Tartalom

CSABA Imre, Cziffer Imre (Pápa, 1921. márc. 2. – Veszprém, 1991. jan. 27.) író, újságíró. 1945-ben újságíróként került a Pápai Néplap szerkesztőségéhez. Publicisztikai tevékenység mellett mint szépíró is hamarosan ismertté vált. 1946-tól, kis megszakításokkal 1978-ig a Veszprém Megyei Népújság, illetve a jogutód lapok főszerkesztője. Elbeszélései a Veszprémi Szemle, az Életünk c. folyóiratokban és az általa szerkesztett napilapban jelentek meg. Egy–egy elbeszélésével szerepelt a Megmozdult a föld, a Vörös szikrák és az Örökösök c. megyei antológiákban.

Művei: A Tanácsköztársaság Veszprém megyében. Veszprém, 1959. – A Tanácsköztársaság veszprémi kormánybiztosa. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 1. Köt. Veszprém, 1963. – Vallási szekták Veszprém megyében. = Új Helikon, 2. sz. Veszprém, 1963. – Támadás menetből (1917–1945). (A megye munkásmozgalmi emlékeit eleveníti fel.) Veszprém, 1969.

Irodalom: Meghalt -. = Napló, 1991. jan. 29. – In memoriam - . = Napló, 1991. márc. 15.


CSABY Imre (Vámoshídvég, 1833. nov. 10. – Bp., 1914. szept. 23.) színész, rendező. Veszprémben, a piaristákhoz járt iskolába, majd a színészi pályát választotta. 1854-ben, Hódmezővásárhelyen lépett fel először. Több társulatban, a Nemzeti Színházban és a Népszínházban is játszott. Hős-, jellem- és drámai szerepeket alakított nagy sikerrel. Vidéki színházak igazgatójaként is dolgozott: Pápán 1870-ben.

Műveiből: A talált gyöngy. Énekes színmű 3 felvonásban. Eger, 1861.


CSÁCSINOVITS Ferenc >> KEMENES Ferenc


CSÁGOLY Erzsébet (Pápa, 1929. aug. 4. – Bp., 1992. jan. 11.) festőművész. 1953-ban, Kmetty János, Pór Bertalan, Domanovszky Endre és Hincz Gyula tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Balatonfüreden rajztanár, majd 1956–1964 között Svájcban élt, kirakatrendezőként dolgozott. Hazatérve Budapesten középiskolai tanár. Gyakran megfordult a Nagymarosi Művésztelepen, sokat festett a Balaton-felvidéken. Szín-gazdag, dekoratív, lírai hangvételű alkotásai visszafogottak, mértéktartók. Több önálló tárlata volt külföldön és itthon is. Főbb alkotásai: Almaszedő, Bogáncsok, Hold felé, Falusi utca, Jégvirág.

Irodalom: TIBÉLY Gábor: – kiállítása. = Művészet, 1972. – K.a.: Kiállítás a győri Képcsarnokban. = Kisalföld, 1976. okt. 2. – SZÍJ Resző: – katalógus. Bp. 1986.


CSÁGOLY Sándor (Zalaszentjakab, 1890. ápr. 14. – Kaposvár, 1969. jan. 2.) orvos. Alsó- és középfokú iskolákba Kaposváron, egyetemre Budapesten járt, ahol 1914-ben kapott orvosi diplomát. Az 1. világháborúban különböző frontokon látott el orvosi szolgálatot. A veszprémi gyermekmenhely igazgató főorvosának 1933-ban nevezték ki. 1940–1948 között Munkácson volt a gyermekmenhely igazgatója, majd hazatelepült és Budapesten osztályvezető főorvosként dolgozott. Gyermekgyógyászattal kapcsolatos tanulmányainak száma megközelíti a negyvenet. Kaposváron temették el.

Irodalom: HOGYA György.


CSAJÁGHY Gábor (Balatonfüred, 1903. jún. 18. – Bp., 1972. júl. 23.) vegyészmérnök. A föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. A budapesti műegyetemen tanult, majd vegyipari üzemekben dolgozott. 1935-ben a Földtani Intézethez került, ahol 1943–1970 között az intézet vegyi laboratóriumát vezette. Kiváló elemző vegyészként vált ismertté. Legfőbb munkaterülete a vízkémia volt. Rendszeresen elemezte a hazai gyógyvizeinket, a magyar gyógyiszapok minősítésével alapvető jelentőségű munkát végzett. Publikációiban elsősorban vegyelemzési kérdésekkel foglalkozott. A Magyarhoni Földtani Társulatnak tisztségviselője és emlékgyűrűjének tulajdonosa, a Magyar Hidrológiai Társaságnak alelnöke és Bogdánfy Ödön Emlékérem tulajdonosa. Aktív tagja volt az Akadémia Geokémiai Bizottságának. A balatonfüredi ref. temetőben nyugszik.

Műveiből: A Balaton iszapjának kémiai és fizikai tulajdonságai. (Társszerző.) = Hidrol. Közlem, 1955. 35. sz. – A gyógyiszapok kémiai és fizikai tulajdonságairól. = Hidrol. Közlem, 1952. 5–6. sz. – A felszín alatti vizek szerves anyagai. = Hidrol. Közlem, 1960. 4. sz. – A magyarországi mezozoás képződmények geokémiai vizsgálata. = Ac. Geol. Akad. Sci. Hung. Bp. 1966.

Irodalom: FÖLDVÁRINÉ VOLG Mária: – emlékezete (1903–1972). = Ft. Közl, 1973. 2. sz.


CSAJÁGHY Károly (Csajág, 1873. nov. 13. – Veszprém?) kúriai bíró. Komáromban, majd Zalaegerszegen ügyész. 1913-tól Veszprémben bíró, később a bíróság elnöke. Kiváló szónok, beszédei gondos felépítésükkel tűntek ki. Aktív dalosként és zenebarátként elnöke volt a Veszprémi Dalegyesületnek.

Irodalom: SZIKLAY János. – ZÁMBÓ István: Veszprém zenei múltja. = Négy évtized kádenciája...Veszprém, 1996.


CSAJTHAY Ferenc (Zirc, 1862. márc. 13. – Bp. , 1940. ápr. 1.) újságíró, szerkesztő. A gimnáziumot részben Veszprémben végezte és kegyesrendi növendék volt. Még tanuló korában kivált a rendből. Budapesten jogi tanulmányokat folytatott. 1881-től a Budapest és a Függetlenség c. lapok munkatársa. 1887-től a Budapesti Hírlapnál dolgozott, melynek később felelős szerkesztője, majd Rákosi Jenő lemondása után főszerkesztője. Eleinte színházi és országgyűlési tudósításokat, később főként vezércikkeket írt.


CSÁK Demeter (? – 1287 előtt) országbíró. A nemzetség ugodi ágából származott. Apja Csák Luka volt. 1217-től 1229-ig asztalnokmester, 1225–1229 között pozsonyi ispán, 1232-től 1234-ig országbíró, bácsi ispán. Részt vett II. András szentföldi hadjáratában.

Irodalom: KARÁCSONYI János: A magyar nemzetségek. 1. Köt. Bp. 1900.


CSÁK Péter (? – 1284 előtt) hadvezér, nádor. Testvérével, Mátéval azonos pályát futott be, de mint hadvezér jobban kitűnt. István szolgálatában verte meg a kunokat, részt vett az isaszegi csatában és II. Ottokár cseh király elleni háborúban. Asztalnokmester, pozsonyi, soproni és somogyi ispán, 1275–1276-ban nádor volt. 1276-ban a főnemesség egymás elleni harcaiban elfoglalta és feldúlta Kőszegi Péter püspök székhelyét, Veszprém várát, ahol nagy kulturális értékeket, az első főiskolát és annak értékes könyvtárát pusztította el.

Irodalom: KARÁCSONYI János: A magyar nemzetségek. 1. Köt. Bp. 1900.


CSÁKI Mór (Ugod, 1280 körül – Győr, 1336. márc. 20.) szerzetes. Apja a Csák nemzetségből való Dömötör bán, örökös bakonyi ispán. Hat esztendős korában veszítette el apját. A nemzetségben egyedüli fiú, így házasságot kötött alig 20 évesen Amadé várispán leányával, Albertával. Három év múltán mind ketten a domonkosok rendjébe vonultak. Elöljárói Bolognába küldték az egyetemre. Hazatérve a győri monostorban működött, itt is temették el. 1566-ban leégett a város, megsemmisült a temetkezés helye is.

Irodalom: BOLLANDUS: Acta Sanctorum Ungariae. Tyrnaviae, 1743.


CSÁKÓS Mihály (Veszprém, 1812. nov. 11. – Nagykáta, 1849. ápr. 8.) honvédtiszt. 1841-ben közvitéz, 1845-ben tizedes a 19. Schwarczenberg gyalogezredben. 1848 októberében hadnagy, két hónap múlva főhadnagy. A tarcali ütközetben kitüntették, 1949. februárjában a felső tiszai hadtest századosa. Áprilisban a tápióbicskei csatában megsebesült és Nagykátán halt meg.

Irodalom: BÓNA Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp. 1988. – HADNAGY László: A veszprémi – 48-as honvédszázados emlékezete. = Napló, 1992. ápr. 3.


CSANÁDY István >> WESZPRÉMI István


CSÁNYI László (Tapolca, 1922. jún. 9. – Szekszárd, 1994. ápr. 15.) költő, irodalomtörténész. Elemi iskolába szülővárosában járt, Győrben érettségizett, Pécsett végezte az egyetemet. 1940-ig Tapolcán élt. Első írásai a Tapolcai Lapokban, később a Sorsunk c. folyóiratban láttak napvilágot. A folyóiratnak megszűnéséig munkatársa volt. Két verseskötete még a negyvenes évek elején jelent meg. 1946-ban a pécsi Független Nép c. lapnál indult újságírói pályája, itt dolgozott 1949-ig. Kaposvárra, majd a Délvidéki Hírlaphoz Szegedre került. A lap megszűnése után rövid ideig munkanélküliként Révfülöpön élt. 1952-től Szekszárdon az MTI tudósítója, a Tolna Megyei Népújság munkatársa. 1978-tól haláláig a Dunatáj c. folyóirat szerkesztője. 1946-ban sajtó alá rendezte Batsányi műveit. Aktív résztvevője volt Veszprém megye irodalmi életének. A felvilágosodás korának dunántúli irodalmi mozgalmait ismertető, Előjáték a reformkorhoz c. kézirata a veszprémi megyei könyvtár állományában van. Figyelemre méltó műfordítása: Hans Sachs: Farsangi komédia. 1956. Írásai az Életünkben és a Jelenkorban jelentek meg. Az 1970-es évektől főként a Kortársban és az Élet és Irodalomban publikált.

Művei: Az ifjú Vörösmarty. Szekszárd, 1955. – Vörösmarty szerelmei. Szekszárd, 1975. – Szekszárdi napló. ( Visszaemlékezések.) 1979. – Égtájak, utassal. Szekszárd, 1987. – Bejártam Tolnát, Baranyát. Bp. 1988. – Somlyó György. Bp. 1988. – Babits átváltozásai. Bp. 1990.

Irodalom: TÜSKÉS Tibor: – hatvanéves. = ÉI, 1982. 23. sz. – PÁLDI Gyuláné: – műveinek bibliográfiája, 1954–1991. (Társszerző.) Szekszárd, 1991. – (NÉMETH) Pista: El nem küldhető levél –nak. = Napló, 1994. ápr. 23. – V. HORVÁTH Mária: Egy szekszárdi hagyaték hányattatásai. = Nszab, 1997. márc. 25.


CSAPLÁR János (Bakabánya, 1878. febr. 23. – Veszprém, 1920. aug. 3.) tanító. Győrben 1899-ben szerezte a tanítói oklevelet. A következő évtől Devecserben tanított. A háborúból tüdősérüléssel tért haza. Az 1918. évi polgári forradalom után a földosztást szorgalmazta. A Tanácsköztársaság idején iskolaigazgatónak nevezték ki. Tagja volt az 1919. május 5-én kirobbantott devecseri ellenforradalom tagjai felett ítélkező rögtönítélő bíróságnak. A Tanácsköztársaság megdöntése után bujdosott, 1919 novemberében felismerték, letartóztatták, majd kivégezték.

Irodalom: JÁSZAI József: –. = Kioltott fáklyák. Bp. 1963.


CSAPÓ Gyula (Felsőörs, 1916. febr. 5. – Pápa, 1991. jún. 16.) tanár. Elemi iskolai tanulmányait a felsőörsi iskolában végezte. Tízéves korától a pápai ref. kollégium diákja. Itt érettségizett, majd lelkészi képesítést szerzett. Ezután a debreceni tudományegyetem bölcsészkarán tanult, magyar–latin szakos középiskolai tanári diplomát kapott. 1943-tól 1952-ig a pápai kollégium, majd 1976-ig a Türr István Gimnázium tanára. Óraadóként ugyanitt még közel egy évtizedig dolgozott. A Türr István Gimnáziumban általa vezetett önképzőkör számos kiváló irodalmárt és írót adott az országnak.

Művei: Szellemi élet Pápán. – Pápai útikalauz. Veszprém, 1967. – “Pápán voltunk, diákok voltunk.” (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság vándorgyűlésének anyaga.) Bp. 1972.

Irodalom: Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.


CSAPÓ Kálmán (Székesfehérvár, 1841. jan. 13. – Veszprém, 1931. febr. 15.) főjegyző, költő. Iskoláit Székesfehérváron és Budapesten végezte. Jogi pályát választott. 1859-ben részt vett az egyetemi ifjúság demonstrációjában, ismételt büntetések után kitiltották a fővárosból. 1865-ben szerzett ügyvédi oklevelet. Veszprém vármegyei aljegyzőnek választották 1867-ben, később megyei főjegyző volt. 1878-ban az enyingi kerület országgyűlési képviselője. A mandátum lejárta után ügyvédi irodát nyitott. Veszprémi lapokban versei jelentek meg. Megírta Székesfehérvár történetét.

Irodalom: SZIKLAY János.


CSAPÓ Mária >> VACHOTT Sándorné


CSAPODY Lajos, zalalövői (Petőfalva, 1729. okt. 9. – Veszprém, 1801. jún. 6.) nagyprépost. Középiskoláit egyik felvidéki jezsuita gimnáziumban végezte, filozófiát pedig Nagyszombatban tanult, ahol magiszterré is avatták. 1747-ben Trencsénben lépett be a jezsuita rendbe, ahol a teológia doktora címet is megszerezte. Budán, majd Nagyszombatban tanított, a rend feloszlatása után pedig az esztergomi főegyházmegye szolgálatába lépett. Bajzáth József püspök 1777. március 17-én hantai préposttá és veszprémi mesterkanonokká nevezte ki. 1780-tól nagyprépost, 1783-tól pedig a veszprémi szeminárium felügyelője, 1801-ig helyettes igazgatója. 1792-ben Baernkopf Ignác pozsonyi kanonokkal folytatott vitában védelmére kelt a veszprémi püspök királyné-koronázási jogának. Több latin nyelvű egyházi munkája jelent meg.

Irodalom: ANTY Illés: – 1729–1801. Bp. 1942.


CSÁSZÁR Elemér (Gige, 1891. dec. 6. – Bp. 1955. aug. 7.) tanár. Berlinben és a budapesti tudományegyetemen tanult. 1915–1921 között a pápai ref. kollégium tanára. Jeles fizikus. Főként a sugárzás jelenségével foglalkozott. E témakörben több tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban.

Műveiből: A Planek-féle formula vizsgálata elektromos úton. = Mat. és Termtud. Ért, 1923. – A röntgensugárzás és gyakorlati alkalmazása. Bp. 1934. – A sugarak világa. Bp. 1937.


CSÁSZÁR József ifj. (Magyaratád, 1929. szept. 29. – Győr, 1957. ápr. 12.) gépkocsi-szerelő. Kovácsnak tanult. 1947-ben Ausztriába emigrált. 1951-ben osztrák határőrök elfogták és a szovjet megszálló szervekkel együttműködve, átadták a magyar hatóságoknak. Ötévi börtönbüntetésre ítélték, 1956. március 7-én szabadult. Veszprémben gépkocsi-szerelőként dolgozott. Október 26-án ő tűzte ki a 48-as emlékműnél a címer nélküli nemzeti zászlót. November 4-én a nemzetőrség tagjaként harcolt a szovjet csapatok ellen a Vár bejáratánál. 1957. március 18-án édesapjával együtt letartóztatták. Győrben, statáriális tárgyaláson fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával halálra ítélték és kivégezték.

Irodalom: GOSZTONYI Péter: Feltámadott a tenger...1956. Bp. 1989. – Aki a lyukas zászlót kitűzte. = Napló, 1993. ápr. – PERKÁTAI Dénes Béla: Emlékezés a forradalom történetének alakító tagjára. = Napló, 1997. jún. 9.


CSÁSZÁR Károly (Takácsi, 1906. márc. 11. – Balatonarács, 1979. okt. 6.) ref. lelkész. A középiskolát és a teológiát Pápán végezte. Szolgálatát segédlelkészként Nagypiriten kezdte. 1929–1930-ban a francia protestáns egyház ösztöndíjával Párizsban tanult. Hazatérve Balassagyarmaton és Szokolyon segédlelkész, 1932-től 1974-ig, nyugdíjazásáig pedig Padrag lelkésze. 1946-tól 1952-ig esperes, majd a Dunántúli Református Egyházkerület tanácsbírója, jegyzője, később a Zsinat tagja. Nevéhez parókia-építés és felújítás, templomtatarozás és tanteremépítés fűződik.

Irodalom: SZEGHALMY Gyula: –. = Dtli. vmegy. Bp. 1937.


CSÁSZÁR Mihály (Pápa, 1879. jan. 18. – Bp., 1926. szept. 5.) műfordító, zeneszerző, művelődéstörténész, tanár. A középiskola első négy osztályát a pápai bencés gimnáziumban járta. A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet, majd doktorált. A főváros és néhány vidéki város (Rozsnyó, Rózsahegy) után Pozsonyban volt középiskolai tanár. Főleg a 15. század irodalomtörténetével foglalkozott. Lefordította Kézai Simon és Galeotto műveit. Pozsonyban több operettjét sikerrel játszották. Zeneszerzőként több misét, egyházi éneket és kísérőzenét szerzett. Különböző folyóiratokban jelentek meg tanulmányai és más írásai. A magyar művelődés története c. összefoglaló műve kéziratban maradt.

Művei: A magyar művelődés a 15. században. 1902. – Az Academia Istropolitana, Mátyás király pozsonyi egyeteme. Pozsony, 1914. – A magyar művelődés története. (Kéziratban maradt.)

Irodalom: GAÁL.


CSEH Ferenc >> BŐHM Ferenc


CSEH Jakab >> CSÚZI CSEH Jakab


CSEH-SZOMBATHY László (Pápa, 1894. márc. 24. – Bp., 1968. jan. 11.) orvos, politikus, államtitkár. A középiskolát a pápai ref. gimnáziumban végezte. Az 1. világháborúban fél lábát elveszítette, 1920-ban szerzett orvosi diplomát. 1925–1950 között a budapesti Bethesda Diakonissza-kórház belgyógyász főorvosa, azután nyugdíjaztatásáig a Csengery utcai kisegítő kórház főorvosa. A húszas évek végén kapcsolatba került a Gresham-kör tagjaival, mindenek előtt Egry Józseffel. 1930-tól a FKgP tagja, 1935-ben országgyűlési képviselője. A párt balszárnyához tartozott, szoros szálak fűzték Tildy Zoltánhoz és környezetéhez, de jó kapcsolatai voltak a párt kisparaszti származású vezetőivel, így többek között Dobi Istvánnal. 1945-ben a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja, a fővárosi törvényhatósági bizottság elnöke. Tagja volt az ideiglenes nemzetgyűlésnek és 1948-ig az országgyűlésnek. 1945 júniusától 1947 szeptemberéig a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára. 1948-ban visszavonult a közélettől, de 1963-ig a budapesti Csengery utcai kisegítő kórház főorvosa maradt.

Irodalom: DOBI István: Vallomás és történelem. Bp. 1962. – ÉRINÉ TAKÁCS Margit: In memoriam dr. –. (1894–1968.) = Vp. Megy. Múz. Közlem. 9. Veszprém, 1970. – FKgP képv. – Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944–1945. Bp. 1994.


CSEKE István (Nagygyimót, 1907. júl. 17. – Bp., 1987. febr. 28.) munkás. A Budapesti Vegyiművekben munkás, 1936-tól 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig, brigádvezető. A brigád megszervezéséért, annak kiemelkedő munkásságáért 1962-ben Kossuth-díjat kapott.


CSEKEY Sándor (Alsóvárad, 1896. máj. 21. – Bp., 1956. febr. 11.) tanár. A gimnáziumot 1914-ben végezte Pápán, a ref. teológiát 1918-ban Budapesten. Edinburgh-ban tanult két évig, majd az amszterdami szabadegyetemen gyarapította tudását. Hazatérve 1924-ig püspöki titkár. Rövid lelkészkedés után, 1925-ben, Debrecenben doktori vizsgát tett. Előbb helyettes, majd 1929-től rendes tanár a budapesti teológia egyháztörténeti tanszékén. 1943–1944-ben szerkesztette a Ref. Teológia c. folyóiratot.

Műveiből: Az Institutio jelentősége és hatása. Bp. 1936. – A magyar reformáció socialis üzenete. Bp. 1936. – A 16. és 17. század ref. igehirdetése. = Magyar Kálvinizmus. Bp. 1938. – Károli Gáspár emlékezete. Bp. 1940. – Isten szuverénitása az egyház életében. Bp. 1942. – Ref. templomok története a dunamelléki egyházkerületben. Bp. 1942.

Csekő Árpád

CSEKŐ Árpád (Csákvár, 1902. máj. 9. – Bp., 1993) tanár. 1938-tól a pápai tanítóképző igazgatója. A második világháború után zaklatták, később Budapesten középiskolában tanított. 1960-tól az ELTE kísérleti fizikai tanszékén dolgozott. Nyugdíjazása után még 15 évig óraadó a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. Számos tankönyv és kísérletező segédkönyv társszerzője. Az általa tervezett Csekő-ládát – amely a fizikatanításhoz kísérletcsomagot tartalmazott – nagyon sok iskolában ismerték és használták. Kétszáz újítás fűződik nevéhez.

Művei: A tanítóképző-intézeti és elemi iskolai tanításba tervszerűen beillesztett mennyiségtani és fizikai tanulókísérletek. Jászberény, 1935. – Természettan a líceum IV. osztálya számára. (Társszerző.) Bp. 1941.

Irodalom: Csekő Árpád 1902–1993. = Term. V, 1993. 4. sz.


CSEKŐ Béla (Pápa, 1943. aug. 14. – Miskolc, 1996. szept. 17.) gépészmérnök. A műszaki tudományok kandidátusa (1984). 1966-ban, a Miskolci Egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet, 1976-ban doktorált. Az Ikarus budapesti gyáregységében, tervezőmérnökként dolgozott két évig, majd 1968-tól 1996-ig a Miskolci Egyetemen tanársegéd (1968–1975), adjunktus (1975–1987), később docens. Anyagmozgató gépek dinamikai vizsgálatával, anyagmozgató rendszerek tervezésével, hatékony működésével, felülvizsgálati módszereivel foglakozott. 1992-ben megkapta a Miskolci Egyeteme Gépészmérnöki Kar Emlékérmét.

Műveiből: Különleges vibrációs szállítóberendezés működésének elemzése. (Doktori értekezés.) Miskolc, 1976. – Rázó, lengő és vibrációs szállítóberendezések. Miskolc, 1978.


CSEPELY Sándor (Somogy megye, 1828. febr. 2. – 1894) tanár, jogász, író, műfordító. A gimnáziumot Györkön és Csurgón végezte. Felsőbb tanulmányait Sporonban kezdte, Pápán folytatta, és 1851-ben fejezte be. Ekkor ugyanott a költészet, szónoklat, magyar, latin és görög irodalom tanárává választották. 1861-ig dolgozott a pápai ref. kollégiumban, 1856–1861 között a Képzőtársulat tanár-elnöke. Egy évig Veszprém vármegye jegyzője, 1862 után Budapesten a Földhitelintézet ügyvédje. Saját írásai és műfordításai a Győri Közlönyben, a Vasárnapi Újságban, a Hölgyfutárban és a Fővárosi Lapokban jelentek meg. Magyarra fordította Byront, Heinét és Viktor Hugót.

Műve: Egy vörös kalap, amely elázott. (r.) 1–2. Köt. Pápa, 1860.

Irodalom: KÖVY Zsolt: Eötvös Károly és Pápa. = Hor, 1988. 4. sz.

Cséplő Ernő

CSÉPLŐ Ernő (Fonó, 1876. márc. 10. – Balatonarács, 1938. jan. 27.) folyóirat-kiadó, újságíró. Tanulmányait Kaposváron és Budapesten végezte, majd újságírói pályára lépett. A Magyar Gazdaszövetségnél dolgozott, amely több könyvét és cikkét jelentette meg. Már ekkor lelkesen és önzetlenül munkálkodott a Balaton környékének idegenforgalmi, gazdasági és kulturális fejlesztésén. 1906-ban Óvári Ferenc hívására Siófokra költözött, 1907-ben megválasztották a Balatoni Szövetség titkárának. 1909-től Balatonfüreden élt. A Balaton c. folyóiratot 1908-tól szerkesztette. 1922-től a Balatoni Szövetség igazgatója. 1926-ban szerkesztette a Magyar Tenger című nyári hetilapot és megszervezte a Balatoni Szövetség Üdülőház Szövetkezetét, amely 1927-ben felépítette balatonfüredi üdülőjét, a későbbi Arany Csillag Szállodát. A balatonarácsi róm. kat. temetőben van síremléke.

Műveiből: A Balaton körül. Bp. 1906. – Balaton. A Balatoni Szövetség kalauza. Balatonfüred, 1929. – Őslakosság és idegenforgalom. = Balaton, 1938. 5. sz.

Irodalom: SCHMIDT Ferenc: – (1876–1938). = Balaton, 1938. 2. sz. – GESZTELYI NAGY László: Kegyelet és emlékezés. = Balaton, 1943. 11. sz. – FÁBER György: – emléke. = Balaton, 1943. 12. sz.


CSEPREGHYNÉ MEZNERICS Ilona (Szabadka, 1906. máj. 25. – Bp., 1977. jan. 14. ) paleontológus. A föld- és ásványtani tudományok doktora. 1951-től haláláig a Magyar Nemzeti Múzeum Föld- és Ásványtárának vezetője. Tudományos munkássága főleg a harmad időszaki puhatestűek feldolgozására irányult. A Bakonnyal foglalkozó dolgozataiban Ajka, Bakonybél, Bakonynána, Pénzeskút, Sümeg, Szentgál, Várpalota, Zirc és a Somló-hegy területéről közölt értékes adatokat.

Műveiből: Tüskésbőrű állatok a tengerfenéken. = Ft. Ért, 1941.

Irodalom: JÁRMAI Ervin.


CSERESNYÉS József (Veszprém, 1867. jún. 1. – Veszprém, 1944. júl. 28..) orvos. Veszprémben tanult, de a középiskola utolsó osztályait Sopronban végezte, ott is érettségizett. Egyetemi tanulmányokat Bécsben, Berlinben és Budapesten folytatott. 1893-ban hazakerült szülővárosába, a városi kórház másodorvosa és a MÁV orvosa volt. 1904-től az új Gyermekmenhely igazgató főorvosa. 1922-ben egészségügyi főtanácsosi rangot kapott. A szaklapokban gyermekgyógyászattal kapcsolatos írásai jelentek meg. Elnöke volt a megyei orvosszövetségnek és főgondnoka a ref. egyházkerületnek. Az Alsóvárosi temetőben családi kriptában nyugszik.

Műve: Tudnivalók a csecsemő gondozásáról. Veszprém, 1917.

Irodalom: Veszprém megyei fejek. Veszprém, 1929. – HOGYA György.


CSERESNYÉS Rózsa (Zalalövő, 1924. jan. 19. – Békéscsaba, 1980. máj. 3.) színművész. A Zeneakadémia énekszakán végzett. 1945-ben, Győrben kezdte pályáját, majd a kecskeméti Katona József Színházhoz került, 1951-től Miskolcon dolgozott. 1961-ben a veszprémi Petőfi Színház szerződtette, és itt játszott haláláig. Sokoldalú színészként egyaránt alakított komika, primadonna és drámai hősnői szerepeket.

Irodalom: Magyar színházművészeti lexikon. Bp. 1994.


CSERESNYÉS Sándor (Nyírgyulaj, 1786. szept. 15. – Veszprém, 1854. nov. 13.) orvos, író. Iskoláit Szatmárnémetiben kezdte, Nagykárolyban, később Kolozsváron folytatta és a pesti tudományegyetemen fejezte be. Évekig sebészként praktizált. A pesti egyetemen, 1826-ban általános orvosi diplomát szerzett, majd medikusként a vakok intézetének segédorvosa volt. Már ezekben az években folytatott szépirodalmi tevékenységet is. Pestről Makóra került, majd Csanád és Csongrád vármegyék, később 1832-től Veszprém vármegye másod főorvosa, 1848 után főorvosa. 1848-ban költözött Pápáról Veszprémbe. Hazánkban Balassa János alkalmazta először 1847-ben műtéteknél az éternarkózist, Cseresnyés az év elején alkalmazta Pápán. Főként orvosi szakkönyveket írt, de szerzője a Somló-hegyről készült történelmi és topográfiai kötetnek is. Az első magyar nyelvű fülészeti munka szerzője. Síremléke a veszprémi Alsóvárosi temetőben van. Műemlék jellegű lakóháza ma is áll a Budapesti út 3. sz. alatt. (Hogya György kötetében halálozási ideje: 1854. szeptember 13.)

Műveiből: Orvosi értekezés a köszvényről...(Doktori értekezés.) Buda, 1826. – A hallás előműszereiről, hallásról, ezeknek bajairól, s orvoslásáról. Veszprém, 1832. – Rövid oktatás Lalich József veszettséget és mérges kígyók harapását gyógyító módjáról. Pápa, 1840. – Az ugodi sós, vasas, gyantáros, ibolyos hideg forrásokról, Pápa, 1841. – A Nagy-Somló hegyről...Pápa, 1848.

Irodalom: GORTVAY György: Az újabb kori magyar orvosi művelődés- és egészségügy története. Bp. 1953. – PRAZNOVSZKY Mihály: Mikszáth Kálmán és Noszty Feri a Somlón. = Az öreg batár utasai. Bp. 1997. – HOGYA György: Veszprémi főorvosok. Veszprém, 1999.


CSERGŐ Bálint >> KOCSI CSERGŐ Bálint

Fery Antal fametszete

Cserhát József

CSERHÁT József (Balsa, 1915. márc. 20. – Románia, 1969. aug. 6.) költő, újságíró. 1928-ban költözött Budapestre, ahol fizikai munkás volt, majd 1938-ban Békésen érettségizett. Az OTI-nál, majd az SZTK-nál tisztviselő. A Szabolcs-megyei Balsa-puszta cselédeinek élményvilágát hozta magával. Lírája a népi mozgalom áramában született, ennek hagyományait követte. Első verseit, a néhány számot megért Március, a Magyar Csillag, az Erdélyi Helikon, a Kelet Népe és a Sorsunk, valamint a Testvériesen c. antológia (1939) közölte. A háború után a Kortárs, az Életünk és a helyi újság adott számára megjelenési lehetőséget. 1957–1960 között Tapolcán a járási könyvtár igazgatója, majd Veszprémben a Napló szerkesztőségében dolgozott. A kilencvenes évek elején a Napló kollektívája Cserhát-díjat alapított, amelyet a március 15-i sajtónap alkalmával adtak át. 1969-től budapesti székhelyű kör viselte nevét és kiadta a Délibáb c. folyóiratot.

Művei: A magra sem ügyel senki. Bp. 1941. – Kilépünk az álomszékből. Bp. 1943. – A balsai föld. Bp. 1948. – Alszik a szarvas. Bp. 1976.

Irodalom: KÁLDI János: –. = Életünk, 1966. 2. sz. – WEÖRES Sándor: A Nyírségtől a Dunántúlig. Emlékezés –. = Kortárs, 1974. 3. sz. – Varga Imre: –. = Szabolcs–Szatm. Szle, 1972. 3. sz. – 70 éves lenne –. Tisztelgés – költő emléke előtt. = Napló, 1985. 181. sz. – FONAY Tibor: –. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989.


CSERJESI Károly József (Vecsés, 1873. nov. 25. – Bp., 1941. ápr. 11.) tanár, író. Egyes iratokon és műveken Cserjesy, Cserjessy, Cseerjési neveken szerepelt. 1892-ben Budapesten tanítói, 1897-ben tornatanári oklevelet szerzett. 1922-ig a főváros különböző iskoláiban tanított: 1904-ig elemi iskolákban, majd a Székesfővárosi Főreáliskolában, amelynek négy évig igazgatója is volt. 1922-ben nyugállományba vonult. Tagja a Nemzeti Sportegyletnek, 1921–1925 között a Rákos Vidéke c. lap sportrovatának vezetője. 1900-tól jelentek meg írásai. Először egy detektívregényt, majd tornatanítási segédkönyvet fordított magyar nyelvre. Az ötvösművességről jelentek meg tankönyvként is használható munkái. A “Népiratkák” sorozat füzeteiben társadalmi és közismereti témákkal foglalkozott. Több írása tanácsokkal szolgált mezőgazdasági témákban, vagy a gyógynövénygyűjtéshez. 1928-ban Diszelbe, rövid idő után Köveskálra költözött. 1934–1938 között Pécelen lakott ugyan, de a nyarakat Köveskálon töltötte, majd végleg oda telepedett. Felkutatta egyes Káli-medencei családoknál, akkor még fellelhető régi okiratokat. Tanulmányait a Tapolcai Lapok hasábjain “Köveskáli Levelesláda” rovatban közölte. Kutatási körébe vonta a medence egyházközségeinek levéltárait is. 1938 után – Sebestyén Gyula és Darnay–Dornyay Béla ösztönzésére – megírta Köveskál község monográfiáját, a tanulmány kézirata 1941-ben a keszthelyi Balatoni Múzeumba került. Akkor a keszthelyi múzeum a Cserjesi által gyűjtött anyagból két szobát megtöltő kiállítást rendezett. A köveskáli felső temetőben nyugszik.

Műveiből: A detektív lánya. (r. ford.) Bp. 1900. – Arany–ezüst számítás ötvösök számára. Bp. 1906. – Szegény Ember Gazdagsága vagy a Magyarországon vadon termő gyógynövények ismertetése és tanácsok ezek gyűjtésére és szárítására, értékesítésére. Bp. 1907. – Az ötvösség technológiája. Bp. 1912. – Az ötvösség. 1–2. Köt. Bp. 1926. – Köveskál monográfiája. (Kézirat.) 1936. – Régi írások falun. = Levt. Közlem, 1937. – Köveskál és Kővágóörs nemes és agilis urai. = M. Cstört. Szle, 1937. – Falusi levelesládák. = Levt. Közlem, 1938. – Köveskáli levelesláda. 1–4. folytatás. = M. Cstört.Szle, 1938.

Irodalom: Köveskál monográfiája. = Tap. L, 1936. aug. 22.


CSERKUTHY Sándor (Egeralja, 1921. jún. 23. – Székesfehérvár, 1985. aug. 26. ) nótaszerző. Pedagóguscsaládból származott. Tanári oklevelet szerzett, Csősz község iskolaigazgatójaként ment nyugdíjba. Első nótáját Muskátlivirág címmel még diákkorában írta. Arányi Györgynél tanult zeneszerzést a háború után, majd a hatvanas évektől kezdve rendszeresen nótaszerzéssel foglalkozott. Szerzői estjét 1983. febr. 18-án a székesfehérvári Vörösmarty Színházban tartották. Szülőfalujában a Helytörténeti Gyűjtemény állandó kiállításán láthatók az életútját bemutató dokumentumok.

Műveiből: Kék Balaton, – Marika te drága, – Marcal menti kis falura, – Mikor engem megszerettél, – Nagy az én szerelmem, – Napsugár csillog a harmatcseppen, – Rózsafa bólogat a kert közepén, – Tűzpiros rózsaszál, – Vigyázz, mert szúr a rózsa ága.

Irodalom: LESZLER József: Nótakedvelőknek. Bp. 1986.


CSERMÁK Antal György (Csehország, 1774 – Veszprém, 1822. okt. 25.) zeneszerző, hegedűművész. Származása és élete első időszakának körülményei tisztázatlanok. Bécsben volt hegedűtanár, majd Magyarországra költözött, 1795-től a Pest-budai magyar színtársulat prímhegedűse. Gödöllőn Grassalkovich hercegnél hallotta játszani Bihari Jánost, a korszak legnagyobb hatású, cigány származású magyar hegedűvirtuózát. Vándormuzsikusi élete során az ország és Európa legkülönbözőbb részein bukkant fel. Veszprémbe 1818 után jutott el, ahol Ruzsitska Ignác táncokat jegyzett tőle, amelyeket később kiadott a Magyar nóták Veszprém vármegyéből c. sorozatban. Biharival és Lavottával a verbunkos muzsika legjelentősebb képviselője volt. Kísérletet tett a nemzeti kamaramuzsika, sőt a programzene megteremtésére, elsők között próbálta átültetni a verbunkos stílust a nyugati műzenékből átvett formákba. A veszprémi Alsóvárosi temetőben van nyughelye és síremléke. A város zeneiskolája felvette nevét, az intézmény falán emléktáblája van. Pálóczi, Bihari és Ruzitska mellett az ő neve is szerepel Balatonfüreden a Balatoni Panteonban lévő emléktáblán, amelyet 1960-ban avattak.

Irodalom: PONORI THEWREWK Emil: A magyar zene tudományos tárgyalása. Bp. 1890. – TRENCSÉNY Károly: – . = Vpi. Hírl, 1922. nov. 5. – HUNGLER József: –. = Közdtli Napló, 1957. okt. 22. – BÓNIS Ferenc: – kamarazenéje. = Új Zenei Szle, 1952. – SÁROSI Bálint: –. = Cigányzene. Bp. 1971. – LESZLER József: Nótakedvelőknek. Bp. 1986.


CSERNA Vince, Udvardy Vince (Székesfehérvár, 1840. nov. 14. – Debrecen, 1896. febr. 9.) jogász, író. A jogi végzettség megszerzése után először Fehérvármegye szolgálatában állt, majd az ügyészi kar tagja. Ilyen munkakörben dolgozott Pápán és Veszprémben. 1887-ben budapesti főügyész-helyettes, 1891-től Debrecenben főügyész. Elsősorban jogi művei jelentek meg, de fiatal korában, Udvardy Vince néven írt elbeszéléseket is.

Műveiből: A magyar büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Veszprém, 1880. – Dicsőség és szerelem. (elb.) Pest, 1865.

Irodalom: SZIKLAY János.


CSERNÁK László, Chernac László (Pápa, 1740. szept. 1. – Deventer, 1816. máj. 5.) orvos, fizikus, matematikus. Tanulmányait a debreceni ref. kollégiumban végezte, majd 25 éves korában ösztöndíjjal külföldre ment és nyolcéves tanulmányútja során holland, német, osztrák egyetemeket látogatott. 1759–1766 között Debrecenben volt könyvtárőr, preceptor, prézens ill. a kollégium szeniorja. 1773-ban Groningenben orvos és 1775-ben bölcsészdoktori vizsgát tett. Még ebben az évben meghívták a hollandiai Deventer gimnáziumába a filozófia és a matematika tanárának. 1779–1782 között ugyanitt rektor. 1816-ban ment nyugdíjba. A 70-es évektől kezdve több orvosi és fizikai témájú értekezést publikált. Fizikai műveiben a halmazállapot-változással és a látens hő kérdéskörével foglalkozott. 1811-ben saját költségén adta ki a több mint ezer oldalas Cribrum Arithmeticum címü törzsszámtáblázatot, melyről a kor jeles matematikusa Gauss is elismerő bírálatot írt.

Irodalom: SÁRVÁRY Pál: Néhai –... = Tud. Gyűjt, 1817. 6. füzet. – DÁVID Lajos: Debreceni régi matematikusok. Debrecen, 1926. – JELITAI József: –. = Debreceni Szle, 1937.


CSETE Antal, györgyfalvi (Igal, 1804. febr. 9. – Pest, 1872. jún. 2.) kanonok, történész. A filozófiát Pesten, a teológiát Veszprémben és Bécsben hallgatta. 1828-ban szentelték pappá. Volt káplán Somlóvásárhelyen, több faluban plébános, 1841 után veszprémi kanonok, pápai és zalai főesperes, 1870-től őrkanonok. Az Archeológiai Közlemények 1867–1868. évi számában leírást adott a veszprémi székesegyház ékszereiről. Egyháztörténeti írásai jelentek meg a Magyar Sionban. Történelmi vázlatok a veszprémi káptalanról c. munkája kéziratban maradt.

Műve: A Veszprémi Székesegyház. = Egyh. Tár, 1839. – Gizella királyné sírja. Esztergom, 1862. – A veszprémi székesegyház ékszereinek leltára, 1543. évről. = M. Sion, 1867.


CSIBY Mária, Istvánffy Lászlóné (Sopron, 1951. dec. 1. – Bp., 1981. szept. 4.) erdőmérnök, muzeológus. Sopronban érettségizett, majd az Erdészeti és Faipari Egyetemen 1975-ben szerzett erdőmérnöki oklevelet. 1977-től haláláig Zircen a Bakonyi Természettudományi Múzeumban dolgozott. Rövid muzeológus pályafutása során rovarokkal (Odonata, Diptera) foglalkozott, fő szakterületét az elsősorban erdészeti szempontból hasznos fürkészlegyek képezték. Ezekből készítette el A fürkészlegyek (Diptera: Tachinidae) szerepe a Bakony hegység fontosabb erdőtársulásainak biológiai védelmében c. doktori disszertációját, melynek megvédésére azonban már nem maradt ideje.

Műveiből: Adatok a Bakony hegység bársonylégy faunájának ismeretéhez (Diptera: Bibionidae). = Vp. Megy. Múz. Közlem. 15. Természettudomány. Veszprém, 1980. – A Balaton-felvidék szitakötő faunája (Insecta: Odonata). = Vp. Megy. Múz. Közlem. 16. Veszprém, 1981. – A Bakony hegység katonalégy faunája (Diptera: Stratiomyidae). = Vp. Megy. Múz. Közlem. (Társszerző.) 16. Veszprém, 1981. – A Bakony hegység természeti értékei. I. Botanikai természeti értékek. = Vp. Megy. Múz. Közlem. (Társszerző.) 16. Veszprém, 1981. – Adatok a Bakony hegység Phasiinae faunájának ismeretéhez (Diptera: Tachinidae). = Bakonyi Termtud. Múz. Közlem. 1. Zirc, 1982.

Irodalom: TÓTH Sándor: Emlékezés –ra, 1951–1981. = Bakonyi Termtud. Múz. Közlem. 1. Zirc, 1982.


CSIGÓ Pál (Diszel, 1834 – Tapolca, 1895. márc. 18.) szolgabíró. Középiskolai tanulmányait Keszthelyen és Veszprémben végezte. Gyermek-nemzetőrként vett részt a szabadságharcban, Jelasics seregének kergetésében és Buda ostromában. Tanulmányait 1854-ben fejezte be, utána gazdálkodott. 1861-ben megyei esküdt, 1866-ban megnyitja gabonaraktárait az éhezők megsegítésére. 1867–1872 között megyei szolgabíró. Tagja az országos filoxéra bizottságnak. 1892-től haláláig a tapolcai választókerület országgyűlési képviselője. Utódjának a képviselői székbe Kossuth Ferencet választották. Sokat munkálkodott a Keszthely–tapolcai vasútvonal megépítéséért. Sírja Gyulakesziben van.

Irodalom: Tap. és Vid, 1895. márc. 18. és márc. 24.


CSIK Lajos (Felsőnyárád, 1902. jan. 7. – Szeged, 1962. ápr. 12.) orvos, tanár. Orvosi diplomáját Debrecenben szerezte 1928-ban, majd a tihanyi Biológiai Kutatóintézet munkatársa: gyakornok, adjunktus, később osztályigazgató. 1937-ben Budapesten magántanári képesítést szerzett, 1940–1944 között a kolozsvári egyetemen tanított. 1950-től Tihanyban, a Biológiai Kutatóintézetben osztályvezető. 1955-től Szegeden dolgozott, ahol megalapította az első magyarországi orvos-biológiai intézetet. Tudományos munkássága az általános és humán genetika kérdéseire terjedt ki.

Raffay Béla alkotása a veszprémi Várkertben

Csikász Imre

CSIKÁSZ Imre (Veszprém, 1884. máj. 9. – Bp., 1914. jan. 23.) szobrász. A század eleji magyar szobrászat egyik legtehetségesebb alakja, akinek életműve korai halála miatt torzó maradt. A veszprémi piarista gimnáziumban folytatott tanulmányainak megszakítása után faszobrász-inas, majd az Iparművészeti Iskola tanulója. Kaposváron Borovicz Imre kőfaragó és épületszobrász mellett 1904–1906 között különböző épületek szecessziós stukkódíszeit készítette. Hornig Károly püspök támogatásával két évig Münchenben – itt készült a Karoló lány és a Övedző fiú c. alkotása –, 1907 őszétől Brüsszelben tanult. Innét küldte Hornig püspöknek a Rodin hatásáról tanúskodó, flamand halászról készített bronz Krisztus fejet. Az 1909-ben alkotott Ifjúság c. műve hozta meg számára az első jelentős sikert. Római tartózkodása alatt 1911-ben és 1912-ben készültek az Ülő lány és a Fiatal lány című, egyéni hangját leginkább képviselő szobrok, amelyekkel, nagy sikerrel szerepelt a Műcsarnok-béli tárlaton. Az elsőt a Margit-szigeten, a másodikat a Deák téren állították fel. 1912–1913-ban több hónapig a kecskeméti művésztelepen dolgozott. Tanulmányai és utazásai közben szívesen időzött Veszprémben és Balatonalmádiban, a saját tervei alapján épült házban. 1912 végétől a budapesti, Százados úti művésztelepen élt. Tervezte és megalkotta a veszprémi Károly-templom portáléját. Ferenc József császár 1908-ban, Veszprémben is járt, az érseki – akkor püspöki – palotában lakott. Ennek emlékét örökíti meg két alkotása, az érseki palota folyosóján lévő bronz emléktábla, valamint a Vármúzeumban lévő fehér márvány mellszobor. Szobrait az érzékeny, naturalista indíttatású plasztikai formálás és kiegyensúlyozott szemlélet jellemzi. A Magyar Nemzeti Galéria több művét is őrzi. Számos vázlata, rajza, szobrainak gipszpéldánya a veszprémi múzeum tulajdona. Veszprémben több emléktáblája is látható. A volt piarista gimnázium falán Batsányi-domborműve, Pillitz Benő síremlék az izraelita temetőben, Petőfi emléktábla a volt Korona Szálló falán. A róla elnevezett Vár utcai kiállítóhely (Csikász Galéria) és utca, a Tűztorony aljában lévő, Raffai Béla alkotta Csikász portré őrzi emlékét. Szülővárosában a Csikász szoborból lett Csibe-díjat alapítottak, amelyet 1995-től a képzőművészek egymásnak ítélnek oda. Balatonalmádiban a Csikász-lépcső l. sz. alatti ház falán tábla őrzi emlékét.

Irodalom: RIBÓ Zoltán: – veszprémi szobrászművész életrajza. Veszprém, 1930. – KAMPIS Antal: Csikász Imréről. = Művészet, 1962. 4. sz. – ÉRINÉ TAKÁCS Margit: – . (Katalógus.) Veszprém, 1964. – GÉCZI János: – . = Napló, 1989. jan. 23. – Csikász Imre. Vár ucca tizenhét. Negyedévkönyv. 1994/1. sz. (Szerk.: GÉCZI János.) Veszprém, 1994.


CSIKI Ernő, 1898-ig Dietl Ernő (Zsijvajdejvulkán, 1875. okt. 22. – Bp., 1954. júl. 7.) rovartani kutató. A budapesti Állatorvosi Főiskola elvégzése után a Magyar Nemzeti Múzeum Állatárához került, amelynek 1920-1933 között igazgatója. Részt vett Zichy Jenő harmadik ázsiai expedíciójában, amelynek során Szibériából, Mongóliából és Kínából gazdag gyűjteményt hozott haza. Gyűjtőúton járt a Balkánon is. A 20-as években közreműködött a tihanyi Magyar Biológiai Állomás megszervezésében. Elkészítette számos bogárcsalád monográfiáját. Bakonyi és Balaton-vidéki adatokkal több, mint negyven dolgozata jelent meg. Az MTA-nak 1925 után levelező tagja.

Műveiből: Magyarország bogárfaunája. 1–2. Köt. Bp. 1905–1909.


CSIKÓS Rezső (Udvard, Szlovákia, 1930. febr. 5. – Veszprém, 1999. okt.) vegyészmérnök. Címzetes egyetemi docens, a kémiai tudományok kandidátusa. 1954-ben veszprémi Vegyipari Egyetemen végzett, 1962-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1954–1962 között az almásfüzitői Kőolajipari Vállalatnál öt évig üzemvezető, majd termelési főosztályvezető. 1970-ig a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet (MÁFKI) igazgatója, 1970–1991 között igazgatója. Önálló kötetei, szaklapokban tanulmányai jelentek meg magyar és angol nyelven. A Magyar Kémikusok Egyesületében szakosztályi elnökségi tagságot töltött be. 1972 után az Amerikai Kémiai Társaság tagja. Több választási ciklusban tagja volt a Veszprém városi és a megyei tanácsnak is. 1975-ben Kiváló Feltaláló címet, 1976-ban Eötvös Lóránd-díjat kapott.

Művei: A finomított bitumen. Bp. 1965. – Kőolajparaffinok. Bp. 1972. – Paraffin Products. Bp. 1982.


CSIKÓS TÓTH András (Túrkeve, 1902. dec. 15. – Bp. 1963. júl. 25.) festőművész, grafikus, néprajzi illusztrátor. A debreceni Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet, majd Rudnay Gyula és Glatz Oszkár tanítványaként az Országos Magyar Képző-művészeti Főiskolán végzett. Színiiskolába is járt. 1931–1934 között a főiskolán tanított, majd a nagykőrösi tanítóképző, később a kecskeméti ref. gimnázium tanára. 1945–1963 között a budapesti Néprajzi Múzeum grafikusa. Életművét a néprajzi, természettudományi és történelmi illusztrációk sokasága, valamint a Balaton világát megörökítő olaj- és akvarellfestmények alkotják.


CSILLAG Miklós (Pápa, 1888. júl. 3. – Bp., 1955. jan. 28.) újságíró, birkózó. Közüzemi tisztviselő és az 1910-es években a birkózó sportág egyik legjelentősebb magyar képviselője. 1925–1929 között a Magyar Birkózószövetségnek, 1926-tól a Nemzetközi Birkózószövetségnek volt főtitkára. A sportággal foglalkozó publicisztikai tevékenysége is jelentős.


CSISZÁR Gyula (Veszprém, 1903. jan. 25. –?) szobrász. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1925-ben a Szinnyei-kiállításon nagy elismerést kapott. Többnyire képmásokat, kis plakettokat, emléktárgyakat készített. A veszprémi hősi emlékmű pályázatán (Linzmayer építésszel együtt) az ő terveit fogadták el.

Irodalom: SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp. 1941.


CSIZMADIA Imre (Noszlop, 1906. okt. 8. – Bp., 1982. máj. 9.) nótaszerző. 1927-ben Pápán szerzett tanítói képesítést. 1943-ban a Zeneakadémián ének-zenetanári oklevelet kapott. Népzenét Bárdos Lajosnál, karvezetést Vásárhelyi Zoltánnál tanult. 1940-ben Sárbogárdon kezdett tanítani, majd 1953-ban Rákospalotára került, ahol a zenei általános iskolában éneket tanított. Az 1930-as évek elejétől foglalkozott nótaszerzéssel. Első nótája Peng a kasza címmel 1933-ban született. Nótahangversenyek rendezését is vállalta.

Műveiből: Ablakomra ráhajlik a vén diófa ága, – Adj egy csókot kisangyalom, – Amikor az esti szellő, – Elég volt a legényélet, – Nem vagyok én remete, – Répa, retek, mogyoró, – Sűrű sötét erdő, – Vadvirágos réten.

Irodalom: LESZLER József: Nótakedvelőnek. Bp. 1986.


CSIZMADIA János (1900 előtt – 1929 után) keménycserép-gyáralapító. Az első világháború után Amerikából hazatérve szerette volna megvásárolni a városlődi kőedénygyárat. Terve nem sikerült, ezért konkurens gyárat alapított Kislődön, Pannónia Keménycserép-gyár néven, amely 1923-tól 1929-ig működött, és átlag 35 embert foglalkoztatott. A városlődi vasútállomás közelében lévő egykori épületet a 2. világháború végén egy bombatámadás földig lerombolta.

Irodalom: TASNÁDINÉ MARIK Klára: A kislődi “Pannónia” keménycserépgyár. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 1. Köt. Veszprém, 1963. -– KOPPÁNYI István: Városlőd története. Városlőd, 1991.

Csizmadia Lajos

CSIZMADIA Lajos (Tác, 1858. szept. 3. – Pápa, 1928. dec. 5.) ref. lelkész, tanár. A középiskolát Pesten és Pápán végezte. A teológiát is Pápán kezdte és Edinburghban fejezte be. Hazatérve több helyen káplán, 1890-től Nádasdladányban, később Lepsényben lelkész. 1901–1926 között a pápai teológiai akadémián a gyakorlati teológia tanszékét foglalta el.

Műveiből: Az igehirdetés alapelvei. Pápa, 1903. – Bibliai szókönyv. Debrecen, 1910. – Bibliai földrajz és természetrajz. Tahitótfalu, 1927. Fordításaiból: Természeti törvény a szellemi világban. (Drummond után.) 1895. – A keresztényi szeretet munkái. (Dalhoff után.) 1906.

Irodalom: PONGRÁCZ József: –. Pápa, 1930.


CSIZMAZIA József >> DARAB József


CSOKNYAY József (Gérce, 1906. nov. 22. – Győr, 1992. aug. 25.) tanár. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a sárvári állami polgári iskolában tanult, 1927-ben a soproni ev. tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1927-től 1935-ig a marcalgergelyi ev. népiskola tanítója. Közben polgári iskolai, 1939-ben középiskolai tanári vizsgát tett. 1940-ben Kolozsváron avatták doktorrá. 1940-től 1943-ig a soproni ev. 1943-tól 1946-ig a kőszegi állami tanítóképző tanára. 1946–1958 között a pápai tanítóképző igazgatója. 1958–1967 között a Győri Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettese. 1967-től 1977-ig a Győr-Sopron Megyei Tanács VB Művelődési Osztályán dolgozott. Sírja Győrben van.

Műveiből: Váli Ferenc életrajza. Pápa. – Messze volt a cél. (Önéletírás.) Győr, 1978.

Irodalom: Pápai képzős tanítványok 80. születésnapi főhajtása dr. – igazgató emléke előtt 1986. (Szerk.: KECSKÉS József.) Veszprém, 1986. – SZABÓ Géza: Születésnapi főhajtás. = Napló, 1987. febr. 6. – Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.

Csokonai Vitéz Mihály

CSOKONAI VITÉZ Mihály (Debrecen, 1773. nov. 17. – Debrecen, 1805. jan. 28.) költő. A magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Több alkalommal is járt Keszthelyen Festetics Györgynél, akitől a tervezett folyóirata megindításához, majd a házasságához szükséges létbiztonság miatt egy tanári állás elnyeréséhez várt segítséget. Komáromban élő szerelme, Vajda Julianna máshoz ment feleségül és a biztonságot nyújtó állás megszerzése sem sikerült a Keszthelyi Georgikonban. Súlyos lelki válságban a Balaton északi vidékén bolyongott. Utazásai közben jutott el Tihanyba, Balatonfüredre, Vörösberénybe, ahol Fábián József természettudós-lelkész vendége volt, és Nagyvázsonyba is, ahol 1798-ban hónapokig Édes Gergelynél vendégeskedett. A látogatást a Kinizsi Pál u. 65. sz. ház falán emléktábla örökíti meg. Mindezek irodalmi munkásságában is mély nyomot hagytak. Balatonfüreden írta 1798 júniusában A füredi parton (később: A tihanyi echóhoz) c. költeményét. Vándorlásai után Csurgón helyettes tanító, majd 1800-tól végleg Debrecenben telepedett le. A Balatoni Panteonban emléktábla, azon bronz plakett – Borsos Miklós alkotása – emlékezteti az utókort. A Balaton és a Bakony természeti képe összefonódott nagy szerelmi csalódásának emlékeivel.

Irodalom: Csokonai Vitéz Mihály emléke. = Balaton, 1936. 7. sz. – VARGHA Balázs: – emlékek. Bp. 1960. – FERENCZI Zoltán: – a Balaton vidékén. = Balatoni évkönyv 1921. Bp. 1921. – BERTÓK László: Igy élt –. Bp. 1973. – CSÉBY Géza: – és Keszthely. = Somogy, 1988. 4. sz. – JULOW Viktor: –. 2. kiad. Debrecen, 1991. – DEBRECZI Attila: Csokonai, az újrakezdők költője. Debrecen, 1993. – Folytonosság vagy fordulat? (tan.) Debrecen, 1996.


CSOLNOKY Ferenc id. (Kecskemét, 1808. nov. 25. – Veszprém, 1876. szept. 18.) orvos. A kecskeméti piarista gimnázium névkönyvében még Francius Tsolnaki néven szerepel. Középiskolai tanulmányait 1828-ban fejezte be. 1836-ban Budapesten kapta seborvosi diplomáját, majd Veszprémbe került, ahol Puchly Ignác megyei főorvos felügyeletével egy évig gyakornokként dolgozott. Zichy István főispán 1837. június 19-én nevezte ki, valószínűleg a veszprémi járás orvosi felügyeletét is ellátta. A szabadságharc idején a veszprémi nemzetőrök orvosa. 1862-ben járási orvosi feladati alól felmentették, ezt követően csak Veszprém városának orvosaként dolgozott és az akkor 40 ágyas kórházban sebész--orvosi teendőket látott el. Nagy szerepe volt az 1866. és az 1872. évi kolerajárványok gyors és sikeres megfékezésében. Sírja az Alsóvárosi temetőben van. Az 1882-ben, közadakozásból készült márványoszlop felirata: “Szeretett orvosának Veszprém város hálás közönsége, 1882.”

Irodalom: HOGYA György: Két veszprémi orvos. (Id. és ifj. – ) Veszprém, 1990.


CSOLNOKY Ferenc ifj. (Veszprém, 1853. ápr. 9. – Veszprém, 1941. jan. 3.) orvos. Elemi és középiskolát Veszprémben végezte, Pápán érettségizett. 1872-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem orvostudományi karán orvostudori diplomát szerzett. A fővárosban kezdte a munkát, 1878-ban visszajött Veszprémbe. Először a megyei börtön, majd Veszprém város tiszteletbeli orvosává és 1881-ben a városi kórház másodorvosává nevezték ki. Neve közel fél évszázadon át összekapcsolódott Veszprém város egészségügyi kérdésekben hozott intézkedéseivel. 1894-től a városi kórház sebész főorvosa. Sokat tett annak érdekében, hogy a kórház menedékház jellege megszűnjön és az öreg, elfekvő betegek számára szegényház épüljön. A szegényház, a Pápai út elején, 45 férőhellyel 1890. január 1-jén nyílt meg, és 1950-ig működött. (Ma Zeneművészeti Szakközépiskola.) A kórházigazgatói teendőket 1899. február 23-tól 1926-ig látta el. Ő volt az első orvos-igazgató. Az intézményt a városi víz- és csatornahálózatra köttette. Az ágyak számát 1906-ban már 142-re emelte, 1904-ben a sebészet számára 30 ágyas pavilont építtetett. 1916-ban királyi tanácsosi, 1925-ben pedig egészségügyi főtanácsosi rangot kapott. Síremléke a veszprémi Vámosi-úti temetőben van. Tábla őrzi emlékét a Megyei Kórház B épületének és a Toborzó u. 11. sz. háznak – ahol élt és dolgozott – falán. A kórház 1990. június 28-án felvette a nevét. Az 1990-ben alakult Csolnoky Ferenc Emlékbizottság minden év április 9-én tudományos ülésen tiszteleg emléke előtt.

Műve: A veszprémi városi kórház története. Veszprém, 1912.

Irodalom: HOGYA György: Két veszprémi orvos (id. és ifj. –). Veszprém, 1990.

Csomai Károly

CSOMAI Károly (Veszprém, 1902. dec. 16. – Veszprém, 1989. jún. 24.) tsz-elnök. Édesapja rendőr volt, de a Tanácsköztársaság idején is szolgált, ezért később meghurcolták. Tizenketten voltak testvérek, közülük nyolcan érték meg a felnőttkort. Az elemi iskola ötödik osztálya után ostoros béres, két év múlva ökrös béres a veszprémi püspökség birtokán. Tanulmányait Somogyszentimrén kétéves gazdasági iskolában folytatta. 1920-tól ismét a veszprémi püspöki uradalomban dolgozott. 1930-ban került Nagyalásonyba Barcza Dezső Ötvös-pusztai birtokára, 1939-ben már Vilma-pusztán ispánként vezette a gazdaságot. 1945-ben két hold földet kapott, ezen gazdálkodott 1948-ig, amikor megalapították az ötvös-pusztai Táncsics Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet, amelynek első elnökévé megválasztották. 1964-ig töltötte be ezt a tisztséget, majd 1972-ig a monsotorapáti-i tsz elnöke. 1958-ban országgyűlési képviselőnek választották. Tagja volt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és a Veszprém Megyei Tanácsnak. Munkásságát több állami és megyei kitüntetéssel ismerték el.

Irodalom: HAMAR Imre: A nagyalásonyi Táncsics Mezőgazdasági Termelőszövetkezet három évtizede. Veszprém, 1978.


CSOMASZ TÓTH Kálmán (Tapolcafő, 1902. szept. 30. – Bp., 1988. nov. 20.) ref. lelkész, zenetörténész. Pápán és az USA-ban teológiát tanult, 1925–1928 között bölcsészhallgató Debrecenben és Eötvös-kollégista Budapesten. 1952-ig lelkész és hitoktató a Dunántúlon, majd a budapesti Ref. Teológiai Akadémia ének–zene szakelőadója. 1966 után ugyanott főiskolai tanár. 1975-től az MTA Zenetudományi Bizottságának tagja, később elnöke. Számos cikke, tanulmánya, műfordítása és néhány verse jelent meg hazai és külföldi, egyházi és szakfolyóiratokban. Több szaklexikon és zenetörténeti tanulmánykötet munkatársa. A szülőháza – jelenleg óvoda – falán tábla őrzi emlékét.

Művei: A református gyülekezeti éneklés. Bp. 1950. – A humanista metrikus dallamok Magyarországon. Bp. 1967. – A magyar protestáns graduálok himnuszai. (Szerk.) Bp. 1977. – Maróthi György és a kollégiumi zene. Bp. 1978. – Magyarország zenetörténete 1541–1686. Bp., 1990.

Irodalom: PERNYE András: –. A humanista metrikus dallamok Magyarországon. = M. Zene, 1969. – MÁTÉ János: Kilencven éve született –. = Confessio, 1993. 2. sz.


CSONGRÁDI József (Apácatorna, 1917. szept. 1. – Ajka, 1996. okt. 1.) molnár, költő. Elemi iskolába Tüskeváron járt, majd Bábolnán lovásztanonc. A polgári iskolát magánúton végezte. Tüskeváron bérelt malomban volt molnár. Már fiatal korától érdekelte a költészet, korán próbálkozott a versírással. Versei a mindennapok aktualitásával foglalkoznak.

Műve: A kísértések földje lettünk. Pápa, 1993.

Irodalom: Csongrádi József 1917–1996. = Somlóvidék, 1996. dec. 1.


CSONKA Ferenc (Enying, 1822. nov. 1. – Szentgál, 1891. nov. 13.) ref. lelkész. Középiskolai és teológiai tanulmányait Pápán végezte. 1845-től – még tanulóként – Pápán, 1846-tól Győrben tanított. 1850-ben történt pappá avatása után először Szentgálon, azután Balatonkövesden, majd Alsóörsön szolgált. 1866-ban újra Szentgálon lelkész. Részt vett a közéletben: olvasó egyletet, kölcsön segélyző-egyletet alapított. 1861-ben a veszprémi református egyházmegye számvevőjévé, később tanácsbírájává, főjegyzőjévé, esperessé választották. 1878-tól elnöke az egyházkerületi tanügyi bizottságnak, tagja a főiskolai igazgatótanácsnak.

Műve: Egyházi beszéd ... Pápa, 1878.

Csontos Gyula

CSONTOS Gyula (Győrzámoly, 1919. júl. 14. – Paloznak, 1991. aug. 26.) plébános. Kisgazda családból származott. Magyaróváron érettségizett. A teológiát Veszprémben kezdte, majd 1942-ben a svájci Fribourgban folytatta. 1943-ban szentelték pappá. Nemestördemicen, Káptalantótiban, Attalán és Veszprémben káplán, Kaposváron hitoktató. 1948-tól a püspöki számvevőség irodáját vezette, 1953-ban főszámvevő. 1961-től plébános Paloznakon. Csopakon megépíttette a modern templomot.

Műveiből (fordításai): Brilot: Harc a repülőért. Bp. 1942. – P. E.: Lieghtfoot Kolos. Bp. 1943. – Castelbrance: Fatima nagy csodája. Bp. 1944. – Lauverniere: Két gyermek a romok alatt. Bp. 1947.


CSOÓ Sándor (Dudar, 1899. jan. 14. – Zirc, 1973. júl. 19.) földműves. Közéleti tevékenységét szülőfaluja ref. dalárdájában kezdte, amelynek 1925 után elnöke. A népi írók művein nevelkedett, részt vett a népfőiskolák, később a népi kollégiumok szervezésében. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárt Dudar környéki szervezője, majd megyei elnöke. Az 1945- és az 1947. évi országgyűlési választásokon a párt megyei listáján pótképviselőnek választották, de nem hívták be. A parasztpárt országos nagyválasztmányának küldötte. 1950 után községi és járási tanácstag, Dudar első termelőszövetkezetének elnöke. A falu közéletében egyéb feladatokat is vállalt.

Irodalom: KÖNCZÖL Imre: A dudari hármashatár...Beszélgetés Csoó Sándor dudari tsz járadékossal. = Vp. Megy. Műv. Szle, 1972. 5. sz. – Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944–1945. Bp. 1994.


CSÓRON András >> CHORON András


CSÓTHI Géza, 1907-ig Kaufman Géza (Bakonygyirót, 1862. szept. 16. – Murakeresztur , 1954. jún. 15.) apát-plébános. Apja kántortanító. A gimnáziumot Pápán és Győrött, a teológiát Veszprémben végezte. 1886-ban szentelték pappá Veszprémben. 1886-ban káplán Csóton, 1889-től karkáplán Veszprémben. 1891 után plébános Csóton, majd helyettes esperes, később tanfelügyelő. 1906 után országgyűlési képviselő kormánypárti programmal. 1912-ben murakereszturi apátplébános. 1925-ben a hévízi Papi Otthon elnöke, 1938-ban pápai prelátus. Csóton kifesttette a templomot és 580 kg-os harangot öntetett. Óvodát és az azt vezető szervita nővérek részére zárdát építtetett. Gondoskodott az óvoda dologi kiadásairól, bútorzatáról, berendezéséről. A falu közepén Szűz Mária szobrot, a templom mellett Szentháromság szoborcsoportot, a templom mögött kőkeresztet állíttatott. Nagygyimóton iskolát és tanítólakásokat építtetett. Bében kifesttette a templomot és rendbe hozatta az iskolát.

Csörgey Titusz

CSÖRGEY Titusz (Nezsider [Ausztria], 1875. aug. 15. – Tapolca, 1961. dec. 16.) ornitológus. Tanulmányait Dunaszerdahelyen kezdte, Pozsonyban és Sopronban folytatta, majd Budapesten végezte. Hermann Ottó tanítványa és munkatársa volt. 1896-tól 1935-ig az Ornitológiai Központ, illetve a Madártani Intézet kutatója, 1922 után igazgatója. 1935-ben nyugalomba vonult és Ábrahámhegyen telepedett le. Halála után a faluszéli házban a Madártani Intézet segítségével kis múzeumot hoztak létre, amely a hatvanas évek végén megszűnt. Tanulmányai főleg az Aquila c. folyóiratban jelentek meg. Világviszonylatban is kiváló madárillusztrátorként tartják számon. Rajzai díszítik Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról c. népszerű könyvét. Kiadta Petényi Salamon János hátrahagyott iratait. Gyűjteményének egy része a Madártani Múzeumba került. Madárillusztrációinak jelentős része 1945-ben elégett. A tapolcai temetőben nyugszik.

Művei: Útmutató a mesterséges fészekodvak alkalmazásához. Bp. 1905. – Madárvédelem a kertben. Bp. 1913.

Irodalom: VERTSE Albert: –. (Nekrológ.) = Aquila, 1964. 1. sz. – KEVE András: Emlékezés –ra (1875–1961). = Vp. Megy. Múz. Közlem. 7. Veszprém, 1968. – Egy sokoldalú tudós pályaképe. Dr. – 1875–1961. = Napló, – Magyar agrártörténeti életrajzok. 1. Köt. Bp. 1987. – SIMON Cs. József: Látogatóban. = ÉT., 53. 1998. 12. sz.


CSŐSZ Gyula, Sterba (Péterréve, 1878. dec. 17. – Bp., 1959. ápr. 20.) állatorvos. Állatorvosi tanulmányait Budapesten végezte. 1910-1921 között járási állatorvos Zircen, majd törvényhatósági ill. városi állatorvos Győrött. Értékes munkásságot fejtett ki az állatorvosi szaknyelv ápolása, az állatorvosi tájszók és műszók összegyűjtése és feldolgozása terén. Kéziratban maradt török–magyar olvasó- és nyelvkönyve.

Műveiből: Állatorvosi műszótár. (Szerk.) Bp. 1937. – Állatorvosi útitárs. (Vade mecum.) Bp 1939.


CSÚZI CSEH Jakab (Losonc, 1639 – Pápa, 1695. márc. 22.) író, ref. püspök. Pápán, Sárospatakon és Hollandiában tanult, majd több helységben, Kecskeméten, Komáromban lelkész, 1670-től esperes. 1672-ben elűzték. Losoncon volt prédikátor, 1674-ben pedig őt is gályarabságra ítélték. Hazatérve több helyen lelkészkedett, 1692-től Pápán. A következő esztendőben a dunántúli ref. egyházkerület püspökévé választották. Vitatkozó, elmélkedő, oktató és vallásos tárgyú könyveket írt. Számos egyházi jellegű műve maradt fenn.

Művei: Kincses tárház avagy az élő s elevenítő igaz hitnek...Sárospatak, 1668. – Lelki bölcsességre tanító oskola...Debrecen, 1680. – Edom ostroma...Debrecen, 1682.

Irodalom: RÁCZ Károly: A pozsonyi vésztörvényszék áldozatai. Sárospatak, 1874. – ZOVÁNYI Jenő: Helyesbítések – életrajzában. = ItK, 1941. 2. sz.


CSÚZI CSEH József (Komárom, 1680 körül – Pápa, 1731. ápr. 8.) ref. lelkész, orvos, költő. 1686-tól Debrecenben, 1691-től Franekerben tanult. 1696-tól a pápai Kollégium rektora, 1697-től uo. lelkész. A Rákóczi-szabadságharc idején el kellett hagynia Pápát. 1707-ben Losoncon Rákóczi tiszteletére értekezést írt az eszményi uralkodó erényeiről (Vera ac viva boni principis delineatio), Bercsényit pedig verssel köszöntötte. (Xeniolium Parnassum). Imádságai (Lelki fegyver, 1719), énekgyűjteménye (Psalmodia theologica) és versei kéziratban maradtak.

Irodalom: ESZE Tamás: – a Rákóczi-kor ismeretlen írója. = ItK, 1964. 2. sz.


CSÚZI Zsigmond (Pápa, 1670 – Sajólád, 1729. júl. 2.) egyházi író, szerzetes. Pálos szerzetes és népszerű szónok volt. 1702-ben az erdélyi misszióhoz került, majd a sátoraljaújhelyi kolostorban szolgált. Tábori papként részt vett a Rákóczi szabadságharcban, később Sajóládon a kolostor jószágkormányzója, 1714–1717 között a pápai rendház perjele. Pesten és másutt lelkészkedett, majd 1725-ben ismét Pápára került. Beszédei főként az egyszerű hívekhez, parasztokhoz, mezővárosi polgárokhoz, kisnemesekhez szóltak. Gyakran emlegeti a dicső múltat, különösen erős Mátyás-kultusza. Fellépett a hatalmaskodók ellen, részvéttel szónokolt a szegények szenvedéseiről. Gazdagon merített a népnyelv szókincséből és közmondásaiból. A nyelvújítás híve, tudatosan gyarapította a magyar szókincset. A különböző (dunántúli, erdélyi, palóc stb.) nyelvjárási sajátosságok egyesítésére törekedett. A késő barokk retorika népies változatát képviselte, gyakran tudatos nyelvújító igyekezettel. (GAÁL Zoltán: Életpályák c. művében a születési helynek Pápa várost jelöli.)

Műveiből: Zengedező síp-szó. Pozsony, 1723. – Evangeliomi trombita, Pozsony, 1724. – Kosárba rakott aprólékos morzsák. Prédikációk. Pozsony, 1725. – Egész esztendőre való hármas prédikációk. Pozsony, 1725.

Irodalom: VINCZE Gábor: A pálosok irodalmi munkássága a 14–18. században. = MKszle, 1878. 1. sz. – HAHNENKOMP Sándor: A pálosok működése Magyarországon. Győr, 1889. – RÉTHEI PRIKKEL Marián: – szavai. 1–8. rész. = M. Nyelvőr, 1908. 7–9. sz.; 1909. 5–7., 9–10. sz. - JUHÁSZ Miklós: 18. századi egyházi szónok a divatról. = Ethn, 1944. 1. sz. – JUHÁSZ Miklós: 18. századi babonák és ördöngősségek. = Ethn, 1944. 2. sz. – ANGYAL Endre: – magyarsága. = ItK, 1957. 3. sz. – GAÁL.