GYÁRFÁS Jenő: Tetemrehívás
1881 Olaj, vászon, 192,5 x 283,5 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Gyárfás eredendő drámai érdeklődésének megfelelően monumentális főműve, az 1881-ben festett "Tetemrehívás" tárgyául Arany János egyik ismert balladájának legtragikusabb pillanatát választotta. A tömören komponált nagy festmény fő erénye a kiélezett szituáció pontos pszichológiai értelmezése. A Képzőművészeti Társulat 1881-es nagydíját elnyert képénél a korabeli kritika főként a kettős megvilágítás mesteri megoldását és a megdöbbent mellékalakok árnyalt bemutatását dicsérte, de a lelkileg összeroppant főalak tébolyodott arcát és tekintetét túlzónak érezte.

GYÁRFÁS Jenő: Tetemrehívás (Vázlat)
1879 Olaj, vászon, 109 x 158,5 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Arany János örökszép balladájának, a Tetemrehívásnak súlyos veretű sorai formálódnak képpé az erdélyi származású Gyárfás Jenő művében, melyhez még akadémiai tanulmányai idején, 1879-ben Münchenben fogott hozzá. Bárczi Benő ravatalon fekvő alakja körül a rémület, az iszonyatot kifejező arcok sűrűje, s a halottól visszahőkölő, ijesztő kétséget árasztó menyasszonya, Kund Abigél - az első vízió szereplői, akik a világos és sötét színek ellentétéből drámai feszültséget keltve bontakoznak ki - "...döbbenet által a szív ere fagy...", ahogy Arany János szavai festik a jelenetet. A kész mű a cselekmény egy későbbi fázisát, a ballada utolsó jelenetét tömörítette. A vázlat szenvedélyes erejéből a kész mű már veszít, de a lélekábrázolás mélységével, a népi típusok gazdag jellemzésével, realizmusával így is kiemelkedik a kor akadémikus felfogású képei közül.

MADARÁSZ Viktor: Dobozi és hitvese
1868 Olaj, vászon, 116 x 310 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A magyar szabadságharcot végigküzdő fiatal Madarász Viktor rövid bécsi tanulmányút után 14 évig élt Párizsban, ahol tanárai, Léon Cogniet és Paul Delaroche hatottak rá. A hazatérése előtt két évvel, 1868-ban festett Dobozin mégis inkább Delacroix lobogó romantikájának visszfényét érezzük. A vészjóslóan közeledő törökök elől vágtában menekülő házaspár öngyilkossága előtti utolsó pillanatok borzalma tükröződik a tájon és a táltosként ábrázolt lovon. A szélesen elnyúlt képformátum, a végtelen rónaságot határoló horizonttal párhuzamosan húzódó alkonyi felhőzet a halálos száguldás lendületét érzékelteti.

Madarász mellett történelmi festészetünk kiemelkedő egyénisége Székely Bertalan, aki nagyszabású műveiben szintén a szabadságharc bukása felett érzett nemzeti fájdalomnak adott hangot. Történelmi képeit színgazdag, lendületes vázlatokon, rajz- és színtanulmányokon érlelte, melyek között ez az oldott, lágy bíbor tónusokkal festett alkotása a legszebbek egyike. A tehetetlen gyermek király, V. László álnok nagybátyja, Czillei Ulrik remekül jellemzett alakjával erkölcsi ítéletet mond a hazát önös érdekből romlásba döntő nagyurak felett.

Than mindig figyelmet szentelt a jól értelmezhető csoportok egymás felé irányuló gesztusainak, a központi tengely köré rendező szimmetriának, a tömegek szín- és formabeli egyensúlyának. E stílusjegyek különösen szerencsésen jelentkeztek későbbi monumentális falkép-dekorációin. E festményén Imre erélyes, királyi gesztusa uralkodik. Árpád-házi királyaink egyik legviharosabb sorsú figurája, Imre (1196-1204) szinte egész életén keresztül harcolni volt kénytelen lázadó, trónjára törő öccse ellen, akit fogságba vetett. Végül is Imre halála után öccse II. Endre (1205-1235) néven lépett örökébe.

A historizmus ünnepélyességgel áthatott szemlélete a magyar művészek közül a legjellegzetesebben Benczúr Gyula nagy történelmi képein érvényesül. Komponáló-készsége, emberábrázoló ereje és az anyagok kitűnő érzékeltetése már e fiatalkori művében is nagyszerűen megmutatkozik. A nemes tartású vitéz, Hunyadi László arcán mély szomorúság ül, az őt körülvevő barátok fájdalmas búcsújára is előre veti árnyékát a megsejtett sors, a hősre váró kivégzés. Gyenge fény világítja meg a csoportot, visszaverődik a bolthajtásos fehér falról, melynek anyagszerűsége mesteri.

A győri születésű Liezen-Mayer Sándor, rövid hazalátogatásoktól eltekintve, szinte egész életét Münchenben élte le mint az akadémia megbecsült professzora. E korai vázlata, az 1862-ben készült Erzsébet és Mária Nagy Lajos sírjánál c. műve - Karl Piloty tehetséges tanítványaként - ügyes, bár kissé színpadias komponálónak mutatja: hatásosan ellenpontozza durazzói Kis Károly koronázásának háttéri ragyogását és a Nagy Lajos sírjánál bosszút forraló királynék gyászát. Az 1383-as székesfehérvári esemény később véres harcokat eredményezett, melyekre a festmény vészjósló hangulatával utal.

Paál László képei többnyire tájképek, amelyeken emberi alak alig fordul elő. Ez a kép a ritkábbik típusba tartozik, egy kapáló nő látható az előtérben. A táj és az emberi lények együttesében Paál Lászlónál mindig a táj kap fontosságot. A dolgozó nő itt is majdnem eltűnik a fák között, nem zavarja jelenléte az erdő csendjét és nyugalmát. Az őszi napsugarak behatolnak az erdő mélyébe és fénycsíkokat vetnek az erdei útra.