnibuszon jártak. A kocsis melletti helyre, a "baki trónra" leginkább a kényelmes Deák Ferenc telepedett. Társaságában látta Aranyt a ligetben Péterfy Jenő: "...minden pose nélkül, kalappal fején, vastag bottal kezében, üregébe húzódó érzelmes szemét a földre irányozva." - Séta közben bukkant egy egyszerű sírra: Fuit! = Volt! - olvasta az egyetlen szót a sírkövön. Unokája tanítónője, a Pest-Buda minden kövét ismerő Karacs Teréz mondta el neki: a sír Horváth Jakab szabadgondolkodó fiskálisé, aki ligeti kertjét - ahol most nyugszik - a város polgárainak ajándékozta.