Tartalom

A. TÓTH Sándor >> TÓTH Sándor, A.


AACHS Mihály >> ÁCS Mihály


AÁCS Mihály >> ÁCS Mihály


ABA Péter, 1897-ig Atyimovity Péter (Mohács, 1853. – Veszprém, 1908. máj. 17.) újságíró, szerkesztő. 1859-ben elveszítette hallását, 1866-ig a váci süketnéma intézet tanulója. 1869–1874 között betűszedő, majd dolgozott a Kereskedelmi Minisztériumban és a KSH-ban, később a MÁV-nál tisztviselő. Az 1880-as évektől a magyar siketnémák egyik szervezője, egyletek alapító tagja, lapok indítója és szerkesztője. A siketnéma érdekvédelemmel foglalkozó cikkei és tanulmányai a Siketnémák Lapjában, valamint a Siketnéma–Világ c. általa alapított és kiadott periodikában jelentek meg.


ABDAY Asztrik Sándor (Győr, 1842. febr. 13. – Bakonybél, 1894. márc. 6.) tanár, szerzetes. Középiskolába Győrben járt, 1862–1866 között a pesti egyetemen teológiai tanulmányokat folytatott. 1859-ben lépett a Szent Benedek Rend tagjai közé, 1866-ban pappá szentelték. Először a pannonhalmi székesegyház hitszónokaként tevékenykedett, majd az esztergomi gimnáziumban tanított. 1872-től Győrben középiskolai, később jogakadémiai tanár. 1879 után Pannonhalmán főiskolai tanár, 1885–1887-ben Kőszegen gimnázium-igazgató és rendházfőnök. 1891–1892-ben Pápán tanított, két évig – nyugdíjasként – Bakonybélben élt. Szabadidejében beutazta Európa nagy részét, műkincseket és régészeti leleteket tanulmányozott

Művei: Krisztus és a század. Pest, 1865. – Földjövedelmi adó Attikában a rendkívüli hadi költségek fedezésére. Pest, 1871. – Laokon. Győr, 1874.

Irodalom: ACSAY Ferenc: A Győri Katholikus Főgimnázium története 1626–1900. Győr, 1901. – GAÁL.


ABELLA Mihály (Csetény, 1878. szept. 27. – Dachau, 1945. febr. 22.) politikus. Borbélymesterséget tanult. 1902-ben bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, tagja volt a szociáldemokrata pártnak. 1904-től tagja, majd ügyvezető titkára, végül elnöke a magyarországi borbély- és fodrászsegédek szakegyletének. A Tanácsköztársaság alatt a közélelmezési népbiztosságon dolgozott. Szerkesztette a Fodrász Újságot. 1944 novemberében Dachauba hurcolták.

ABSTEMIUS >> BORNEMISSZA Pál


ACKERMANN Tóbiás (Neisse, 1656 – Henrichau, 1722. dec. 17.) apát. 1702-től Heinrichau sziléziai ciszterci monostor apátja. 1708–1722 között zirci apát is. Zirc akkor még csaknem lakatlan. A Magyarországra küldött szerzetesek először Pápán laktak, és onnan irányították Zircre a telepeseket. Ackermann 1703-ban járt Pápán, de Zircre a kuruc csapatok közeledése miatt már nem jutott el. A Rákóczi-szabadságharc idején megtorpant az újjáépítés, de 1710 után újra indult. 1715–1725 között Gregor Regnard a zirci megbízott, aki megjelent III. Károly koronázásán, innen elindult Zircre, de csak Pápáig jutott.

Irodalom: A Ciszterci Rend tört. – ALPÁR Lucián: A zirci apátság függetlenítésének kérdése. Bp. 1942. – GRÜGER, Heinrich: Visitationen der Abte von Heinrichau in Ungarn, 1701–1810. Jahrbuch der Schlesischen Friedrich–Wilhelms–Universitat zu Breslau, 1982.


ÁCS Mihály, Aachs Mihály, Aács Mihály (Kemenesszentmárton, 1646 – Nemescsó, 1708 előtt) énekszerző, műfordító. Evangélikus lelkész, a magyar pietizmus első képviselője. 1666-1669 között Tübingenben tanult, valószínűleg Vitnyédi István pártfogoltjaként. A protestánsüldözés idején bujdosott. 1680 táján a vázsonykői (nagyvázsonyi) végvárban prédikátor, majd Thököly seregében tábori pap. Később több helyen, 1701–1706 között Devecserben prédikátor. 1706-tól kemenesaljai esperes. Egyik szerkesztője, részben szerzője a Zengedező Mennyei Kar c. énekeskönyvnek, amely a válogatott magyar énekörökség mellett német fordításokat is tartalmaz és 1696-ban Lőcsén jelent meg. Az 1680-ban a berhidai csatában meghalt Semptsei Ferenc vázsonyi kapitány temetésére írt halotti beszéde és verses búcsúztatója a végvári irodalom jeles alkotása.

Művei: Fontes Calvinismi obstructi...Tübingen, 1669. – Aranyláncz. (Imádságos könyv.) Lőcse, 1696. – Boldog halál szekere...(Elmélkedések.) Strassburg, 1702.

Irodalom: FRIEDRICH Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata. 16–18. sz. Bp. 1944. – PAYR Sándor: Öreg – . = Ev. Egyh. és Isk., 1898.

ACSÁDI Benedek >> ACSÁDY Benedek

Acsády Ádám Péter

ACSÁDY Ádám Péter (Pápa, 1680 körül – Pápa, 1744. okt. 10.) püspök, főispán. Apja 1700-ban Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát Pápán a pálosoknál és Nagyszombatban végezte, a teológiát a bécsi egyetemen tanulta. 1705-ben szentelték pappá. Először a győri egyházmegye területén működött, de 1711-ben már Pápán plébános, kisebb kitérők után 1718-ban ugyanott főesperes. 1723-ban káptalani követként részt vett az országgyűlésen és bátran állást foglalt a magyar nyelv jogai mellett. 1725. szeptember 7-től veszprémi püspök, vármegyei főispán és királyi kancellár. Az utolsó püspökkancellár volt. beiktatására csak 1726. április 29-én került sor. A kancellári méltóságáról 1732-ben mondott le, amikor Bécsből egyházmegyéjébe költözött, Pápán és Sümegen tartózkodott. Betegsége miatt 1734-ben Padányi Bíró Márton felsőörsi prépostot tette meg helynökévé. Pápán a pálosok templomába temették. Hozzájárult a pápai, nyirádi, sümegi templom helyreállításához és felszereléséhez, valamint a veszprémi püspöki palota újjáépítéséhez. (Sziklay János: szülőhelyen Nagyacsád.)

Irodalom: SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp. 1941. – MOLNÁR István: A fehér barátok Pápán. Pápa, 1942. – PETRÁK Mihály: – veszprémi püspöksége 1725–1744. Veszprém, 1949. (A veszprémi egyházmegye múltjából, 13.) – VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi Hét, 1992. nov. 27.


ACSÁDY Benedek, Acsádi (Acsád? 16. század második fele - Veszprém? 1649) kanonok. 1573. szeptember 4-én kapott adománylevelet a család – ennek sarja volt Benedek – Acsád községre. A veszprémi káptalan visszaállításakor az első kanonokok közt szerepelt, akit 1630-ban őrkanonoki javadalomba iktattak. Nevéhez fűződik az első magántulajdonú ház a veszprémi várban. Kun Péter Kata nevű lánya, Széplaki András felesége elzálogosította a veszprémi várban lévő kőházát, hogy a fogságban lévő férjét kiváltsa. Ezt a házat szerezte meg Acsády Benedek kanonok. 1638. június 13-án a káptalant Acsády képviselte a nagyszombati zsinaton.


ÁDÁM Ferenc (Csabrendek, 1825 – Bp., 1893) honvédtiszt. Vagyontalan nemesi családból származott, az Olmütz-i katonaiskolán folytatta tanulmányait. 1839-től katona, 1846-tól alhadnagy a 2. gyalogezredben szolgált. A szabadságharcban először főhadnagy a 10. honvédzászlóaljnál, néhány hónap múltán százados. Buda ostrománál megsebesült, majd őrnaggyá és zászlóaljparancsnokká léptették elő, de a parancsnokságot csak felépülése után tudta átvenni. Borosjenőnél tette le a fegyvert. Aradon nyolcévi várfogságra ítélték, 1852-ben kegyelmet kapott. 1867-ben a Magyar Nemzeti Színház gondnoka, a honvédegylet tagja.

Irodalom: BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49. Bp. 1983.

Ádám István

ÁDÁM István (Mezőtúr, 1932. febr. 28. – Balatonfüred, 1995. júl. 2.) tanácselnök. Az elemi iskola elvégzése után Csepelen dolgozott, majd katonatisztként szolgált. Később Pápára került, ahol munka mellett (tanácsi tisztviselő, pártmunkás) 1953-tól elvégezte a gimnáziumot. 1962-ben jogi diplomát szerzett. 1965. május 13-án Ajkára, 1984. január 1-jén Balatonfüredre helyezték tanácselnöknek. Ajkán a nevéhez fűződik iskolák, óvodák, bölcsődék, művelődési központ, áruházak, kórház, posta, fedett uszoda, autóbusz-pályaudvar, vásárcsarnok stb. építése, a távfűtés, a parkerdő, a városliget megvalósítása. Balatonfüreden ugyancsak gyermekintézményeket, vásárcsarnokot építettek, könyvtárt korszerűsíttettek Ádám István tanácselnöki időszakában. Munkáját elismerték: kitüntetéseinek sora a Szolgálati Érdeméremtől a Munka Érdemrenden át az Államigazgatási Nívódíjig terjedt.

Irodalom: GÁSPÁR János: In memoriam Dr. – , 1932–1995. Volt egyszer egy tanácselnök. = Ajkai Szó, 1995. júl. 7. – KELLEI György: Végső búcsú –tól. = Napló, 1995. júl. 7. – Tudatos városépítő volt. = Új Bfi Napló, 1996. 4. sz.


ÁDÁM Iván (Nagymarton, 1844. jan. 3. – Veszprém, 1928. márc. 27.) kanonok, tanár, történész. A középiskolát a soproni bencéseknél végezte, a veszprémi szemináriumba 1863-ban vették fel. 1867-ben pappá szentelték. Először Noszlopon és még az évben Sümegen káplán, tanár, később iskolaigazgató, 1888. szeptember 26-án nyugdíjba vonult. Később lelkész Akán és a cseszneki kerület tanfelügyelője. 1894-től plébános Pápakovácsiban és a pápai középiskolák püspöki biztosa. 1902-től veszprémi kanonok, később segesdi, majd pápai, 1908-tól somogyi főesperes, 1924-től pápai prelátus. Foglalkozott a pálos templomépítés történetével, hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg írásai. Elsőként rajzolta le és így örökítette meg a tüskevári kolostort. Nevéhez fűződik a veszprémi Szent Vince Egylet megszervezése. Felkarolta a régészetet, festegetett és rajzpedagógiával is foglalkozott. A Sümeg környéki Berki-malomnál feltárta a római castrum és ókeresztény bazilika alapjait. Műtörténeti ismereteinek gazdagítására sokat utazott. A veszprémi székesegyház restaurálásakor a templom stílusadatait a Veszprémi Hírlapban írta meg 1912-ben. E műve, A veszprémi székesegyház címen önálló kötetben is megjelent. Pápakovácsi plébánossága idején Kupon, Nórápon és Kéttornyúlakon iskolát, tanítói lakást építtetett. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik. A városban utcanév őrzi emlékét. Veszprém város díszpolgára.

Műve: Néhány komoly szó a magyar rajzoktatásunkról. Szombathely, 1881. – A veszprémi székesegyház. Veszprém, 1912.

Irodalom: MOLNÁR István: Emlékezés –ra. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 4. Veszprém, 1965. – TÖLGYESI József: – emlékezete. (1844–1928.) = Történelmi köveken. Sümeg, 1991. (Sümegi írások. 3.) – VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi Hét, 1992. nov. 27.


ÁDÁM József (1829. jan. 28. – Káptalantóti, 1907. márc. 14.) járási főszolgabíró. A szabadságharcban honvédhadnagy, a tapolcai járás főszolgabírója volt. Káptalantóti temetőjében fehér márvány sírkő őrzi emlékét.


ADLER Ferdinánd (1715–1720 között – 1777 után) üveghuta-alapító. Amikor a pilleivároslődi – üveghuta körül fogyni kezdett a fa, a veszprémi püspök a huta bérlőjét, Adler Ferdinándot 24 évre szóló szerződéssel egy másik huta létesítésével bízta meg. 1757-ben Adler a Cseh-erdőből hozatott munkásokat. Három év alatt felépítették lakásaikat és az üzemet. 1760 tavaszán megindult a munka. A hutát a munkások származási helyéről “Huta Bohemica”-nak (Böhmisch-Hütten), magyarul Csehbányának nevezték el. 1777-ben öccse, Adler Ferenc vette át az üzem irányítását. Az üvegfúvó szakmunkások száma 16–17 fő volt.

Irodalom: NÉMETH István: Vitráriusok nyomában. (Kézirat.) Ajka, 1973. – KOPPÁNYI István: Városlőd története. Városlőd, 1991.


ADORJÁN Sándor (? – Bp., 1945) szövegíró, nótaszerző. Az 1. világháborúban súlyosan megsebesült, mint hadirokkant Zircen nyitott dohányárudát. A 2. világháború idején, arany vitézségi érem birtokosaként feleségével együtt megmenekült, de fiát Auschwitzba hurcolták, ahonnan nem tért vissza. Szerzői működésének sikeres időszaka a harmincas évek. Kezdetben régi, közismert melódiákra írt szöveget, majd nótaverseire zenét szerzett.

Műveiből: Az utolsó falevél. – Csendül a nóta. – Hat nap óta szól a nóta. – Kalapomra piros tubarózsát tettem. – Szép a szőke, szép a barna. – Te Zsuzsikám.

Irodalom: LESZLER József: Nótakedvelőknek. Bp. 1986.


ADY Endre (Érmindszent, 1877. nov. 22. – Bp., 1919. jan. 27.) költő. A balatonfüredi Balatoni Panteonban lévő emléktábla szerint 1912–1917 között évente keresett pihenést a fürdőhelyen, 1917-ben pedig feleségével, Csinszkával Balatonfüreden, a szanatóriumban gyógykezeltette magát. Gyógyulásáról öccsének, Ady Lajosnak levelet írt. A szanatórium orvosa, Schmidt Ferenc június 10-ig kezelte. Az 1917. június 8-án készült fénykép az egykori Szántó-vendéglő teraszán örökíti meg Csinszka, Ady Lajos és Ady Lajosné társaságában. Berhidán és Sümegen általános iskolát neveztek el a költőről, mindkét intézmény falán emléktáblát helyeztek el.

Műve: Ady Endre levelei. 2–3. Köt. 1909–1918. Bp. 1983. (Ady Endre művei. Balatonfüredről is tartalmaz írásokat.)

Irodalom: KIRÁLY István: –. 1–2. köt. Bp. 1970. – MARTON László: – Balatonfüreden. = Vpi Szle, 1957. 1. sz. – FONAY Tibor: – emlékek Veszprém megyében. = Megy. Ped. Hi., 1977. 5. sz.


AGGHÁZY Gyula (Dombóvár, 1850. márc. 20. – Bp., 1919. máj. 13.) festőművész, tanár. Újházy Ferencnél végzett tanulmányok után Bécsben, Münchenben, majd Párizsban Munkácsy Mihálynál tanult. 1876-ban Szolnokon dolgozott. 1897 után a Mintarajziskola tanára. 1874-től akadémikus irányzatot képviselő népéletképekkel szerepelt kiállításokon. Maradandóbb alkotásai a Mészöly irányához kapcsolódó szolnoki, később balatoni tájképei. A századforduló után hangulatos impressziójú tájképeihez a Balaton környékéről keresett motívumokat, sokan tekintették őt is a “Balaton festőjének”. Több műve található a Nemzeti Galériában.


AGGHÁZY Kamill (Bp., 1882. nov. 1. – Bp., 1954. szept. 14.) író, katonatiszt. A Ludovika Akadémia elvégzése (1901) után 1914-ig gyalogos honvéd csapattiszt volt, többek között Veszprémben is. Az 1. világháború elején szerb hadifogságba esett, 1916-ban onnan kiszabadulva a Honvédelmi Minisztériumban levéltárnok. Nevéhez fűződik a Hadtörténeti Múzeum megalapítása, amelynek először igazgatóhelyettese, 1937-től igazgatója. Részt vett a Hadimúzeumi Lapok és a História szerkesztésében. Tanulmányaiban a török idők, az 1848–1849. évi szabadságharc és az 1. világháború hadtörténetével foglalkozott. Verseket is írt.

Művei: Török hadak magyar földön. Az 1532. évi török-magyar-osztrák háború, különös tekintettel Kőszeg ostromára. Székesfehérvár, 1911. – A világháború. (Társszerző.) Bp. 1934. – Vitézek albuma. Bp., 1939.


AGGHÁZYNÉ BALLÓ Mariska (Bp., 1885. okt. 1. – Balatonalmádi, 1956. máj. 28. ) festő, rajztanár. 1909-től akvarell- és pasztellképeivel szerepelt a Műcsarnok kiállításain.


ÁGI János (Városlőd, 1910. jan. 21. – München, 1985. febr. 19.) újságíró, karikatúrista. Felsőkereskedelmi iskolát végzett, a második világháború után Németországban élt. A müncheni Hungária és az Új Hungária munkatársa volt. 1953–1975 között a Szabad Európa Rádió szerkesztőségének tagjaként – Ősze János néven – riportműsorokat írt és állított össze. Nyugdíjazása után külső munkatársként dolgozott.

Műve: A császár hagyatéka. München, 1963.

Irodalom: BORBÁNDI Gyula.


ÁGOSTON Imre (Nemesdéd, 1896 ?) tanító, karnagy. Tanítói és kántori oklevelet nyert. 1923 után a sümegi plébániatemplom kántora és karnagya. Alapította és vezette az egyházi vegyeskart, amely 1927-ben, Keszthelyen első díjat nyert. Karnagya volt a város Ének és Zeneegyletének, valamint a Levente Zenekarnak is.

Irodalom: A magyar muzsika könyve. (Szerk.: MOLNÁR Imre.) Bp. 1936.


ÁGOSTON János (Nagykároly, 1787. ápr. 26. – Veszprém, 1863. jún. 28.) lelkész, csillagász. Szülővárosában kezdte iskoláit, a bölcseletet Győrben, a teológiát Pesten végezte. 1810-ben szentelték pappá. Csillagászként dolgozott a gyulafehérvári csillagvizsgálóban, de szembetegsége miatt kénytelen volt megválni hivatalától. Káplán Zilahon és Gyulán, majd plébános Szentandráson. 1832-ben, nyugdíjasként Veszprémben telepedett le.

Műveiből: Két magyar óda. Szeben, 1811. – Megbővített mágnes. Pest, 1823.

Irodalom: VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi Hét, 1992. nov. 27.


AIGNER Sándor (Temesvár, 1854. júl. 19. – Bp., 1912. jan. 30.) építész. Tanulmányait a bécsi szépművészeti akadémián végezte. Külföldi tanulmányút után Budapesten telepedett le, ahol a Mátyás-templom restaurálását irányította. Középkori formaelemeket hangsúlyozó épületei eklektikusak: pl. a budapesti Örökimádás-templom, a nagybecskereki törvényszék háza stb. 1907–1910 között tervezte és irányította a veszprémi székesegyház újjáépítését.

Ajer Mihály

AJER Mihály, Ayer Mihály (Ugod, 1817. szept. 7. – Pápa?) honvéd ezredes. A gimnázium elvégzése után 1835-1845 között katonaként szolgált. Később vasúti hivatalnok Pesten. 1848-ban a 2. Pest megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljnál százados, majd az ebből alakult 71. honvédzászlóalj honvédszázadosa. Július 16-tól őrnagy és zászlóaljparancsnok, szeptember 30-ától a komáromi várban alezredes. Kossuth Lajos megbízottjának bújtatásáért 1852–1857 között várfogságban volt. A kiegyezés után honvéd őrnagy az új hadseregben. 1873-tól alezredes, 1882-ben ezredesként nyugdíjba ment. 1890-ben Pápán telepedett le, tagja volt a Veszprém megyei honvédegyletnek.

Irodalom: BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49. Bp. 1983. – H. SZABÓ Lajos: Pápa és környéke 1848–1849. Pápa, 1994.


AJKAI NIRNSEE Pál (Győr, 1893. máj. 11. – Zsófia-puszta, 1945) nagybirtokos. Az elemi és középiskola elvégzése után Magyaróváron és Halléban gazdasági főiskolán szerzett oklevelet. Apja ajkai gazdaságának (kb. 2500 hold) vezetésében segédkezett, majd saját 2448 holdas Zsófia-pusztai gazdaságát vezette. Szimentáli tehenészetének, juhászatának nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is híre volt. Tenyészkancáival aranyérmet nyert. Az ajkai katolikus egyházközség világi elnöke. A nagyvázsonyi kerület országgyűlési képviselője.

Irodalom: Dtli. vmegy. Bp. 1937. – HORVÁTH Tibor: Velünk élő múlt. (Kézirat.) Ajka, 1996.

AJKAI Zoltán >> AJKAY Zoltán

Ajkay Alinka

AJKAY Alinka (1241–1276 után) apáca. Az Ajka nemzetség tagja, Heiko lovag a 11. században Gizella királyné kíséretének tagjaként került Magyarországra. Az Ő leszármazottja a 13. században élt Ajkay Péter, aki leányát, Alinkát az akkori főúri szokásoknak megfelelően - valószínűleg 1251-ben - kolostorba adta. Alinka 1254-ig a veszprémi, 1254 után a Nyulak-szigeti (ma: Margit-sziget) domonkos zárdában élt. IV. Béla király Margit nevű leánya (a későbbi Szent Margit) zárdatársa és barátnője. Húsz évet töltöttek együtt a Boldogasszony zárdában. Alinka neve a Margit legendában maradt fenn. Kodolányi János Boldog Margit című regényében, Kocsis István Árpád-házi Szent Margit című drámájában eleveníti meg alakját. Ajkán utcanév őrzi emlékét.

Irodalom: KODOLÁNYI János: Boldog Margit. (r.) Bp. 1964. – KOCSIS István: Árpád-házi Szent Margit. (d.) = A megkoronázott. Bp. 1996.


AJKAY Zoltán, Ajkai Zoltán (Pápa, 1874. febr. 10. – Ostffyasszonyfa, 1957) honvédtábornok, orvos. 1897-ben a budapesti egyetemen szerzett általános orvosi oklevelet. Belklinikai és magán-orvosi gyakorlatot folytatott, 1899-ben honvédorvosként tényleges tiszti állományba került. Kassán, Budapesten és Gyulán szolgált, 1915-ben törzsorvossá nevezték ki. 1930-ig a fővárosi 2. sz. honvédkórház igazgatója, majd a honvéd orvosi tisztikar főnöke. Tudományos szakcikkei az orvosi és katonai folyóiratokban, versei a Fővárosi Lapokban és az Ország Világban, szatirikus írásai az Urambátyám c. élclapban jelentek meg.

Műveiből: A vízellátás a harcmezőn. Bp. 1913. – Hogyan védekezzünk a harctéren a járványok ellen ? = M. K. Szle, 1931. – Napóleon betegsége és halála orvosi megvilágításban. = M. K. Szle, 1934.


ALBENI János (?– Pécs, 1438 körül) püspök. A Stájerországból származó Albeni János, Szent Benedek-rendi szerzetes testvére volt a királyi főkancellár zágrábi püspöknek, Albeni Eberhardnak. “Választott püspök”-ként találkozunk nevével egy 1407. február 26-án kelt királyi oklevélben. A veszprémi káptalan tíz évvel későbbi oklevelében tagadja a választást, így valószínűleg a király nevezte ki. 1409. február 22-ig viselte a címet. Május 1-jén kelt oklevélben már pécsi püspökként szerepel, a veszprémi püspöki széket pedig megüresedettként kezelik.

Irodalom: Vpi. püsp. róm. oklt.


ALEXOVICS Vazul (Eger, 1742. jan. 4. – Pest, 1796. ápr. 2.) pálos tanár, hitszónok. Görögkeletiből lett római katolikus. Pápán és Pécsett tanult. Pécsett, Pesten és Nagyszombatban tanított. A rend feloszlatása után 1796-ban Pestre rendelték hitszónoknak. 1792-től ismét tanár. Beszédeiben a felvilágosodás, a racionalista gondolkodás, a hitetlenség és az erkölcsi romlás ellen harcolt.

Műveiből: Ünnepnapi prédikációk. Pest, 1789. – Vasárnapi prédikációk. 1–4. Köt. Pest, 1790–1791. – A könyvek szabados olvasásáról. Pest, 1792.

Irodalom: KÖZI–HORVÁTH József: A legnagyobb pálos szónok. Győr, 1930.


ALFÖLDY Dezső, nemesmiliticsi (Temesvár, 1875. aug. 2. – Balatonalmádi, 1961. máj. 19.) jogi író, bíró. 1897-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett jogtudományi diplomát, 1899-ben gyakorlati bírói vizsgát tett. A fővárosban törvényszéki aljegyző, majd Esztergomban albíró. 1902–1906 között Győrött az ítélőtábla tanácsjegyzője, később törvényszéki bíró. 1923-tól kúriai bíró, 1935–1940 között a budapesti ítélőtábla alelnöke, majd 1946-ig elnöke. A felsőház tagja. Mint jogi író a magánjoggal (ezen belül főként a szellemi javak jogvédelmével) és a bírósági szervezet kérdéseivel foglalkozott.

Műveiből: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a Magyar Királyi Kúria joggyakorlatára. Bp. 1936. – Bíróság és patronázs. Bp. 1943. – A házassági bontóper helyes elintézése. Bp. 1943.


ALISTÁLI Márton (16. század) íródeák. Thury György íródeákja, mellette szolgált Léván és Várpalotán. 1559 tavaszán Thury arra kérte a királyt, hogy Papkeszi és Vilonya falukat adományozza Alistálinak. Takáts Sándor feltételezi, hogy Alistáli a szerzője a Thury György haláláról készült históriás éneknek. Eperjesi István ezt vitatja, A magyar irodalom története 1964. évi kiadása pedig a szerzőt névtelennek nevezi.

Irodalom: NÉMETH József: Adatok Zala megye kulturális emlékeiből. 2. Köt. A reformáció kora. Zalaegerszeg, 1979.


ALMÁSSY György (Várpalota, 1919. júl. 27. – Bp., 1984. jún. 26.) villamosmérnök. Almássy Zsuzsa műkorcsolyázó édesapja. A műszaki tudományok doktora. 1942-ben a budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1946-ig egyetemi adjunktus, közben a Lakos és Székely cégnél kivitelező mérnök. 1949–1950 között az Orrion M. Wolframlámpagyár kutatómérnöke, majd 1971-ig a Távközlési Kutatóintézet osztályvezetője, 1971–1984 között főosztályvezetője. A budapesti műegyetemen 1947-től tanított, először a hadmérnöki karon, később a híradástechnikai tanszéken. A magyar és a nemzetközi szakmai szervezetek és tudományos egyesületek vezetőségeinek tagja. Tudományos közleményei szakfolyóiratokban jelentek meg. 1962-ben Kossuth-díjat, 1978-ban Állami Díjat kapott.

Műveiből: Repülőgépek villamos berendezései. 1–3. Köt. Bp. 1949–1951. – Mikrohullámú mérések. 1–3. Köt. Bp. 1952–1955. – Mikrohullámú készülékek szerkesztése. Bp. 1961. – Finommechanika. 1–2. Köt. Bp. 1961–1962. – Mikrohullámú konstrukció és technológia. Bp. 1966. – Szélessávú mikrohullámú zajgenerátor. Bp. 1958–1959.

Irodalom: KÁSA István: – szakmai tevékenysége. = Hiradtech, 1986.


ALPÁR Mór, 1891-ig Altmann Mór (Verbó, 1860. ápr. 6. – 1931. dec. 22.) tanár, tankönyvíró. A középiskolát Bécsben végezte, 1881-ben az Országos Izraelita Tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1881-től 1894-ig az izraelita elemi iskolában, majd 1904-ig a polgári iskolában tanított Nagykanizsán. 1903–1921 között polgári fiúiskolai tanár Tapolcán. A háborús években egy ideig igazgató-helyettes volt, óraadó tanárként a leánypolgáriban is foglalkoztatták. Különféle lapokban pedagógiai írásai és Öregfy álnéven versei jelentek meg. 1933-ban avatták fel síremlékét a tapolcai izraelita temetőben.

Műveiből: Metodische Schreibschule der deutschen Current-Schrift. Gross-Kanizsa, 1885. – Elemi természetrajz, különös tekintettel az egészségtanra, a népiskola felsőbb osztályai számára. Nagykanizsa, 1886.


ALSÁNI Bálint (Alsán vára, 1374 – 1408. nov. 19.) bíboros, diplomata. A Szente-Mágocs nemzetségből származó középkori család tagja. Kánonjogi doktorátust szerzett. 1352-től 1353-ig pécsi, 1353-tól 1374-ig esztergomi és veszprémi kanonok, majd pécsi püspök. I. Lajos király követeként 1378-ban részt vett a Padua és Velence közötti tárgyalásokon, majd 1381-ben a velencei hadjáratot lezáró turini béke előkészítésében. 1384-től esztergomi bíboros. Zsigmond király híveként 1407-ben XII. Gergely pápánál járt Sienában, hogy őt a király hűségéről és támogatásáról biztosítsa. Sírköve Pécsett fennmaradt.

Irodalom: ÁLDÁSY Antal: – bíbornok. Bp. 1903. – VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi. Hét, 1992. nov. 27.


ALT Rudolf (Bécs, 1812. aug. 28. – Bécs, 1905. márc. 12.) tájképfestő. Híres osztrák festőcsalád fia. Apjától, Jacob Alt-tól tanult, aki tájképfestő és litográfus volt, majd a bécsi akadémián folytatta tanulmányait. Több ízben járt Magyarországon, ahol számos vedutát és épületet megörökített. Több ezer hátrahagyott művét, akvarelljeit, rajzait, olajképeit, litográfiáit és rézkarcait pontos megfigyelés és biztos ábrázolás jellemzi. Az osztrák akvarell-veduta festészet egyik legnevesebb mestere. A Szépművészeti Múzeum több művét is őrzi. Libay rajza után a balatonfüredi színházról készült litográfiája a Nemzeti Múzeum gyűjteményében van.

Irodalom: BODNÁR Éva: Balatoni Képtár. Keszthely, 1975.

ALTMANN Mór >> ALPÁR Mór


ALTORJAI Sándor (Maklár, 1933. jan. 26. – Szigliget, 1979. okt. 10.) festőművész. A hatvanas-hetvenes évek magyar avantgárd művészetének egyik legjelentősebb alakja. Gyógyszerészi tanulmányok után a festői pályát választotta. 1958–1963 között a Képzőművészeti Főiskolán Fenyő A. Endre, Fónyi Géza, Hincz Gyula és Barcsay Jenő tanítványa. A sümegi, a salgótarjáni, a hódmezővásárhelyi és a kecskeméti művésztelepek résztvevője. Járt tanulmányúton, Moszkvában, Leningrádban, Prágában és Párizsban. 1965 után visszavonult Szigligetre, de a fővárosi avantgárd események aktív szereplője, kísérleti művek készítője maradt. Művészetében a szürreális-szürnaturális ábrázolásmód és a dadaista felfogás is megjelenik. Nem idegen tőle a lírai érzelmesség és a koncepcionális gondolkodás sem. Önálló kiállítása 1971-ben a budapesti Mednyánszky Teremben, emlékkiállítása 1980-ban az Óbudai Galériában, 1990-ben Székesfehérváron volt. Hagyatékának nagyobb része a diszeli Első Magyar Látványtár törzsanyagához tartozik.

Irodalom: SZABÓ György: Lényeg és forma. = ÉI, 1971. márc. 20. – PILINSZKY János: Egy festőművész halálára. = ÉI, 1979. okt. 20. – BEKE László: Egy gazdálkodó halálára. = M Nem, 1979. okt. 24. – BARANYAY András: – hét levele magyarázatokkal. = Mgó V, 1980. 9. sz.

ALTSTÄDTER Leopold >> ÓVÁRY Lipót

Amadé Antal

AMADÉ Antal, várkonyi (Bős, 1760. nov. 25. – Marcaltő, 1835. jan. 1.) főispán. Régi magyar nemesi család sarja, eredetüket a Guthkeled nemzetségig vezetik vissza. Királyi kamarás és belső titkos tanácsos, először Zala majd Zágráb vármegye főispánja volt. Előbb a királyi tábla, később a hétszemélyes tábla ülnöke. Nevéhez fűződik a Marcal folyó szabályozása. Marcaltő temetőjében nyugszik. Több latin nyelvű munkája jelent meg.

Műveiből: Egy magyarnak hazafi társaihoz intézett beszéde. Bécs, 1809.


AMADE László (Bős, 1703. júl. 26. – Felbár, 1764. dec. 22.) költő, udvari tanácsos. Ősei az 1300-as évek közepén szerezték meg Malomsokot. Győrben és Nagyszombaton járt a jezsuiták iskolájába, majd 1725-ben Grázban végezte el az egyetemet, és bölcsészdoktori címet szerzett. Katonai pályán próbált szerencsét, ahol ezredesi, később generál-adjutánsi rangot kapott. Leszerelése után 1750-től Pozsonyban udvari kamarai tanácsos. Kora ifjúságától kezdve írt költeményeket. Közismert verse a Katonaének. (A szép fényes katonának arany, gyöngy élete...)

Műve: Buzgó szívnek énekes fohászkodásai. Bécs, 1755.

Irodalom: GÁLOS Rezső: Báró – . Pécs, 1937. – H. SZABÓ Lajos: Udvarház és kastély Marcaltőn. Pápa, 1992.


AMBRUS Béla (Bellus, 1909. nov. 3. – Bp., 1979. szept. 5.) tanár, zoológus. Esztergomban végzett tanítóképzőt, majd tíz évig Kisterenyén tanított, 1939-től a budapesti Tankerületi Főigazgatóság munkatársa volt. 1945-től a pesterzsébeti elemi iskola igazgatója, később biológus szakfelügyelő, emellett megszerezte a biológia-kémia szakos tanári oklevelet is. Csaknem 40 évesen kezdett el foglalkozni a gubacsokkal, illetőleg azok okozóival. Munkásságával jelentős mértékben járult hozzá az ország gubacsfaunájának feltárásához. “A Bakony természeti képe” programba 1963-ban kapcsolódott be és egy évtizedes munkássága eredményeképpen a hegység a gubacsok szempontjából Magyarország legjobban feltárt tájegységévé vált. A Kárpát-medencéből ismert mintegy 1000 gubacsképző fajnak több mint felét kimutatta a Bakonyban. Megjelent 45 cecidológiai tanulmánya közül 8 csak a Bakonnyal foglalkozik.

Műveiből: A Bakony zoocecidiumai. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 14. Természettudomány. Veszprém, 1979.

Irodalom: PAPP Jenő: Emlékezés Ambrus Bélára (1909–1979). = Vp. Megy. Múz. Közlem. 16. Veszprém, 1981. – TÓTH Sándor: A Bakony természetvilágának kutatói: – (1909–1979). = Napló, 1991. okt. 30.

Amerigo, TOTH >> TOT, Amerigo


ANDORFFY KRUG Péter (Eger, 1856. jan. 10. – Balatonfüred, 1919. máj. 31.) színész, rendező. Már 15 éves korától különböző vándortársulatoknál, főként komikus szerepeket játszott. 1905–1907 között a pozsonyi színház igazgatója, majd a Népszínház-vígopera főrendezője. 1912-ben vonult nyugalomba.

Művei: Szegény ember leánya. Bp. 1880. – Koldus és királyfi. Bp. 1917. – Nyomtatásban nem jelentek meg: Ténsúr, Lakótársak, A baba álma, A szobaúr, Alszik a papa.


ANDRÁS, I. (1015 – Zirc, 1060 ősze) magyar király. Vászoly (Vazul) másodszülött fia, Salamon apja. 1046-tól 1060-ig Magyarország negyedik királya. 1037-ben Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem leányával, Anasztáziával kötött házasságot. Apja megvakítása után testvéreivel, Leventével és Bélával a kijevi udvarba ment, ahol megkeresztelkedett. Trónra jutását a nagyurak mellett elősegítette a Péter elleni mozgalmakkal egy időben kirobbant pogánylázadás is. Ígéretét visszavonva leverte a Vata vezette felkelést. Uralkodásának első felét a királyi hatalom és a kereszténység helyreállítása, valamint a magyar–német viszony rendezése foglalta le. Fiát, Salamont 1057-ben megkoronáztatta. De az ellenségeskedések a német-római birodalommal csak III. Henrik császár 1056-ban bekövetkezett halála után kötött békével szűntek meg, amikor a császár leányát Salamon herceggel jegyezték el. 1060-ban háború tört ki a király és öccse, Béla között. Ennek során csatát vesztett, lovak tiporták el. Nem sokkal később Zircen, a vadászházában (királyi pihenőhely) belehalt sérüléseibe. Az általa 1055-ben alapított tihanyi bencés apátságban temették el, ahol sírköve fennmaradt. Tihanyban a Visszhang-dombon, az Echó Vendégház falán emléktáblája van. Az apátság épülete előtt álló, Alapító c. szobor Varga Imre alkotása.

Irodalom: MÁTYÁS Flórián: Egy honfoglalás előtti magyar hadjáratról Németországban és I. Endre, Kálmán királyaink halála évéről. Bp. 1898. – PAULER Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Bp. 1899. – SZÉKELY György: Magyarország története. Előzmények és a magyar történet 1242-ig. Bp. 1984. – UZSOKI András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 17. sz. Veszprém, 1984.


ANDRÁS (11. század) püspök. A veszprémi egyházmegye 2. püspöke 1058 előtt. Életéről és működéséről egyéb adat nem maradt fenn.

Irodalom: Vpi. püsp. oklt.

Angeli Imre

ANGELI Imre (Kapuvár, 1935. nov. 12. – Várpalota, 1989. júl. 18.) tanár, mérnök, helytörténeti kutató. A budapesti műegyetemen szerzett műszaki tanári diplomát és 1957-től haláláig a Péti Nitrogénműveknél dolgozott. Helytörténet- és üzemtörténet-írással foglalkozott. Kutatta Pétfürdő történetét, több dolgozatban örökítette meg a település polgárainak fordulatokban gazdag életét. Megírta a Nitrogénművek 1987-ig szóló krónikáját, összeállította az üzem történetének bibliográfiáját. Gyűjtötte a tárgyi és írásos dokumentumokat, fotókat. Tanulmányaival több megyei és országos pályázaton szerepelt. Életében nyomtatásban nem jelent meg munkája, csak 1993-ban a Várpalotai Füzetek 3. számában szerepel szerzőként. Kéziratos munkái a Krúdy Gyula Városi Könyvtárban találhatók meg.

Műveiből: Igy tanul és él a Péti Nitrogénművek munkássága. Várpalota, 1977. – Mozaikok a Péti Nitrogénművek művelődési és sportéletéből, 1932–1988. Várpalota, 1988. – Pétfürdőn dolgozó ipari munkásság helyzetének változásai 1930–1938 között. Pétfürdő, 1986. – Péti Nitrogénművek 50 éves története, 1930–1980. 3 köt. Várpalota, 1982. – A Péti Nitrogénművekkel kapcsolatos fontosabb újságcikkek jegyzéke, 1980–1985. Pétfürdő, 1986.


ANGYAL Anna, Engel Anna (Veszprém, 1848 – 1874) író. Apja a zsidó iskola tanítója volt Hódmezővásárhelyen. Fiatalon nagy jártasságra tett szert a magyar, a francia és a német irodalomban, már 16 éves korában lapokba írt. Egy magyar család kalandjai c. regénye a Szegedi Híradóban, az 1865. c. pedig a Magyar Izraelita c. folyóiratban jelent meg. Előítéletek c. regényében a magyar zsidóság sorsával és annak javításával foglakozott.

Műve: Ilonka és Elemér. (r.) Bp. 1869.

Irodalom: KOMLÓS Aladár.


ÁNGYÁN Béla, vörösberényi (Szentistván, 1849. jún. 17. – Balatonfüred, 1920. jan. 1.) orvos, belgyógyász. 1868–1870 között a pápai Ref. Főiskolán teológiát hallgatott, 1876-ban Budapesten orvosi diplomát, a következő esztendőben sebészi oklevelet szerzett. Az I. sz. Belklinika gyakornoka, 1885-ben egyetemi magántanár, ugyanabban az évben a Rókus Kórház orvosa, 1889-től pedig főorvosa. 1908-ban kidolgozta a munkásbiztosítási orvosi tanács szabályzatának tervezetét, és még ebben az évben kinevezték a tanács elnökévé. 1919-ben, a Tanácsköztársaság időszakában Balatonfüreden tartózkodott. Értékesek a kolerát és az influenzát tárgyaló tanulmányai. Tudományos dolgozatai az Orvosi Hetilapban, az Orvosi Archívumban és a Magyar Balneológiai Értesítőben jelentek meg. Irt belgyógyászati tankönyvet is.

Művei: A cholera gyógyításáról. Bp. 1886. – A cholera indica kór- és gyógytana. Bp. 1891.

Irodalom: VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi Hét, 1992. nov. 27.


ÁNGYÁN János (Vörösberény, 1768. ápr. 9. – Veszprém, 1846. jan. 5.) író, ref. lelkész. Vörösberényben kezdte iskoláit, 1780-tól a debreceni kollégium diákja, 1795-től Hajdúböszörményben rektor. 1797–1798-ban a jénai egyetem hallgatója. Külföldi tanulmányai befejeztével Szeghalmon, Pápán és Pécselyen helyettes lelkész, majd 1808-ban a veszprémi ref. gyülekezet prédikátorának választották meg. 1825-től egyházmegyei főjegyző és tanácsbíró. Kisebb írásai a Szépliteratúrai Ajándok c. lapban, a Tudományos Gyűjteményben, az Egyházi Értekezésekben és a Fábián-féle Prédikátori Tárházban jelentek meg.

Műveiből: A virtus tetején épült dicsőség temploma. (verses mű.) Nagyvárad, 1807. – A keresztény ember kézikönyve. Veszprém, 1808. – Halotti predikátziókra való rajzolatok. Pest, 1816. – Nevelés és tanítás tudománya. Pest, 1822–1823. – A vallás, mint a királyi székeknek és a polgári alkotmánynak gyámoszlopa. Veszprém, 1830. – Az emberi és a fejedelmi igaz nagysága...(I. Ferenc emlékére.) Veszprém, 1835.

Irodalom: Prot. Egyh. Isk. L, 1847. 7. sz. – KISS Áron: Magyar népiskolai tanítás története. 1–2. Köt. Bp. 1881–1883. – THURY Etele: A veszprémi ref. egyház története. Bp. 1893. – ÁCS Anna: Vörösberényi származású ref. egyházi írók. = Balatonalmádi és Vörösberény története. Balatonalmádi, 1995.


ANONYMUS (13. század második fele?) történetíró. A legrégibb eredetiben fennmaradt latin nyelvű, magyar történeti geszta ismeretlen nevű szerzője. A Gesta Hungarorum szövege a 13. sz. második feléből másolatban maradt fenn. Művében Veszprém várának és a Balaton környékének elfoglalásáról is szól. SÜPEK Ottó újabb kutatásai szerint Aba Péternek hívták a névtelen szerzőt, mások ezt vitatják. Magyar nyelvű kiadásai: PAIS Dezső: Magyar Anonymus. 1928. – GYÖRFFY György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. 1958. – Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. (Hasonmás kiadás.) Bp. 1977.

Irodalom: HORVÁTH János: P. mester és műve. 1–2. r. = ItK, 1966. 1–4. sz. – CSAPODI Csaba: Az A– kérdés története. Bp. 1978. – GYÖRFFY György: – rejtély avagy történeti forrás. Bp. 1988. – VESZPRÉMY László: “Álom és hazugság” –nál . = M. Kszle, 1991. – GYÖRFFY György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések – új válaszok. Bp. 1993. – FÖLDES Péter: Anonymus titkos közlései művéről és önmagáról. Szeged, 1994.


ANTAL Dezső (Brassó, 1897. júl. 12. – Bp., 1971. aug. 31.) építész. A budapesti műegyetemen tanult 1915–1922 között, majd Kotsis István tanársegédje, 1934-től 1946-ig pedig az Iparművészeti Főiskola tanára. 1926-ban önálló irodát nyitott. Több bérházat, iskolát épített, pályázatokat nyert. A magyar építőművészet hagyományairól és a Balaton-vidék építészetéről tanulmányai jelentek meg. A mezőgazdasági és a falusi építészet elméleti és gyakorlati problémáival is foglalkozott.

Műveiből: Gyógyhelyek és üdülőhelyek. Bp. 1933. – A magyar népi építészetről. Göcsej. Bp. 1935. – Balaton. (Szerk.) Bp. 1937.

Antal Gábor

ANTAL Gábor (Szentkirályszabadja, 1843. máj. 10. – Komárom, 1914. jan. 14.) ref. püspök, tanár. Szülőfalujában kezdett tanulni, a gimnáziumot és a teológiát a pápai ref. főiskolán végezte, ahol először egy évig köztanítóként dolgozott, majd fél éves segédlelkészség után 1865-ben Kerkápoly Károly helyettese Pápán. 1867 őszén külföldre ment tanulni, egy évet Berlinben, fél évet Zürichben töltött. 1869-ben hazatérve a teológia rendes tanára, 1879 után a főiskola igazgatója volt Pápán. 1874-ben alapította a Pápai Lapok c. újságot, 1878–1884 között szerkesztette a Pápai Ref. Főiskola Értesítőjét. 1888 nyarán Ács községben lelkész, majd Papp Gábor halála után, 1896-tól a dunántúli ref. egyházkerület püspöke, egyben Komárom lelkésze. Tagja volt a felsőháznak. 1907-től a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság elnöke. A genfi egyetem 1909-ben doktori fokozatra emelte. Irodalmi dolgozatai és beszédei jobbára hírlapokban és folyóiratokban jelentek meg.

Műve: Bocsor István életrajza. Pápa, 1882.

Irodalom: Antal Gábor. = P. Ref. Főisk. ért. 1914. Pápa, 1914. – ANTAL Géza: –. Pápa, 1914.

Antal Géza

ANTAL Géza (Tata, 1866. márc. 17. – Pápa, 1934. dec. 30.) teológiai író, ref. püspök. Középiskoláit Tatán kezdte, majd a pápai ref. kollégiumban végezte, teológiát tanult, lelkészi oklevelet szerzett. Tanulmányait 1885-től Utrechtben folytatta. Pápán 1888-tól a ref. főgimnázium, 1899-től a ref. teológiai főiskola tanára. Közben, 1893-ban, Bécsben bölcsészdoktorátust szerzett. Az USA-ban és Hollandiában tartózkodott néhány évig, ahol - holland írónő felesége révén is - a magyar-holland barátság elmélyítésén fáradozott. 1924-től a dunántúli ref. egyházkerület püspöke, 1927 után Pápa város lelkésze. 1929-ben díszdoktori címet kapott. 1910–1918 között Pápa város országgyűlési képviselője. Püspökként tagja volt a felsőháznak. 1897-től felelős szerkesztője a Dunántúli Protestáns Lapnak. A választójog kiszélesítése és titkossága mellett foglalt állást. Számos vallási, történeti, filozófiai írása és szépirodalmi fordítása jelent meg. A magyar irodalom klasszikusait ültette át holland nyelvre. 1929-ben a debreceni egyetem a teológia doktorává választotta. Saját költségén építtette meg egyházkerülete levéltárát. Végrendeletében vagyonát és könyvtárát a pápai ref. főiskolára hagyta. Egyházi, irodalmi és politikai magánlevelezését a Dunántúli Ref. Egyházkerület Levéltára őrzi. A pápai Alsóvárosi temetőben fekete-márvány síremléke van, a városban tér őrizte nevét. Pápa város díszpolgára.

Műveiből: Die holländische Philosophie im XIX. Jahrhundert. Utrecht, 1888. – Fichte J. G. és az ethicizmus az újabb vallásbölcsészetben. Pápa, 1891. – Pápa város irodalomtörténete. = Pápa város egyetemes leírása. Pápa, 1905. – A vidéki városok helyzete. Bp. 1897. – A heidelbergi káté, 57 egyházi beszédben. Debrecen, 1902. – Az amerikai magyarság jövője nemzeti szempontból. Pápa, 1908. – Kálvin mint pedagógus és iskolaalapító. Bp. 1909. – De Ruyter Mihály emlékezete. Bp. 1926

Irodalom: Emléklapok –nak...40 éves jubileumi ünnepségéről. Pápa, 1929. – PONGRÁCZ József: – irodalmi munkássága. Pápa, 1929. – PONGRÁCZ József: – püspök. Pápa, 1935.


ANTAL Gézáné, Opzoomer Adél (Utrecht, 1858 – Rotterdam, 1925) író, műfordító. Holland családból származott, de már lány korában megtanult magyarul. 1888-ban feleségül ment a utrechti egyetemen tanuló Antal Gézához, akivel 1920-ig élt Magyarországon (Pápán). Hollandra fordította Madách: Az ember tragédiája c. művét, Petőfi, Arany és mások verseit, tanulmányt és ismertetéseket írt róluk.


ANTAL Iván (Pápa, 1877. dec. 15. – Bp., 1932. márc. 25.) költő, dalszövegíró, jogász. A középiskolát szülővárosában végezte, jogi doktorátust 1900-ban szerzett Kolozsváron, majd tanulmányai folytatására a berlini egyetemre ment. 1901-ben állami szolgálatba lépett, a belügyminisztériumban dolgozott, majd 1903-tól főispáni titkár Zilahon. 1911-ben ott jelent meg első verseskötete, újságírói tevékenységet is folytatott. Akkor már országos sikerű nóták fűződtek nevéhez, szentimentális műnépdalai a 20-as 30-as években népszerűek voltak. Talán legismertebb: Rácsos kapu, rácsos ablak. 1913-ban helyezték vissza a fővárosba. Nótáit először Balázs Árpád, később Pete Lajos és Sándor Jenő zenésítette meg. Több költeménykötete is megjelent.

Művei: Versek. Zilah, 1911. – Dalok. Bp. 1920. – Nóták. Bp. 1920.

Irodalom: A magyar muzsika könyve. (Szerk.: MOLNÁR Imre.) Bp. 1936. – SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp. 1941. – LESZLER József: Nótakedvelőknek. Bp. 1986.


ANTAL József (Devecser, 1887. jan. 29. – Bp., 1963. jan. 26.) festőművész. Nagybányán és Firenzében tanult. Budapesten alapítója, elnöke majd igazgatója volt az Új Művészek Egyesületének (UME). Festményeit expresszionista stílusban alkotta. Részt vett az UME külföldi tárlatain, 1928-ban és 1930-ban Bécsben a Künstlendbund Hagen kiállításain.


ANTAL Márk, 1898-ig Kohn Márk (Devecser, 1880. ápr. 18. – Kolozsvár, 1942. okt. 29.) tanár, művelődéspolitikus. A budapesti tudományegyetemen, matematika-fizika szakon szerzett oklevelet. Tanárként 1901-ben a főváros szolgálatába lépett, először polgári iskolában, majd középiskolákban tanított. 1918 végétől a magyarországi tanítók szakszervezetének egyik alelnöke, majd a városi alkalmazottak szakszervezetében töltött be funkciókat. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott, a bukás után elveszítette állását, Bécsben telepedett le. 1920-ban Kolozsvárra költözött, ahol később a Tarbut (művelődés) Országos Zsidó Egyesület igazgatója. A kolozsvári szakszervezetek szabadiskolájának rendszeres előadója, a lakásán marxista társadalomtudományi szemináriumokat tartott. Matematikusként főként kapcsolástannal és a geometriai szerkesztés elméletével foglalkozott. Szerkesztette a Középiskolai Matematikai Lapok folyóiratot és az Ifjú Kelet c. zsidó ifjúsági újságot.

Műve: Kapcsolástan. (Kombinatorika.) Bp. 1914.

Irodalom: A szocialista tanítómozgalom Magyarországon 1990-től 1920-ig. (Szerk.: KELEN Jolán.) Bp. 1958. – MIKÓ Imre: – és köre. = Korunk, 1972. 12. sz. – SZEGŐ Júlia: – ra emlékezve. = Művelődés, 1980. 4. sz. – WEINBERGER M. C.: A zsidóság története Erdélyben 1623–1944. Bp. 1995.


ANTALFFY Mihály (Devecser, 1877. szept. 25. – Bp. , 1949. dec. 25.) jogi író, kúriai bíró. A budapesti tudományegyetemen államtudományi, Kolozsváron jogi doktori oklevelet szerzett, majd bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1897–1901 között a KSH tisztviselője. Bírósági szolgálatba 1901-ben lépett. Baranyaszentlőrincen és Pécsett járásbíró, Szarajevóban vizsgálóbíró. 1922-től a budapesti ítélőtábla bírója, 1928-tól kúriai bíró majd kúriai tanácselnök volt. Elsősorban a polgári peres és nem peres eljárások gyakorlati kérdéseiről írt. 1922–1936 között szerkesztette a Polgári Törvénykezési Jog Tára c. döntvénygyűjteményt, majd a háború után 3 évig a Magánjogi Döntvénytárt. Versei és novellái elsősorban a Magyar Szemlében és a Szépirodalmi Kertben, jogtudományi dolgozatai a Jogállam, a Jogtudományi Közlöny és a Magyar Jogi Szemle c. folyóiratokban jelentek meg.

Műve: Polgári perrendtartás. 1–2. Köt. Pécs, 1915.

Antall József, id.

ANTALL József, id., kisjenői (Oroszi, 1896. márc. 28. – Bp., 1974. júl. 24. ) jogász, miniszter. A Magyar Köztársaság első miniszterelnökének, ifj. Antall Józsefnek édesapja. Az 1. világháborúban orosz hadifogoly, a 20-as évek elején jogot végzett a budapesti egyetemen. 1923-tól különféle minisztériumokban dolgozott, majd szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1931-től tagja volt FKgP-nek, részt vett Veszprém vármegye közéletében. A 30-as évek második felétől kapcsolatban állt a népi írók mozgalmával, az MSzDP-vel és Bajcsy-Zsilinszky Endre körével. 1939-től a belügyminisztériumi beosztásának lehetőségeivel élve (menekültügyi kormánybiztos is volt) segítette a különböző nemzetiségű politikai menekülteket. Együttműködött a lengyel ellenállási mozgalommal. Intézkedése nyomán alakult 1943. szeptember 12-én Dákán, a Batthyány-kastélyban az olasz menekülttábor. Október 28-án elkísérte a táborba Angelo Rotta pápai nunciust. A német megszállás után (1944. márc. 19.) a Gestapó letartóztatta, és csak szeptemberben helyezték szabadlábra. A felszabadulás Veszprém megyében érte. 1945. májustól szeptemberig újjáépítési államtitkár, majd 1946. július 23-ig újjáépítési miniszter volt. 1946–1948 között a FKgP pártigazgatója és 1945. november 4-től, 1949. április 12-ig Veszprém megye országgyűlési képviselője. 1948 áprilisában tagja volt a párt politikai bizottságának. 1956-ban részt vett a FKgP újjászervezésének kísérletében, a forradalom leverése után Budapesten és a Somlón élt. Oroszi községben a művelődési ház falán – fiával együtt – emléktáblája van.

Műveiből: Az “Egri Norma” (“Magyar Norma”) nevű szegénygondozás ismertetése. Bp. 1938. – Lengyel menekültek Magyarországon a háború alatt. (Bev. és szerk.) Bp. 1946.

Irodalom: VÁRKONYI Endre: –. = Mo, 1974. 36. sz. – GODÓ Ágnes: Magyar–lengyel kapcsolatok a második világháborúban. Bp. 1976. – LAGZI István: Bánat és hit. Lengyel katonák Magyarországon. = Mo, 1979. 31. sz. – KAPRONCZAY Károly: – . = Olasz menekülttábor Dákán. Veszprém, 1993..

Antall József, ifj.

ANTALL József, ifj. (Bp., 1932. ápr. 8. – Bp., 1993. dec. 12.) tudománytörténész, miniszterelnök. Antall József miniszter fia. 1950-ben a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett. A budapesti tudományegyetemen 1955-ben magyar–történelem, 1962-ben levéltár, könyvtár, muzeológia szakon szerzett oklevelet. Az Országos Levéltár munkatársa volt, 1957–1959 között gimnáziumban tanított. 1964-től az Orvostörténeti Könyvtár munkatársa, 1974-től főigazgatója. 1990-től a Magyar Köztársaság első miniszterelnöke. Édesapjának Orosziban 1945 előtt földbirtoka volt, 1956 után sokat tartózkodott a Somlón. Ifj. Antall Józsefet is sok szál kötötte apja szülőfalujához, a Somló-hegyhez és annak környékéhez. Orosziban a művelődési ház homlokzatán közös emléktábla őrzi emléküket. A somlói Szent István Kilátón emlékeztet tábla Antall Józsefre. Paloznak új faluházát 1993. április 30-án avatta fel. A polgármesteri hivatal előcsarnokában 1994-től tábla őrzi ennek emlékét. Eötvös József életművét kutatta. Orvostörténeti, társadalmi és politikai írásai jelentek meg.

Műveiből: Eötvös József és a Politikai Hetilap engedélyezése. Bp. 1963. – Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten 1777–1806. (Társszerző.) Bp. 1972. – Az európai orvostudomány és gyógyszerészet emlékei. Bp. 1981. – Modell és valóság. Tanulmányok, cikkek, beszédek. 1–2. Köt. Bp. 1994. – Antall József országgyűlési beszédei 1990–1993. Bp. 1994.

Irodalom: Milyen ember –? Bp. 1991. – LENGYEL László: Magyar alakok. Bp. 1994. – Antall József élete képekben. (Összeáll.: ANTALL Péter. Társszerző.) Békéscsaba, 1994. – SZABÓ Sándor: Nem a rendszert, hanem a nemzetét szolgálta. Veszprém, 1995.


ANTOS Károly (Divisov [Csehország], 1854. jún. 4. – Körmöcbánya, 1927. febr. 5.) zeneszerző, karnagy. Antos Kálmán orgonaművész, zeneszerző, karnagy apja. Prágában tanult, Grazban és Bécsben dolgozott. 1875–1881 között Veszprémben az egyházmegye orgonistája és helyettes karnagya. 1881-től 1923-ig Körmöcbányán a vártemplom ének- és zenekarának karnagya, valamint a gimnázium zenetanára. 1920-ban megvakult. Egyházi és kórusműveket, valamint dalokat írt.

Műveiből: A rózsaleányok. (Operett.) 1888. – Requiem Erzsébet királyné halálára.

Irodalom:: Antos Károly. = A Zene, 1927. 13. sz. – VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi Hét, 1992. nov. 27.

Anty Illés

ANTY Illés (Veszprém, 1906. jún. 30. – Pestszenterzsébet, 1967. jan. 9.) kanonok. Apja műköszörűs. 1924-ben érettségizett Veszprémben. Teológiát Budapesten hallgatott, 1929-ben, Veszprémben szentelték pappá. Még ez évben doktorrá avatták. 1929-től káplán Felsőörsön, a következő évben hitoktató Balatonfüreden, 1932 után Kaposváron. 1936-tól az egyháztörténelem és az egyházjog tanára, tanulmányi felügyelő, szentszéki ügyész, káptalani levéltáros Veszprémben. 1943 után plébános Sümegcsehin, kerületi esperes és tanfelügyelő. 1944-től püspöki tanácsos, 1948-tól alkancellár, tb. és koadjutor kanonok. Tataroztatta a sümegcsehi, bazsi és sümegprágai templomot, valamint a paplakot.

Műveiből: Csapody Lajos: – 1729–1801. Bp. 1942. (Doktori értekezés.) – Balatonfüred. Veszprém, 1933. (Plébániák története 1.)


ÁNYOS Ignác, faiszi (Esztergár, 1761 – Veszprém, 1829. okt. 20.) főszolgabíró. Munkatársa volt a Veszprémben 1820-1824 között megjelenő Egyházi Értekezések és Tudósítások c. folyóiratnak. Jogi kérdésekkel foglalkozott. 1821-ben, Veszprémben megjelent egy latin nyelvű jogi munkája. A Bakonyban lévő helységek úriszékének elnökeként kidolgozta az Urbáriumot, de az nyomtatásban nem jelent meg.

Irodalom: SZIKLAY János. – VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi Hét, 1992. nov. 27.


ÁNYOS Imre (Veszprém, 1929. máj. 9. – Kapuvár, 1997. okt.) festőművész. A Herendi Porcelángyárban tanulta a festést. Szakérettségi után pedagógus-képesítést, majd a pécsi főiskolán rajztanári oklevelet szerzett. Mesterének Tóvári Tóth Istvánt és Cziráki Lajost vallotta. Kapuváron tanított, 1974-ben itt rendezték első kiállítását. Jelentős szerepet játszott a város művészeti életében. Akvarelljeivel a Győr megyei és pedagógus tárlatokon szerepelt. Összefogta és vezette a megyében az amatőrök csoportját, szervezte kiállításaikat. Dolgozott a gyulai és a soproni nyári művészeti telepeken is. Friss hatású vízfestményeivel a fővárosban 1986-ban mutatkozott be.

Irodalom: KLOSS Andor: Kapuvári festő. = Kisalföld, 1976. okt. 19. – GÁRDONYI Béla: Hívnak a hegyek. = Kisalföld, 1977. okt. 17. – VARGA Lajos: Egy akvarellista képei. = Kisalföld, 1986. szept. 16. – Salamon Nándor.


ÁNYOS István, fajszi és vámosi (Nagyesztergár, 1881. márc. 19. – Badacsony, 1919. aug. 21.) filozófiai író, jogász. Egyetemi tanulmányait a budapesti és a kolozsvári jogi karon végezte, majd Budapesten és külföldi egyetemeken bölcsészeti tanulmányokat folytatott. Birtokának kezelése mellett főként filozófiai tanulmányainak élt. Budapesten 1907-ben filozófiai doktorátust is nyert. Tudományos dolgozatai elsősorban az Athenaeumban és a Magyar Filozófiai Társaság Közleményeiben, illetve az Élet és A Cél c. lapokban jelentek meg.

Műveiből: Az okviszony ismerettana. Bp. 1906. – Az értékelméleti relativizmus. Bp. 1910. – Kant kriticizmusa és az értékelmélet. Bp. 1912. – Instrumentális felfogások a modern tudományelméletben. Bp. 1914.


ÁNYOS Pál István (Nagyesztergár, 1756. dec. 8. – Veszprém, 1784. szept. 5.) költő. A család nagyesztergári kúriáján született, középiskolába Komáromban, Veszprémben és Győrben járt, majd a pálosok pápai gimnáziumában végzett. Pápán Táncz Menyhért drámaíró is tanára volt. 1772-ben belépett a pálosok rendjébe. Márianosztrára, Pápára, később a Nyitra melletti Elefántra helyezték. Ez utóbbi magányát nehezen viselte el, elveszítette életkedvét. 1784-ben súlyos betegen Veszprémbe jött, ahol 28 éves korában meghalt. Szenvedéseiben Pálóczi Horváth Ádám volt a mindennapos vigasztalója. A magyar szentimentális líra egyik legkiválóbb képviselője. A bakonyi táj is termékenyen hatott írásaira. Költészete Batsányi János, majd Kölcsey lírájában folytatódott. Nagyesztergáron a költő szülőházán, Veszprémben pedig a Ferences-templom falán van emléktáblája.

Művei: Ányos Pál: Munkáji. Bécs, 1798. (Magyar Minerva. 1. Köt.) – Ányos Pál: Versei. Bp. 1907. (Kritikai kiadás CSÁSZÁR Elemértől.) – Hét évszázad magyar versei. Bp. 1966. ( Vál.) – Válogatott művei. Bp. 1984.

Irodalom: CSÁSZÁR Elemér: – (1756–1784). Bp. 1912. – BÓKA László: - emlékezete. = MTA Nyelv és Irodtud. Oszt. Közlem., 1957. 1–4. sz. – KOVÁCS Győző: Az érzékenység poétája. = ItK, 1958. 1. sz. – RÓNAY György: A boldogtalan költő, – .= Vigília, 1974. 10. sz. – HEGEDÜS Géza: – (1756–1784). = Magyar irodalom arcképcsarnoka. 1. Köt. Bp. 1992. – VÁZSONYI VARGA Béla: Veszprém nagyjai A-tól Z-ig. = Vpi Hét, 1992. nov. 27. – Ányos Pál. = Vár ucca tizenhét. Negyedévkönyv. 2. sz. (Szerk.: GÉCZI János.) Veszprém, 1994. – TUNGLI Gyula: – . Egy pedagógus költő portréja. = Megy. Ped. Körk, 1996. 2. sz. – MOLNÁR Jánosné: A bánatos szavú poéta. Kétszáznegyven esztendeje született Nagyesztergáron – . = Napló, 1996. dec. 20.


APÁTI Ferenc (16. század) költő. Az 1526 körül keletkezett Peer-kodexben fennmaradt Cantilena, Feddő ének szerzője. Neve a versfőkből olvasható ki. Személyéről mást nem tudunk. Mivel a kódexet Nagyvázsonyban őrizték, egyesek valószínűsítik, mások vitatják, hogy a Zala megyei Zalaapáti községből származó személy volt a vers szerzője. A Harmath István és Katsányi Sándor, a Veszprém megye irodalmi hagyományai kötetben feltételezik, hogy a szerző azonos a Zalaapátiból származó középnemessel, aki 1518-ban a bécsi egyetemre is beiratkozott. A ő megfogalmazásuk szerint a vers gúnyolja a főurakat és főpapokat a török elleni harc elhanyagolása, illetőleg fényűző életmódjuk miatt, a pórnépet azért, hogy szakállrángatással megregulázható. De megkapják a magukét a pénzsóvár papok és a dúsgazdag apáturak is. A nagy műveltségű költő szokatlanul élesen bíráló munkája jelentős lépés költészetünk világivá válása terén.

Irodalom: ECKHARDT Sándor: – feddő éneke és a Csínom Palkó. = It, 1912. 3. sz. – RMKT, 1. Köt. Bp. 1955. – GERÉZDI Rabán: A magyar világi líra kezdetei. Bp. 1962.

Aporfi Mihály

APORFI Mihály (Csótapuszta, 1898. júl. 26. – Bakonygyepes, 1985. ápr. 18.) róm. kat. kántortanító. Győrben végezte középiskolai tanulmányait. Tanítói oklevelet 1921-ben a pápai Állami Tanítóképzőben szerzett. Első munkahelye Magyarpolány, ahol kilenc évig tanított. 1930-ban Bakonygyepesen választották meg kántortanítónak. 1947. decemberében igazgatói címet kapott a veszprémi megyéspüspöktől. 1948-ig egyedül tanította az 1–6., később csak az 1–4. osztályt. A bakonygyepesi iskolát 1948-ban körzetesítették. A felső tagozatos gyerekek és Ő is Ajkarendekre jártak át. Később 1961-ig, nyugdíjba vonulásáig újra Bakonygyepesen tanított. A falu szellemi vezetője, “atyja és orvosa”, mindenese, igazi néptanító. Népművelő, egyesületek vezetője. A községi könyvtárosi teendőket nyugdíjasként is hosszú évekig ellátta. Működése alatt, 1938-ban épült fel a községben az első hivatásának megfelelő iskola.

Irodalom: Dtli. vmegy. – Vpi Npú, 1956. aug. 26.


ARADI Gerő (Csép, 1829 – Marillavölgy, 1892. aug. 25.) színházigazgató. 1858-ban, Debrecenben lépett először színpadra. 1864-ben színházigazgató Dunaföldváron, majd Miskolcon, 1868-ban Szegeden. 1870-ben a budai német társulattól átvette a Várszínházat, az év nyarán a Budai Színkörben játszott. 1871–1888 között vidéken játszott, Veszprémben is, ahonnét ismét Budapestre került.

Irodalom: FEKETE Mihály: A temesvári színészet története. Temesvár, 1911. – PATAKI József: A magyar színészet története. Bp., 1922.


ARANY László (Bp., 1927. aug. 10. – Veszprém, 1976. márc. 10.) orvos. Budapesten tanult, 1951-ben ott szerzett orvosi diplomát. Két évig a honvédségnél dolgozott, majd körzeti orvosként gyógyított Szentlászló és Vértesacsa községekben. Ez idő alatt fogszakorvosi képesítést szerzett. Egy évig az NDK-ban, utána a székesfehérvári KÖJÁL-nál dolgozott. 1971. február 1-től Veszprémben a megyei kórház, 1974. március 16-tól haláláig a veszprémi KÖJÁL igazgatója volt.

Irodalom: HOGYA György.


ARATÓ János (Gyula, 1940. ápr. 20. – Ajka, 1978. jan. 3.) tájfutó sportember. Iskolái elvégzése után 1974-ig Ajkán a Timföldgyár és Aluminiumkohó, majd halálos üzemi balesetéig a Jókai Bánya dolgozója. Az ajkai tájfutó sport megalapítója. A sportág járási–városi szövetségének elnöke, az Ajkai Bányász SK szakosztályelnöke. A magyar válogatott tagja, országos bajnok, több éven át az év megyei sportolója. Országos minősítésű versenybíró. Tragikus halála óta Ajkán minden évben versenyt rendeznek tiszteletére.

Irodalom: F. I.: – tájékozódási futó. = Napló, 1970. jan. 11. – LÁDI János: – emlékverseny. = Ajkai Szó, 1994. aug. 26.

ARATOR >> SZÁNTÓ István

ÁRGYELÁN József >> ERDÉLYI József

ÁRKAY Bertalanné >> SZTEHLÓ Lili

ARMPRUSZTER Gyula >> PUZDOR Gyula


ÁRVAY (19. század) szenkirályszabadjai muzsikus cigány család. Nevezetesebb tagjai: – József (1823–1888) cimbalomkészítő és méhész. – Fia: Gyula, cimbalomkészítő. Az 1880-as években saját találmányú centrál pedálos cimbalmokat hozott forgalomba. – Öccse: Géza, cimbalomművész. 1888-ban hangversenyein Veszprémben is bátyja találmányát népszerűsítette. Tanítással is foglalkozott. Hirdetményein hangsúlyozta, hogy hangjegyekből is tanít.

Árvay Gábor

ÁRVAY Gábor (Mezőtúr, 1884. jan. 14. – Dabrony, 1969. márc.) tanító. A tanítóképzőt Nagykörösön végezte. Első állomáshelye Pápadereske, innen Nagybarca nevű községbe került. 1907–1918 között Buza-ban tanított, 1919-ben Szerecsenbe költözött, innen meghívással Adorjánházára ment. Itt dolgozott fél évszázadon át, tanítóként és igazgató-tanítóként. A falu közéletében tevékeny szerepet játszott. Kiváló tenorhangja volt, sokat énekelt Erdélyben, egyházi és pedagógus körökben. A “Székelyföld csalogányának” nevezték. Adorjánházán három énekkart szervezett: egyházi férfi, egyházi női, és a levente fiatalok karát. Számos díjat nyertek ezek az együttesek. Színjátszó csoportot is alapított. Pártfogásba vette a tehetséges gyerekeket és figyelemmel kísérte pályájuk alakulását. Tanítványai közé tartozott BOLLA Tibor énekes is.


ÁRVAY István (Iszkáz, 1818 – Zalaegerszeg, 1889. jún. 17.) jogász, gyorsíró. A gimnáziumot Veszprémben és Szombathelyen végezte, jogot Győrött tanult. Zala megye gyorsírójaként 1840-ben telepedett le Zalaegerszegen. 1846-tól a Pesti Hírlap tudósítója volt és gyorsíróként részt vett az 1847–1848-as országgyűlésen is. 1850 után Zalaegerszeg jegyzőjeként, majd uradalmi ügyészként dolgozott. Később a Zala megyei Gazdasági Egyesület és az ügyvédi kamara elnöke. Foglalkozott a Balaton-felvidéki bortermelés problémáival.

Műve: Okszerű és hasznos bortermelés kézikönyve. Nagykanizsa, 1881.

Irodalom: MOLNÁR András: Gyorsírók a reformkori megyegyűléseken. = V. Szle, 1990. 2. sz.


ÁRVAY Sándor (Iszkáz, 1826. Júl. 28. – Zalaegerszeg, 1914.) jogász, honvédtiszt. Gimnáziumi tanulmányai után 1846-ban végzett a győri jogakadémián. Zalaegerszegen gyakornok, 1947. Október 4-én Zala vármegye országgyűlési ifjai közé választották. 1848-ban önkéntesként elsők között jelentkezett a 7. honvédzászlóaljhoz. Őrmesterként vett részt a pákozdi és a schwechati csatákban, decemberben hadnaggyá léptették elő. 1849 februárjában fogságba esett, szeptemberben besorozták a császári hadseregbe, ahonnan 1852-ben váltságdíj ellenében bocsátották el. A kiegyezés után közhivatalt vállalt, 1972-től aljárásbíró Nagykanizsán. 1894-ben vonult nyugalomba, előbb Lukafán, később Zalaegerszegen telepedett le.

Irodalom: MOLNÁR András: – emlékirata = Hadtört. Közlem., 1989. 1. Sz. – A szabadságharc emlékei Zalában 1848–1849. (Szerk.: BÉRES Katalin.) Zalaegerszeg, 1998.

ASCHERMANN Ferenc >> VENDREI ASCHERMANN Ferenc

Aschner Lipót

ASCHNER Lipót (Asakürt, 1872. jan. 27. – Bp., 1952. febr. 6.) gyárigazgató. 1921-től az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. vezérigazgatója. Tagja több iparvállalatnak és egyesületnek. 1944-ben a Gestapó elhurcolta. 1948-tól haláláig az államosított Egyesült Izzó igazgatója. 1935-től ma is meghatározó ipartelepítést hajtott végre Ajkán: a bánya mellé telepítette a világ első kripton-gyárát, bővítette a csingervölgyi erőművet, megvásárolta és korszerűsítette az ajkai téglagyárat, elindította az ajkai erőmű építését, megkezdette az aknamélyítést Padragon. Az ajkai iparmedencét 6 év alatt Magyarország egyik leggazdaságosabb ipari területévé változtatta.

Irodalom: KOZMA Károly: Az ajkai szénbányászat története. Veszprém, 1991. – KOZMA Károly: Az ajkai erőmű története. Ajka, 1996.


ASZTALOS Sándor (Marcaltő, 1912 –?) tanító, zeneszerző. Zenei tanulmányokat magán úton folytatott, majd kántori oklevelet nyert Karnagya volt a pápai mezőgazdasági szakiskola, a Felsőváros Olvasókör és a Kárpát Dalkör énekkarának. Közel kétszáz szerzeménye (egyházi művek, indulók, magyar nóták, műdalok ás táncszámok) volt, amelyekkel több pályadíjat is nyert.

Irodalom: A magyar muzsika könyve. (Szerk.: MOLNÁR Imre.) Bp. 1936.

ATYIMOVITYI Péter >> ABA Péter

Auer Lipót

AUER Lipót (Veszprém, 1845. jún. 7. – Loschwitz [Németország], 1930. júl. 15.) hegedűművész, pedagógus. Veszprémben Liedl Lipót tanítványa, majd a Pest-Budai Hangászegyleti Zenedében Ridley-Kohne Dávid növendéke. Bécsben és Hannoverben is tanult. Első hangversenye Pesten volt 1856-ban, majd koncertező csodagyerekként bejárta egész Magyarországot. 1866-ban, Hamburgban hangversenymester, 1868-tól a szentpétervári konzervatórium tanára és a cári udvar muzsikusa. Az első jelentős oroszországi vonósnégyes alapító tagja. Híres kamarazenei estélyeken mutatta be a kortárs orosz zeneszerzők műveit. 1872–1908 között az Orosz Cári Balett szólóhegedűse. Az Orosz Zenei Társaság hangverseny-igazgatója, majd zenekarának karmestere. Orosz állampolgárságot kapott, a cári udvar titkos belső tanácsosává léptették elő. Az 1890-es évek után, mint hegedűművész és karmester beutazta Európát, Drezdában élt, majd visszatért Szentpétervárra. 1918-ban New Yorkba költözött, ahol főként zenepedagógiával foglalkozott. 1927-ben, 82 éves korában még vezényelte a New Yorki Filharmonikusokat. Egyike volt korunk legnagyobb hegedűpedagógusainak. Tanítványai közül sok neves művész került ki. Kompozíciói közül a My long life in Music c. sorozat a legnevezetesebb. Veszprémben emléktáblája van a Rákóczi u. 4. sz., valamint a Megyeház tér 5. sz. ház falán.

Műveiből: A hegedűjáték, ahogy én tanítom. – Hegedűművek és előadásuk. – Magyar rapszódia.

Irodalom: Auer Lipót. = A Zene, 1930. 16. sz. – RAKOS Miklós: Veszprémtől Szentpétervárig. – élete és művészete. Veszprém, 1981. – Auer Lipót. 1845–1930. = Vár ucca tizenhét. Negyedévkönyv. 1. sz. Veszprém, 1995.

AYER Mihály >> AJER Mihály