PAAVO HAAVIKKO

HOSSZÚÉLETŰ HARALD

 

– Elbeszélés arról, mi történt, amikor Hosszúéletű Harald király a hatodik nyarat telelte át Angliában, egybehívta népét, és le akart mondani a hatalomról –

 

EPL
editio plurilingua

  2000/9
Shark Print Kiadó, Kaposvár

 
 
 

SZOPORI NAGY LAJOS FORDÍTÁSA

A könyv megjelenését támogatta:
SUOMEN KIRJALLISUUDEN TIEDOTUSKESKUS

 
 
 

 

 

SZEMÉLYEK:

Harald király, a Hosszúéletű
Erik, főrend
Jarl, főrend
Szegények
Szegényember
Szegény halász
Favágó
Hatalmasok
Hajótulajdonos
Kereskedő
Mesélő

 

 

ELSŐ JELENET

MESÉLŐ
Elbeszélés következik arról, mi történt, amikor Hosszúéletű Harald király a hatodik nyarat telelte át a zöld Angliában, és meg akart válni a hatalomtól. Midőn tehát a hideg és zöld nyár szerencsésen raktárba helyeztetett, Hosszúéletű Harald egybehívta népét, mivelhogy hamis ember volt, és így szólt:

HARALD
Eljött az idő, hogy föltegyük a kérdést, ki legyen majd egy napon az utódom. Mert az a nap nincs messze. Nem vagyok már fiatal. S magam is úgy ítélem meg, éppen eleget voltam király. Egész életemben. Időben elmegyek tehát. E tekintetben nem ütöttem az apámra. Köztetek persze nem sokan lehetnek már, akik eldicsekedhetnének azzal, hogy látták az apámat, olyan viszont egy sincs, aki ne hallott volna róla különféle történeteket. Kemény akarata és lágy természete volt. Ez azután nehézséget okozott neki.

MESÉLŐ
Kemény akarat és lágy természet. Ez furcsán hangzik, igaz?

HARALD
Pedig így volt. És amikor nehézségei támadtak, egybehívta népét, mivelhogy hamis ember volt, s azt mondta: Öregember vagyok. Nem bírom már, hogy továbbra is én fizessem magamat. Nem vagyok olyan gazdag, hogy a végtelenségig lehetnék a királyotok, szinte teljesen ingyen. Íme, itt a fiam, Harald. Hozzá legyetek hűek immár a kevesen, miképpen engem is kevés költséggel próbáltatok átvészelni. – Így beszélt ő, az apám, mivelhogy hamis ember volt, majd bemutatott engem a népnek.

MESÉLŐ
Harald király eddig teljesen igazat szólt, mert hiszen hamis ember. Aztán így folytatta:

HARALD
Amikor a nép ismét meglátott, nem is kért gondolkodási időt. Nemde ez is igaz, mesélő?

MESÉLŐ
Igen, igaz; a nép egy pillanat gondolkodási időt sem kért, amikor meglátott téged, Harald király.

HARALD
Valóban, engem látva mindenki megértette, hogy apám uralkodása nagy szerencse, igen, vagy legalábbis a kisebb szerencsétlenség azon kettő közül, amelyek közt választani lehetett. És üvöltve kiáltották ki újra királynak az apámat, ki tudja, hányadszor már. Így tehát neki mindig előnye származott belőlem. Valóban én biztosítottam az uralma folytonosságát. Ám nekem nincs fiam, úgyhogy közületek némelyeknek nagy reményei lehetnek a jövőt illetően. Tehát: kit szándékoztok megválasztani emez urak közül?

MESÉLŐ
Mindenki elnémult, hallván e hosszú beszédet, amelyet a rövid kérdés követett: kit szándékoztok megválasztani?

HARALD
Bizonyára sohase reméltétek, hogy megéritek ezt a napot, ám most mégis eljött.

MESÉLŐ
Végre valaki azt mondta: a királyoknál sose lehet tudni.

HARALD
Ti tudjátok. Tudjátok mindazt, amit elbeszéltem a régiekről meg az idegenekről, és ez nem kevés.

ERIK
Sok-sok téli estén.

HARALD
Igencsak mulattatott benneteket. Pontosan úgy, mintha azt láttátok volna, hogy a róka mancsa beszorul a csapdába.

ERIK
Mindig elmesélted, hogyan végezték a királyok mindenütt a világon. Nem emlékszem, hogy közülük sokan értek volna szerencsés véget. A hatalomra törők pedig mindig rosszul jártak, nagyon is hamar, kivéve azt a keveset, akiből végül király lett. De aztán azok is nagyon gyorsan nyomorultul végezték. Hogy micsoda bátorságot éreztek magukban, amikor oda mertek ülni az asztalhoz, amelynél a király ült, oda a szerencsétlenség tövébe! És amikor befejezted a történeteket, nem maradt más a többi királyból, csak egy maréknyi hamu.

JARL
Hogy miként is fordul minden dolog a királyok ellen! Emlékszel arra a férfiúra, aki részeg fejjel beleesett a méhsörös dézsába? És bele is fulladt.

MESÉLŐ
Ez, aki most szólt, Jarl főrend. S ahogy befejezte, föl is kacagott, hogy majd kiesett a szeme.

JARL
Bele is fulladt. Belefulladt a kupájába, ahogy a dal mondja, belefulladt a bika bökőjébe, beleesett, beleugrott a semmibe...

MESÉLŐ
A bika bökőjébe – itt arról a szarvról van szó, amelyből a méhsört isszák; a sors egyensúlyozza ezt hatalmas kezében anélkül, hogy egyetlen csöppjét is kiloccsantaná egész este és éjszaka.

HARALD
Ez nem király volt. Csak egy vezérféle, akinek túlságosan nagy gondolatok forogtak a fejében.

ERIK
És buta volt. Te mondtad akkor.

JARL
Buta. Buta, mert már nem ugyanolyan volt, mint a többi hatalmasság, viszont még nem volt király.

ERIK
Nekem úgy tűnik, többet töprengtél te ezen a dolgon, mint amennyit nekünk elmondtál róla.

JARL
Ugyan, dehogy, egyáltalán nem töprengtem rajta.

ERIK
Szerinted a királyok olyasvalakik, akik jönnek és mennek. Nem, Jarl, nem úgy van ez.

JARL
Persze hogy nem.

ERIK
Ha ugyanis azt mondhatná az ember, hogy a királyok jönnek, ez egyúttal azt is jelentené, hogy mehetnek is, a süllyesztőbe.

JARL
Én ezt nem mondtam.

ERIK
Persze hogy nem.

JARL
Ugye nem, Harald király?

ERIK
Ilyet soha ne kérdezz. Egy dolog viszont biztos: nem jó, ha egy királyból volt király lesz. Nem, mert a volt királyból lehet még következő király. Ez pedig igen kényelmetlenné teszi a dolgokat mindenki számára. Mert az, aki az új király előtt meghajol, egyúttal mindig a fenekét fordítja a régi felé, és a régi király ezt sose felejti el. Ezért tehát a legjobb, ha egy király királyként is hal meg, olyan biztosan, mint ahogy a nyarat az ősz követi. Így mindenki tudja, merre tart a világ.

HARALD
Sokat gondolkoztál te ezeken a dolgokon.

JARL
Igen, igen, halljuk csak, milyen eredményre jutottatok.

ERIK
Kikről beszélsz? Nem tárgyaltam én ilyesmiről senkivel. Semmi okunk, hogy beszéljünk róla, ha egyszer van királyunk, méghozzá jó király.

HARALD
És kit gondoltatok utódomnak? Ha már egyszer nincs fiam.

ERIK
Aki erre válaszol, hazaárulásáról tesz tanúbizonyságot.

HARALD
Valóban, de azért létezik a világon olyan mértékű butaság is, amely megközelíti a hazaárulást.

ERIK
Csak nem célzol valakire?

HARALD
Nem. De amikor egyszer azon gondolkoztatok, hogy megöltök, netalántán volt valamilyen elképzelésetek, ki legyen az utódom.

JARL
Te magad is nyilván tudod, tenger királya, hogy ha előre tudnák az emberek, melyik hajó süllyed el, arra nem lehetne legénységet találni. És ha előre tudnák, ki esik el a háborúban, nem sokan mennének harcolni. Ugyanez a helyzet, amikor a király letaszítását tervezik. Te magad mondtad nekünk. Ehhez olyan sok nagyhatalmú emberre van szükség, amennyi csak létezik. Ám ha túl pontosan megegyeznek, melyikük legyen majd a király, akkor igen sokukból elszáll a lelkesedés. És a bárd végül nem csap le.

HARALD
Vagyis egyre csak élesítik, élesítik a bárdot, úgyhogy végül teljesen elfogy.

JARL
Ezen a viccen én nem nevetek.

ERIK
Persze hogy nem, legalábbis nem elsőnek.

HARALD
Nagyon-nagyon sokat tanítottalak benneteket. De nem eleget. Mert hogy mást nem mertetek tanulni.

ERIK
Te magad mondtad, hogy ilyen esetben sok embernek kell egy akaraton lennie, akik azután komoly szándékkal, egy akarattal látnak hozzá, hogy királlyá tegyenek valakit. S ez csak úgy megy, ha mindegy, ki viszi a bárdot, ki emeli föl, és ki csap le vele, s mindegy az is, kiből lesz király. Vagyis olyan emberek kellenek, akik nem gondolnak többre, csak arra, hogy a királytól megszabaduljanak. Attól persze sohase lehet megszabadulni. Jön az új azonnal. A hatalomra törőknek azonban úgy kell egy akaraton lenniük, hogy ne mindjárt az legyen az érdekes, ki lesz majd a király.

HARALD
Nos, ezt azért magyaráztam el nektek, hogy résen lehessetek az érdekemben.

ERIK
Nem volna már itt az ideje, hogy hazaküldjük a népet, s rátérhessünk magára a dologra?

HARALD
Ilyet nem illik mondani, amikor a nép hallótávolságban van, Erik főrend.

ERIK
Jó, vádolhatsz engem bármivel, de a hízelgéssel nem, se a népnek, se a királynak.

JARL
Tény, hogy ez az udvar egy dologban olyasvalami, ami eddig még nem volt, s még vagy ezer évig nem is lesz, nemde, Harald király?

HARALD
Éspedig miben?

JARL
Olyan udvar ez, amelynek nincs szüksége bolondra. Olyan, ahol a szabadok, a főrendek nyíltan beszélnek. Úgy, ahogy más udvarokban csak a bolondok. Olyan udvar ez, ahol sohasem követelték meg a hízelgést. Ahol a király soha nem haragudott meg azért, amit nyíltan megmondtak neki. Te még az esztelen magasztalásért sem haragudtál. Csak arra gondoltál, hogy az őszinte ember talán egy kissé mindig buta. Mindenesetre a te idődben ebből az országból az egyenes beszédű emberek országa lett. A második természetünkké vált ez.

HARALD
Térjünk csak vissza az utódlás kérdésére. Döntsünk gyorsan. Gondolkozzatok el együtt, ki lenne alkalmas a dologra, s aztán mondjátok meg nekem is.

ERIK
De ez azért nem zár ki minket kettőnket vagy valamelyikünket az ügyből, ugye? Mindjárt az elején? Ugye nem?

JARL
Hát nem tanultad még meg, hogy a kérdéseddel ne sugalld a legrosszabb lehetőséget? Mert aztán hamar megkaphatod.

ERIK
Tulajdonképpen teljesen megoldhatatlan feladat, hogy megfelelő embert találjunk királynak. Megtiszteltetés számunkra, hogy ezzel bíztál meg bennünket, király.

HARALD
Igen, valóban megoldhatatlan feladat. Már hogy itt találjatok királynak alkalmas embert; ha ugyanis létezne itt olyan, az azt jelentené, hogy nem voltam kellően nagy, hosszú ágú fa. Mert a kellően nagy, hosszú ágú fának gondja van arra, hogy időben megfojtson minden, akárcsak a legkisebb mértékben is ígéretes csemetét a földben. Ám hogy most ti érdeklődtök, hol lehetne megtalálni úgymond az utódomat, azt mondom: hallgassátok meg a népet! Úgyis eléggé háttérbe szorult a nép hangja, pedig hát azt hallani kell. Tőlük kell megkérdezni, hogyan óhajtják rendezni a követeléseimet.

ERIK
Az ördögbe is: miféle követeléseket?

HARALD
Az ördögnek megvan a maga követelése. Az enyémről van szó. Az adókról, amelyek nem folytak be hozzám.

JARL
Mennyit akarsz?

HARALD
Csak a sajátomat akarom. Mást nem kérek. Csak azt, hogy életemben egyszer kezembe kapjam a járandóságomat.

ERIK
Félő, hogy ez bajos lesz.

JARL
És ha előbb megkeresnénk az utódodat? Aztán majd jöhet a fizetés.

HARALD
Persze, s én odakint várakozom, hogy az új király hajlandó legyen fogadni. Nem, ez nem megy.

ERIK
Egyezzünk meg most valamilyen összegben, amellyel kárpótolunk. Annyiban persze, hogy ne kelljen olcsón adnod a hatalmadat és a királyságodat.

HARALD
Annyi pénz nincs a világon.

ERIK
Ne haragudj, királyom, te magad vetetted föl a dolgot.

HARALD
Hát ha az új király választása és az engem megillető adók begyűjtése ilyen körülményesnek látszik, akkor már egy füst alatt gondjaitokba vehetnétek az adóreform ügyét is. Így lenne választási lehetőség. Rossz és még rosszabb kérdések ezek, általuk vihetők előbbre az ügyek. És hát közben megtanulnátok szót érteni ezzel a néppel. Őszintén szólva olyan jó királyotok volt eddig, hogy elborzaszt a gondolat: magatokra hagylak benneteket. Azazhogy kettesben a néppel. Mert hát egy dolgot nem tudtok ám ti erről a népről: neki soha nincs pénze. Különben igen-igen jó nép. De szegény.

JARL
Most azonban új király jön. Enyhülnek az adózási alapelvek, úgyhogy megéri majd a régi tartozásokat kifizetni.

ERIK
Előbb azért meg kellene állapodnunk, milyen mértékűek is valójában a követeléseid az elmúlt évekre, amelyek bizony szép számmal voltak.

JARL
Rámegy az egész ősz, hogy ezt tisztázzuk.

HARALD
Kaptatok egy kellemes évszakot, hogy elrendezzétek ezeket a dolgokat. Az emberek ősszel a legkövérebbek. És a legostobábbak.

 

MÁSODIK JELENET

MESÉLŐ
És akkor fölállt Erik főrend, és beszélni kezdett a népnek, amely már várta, hogy meghallhassa, hogy is nevezik a mai napra rendelt szerencsétlenséget.

ERIK
Királyunk, miközben szolgált bennünket, megöregedett, s láthatóan eljött az ideje, hogy ezért köszönetet mondjunk neki. Mielőtt még késő lenne. Egy volt ő közülünk. Megosztotta velünk a tavaszt és az őszt, a szerencsét és a szerencsétlenséget, a bevételt és a kiadást. Jó király volt. A jó és kifizetődő király arról ismerszik meg, hogy az istenek is mind, bárhogy hívják őket, örömmel elismerik az ő teljhatalmát, a gonoszságukat pedig megtartják maguknak. Így aztán a jó király hosszú kormányzása olyan, mintha egy nagy és terebélyes fa alatt élnénk, miként ezt mindannyian tudjuk is.

SZEGÉNYEMBER
Ez igaz. Így igaz mind. Megosztotta ő velünk a bevételt és a kiadást. A kiadás a miénk, a bevétel az övé.

ERIK
Ki vagy te, tréfás férfiú?

SZEGÉNYEMBER
Szegény ember vagyok.

ERIK
Akkor ne beszélj mások nevében is, csak a magadéban, s ne emelkedj szólásra mindjárt úgy, mintha sokak nevében szólnál.

SZEGÉNYEMBER
Sokan vagyunk.

ERIK
Beszélni legalábbis úgy beszélsz, mintha sokan lennétek, és annak a soknak te lennél a vezére. Ám ha a szegényeknek vezére van...

SZEGÉNYEMBER
... akkor ez a szegényeket képviselő szegény nem szegény. Mindig is azt mondod, hogy ő a leggazdagabb az egész államban.

ERIK
És ez így is van. Magad is mindjárt belátod. Mert a szegény emberek óriási gazdagság annak, akinek a tulajdonában vannak.

MESÉLŐ
Amikor a beszélgetés kezdett vitává fajulni, és Eriken látszottak már a sértődés jelei, gyorsan azt kérdezte a szegényember:

SZEGÉNYEMBER
Mit kíván ő tőlünk?

MESÉLŐ
Erik azt mondta:

ERIK
A termés jó volt. A király ugyancsak jó. Nem volna itt az ideje tehát, hogy osztozzatok vele ezeken a javakon, vagy te hogy gondolod?

MESÉLŐ
A szegényember egy pillanatig gondolkozott – hosszabban nem volt módja töprengeni, mivel szegény ember volt – aztán így szólt:

SZEGÉNYEMBER
A termés jó volt. S van még egyebünk is, ami gazdasági szempontból értékes.

ERIK
Nem volna hát itt az ideje, hogy megosszátok ezeket a javakat?

SZEGÉNYEMBER
Itt volna, ha ő beelegyezne abba, hogy a felét vegye el annak, amink van.

ERIK
Nagyon helyes. Jó termés – jó király. Ugye hogy a jó termésről minden további nélkül a jó király jut eszébe az embernek?

MESÉLŐ
S egy pillanat múlva Erik, a biztonság kedvéért, arra az esetre, ha nem fogta volna föl esetleg mindenki azonnal, hozzátette:

ERIK
Aki ugyebár szegény.

SZEGÉNYEMBER
Jó volt a termés. Ez a szerencsétlenség valóban elért bennünket. És jó volt a király is. Igen, ő jó, minden pillanatban.

MESÉLŐ
És most bekapcsolódott a beszélgetésbe Jarl főrend is. Úgy érezte, eleget vitatkoztak már. Azt mondta:

JARL
Ti ketten, te meg ez a szegényember, rébuszokban beszéltek. Nem szeretem a rejtvényeket.

MESÉLŐ
Ekkor a halász vette át a szót, aki ugyancsak szegény volt. Így szólt:

SZEGÉNY HALÁSZ
A szegény ember szavai számotokra mindig rejtvény maradnak, nemes főrend.

ERIK
Mi az, hogy szerencsétlenség a jó termés? És miért akarod a királynak adni annak a felét, ami neked, szegény embernek van? Nem kér ő mást, csak ami jár neki, öregembernek. Hát nem értitek, ti ügyefogyottak, hogy itt az életetek nagy alkalma az üzletkötésre? Megváltjátok szabadságotokat a királytól, így aztán tudtok üzletelni. Ez pedig odáig emel benneteket, hogy egy napon azt képzelhetitek, kereskedhettek még a tehetős emberekkel is. Hogy ez lehetetlen, az majd csak később derül ki. Nos?

SZEGÉNYEMBER
Amikor az a szándékom, hogy királyunk követeléseinek kielégítésére mindenemnek a felét odaadom, mindennek a felét, ami csak van nekem, szegénynek, akkor nem ajánlok keveset, sőt sokat ajánlok. Az én szegénységem fele ugyanis sok. Sok, nem kevés. És borzasztó gyorsan nő, hiszen minden pillanatban eladósodom. Az én szegénységem éppolyan jó dolog a királynak, mint az egér, amely a pajtájában párzik, és ott is kölykezik. Mert ilyen gyorsan nő a szegénységem is. És ennek a fele most az övé.

MESÉLŐ
Sem Erik, sem Jarl nem merte elutasítani mindjárt az ajánlatot. Gondolkoztak, hogy ...

ERIK
Mit mondana erre a király?

JARL
Nem jófele halad az ügy.

MESÉLŐ
Majd a szegény halász szólt, ilyenképpen:

SZEGÉNY HALÁSZ
A király és az isten mindig a sajátját veszi el, ők ugyanis a nép érdekeit tartják szem előtt.

ERIK
Aki túlontúl szépen beszél a királyról, az nem őszinte, sőt épp a gúnyolódókat akarja maga mellé állítani. Vigyázz, heringvadász!

SZEGÉNYEMBER
Hát egészen őszintén szólva a király, az isten meg a többi rabló és gazdag úgy egészében kibírható... akik azonban azt hirdetik, hogy ez a szegénység nagy kincs, azok zavart okoznak, mert ugyan kit akasztanánk föl, ha nem lenne király, és nem lennének fejedelmek? Az egér nem kisebb rabló, mint a püspök, noha ez utóbbi látszik nagyobbnak. Ám ő lassabban gyarapodik, mint az egér. Hát igen, itt van előszámlálva néhány a szerencsétlenségeink közül, amelyekből már nagyon is elegünk van. De az összes közt a legrosszabb a jó termés. Az a teljes vesztünket jelenti. Akkor mindenki jön, és követeli a magáét.

ERIK
Hát mikor jöjjön, ha nem a jó esztendőben, a jó őszön?

SZEGÉNYEMBER
Megvan az istennek a tarifája, és van számlája is. Annak a számlának, amelyen ő valamit ad, "tartozik" a neve, az ördög számlája viszont a "követel", ez a piros rubrika: ez a veszteség-számla. De különben az istenekről nem érdemes rosszat mondani. Nem, mert ők mindenevők. Egyformán megesznek követ és halat. Semmit nem kímélnek. A királyok azonban válogatósak, mohók, és rosszabbak a fogaik. Ám őket könnyebb elintézni, mivel annyira mohók, hogy állandóan a holnapi napra gondolnak. Hanem a jó termés, az a legrosszabb valamennyi közül. Akkor életbe lép a kereslet és kínálat törvénye.

ERIK
Szóval ezt mondod. Honnan tudod, hogy ilyesmi létezik?

SZEGÉNYEMBER
A kereslet és kínálat törvénye a szegény emberre kiszabott ítélet. Egyenesen őt találja el. És akit eltalál, abból – ha eddig nem is volt az – rögtön szegény lesz. Ez a lényege. Az, hogy mindaz, amit a szegény kínál, olcsón és bőven, elveszíti a maradék értékét is. Ez a kínálat törvénye. Nem hagyják, hogy a szegény bármit is megtartson, csak azt, amiből már eredendően sok van. A kereslet törvénye pedig a következő büntetést jelenti a szegénynek: mindennek, amit ő keres, kíván, kér, és amiért esedezik, rögtön fölmegy az ára, fölviszik az egekig, mint sonkát a templomtoronyba.

ERIK
Nos, ha így van, hogy ami a tiétek, rögtön elveszíti az értékét, akkor ezegyszer fizethettek pénzzel.

SZEGÉNYEMBER
Az meg micsoda? Pénz? Nem hallottam róla. Netán szőrös? Vagy esetleg isszák, vízzel higítva?

ERIK
Ne csúfolódj a pénzzel. Itt van, láthatod, ilyen.

SZEGÉNY HALÁSZ
Olyan napformájú, csak kisebb. Holdsárga. És miért van rajta ember képe?

ERIK
Nem ember képe az. A királyé. Attól kapja az erejét.

JARL
Igen, és erőt kap attól is, hogy kerek, forog, s miközben forog, forgatja előre a világot is.

ERIK
Ugyan hagyd már a lírát.

JARL
A király mondta ezt egyszer nekem.

SZEGÉNYEMBER
Isten veled, pénz, nem látunk mi már soha.

ERIK
Ez forgatja tehát a világot. Így mondják. Valamint ez a legjobb királyi altató is. Minél több van belőle a hordóban, annál mélyebben alszik a király, akár a halott. Ez a ti szerencsétek. Nem kell törődnötök a pénzetekkel, mert mi a király számláján gondját viseljük. Nem is látjátok többé. Így ősszel kaptok egy keveset belőle a gyapjúért, gabonáért, bőrökét, halakért, a munkáért. A világ összes pénze átmegy tehát a szegények kezén. Ha nem menne át, semmi értéke nem volna. Lám-lám, belőletek sugárzik át bele minden jó.

SZEGÉNYEMBER
Menj a gazdagokhoz. Azoktól mindazt elveheted, amit nekünk kellene megkapnunk tőlük.

SZEGÉNY HALÁSZ
Amit meg kellene kapnunk azután, hogy a ránk eső részből levonták azt, amit ők követelnek tőlünk. És add át üdvözletünket.

ERIK
Írd már föl gyorsan, Jarl, hogy is volt ez. Hogy tudjuk, mit kell követelni azoktól.

JARL
Valóban, onnan kell elvenni, ahol van. A gazdagoknak pedig van. Nem kell itt fölírni semmit. Köszönet a segítségért.

SZEGÉNYEK
Isten áldása legyen rajtatok nehéz feladatotokban, urak. Minden jót, remélhetőleg többet nem találkozunk.

 

HARMADIK JELENET

ERIK
Harald királynak, a jóságos és hosszúéletű Harald királynak a nevében üdvözöllek benneteket, nagyhatalmú férfiak. Öröm látni azokat az embereket, akiknek az ő országlása alatt olyan jól ment a sora, mint nektek, gazdagoknak. Könnyebb ugyanis a lélegzés, ha a levegő beszippantásakor nem csapja meg orrunkat a szegénység szaga. Eljött az ideje, hogy számbavegyük jó királyunk régi követeléseit, majd amikor azok már ki vannak fizetve, válasszunk magunknak új királyt. Nem irigylem persze azt a férfiút, akit erre a feladatra megválasztunk. Na de ezen a mócsingon ráérünk még rágódni. A király most csak azt akarja megkapni, ami őt illeti, s minél hamarabb megkapja, annál kevesebbel beéri.

HAJÓTULAJDONOS
Nem szeretném, ha valaki bármilyen ajánlatra is következtetne a kérdésemből: vajon milyen kamatra gondol?

ERIK
A király nem gondol kamatra. Ő az országra és a népre gondol. Nem kereskedő ő, s nem is hajótulajdonos.

HAJÓTULAJDONOS
Amint mondottam volt, én nem ajánlok semmit. Nem is beszélek senkinek a nevében. Még csak a magaméban sem. Nem éri meg.

ERIK
Azt hittem, messzire tekintő, nemes férfiakat találok itt. Ám te úgy beszélsz, mint valami heringvadász.

HAJÓTULAJDONOS
A hajótulajdonos foglalkozása nem kellemes munka. Tudhatod, a vihar vak, még rosszabb viszont, hogy a királynak szeme van.

MESÉLŐ
Megint a közmondásokhoz érkeztünk hát. Erik főrend halántékán kidagadt és lüktetni kezdett az ér. A kereskedő szólalt meg, mondván:

KERESKEDŐ
Mi, akik a világban vásárlás- és fizetésképtelen emberekkel kereskedünk, olyanokkal, akik anyagi lehetőségüket meghaladóan élnek... ne szakíts félbe... én bizonyíthatom, hogy így áll a dolog.

ERIK
Dolog? Miféle dolog? Hogy áll? A büdös francba is!

MESÉLŐ
Íme, a főrend súlyosat káromkodott.

KERESKEDŐ
Az a dolog, amiről itt szó van.

ERIK
Az istenit, jóember, miféle szó? Ebben az országban ugyanolyanok a szegények, mint a gazdagok, ugyanolyan nehézkesek, mihelyt a pénzre fordul a beszéd.

HAJÓTULAJDONOS
Mit kérdezősködsz hát, amikor tudod, hogy arról van szó? A pénzről. A készpénzről.

ERIK
Nem is akarok én erről egyebet mondani, csak hogy... mennyid is van neked, férfiú? A kurva szentségit!

MESÉLŐ
Most káromkodott Erik főrend másodízben.

KERESKEDŐ
Hát ez meg hogy jön ide? Mit tartozik rád, hogy mim van nekem?

ERIK
De hát erről van szó!

KERESKEDŐ
Az nem lehet. A kérdés arra vonatkozott, hogy mim nincsen: vagyis a fölösleges pénzre.

ERIK
És az mennyi?

KERESKEDŐ
Egy korona se, mármint a fölösleges.

ERIK
Az anyja istenit!

HAJÓTULAJDONOS
Ne haragudj, Erik, hisz nincs itt szó másról, csak a pénzről. Az forgott itt szóban, nem?

ERIK
Az, a pénz.

HAJÓTULAJDONOS
De értsd meg: ennek a jóembernek például nem lehet ezer koronánál több. Vagy van?

KERESKEDŐ
Ezer van.

ERIK
Az jó.

KERESKEDŐ
De ezt nem veheted el tőlem. Tartozom vele a szegényeknek. Munkabér meg egyéb járandóságok.

ERIK
Hát nem fizetsz nekik.

KERESKEDŐ
Az nem megy.

ERIK
De a király még szegényebb. Neki semmije sincs.

KERESKEDŐ
Ha én ezt a pénzt neked adnám, te meg a királynak, akkor azzal, hogy ezer koronát adtam neki, tízezret rabolnék el tőle. Ilyet pedig nem teszek. Ilyesminek nem óhajtok részese lenni. Én mindig a király javát nézem meg a szegényekét. S ha most – tegyük fel – nem fizetem meg a szegényeknek, amivel tartozom nekik, akkor ők miből fogják megfizetni a tartozásukat nekem? Azaz ha nem fizetek nekik, ők sem fizethetnek nekem. És ha ők nem vásárolnak tőlem, semmit nem tudok eladni nekik. Akkor pedig meghalnak, s attól fogva a fűnek adóznak.

ERIK
Állj csak meg. Amikor odaadod nekik a fizetésüket, s ők árut vásárolnak tőled, megint csak lesz pénzed.

KERESKEDŐ
Nem, nem. Ez nem ilyen egyszerű. Éppen ez a nehéz benne.

ERIK
Olyan gazdag ember vagy tehát, akinek nem futja semmire. Hogy van ez, hogyan lehetséges ez valójában?

KERESKEDŐ
Ha nem így volna, nem lennék gazdag. Nagyon is lehetséges, hogy gazdag vagyok, és nincs pénzem. Igen, sőt más lehetőség nincs is. Nézz rám, Erik, például nézd a körmeimet: le vannak rágva. Magam rágtam le. Gazdag ember vagyok, akinek nincs körme és nincs pénze. Tulajdonképpen persze nem is magam rágtam le őket, hanem a nagy gondjaim. Mert a gond a kis körmöket harapja le, a bánat a nagyokat. Nincs másom, amivel etessem ezeket a gyalázatosakat.

MESÉLŐ
Amikor a kereskedő ezeket mondta, a hajótulajdonos eltöprengett, a kereskedő ugyanis neki is tartozott.

ERIK
Soha nem hittem, hogy a gazdagok ennyire szegények. Igaz, sohase hallottam, hogy a ti fajtátokból valaki is dicsekedett volna a pénzével. És mégis. Valóban a szegények jótevői vagytok ti, már úgy értve, hogy nélkületek a szegények nem léteznének. Világos, hogy ők terhesek a számotokra. Ebből pedig egyenesen következik, miként a pestisből a halál, hogy nehéz nektek. Ezt nem hittem volna. Ám most saját szememmel látom. Megbizonyosodtam róla, ahogy így elnéztelek benneteket, akik gazdagok vagytok. Valahogyan meg kell oldani a segélyezéseteket. De erről bővebben majd máskor.

MESÉLŐ
A kereskedő most kinyitotta a másik szemét is, amelyet eddig takarékossági okokból csukva tartott, és megkérdezte:

KERESKEDŐ
Tessék? Nem is vagy te olyan ostoba, mint amilyennek látszol, hahaha.

ERIK
Teszek nektek egy pozitív javaslatot.

HAJÓTULAJDONOS
Bizonyára nincs más módunk, mint hogy megpróbáljunk türelemmel lenni, és meghallgatni ezt az embert.

ERIK
Gyorsan fizettek a királynak tízezer koronát, ő lemond, és azután megváltoztatjuk, pontosítjuk az adózási alapelveket.

KERESKEDŐ
Nem, nem, jóember, ilyen húzással nem lesz belőled király.

HAJÓTULAJDONOS
Pontosítjuk! Az nem elég, legalábbis nekünk, hajótulajdonosoknak. El kell tüntetni őket.

ERIK
Mit eltüntetni? Milyen szempontból?

HAJÓTULAJDONOS
Eltüntetni mind az adókat, mind az elveket egyszer s mindenkorra, mégpedig gyorsan, pokolba velük. Legalábbis a hajókét és a hajótulajdonosokét, de sürgősen. Jegyezd meg ezt, Erik főrend, ha király akarsz lenni. Hogy ne adóztasd meg a hajókat. Ha király akarsz lenni. Mert ugyan a nép az, aki királlyá kiált ki valakit, de mi, hatalmasok súgjuk előbb a fülébe annak a nevét, akiből aztán király lesz. Mi súgjuk a fülébe, ő pedig fennhangon kiáltja a nevedet. De előbb ezt a piszkos munkát el kell végeznünk.

 

NEGYEDIK JELENET

HATALMASOK
Isten hozott, Jarl főrend. Egy idő óta tudtuk, hogy jönni fogsz. Jarl főrend, Jarl – királyhoz illő név ez a te neved. Másod aztán nincs is. Ám mi olyan férfiút keresünk királynak, akinek van esze és arányérzéke. Vártunk már, azóta vártunk, hogy itt járt ez a te emlőiden nevelkedett Erik főrend, itt járt, és csicsergett nekünk. Mi azonban olyan férfiút akarunk királynak, aki megállja a helyét, s aki tudja, mit követel meg tőle a magas tiszte. Hogy tudniillik ne követeljen mástól, legalábbis tőlünk, fölöslegesen sokat.

JARL
Hát máris megjelölte ez az ebfajzat a fa tövét?

HATALMASOK
Úgy hallottuk, változtatni akarsz egy keveset az adózás alapelvein. Ha király leszel.

JARL
A kor színvonalára kell emelni őket.

HATALMASOK
Ez így csak félbemaradt reform lesz. Olyan szintre kell emelni az elveket, hogy a jövőben is megfelelőek legyenek.

JARL
Én nem gondoltam ennyire messze ható dologra.

HATALMASOK
Jó. Mármint jó, hogy eljöttél megkérdezni a dolgot.

JARL
Igen, hiszen ebből a legnagyobb teher mégis csak a ti vállatokat nyomja. Ezalól nem lehet kibújni.

HATALMASOK
Valóban ránk hárul a legnehezebbje. Nekünk kell megválasztanunk a királyt is. Mindig a legnehezebb feladatok jutnak nekünk.

JARL
Számomra ez elérhetetlen posztnak látszik. Nem is magamnak gondoltam.

HATALMASOK
Nagyon helyes, hogy nem magad próbálod megszerezni magadnak. Így amikor mi neked adjuk, tudod, hogy kinek tartozol köszönettel.

JARL
Miért?

HATALMASOK
A királyságért.

JARL
Na és kinek?

HATALMASOK
Nekünk.

JARL
Népnek azért kissé apró csapat vagytok.

HATALMASOK
Emiatt ne fájjon a fejed, Jarl főrend: semmiféle nép nem több annál, mint amennyi egy tanácsterembe befér.

JARL
Addig viszont nem érdemes megköszönnöm az ételt, amíg nem ettem belőle.

HATALMASOK
És királyt választani se érdemes, csak egyszer. Akkor, amikor az illető először választja meg önmagát.

JARL
Rólam beszéltek?

HATALMASOK
Rólad. Te már megválasztottad magadat. Ez ugyan még nem elég, ám mi is megválasztottunk már téged.

JARL
A király nem valakié, tehát nem létezik olyan valaki, aki megválaszthatná. Őt nem választja senki.

HATALMASOK
Igaz beszéd. Nem elég tehát, hogy mi megválasztottunk: a népnek is meg kell még választania.

JARL
Hát ezért nem akarok erről beszélni.

HATALMASOK
Légy nyugodt. A nép már téged választott. Igaz, hogy ezt még nem tudja.

JARL
Nem tudja? Hát miért nem mondták meg neki?

HATALMASOK
Majd mi rendezzük vele a dolgot. Ez el van intézve. A tartozásokat pedig beszedheted majd a szegényektől: mi adunk nekik pénzt. Mert segíteni kell őket. A holnaputáni, tehát nem a következő, hanem az azt követő termésre annyi kölcsönt adunk nekik, hogy azon megvásárolhatod magadnak a királyságot. De ne feledd: azon nyomban, hogy király lettél, a méltánytalan adózási alapelveket meg kell reformálnod. Kell ugyanis pénzünknek maradnia, hogy meg tudjuk venni a szegényektől, amijük van, a munkájukat. Mert ha nekik nincs munkájuk, nincs mit megadóztatnod.

JARL
Erre nem merek mondani semmit.

HATALMASOK
Miért nem, te kis fülemüle, te szűkszavú fülemüle, Jarl főrend, miért nem?

JARL
Erről holnap majd a másikunk, Erik szól nektek. Nekem most valamennyit el kell mondanom az egészről a királynak.

 

ÖTÖDIK JELENET

HATALMASOK
Már vártunk. Tedd meg az ajánlatodat, s aztán meghallhatod a válaszunkat.

ERIK
Én nem azért jöttem, hogy bármit is kérjek. És nem is ajánlok föl nektek semmit.

HATALMASOK
Királlyá teszünk.

ERIK
Mi az ördög.

HATALMASOK
Ha már egyszer nem kérsz tőlünk semmit!

ERIK
Én arra céloztam, hogy a király nevében beszélek, tehát nem kérek, nem könyörgök, hanem először is meghallgatom, milyen mondanivalótok van.

HATALMASOK
Akár a király.

ERIK
Nem, nem királyként, de a király dolgában. Hallani akarom, milyen óhajaitok vannak most, amikor az adózás megreformálása a célunk.

HATALMASOK
A baj nem jár egyedül. Tegnap tudniillik egy másik főrend próbált már megajándékozni bennünket, most pedig te próbálkozol ugyanazzal.

ERIK
Próbált megajándékozni benneteket az a gyalázatos?

HATALMASOK
Próbált-e? Talán nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy fölkínálta nekünk a királyságát, mint valami romlott halat.

ERIK
Pedig megállapodtunk, hogy előbb rendezzük az ügyeket, s csak azután jön a vita, kiből legyen...

HATALMASOK
Király?

ERIK
Sokféle adó van itt nálunk, illetve abban az értelemben egyféle, hogy mindig valamilyen ügy támogatása vagy kár fedezése céljából rendelik el őket. De legfőképpen az bennük a közös, hogy amikor egyszer elrendeltettek, kibújni már nem lehet alóluk. Mintha a biztonság kedvéért túl sok lenne a csapda, s úgy tetszik, amikor sok adót vetnek ki a pénzre meg a tevékenységre, ezek úgy menekülnek, mint madár a halrekeszbe. Arra gondolok, hogy amikor a szárazföldön adóztatnak, a pénz a tengerre menekül, aztán pedig viszont. Ezért nem lehetséges eleget összeszedni sem a király, sem a nép javára.

HATALMASOK
Tökéletesen igaz.

ERIK
Valóban helyesen értitek, amit mondok, amikor ti, hatalmasok azt mondjátok, hogy jól van, helyes?

HATALMASOK
Helyes.

ERIK
Az adónak azt kell sújtania, akinek van s akinek lesz. Ahogy a hajóépítéshez sem a kis fákat dönti ki az ember, hanem csak a legnagyobbakat, akként van az adózásban is. Jelenleg az adó nem aszerint sújtja az embert és a hajót, hogy mije van és mit bír el, hanem a lassút és a becsületest éri el éppúgy, ahogy a rohanó dagály is az öregembert fenyegeti, aki a sekély parttól távol gyűjtögeti a kagylót, nem pedig a nagy hajót. A nagy hajó szépen himbálódzik. Az öregember viszont szalad. A jelenlegi helyzet tehát nem lehet előnyös nektek sem, tehetős és hatalmas férfiak. Éppen ezért együttesen kell kitalálnunk az egyenlőségen alapuló adózási formát.

HATALMASOK
Helyes, helyes.

ERIK
Tényleg elfogadjátok tehát e nagy és magasztos elveket vagy mit javasoltok?

HATALMASOK
A nagy és magasztos elveket mi mindig elfogadjuk, ebben biztos lehetsz, Erik főrend.

HAJÓTULAJDONOS
És természetesen elfogadjuk ezeket az elveket is. Mihelyt te magad is elfogadod őket. Miután egy kicsit beszélgettünk róluk.

ERIK
Egészen úgy fest, mintha ijesztgetni próbálnál.

HAJÓTULAJDONOS
Ha a tényektől sem ijedsz meg, akkor hiába ültél a király ölében az elmúlt években.

ERIK
Dehogyis ültem az ölében. Nem vagyok én gyermek Jézus. A király bizalmasa vagyok.

HAJÓTULAJDONOS
Az az ajánlóleveled, hogy butább vagy nála.

ERIK
Lássuk csak, ki kinél butább itt!

HAJÓTULAJDONOS
Ne fenyegetőzz. Azt nézzük meg, érted-e, mit mondanak a tények. Első kérdés: tudod-e, hány osztály van az osztálynélküli társadalomban? Az olyanban, mint a hangyáké. No de ne tegyük ki a fiút ilyen kemény kérdésnek! Én majd felelek helyetted. Öt. Erről ennyit. Aztán: tudod-e, honnan kell begyűjteni az adókat: onnan, ahol nagy kastélyok, hajók, sok ezüst és magtárak találhatók vagy onnan, ahol szegénység, betegség és fizetésképtelenség van? Harmadszor:van-e jobb annál, mint aki maga is mohó? De ezt hagyjuk is! Nos tehát?

ERIK
Hogy onnan kell-e begyűjteni, ahol van vagy ahol nincs? Ez a kérdés? Nincs ebben valami csapda elrejtve?

HAJÓTULAJDONOS
Nincs.

ERIK
Ahol nincs, ott ne keress. Ha viszont a gazdagtól csupán a tizedét vesszük el annak, amije van, az is több, mint ha a szegénytől mindenét elvennénk.

HAJÓTULAJDONOS
Ezt bebifláztad. De fogalmad sincs az egészről.

ERIK
Talán nem így van? Ti mi mást tudtok mondani róla?

HAJÓTULAJDONOS
Ha ilyen egyszerű volna, belőled is egyszerűen lehetne király.

ERIK
Ne akard így megkerülni a választ!

HAJÓTULAJDONOS
Természetesen világos az elv, hogy azok fizessenek, akinek van valamijük. A kérdés csak az, hogy kiknek van.

ERIK
Gondolom, ezen nem lesz vita köztünk. Ők maguk hangoztatják ugyanis, hogy ez és ez az enyém.

HAJÓTULAJDONOS
És ha ez a valami, teszem föl, hajó?

ERIK
Annál jobb, minél nagyobb.

HAJÓTULAJDONOS
Most fogsz nevetni mindjárt, akárcsak az a másik, a Jarl főrend. Hogy a szemed akar kiesni a helyéből.

ERIK
Nem bírsz megfelelni.

HAJÓTULAJDONOS
Hogy veszel el attól valamit, jóember, akinek nagy hajója vagy sok földje van? Egyetlen adószedő se olyan mohó, mint az a szegényember, aki meg akar gazdagodni. Ő majd összehozza neked a nagy hajót. Össze a szegényektől, s bért fizet nekik, és figyeld csak meg: mielőtt észrevennéd, ennek az embernek a jóvoltából nagy hajód van meg sok-sok fizetőképes szegényed. Sok olyan szegény, akiktől csak egyszer vettek el: elvették a lényegüket azért a kevés pénzért, amit bérként adtak nekik, ám most mégiscsak van pénzük, illetve azóta van. Úgyhogy ismét jól meg lehet adóztatni őket.

ERIK
Nincs kedvem kacagni.

HAJÓTULAJDONOS
Ez az ember adószedőnek, adóreformernek készül, s nem tudja, hogy a gazdagoknak semmijük sincs. Semmi, ami ne lenne már a királyé.

ERIK
Ez a kiegészítő mondat nagyon jó.

HAJÓTULAJDONOS
A kormányzatnak szüksége van az adószedőkre, a mohó emberekre, gazdagokra és a monopóliumokra, azoknak pedig szükségük van a kormányzat védelmére.

ERIK
A kurva szentségit! Mondom én: a gazdag embert soha nem lehet úgy megadóztatni, hogy a végén ne ő járjon jól.

HAJÓTULAJDONOS
Ebből is láthatod, hogy akkor nem is érdemes megadóztatni.

ERIK
Nem értem én ezt. Fölszólítasz, hogy adóztassam meg a szegényeket, közben pedig azt mondod, a gazdagok pénze már ott van a királynál. Nem értem.

HAJÓTULAJDONOS
Jó, hogy elismered. Ne is próbálj bölcsebb lenni, mint amilyen vagy. Úgy boldogulsz legjobban, és úgy élsz sokáig.

ERIK
Most ijesztgetni próbálsz, hogy ne adóztassam meg a gazdagokat.

HAJÓTULAJDONOS
Látom, nem bírod ki, hogy meg ne próbáld. Ennyire együgyű vagy. A gazdagokat nem lehet megadóztatni, s nem lehet a királyt sem. Nekik nincs pénzük. A pénzt a szegényektől kell elvenni. A gazdagok a király és a nép dolgában fáradoznak. Ingyen szedik be az adót a néptől a királynak. Kipróbálták már, hogy ne legyen begyűjtő, de nem sikerült a dolog. Gazdagok nem léteznek. Nincs nekik saját pénzük. Adóztasd csak meg a hajót, vedd el egytizedét – s abban a pillanatban megszűnik hajó lenni. Gazdagok tehát valójában nem léteznek, szegény viszont mindig van. Építsd a bevételt rájuk, az ő készletükre. Ez a siker titka.

ERIK
Mindig oda lyukadsz ki, hogy a gazdagokat nem lehet megadóztatni.

HAJÓTULAJDONOS
Nem éri meg. Nem sikerülhet. Ki van próbálva.

ERIK
Úgy beszélsz, mintha a gazdag semmit nem gyűjtene össze magának. Ez hazugság. Igenis gyűjt. Neki a gyűjtés mintegy a betegsége.

HAJÓTULAJDONOS
Te bizonyára meg tudod érteni ezt a betegséget. Már ha valóban betegség ez a gazdagság. Akárcsak a te hatalomvágyad.

ERIK
Itt most csak a pénzről beszéltünk.

HAJÓTULAJDONOS
És jegyezd meg azt is, még ha nem is hiszed el, hogy az adók miatt a gazdag végül teljesen elkeseredhet, és sztrájkba léphet.

ERIK
Sztrájkba. Sztrájkba azért, hogy többé ne gazdagodjon, ugye? Ilyet ember még nem látott.

HAJÓTULAJDONOS
Te azért csak vigyázz erre, ha király akarsz lenni. Mert hogy ez a valóság. Ott, abban a házban él egy gazdag ember, aki elhatározta, hogy saját maga pusztítja el a vagyonát. Szilárd és előre megfontolt szándékkal a vagyonán kíván gyilkosságot elkövetni. Eladta hajóját, házát, földjét, haszonélvezeti jogát és gyapjúját. A házában haláláig még ellakhat, aztán azt is átadja a vevőnek. A vevő én vagyok. Számításaim szerint nem lehet már messze a halála. Mert az olyan ember, aki ennyire kétségbeesett cselekedetre szánja el magát, nem húzza azt a végtelenségig egy olyan fölösleges dolog miatt, mint az élet.

ERIK
Ilyen gazdag ember nincs.

HAJÓTULAJDONOS
Eddig nem volt. Most azonban van. Ilyen szigorúvá vált az adózás. Nincsen neki más tulajdona, csak a készpénze.

ERIK
Nem fog megszabadulni a szokásaitól a nyomorult: a pénzébe kapaszkodik.

HAJÓTULAJDONOS
Dehogy kapaszkodik! Hagyja elfogyni. Utolsó pénzén vett egy drága üvegvázát meg egy hordó sört. Csodálatos váza ez, velencei, egy vagyon az értéke; ott tartja az ágya mellett egy oszlopon. Issza a sört, majd amikor közeledni érzi a halált ez a szesztől delíriumos ember, lerúgja a vázát. Együtt hal meg a vagyonával. Nézd meg jól: ez az egyetlen gazdag ember, akit képesek voltatok megadóztatni. Ettől esett kétségbe, s emiatt kívánta, hogy bár sohase találták volna ki a világot. Nem tudom, van-e benned elegendő megértés, hogy szánni tudjad őt.

ERIK
Nem is tudom.

HAJÓTULAJDONOS
Igencsak mihaszna ember vagy te.

ERIK
Jártam már tárgyalni a szegényeknél is. Nekik sincs semmijük.

HAJÓTULAJDONOS
Nézd, a pénznek két fajtája van: a gazdagok pénze és a szegények pénze.

ERIK
Nem is tudtam, hogy külön vertek pénzt a szegényeknek s külön a gazdagoknak.

HAJÓTULAJDONOS
Nem kellett azt külön verni. Öröktől fogva úgy volt. Ámen.

ERIK
Ezt már mondtad.

HAJÓTULAJDONOS
Nóta is van róla; így szól:
Van a szegények pénze, s van a gazdagok gazdag pénze.
A szegények pénze olyan, akár a döglött hal.
Nem csapdos és nem úszik, nem gazdagodik, s nem dalol.
Nem is hívják meg jó helyekre.
Otthon van, mikor jön az adószedő: el is veszi.
Nem forog, csak fekszik és alszik.
Nem is jut neki semmi se földből, se égből. Jellemhibája van. Békés természetű.

ERIK
Ezt énekled, amikor a tengeren jársz?

HAJÓTULAJDONOS
Ahhoz nincs jó hangom. Neked viszont jó lesz tanulnod belőle. Ne légy szívtelen a gazdagokhoz, mert rosszul jársz.

ERIK
Azt akarod mondani, hogy a gazdagokkal szemben mindig a gazdagok pártjára kellene állnom.

HAJÓTULAJDONOS
Szabadítsd meg a gazdagokat az adóktól, és gazdagodik az állam. Mi pedig súgunk, és király lesz belőled. Lásd be, nem érdemes megadóztatni a gazdagokat. Nem érdemes, mert nem lehet. Ők nem szegényedhetnek, nem is gazdagodhatnak. A gazdagtól nem lehet elvenni semmit. Ha mégis lehet, úgy az illető nem igazán gazdag. Mert vedd csak el tőle a hajót, s máris megkérheted, hogy díjazás ellenében viselje gondját újra. Mert a tengeri kereskedelem mohóságot követel. Vagy vedd el a házát, s rád marad, hogy rendben tartsad. Mihelyt elveszed, abban a pillanatban már meg is szűnt ház lenni. Vedd el a juhait, s a következő percben te jársz ruha nélkül. Használd már az eszedet!

ERIK
Ezt én képtelen vagyok megértetni a szegényekkel.

HAJÓTULAJDONOS
Hát persze. Ha értenék, többé nem lennének szegények.

ERIK
De ha te eljönnél, és szólnál hozzájuk...

HAJÓTULAJDONOS
Ők neked hisznek. Mondd el nekik, hogy a gazdagoknak semmijük sincs. Semmi, amit a gyermekeiken kívül bárkinek is odaadhatnának. És mondd el azt is, hogy egy gazdag ember sztrájkba lépett, nem kíván már gazdagodni, s a vagyona most vele együtt meghal. Mert föléli. Mondd el, hogy ez az egyetlen mód, ahogy egy gazdag fölhasználhatja a vagyonát. (Borzalmas üvegcsörömpölés.) Íme, máris megtörtént. Meghalt a vagyona. Megölte az adó. Elrágta e vagyon gyökereit, ő pedig öngyilkos lett. Olyan volt a fülnek, mintha maga a mennybolt szakadt volna le.

ERIK
Miért nem mondtad, hogy a történet igaz? Azt hittem, az egész csak duma a pénzed érdekében.

HAJÓTULAJDONOS
Nem vádollak miatta.

ERIK
Gyereke, családja volt?

HAJÓTULAJDONOS
Volt: hét gyereke meg két felesége. Tényleg nagy a kár. Nekik semmi se maradt.

ERIK
Olyan hirtelen történt?

HAJÓTULAJDONOS
Olyan hirtelen. Látod, úgy van ez, hogy ha az ember nem gazdagodik folyamatosan, akkor folyamatosan szegényedik. Ez benne a legborzasztóbb.

ERIK
Gyere velem, mondd el ezt nekik is, a szegényeknek.

HAJÓTULAJDONOS
Hidd el, sokkal jobb, ha te beszélsz. Én meg gondolkodom. Tudod, rossz szónok vagyok.

 

HATODIK JELENET

MESÉLŐ
Erik főrend most beszélni kezdett a szegényekhez, mondván:

ERIK
Minél kevesebbet teszünk a javatokra, annál jobb nektek. Igen, hiszen az államnak senki más gazdagja és semmi más gazdagsága nincsen, csak a szegények. Ezért van az, hogy mindent ti magatok fizettek. Kérjetek tehát keveset, s akkor olcsón megússzátok. Mert minél többet ígérünk nektek, annál többet veszünk el tőletek. Amit kaptok, önmagatoktól kapjátok, amit pedig kértek, az előbb tőletek vétetik el. Ám az, hogy ezt elvegyük tőletek, majd pedig hogy amit elvettünk, visszaadjuk, borzasztóan sokba kerül. Ehhez olyan óriási gépezetre van szükség, ami sokkalta bonyolultabb, mint a malom gépezete, és lám, több liszt a malomból se jön ki, mint amennyi magot beleöntöttek, sőt kevesebb. Megeszi a gép. Ezt a gépezetet nem bírjátok el. Ugyebár először is a gazdagoknak el kell venniük tőletek, amitek nincsen, össze kell gyűjteniük a pénzt és az árukat; majd kell egy adószedő, aki azt elveszi tőlük, illetve megpróbálja elvenni, elvenni rajtuk keresztül tőletek, de úgy, hogy azért ők, a gazdagok is tudjanak élni, és tudjanak pénzt adni nektek, amellyel ti megvásároljátok magatoknak – tőlük – a szegénységet, ha netán nem volna elég belőle annyi, amennyi eddig volt; és aztán elosztókra is szükség van, akik a terheket olyan egyenlően osztják föl, hogy az már kibírhatatlan lesz – egyszóval mindezt a sok hasznos dolgot nem bírjátok fönntartani. Nem bírnátok, ha nem lenne királyotok. Ha bírnátok, nem is volnátok igazi szegények. De hát ti szegények vagytok.

SZEGÉNYEK
Nagyon szegények vagyunk. Nincs is nekünk elegendő semmi másból, csak a szegénységből.

ERIK
De az bizonyára bőven elég nektek. Nemde nagy-e a ti szegénységetek?

SZEGÉNYEK
Nagyon nagy.

ERIK
És mégis több pénzt akartok, például te is. Noha valóban szegények vagytok.

FAVÁGÓ
Favágó vagyok. Sokat izzadok. Én nap mint nap kívánom a sót.

ERIK
Nincs annyi só a világon, hogy az mindenkinek elég legyen. Vagy ha elegendő só lenne, annyi, hogy jutna belőle elég neked, szegény embernek is, akkor bántóan sós lenne a világ. Minden halból sózott hal lenne. Ha annyi volna a só, hogy minden napra elegendő jutna neked is, az a só már nem is lenne sós. És ha annyi lenne a pénz, hogy minden nap lehetne belőle adni neked is, annak már nem sok értéke volna. Falevél volna az, amely zizeg a hó alatt; kerek és sárga ugyan, ám nem értékes. Érted már a dolgokat?

FAVÁGÓ
Nagyon is sokat beszéltél te a gazdagokkal.

ERIK
Meg akartam adóztatni őket. A döbbenetes tény viszont az, hogy őket nem lehet megadóztatni. Ugyanolyan lehetetlenség megadóztatni a gazdagot, mint a királyt. Bármi, amit a királytól elvesz az ember, visszamegy hozzá. S ugyanez vonatkozik a gazdagokra is. Különben már nem is gazdagok. Néhai gazdagok lesznek, olyanok, akiktől most el lehet venni valamit. Valamit, amit nem kapnak vissza azonnal. Lásd be, a királynak semmi más tulajdona nincs, csak a szegények.

FAVÁGÓ
Nincs szükségünk a közhelyeidre. Pénzt akarunk, méghozzá rögtön. Több pénzt.

ERIK
Amikor többet akartok, pontosan úgy cselekszetek, ahogy a gazdagok szeretnék. Ily módon adják át az adósságaik egy részét nektek! Mindannyiszor, amikor azt hiszitek, hogy több pénzt kaptok! Ezt nevezik pénzrontásnak! Ettől lesz jó ára mindennek! Ezt akarják ők! És meg is kaphatjátok, ha elég sokáig kéritek tőlük!

SZEGÉNYEK
Hát nincs az embernek semmi reménye?

ERIK
Semmi egyebe nincs az embernek.

SZEGÉNYEK
Úgy beszélsz, mint egy becsületes ember. Mert hogy semmi jót nem ígérsz.

ERIK
Ígérem, hogy bennem jó királyt kaptok. Ha akarjátok.

SZEGÉNYEK
Ez nem megy. Túlontúl jó ember vagy királynak. Becsületes vagy, amint magad is mondod. S azt mondod, jó ember vagy. Ez pedig azt jelenti, nem lehetsz király. Nem kellesz nekünk. Nem boldogulnál a szomszéd királyokkal. Az asztal alá innának! Barátságosan hátbavágnának az öklükkel, s te mosolyognál. Azt hinnéd, ez is hozzátartozik az egészhez. Nem, mi rossz embert akarunk királynak, olyat, aki nem szédül le a sámliról. Egy királynak alávaló, haragtartó, rossz embernek kell lennie. Aki szorosan markolja, amit tőlünk elrabolt.

FAVÁGÓ
Hosszú időre az effajta király a leghasznosabb. Te, Erik, túlságosan is jó vagy nekünk.

 

HETEDIK JELENET

JARL
A nép azt mondja, nem hajlandó kifizetni az adóhátralékot, amíg nem lesz új királya az országnak. Ez a nép – mind a gazdagok, mind a szegények – meglepő éleslátásról tett tanúbizonyságot. Megértette, hogy ez az egész személyi kérdés. Tudni akarja, ki a tárgyalópartnere, mielőtt bármit is nyilatkozna az adóról. Nem fizet és nem nyilatkozik addig, amíg nincs döntés a király személyéről. Úgyhogy az egész problémakör nagyon súlyosnak mutatkozik. Nem kellett volna megbolygatni e három kérdést. Van jó királyunk, vannak adózási alapelveink, és vannak követeléseink.

ERIK
Az az érzésem, valaki kiprovokálta ezt a személyi kérdést.

JARL
Én csak azt mondtam, amit a nép mond. Te hagytad meg, hogy mindig a népre hallgassunk, Harald király.

HARALD
A vége, az a "király" szó, nehezen jött ki a szádon. Csakhogy ez nem szó ám! Ez vagyok én. A nép pedig semmit nem mond. Hazudoztok itt összevissza. Próbáltok nehézségeket támasztani, hogy így alkalmatok nyíljék képességeitek megmutatására. Próbáltok fölkapaszkodni erre a székre. De hát az nem megy olyan könnyen. Elszámítottátok magatokat. Fölébresztettétek a reményt. Pedig az efféle álomszuszék, amilyen a remény is, a fekete-fehér csíkos báránybunda-takaróit szereti. Különösen így tél közeledtén. Megzavartátok a gazdagok és a szegények életét. Most szalad ide mind, s kéri, hogy gondoskodjam a rendről.

JARL
Bennünket vádolsz, király, hogy elárultunk. Pedig még csak meg se próbáltuk.

HARALD
Te mondtad, hogy beszéltél a néppel.

JARL
Hát te hagytad meg, hogy hallgassuk meg, kérdezzük meg, beszéljünk vele.

HARALD
És te erre loholtál végig hegyen-völgyön, ezer mérföldet utaztál hajón, kompon.

JARL
Legalább egyszer biztos akartam lenni, hogy egyetlen vénasszony se marad ki. Ezt csináltam.

HARALD
De neked magával a néppel kellett volna beszélned. Itt töltötted az egész életedet, és nem tudod, hogy a nép én vagyok.

JARL
Igazán elégedett lehetnél, hogy olyan embereid vannak, mint én meg Erik. Hogy fölhasználhatsz bennünket, és összehasonlíthatsz engem vele. Tudd meg, király, nem kevesen voltak, akik királlyá akartak tenni engem. Megkérdeztem, mintha ez az ötlet csak rossz vicc lenne: mit csináljunk Harald királlyal. Nos, neki megvan a maga dolga: alakuljon lovasszoborrá. A tenger királya? – kérdeztem én. Persze, mondják, hiszen egész életében lovagolt, mármint az apja vállán. Talán jó, ha tudod ezt, tenger királya.

HARALD
Beszédes ember ez a Jarl főrend. Beszélj hát most a szegényekkel! Idehívtam őket mára.

JARL
Az ő kívánságuk az, hogy sutba a hátralékkal, le az adókkal, meg hogy vedd el tőlük a szegénységüket.

HARALD
Az adóikat nem lehet másként csökkenteni, csak úgy, ha növeljük őket. Amikor kellően nagyok, már észre sem veszik. Nos, beszélj hát velük.

JARL
Szervusztok, szegények.

SZEGÉNYEK
Szervusz, Jarl főrend.

JARL
Mondjad, szegény ember, bátran!

SZEGÉNYEK
Kétpontos programunk van. Porba a fejjel! Le a szegények adóival! Vagy porba a fejjel! A tartozást eltörölni! Porba a fejjel!

 

NYOLCADIK JELENET

HARALD
Szegények! Megkísérlek szólni érdeketekben a főrendekhez. Főrendek! Megkísérlem, hogy megvédjelek benneteket a nép haragjától.

SZEGÉNYEK
Ha neked, Harald király, olyan tanácsadóid vannak, mint ez a Jarl főrend meg Erik főrend, nem is csoda, hogy eleged van a királyságból. Minden a vesztébe rohan. És ez az ő bűnük. Nekünk semmink sincs. A hajótulajdonosok semmit nem fizetnek az élelemért meg a kötelekért, az emberekért meg az árukért. A kereskedők nem vásárolnak tőlünk semmit. Az árak pedig emelkednek. Az ő áruik ára természetesen, úgyhogy nekik nem éri meg, hogy akár az ujjukat is megmozdítsák. Miért nem úgy folyik a kereskedés is, mint a háború? Hogy mindenki kivegye belőle a részét, ne maradjon ki senki.

HARALD
Hát nem szeretitek ezeket a főrendeket?

SZEGÉNYEK
Ez az Erik főrend borzalmasat mondott nekünk. Nem is tudtunk miatta aludni.

HARALD
Mit mondott?

SZEGÉNYEK
Nem tudjuk mi azt fejből. De szinte vígasztalt bennünket...

HARALD
Ezt csináltad, ember?

SZEGÉNYEK
Szinte vígasztalt, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Nem pont így mondta, de szinte vígasztalt: azzal nyugtatott, hogy a természet törvényei szerint nem is lehet a jobbulást várni; ha azonban az adózás olyan hathatós lesz, hogy a szegénytől mindenét elveszi, akkor végül elveszi a szegénységét is. Meg azt mondta, hogy az ország új idők küszöbén áll, és ennek átlépéséhez nincs szükség másra, mint egy kevés készpénztartalékra. Hogy belőle király lehessen. Ezt a főrendet tehát elő kellene léptetned. Emeld őt magasra, közelebb az istenekhez, hadd beszélgessen velük.

HARALD
Milyen magasra?

SZEGÉNYEK
Varjúcsaléteknek egy magas fa csúcsára. Hogy ne űzzön csúfot a szegényekből csak úgy, semmiért.

HARALD
S nem óhajtjátok őt magatok fölé királynak?

SZEGÉNYEK
Nem kell nekünk ez az ember, nagyon is jól ismerjük. És magasztald föl ezt a másik főrendet is.

HARALD
Ezt, ezt a Jarlt?

SZEGÉNYEK
Azt. Mert ugyan láttad-e valaha, hogy amikor gyomlálnak, csak minden második gazt húzzák ki; az első meg nagyra nőhet?

HARALD
Ez hát a helyzet, főrendek. Így kívánja a nép. És a király a nép szolgája.

ERIK és JARL
Nem elég az, hogy ... Akasztasd föl ... egyikünket ... ezt ... ezt itt ... mintegy példának ... számomra ... őt ... őt.

HARALD
Ugyan már, mi jönne ki abból? A nagy fa is megdőlne, s miután ebben az országban úgyis annyira megdőlt már minden, ez nem megy. Nem, semmiképp se. Az egyensúly kedvéért egyikőtöket a keleti oldalára függesztem föl, a másikat meg a nyugatira. A választás joga a tiétek. Az egyensúlyozás a legfontosabb uralkodói tulajdonság. Sajnálatos, hogy ezt még csak föl sem fogjátok. És most már nem is fogjátok megérteni. Ez az oka, hogy ide jutottunk. A kötél a nyakatokon. Ez lett hát a vége.

 

KILENCEDIK JELENET

ERIK
Mi nem így gondoltuk...

JARL
... amikor hozzákezdtünk a dologhoz. Jóhiszeműen. Tisztességgel. Ebbe nem egyezünk bele, ilyen hirtelen.

HARALD
A fa se így akarta, amikor belenőtt a világba. Nem akart az semmi rosszat, miközben hosszú ágait növesztette. S a hársfa se, amikor hagyta kitépdesni magából a háncsot, azt az erőset, tartósat, a kötélnek valót. De hát ti mást sem értettetek meg egész idő alatt, noha módotok volt hallgatni engem. Szüntelenül esküdöztetek, hogy az elkerülhetetlen dolgokat megértitek. Nos, ez most teljességgel elkerülhetetlen ebben a helyzetben: ez a realitás. Megesküdtetek, hogy megértitek a realitásokat. Így hát ehhez sem lehet sok szavatok.

JARL
De ez így nem lehetséges, ez nem politika. Mert a politika ugyebár a lehetséges művészete.

ERIK
Ez pedig nem lehetséges.

HARALD
Politika ... a lehetséges művészete... pfuj, pokolba vele. A nagy emberek! És a meséik. A lehetséges nem csupán az, ami lehetséges. Lehetséges az, amit én azzá teszek. Az, ami önmagától is lehetséges, maga magának gondját viseli. És ez az ember még azt hajtogatja, hogy nem és nem, hogy állítólag nem lehetséges. Hogy nem lehet két nagyhatalmú férfiút fölakasztani egy fa csúcsára. Nem tudni azt addig, míg ki nem próbálták. Ez az egész tulajdonképpen egy kihívás. A férfi pedig mindig elfogadja a kihívást, vagy nem? Én legalábbis elfogadom. Hátha mégis lehetséges! Talán nem művészet, de lehetséges.

ERIK
Gondold meg magad, király, ez nem lehetséges.

HARALD
Lehetséges, lehetséges! Ne ismételgesd örökké. Ha ez a világ lehetséges volna, nem létezne. És ez erre is áll.

JARL
Hát jó, valamikor úgyis meg kell halni.

HARALD
Úgy van. Nem lehet az ember élete végéig kisinas. Igen. Köszönök mindent. Isten veletek! És üdvözletem.

ERIK és JARL
Kinek?

HARALD
Találd ki! Gondolkozz!

ERIK
De tényleg, miféle üdvözlet? És kinek?

HARALD
Az apámnak. Sok-sok üdvözlet.

ERIK
Belőled igazi humorista lett öreg napjaidra. Isten veled, Harald király!

 

TIZEDIK JELENET

MESÉLŐ
Amikor kirúgták a rönköket Jarl főrend és Erik főrend lába alól, egy pillanatig még rángatóztak. Aztán furcsa módon csendesek lettek. Föl voltak akasztva. És akkor Harald király magához hívta mind a szegényeket, mind a gazdagokat, favágókat, halászokat, hajótulajdonosokat és kereskedőket, hogy tanácsot kérjen tőlük. Tanácsot ebben a nehéz helyzetben, amikor elvesztette két legbelső emberét. Ilyen hirtelen. És szóra nyitotta száját, s azt kérdezte.

HARALD
Kettő hát elment már. Mit adtok, ha továbbra is a királyotok maradok?

SZEGÉNYEK
Magad mondtad, hogy túl öreg vagy már királynak.

HARALD
Igen, azt mondtam. Az is voltam. De már nem vagyok az. Meggondoltam a dolgot.

SZEGÉNYEK
Az jó.

HARALD
Amikor a legtöbb győzelem végső fokon vereség, öreg uralkodóra van szükség. Különben nem viseli el. Nem bírja szusszal. Úgyhogy legyen, ahogy lennie kell.

MESÉLŐ
És megfogadta, hogy mindaddig él, amíg uralkodik. Ehhez pedig senkinek se lehetett hozzátennivalója. Amikor a legtöbb győzelem végső fokon vereség, öreg uralkodóra van szükség. Ezt mondta Harald király, a Tenger királya, a Hosszúéletű, miután a hatodik nyarat telelte át Angliában. És a hajótulajdonosok, a kereskedők és a nagybirtokosok, valamint a szegények is meghajoltak előtte, s ő megáldotta a népet, amely nevetett és táncolt örömében. Mivelhogy ő hamis férfiú volt, és mindig igazat mondott. – S itt véget is ér a történet Harald királyról, a hosszúéletűről.

 
 
 

SZOPORI NAGY LAJOS FORDÍTÁSA

A könyv megjelenését támogatta:
SUOMEN KIRJALLISUUDEN TIEDOTUSKESKUS

 
 
 

HAAVIKKO, HARALD ÉS A HISTÓRIA

Paavo Haavikko (1931–), akit mint „Oklahoma aranyának”: a kis-Nobelként számon tartott Neustadt-díjnak a tulajdonosát a modern finn líra egyik vezető egyéniségeként ismer és ismer el a világirodalmi közvélemény, „mellékesen” sok műfajú író. Figyelmet keltő szépprózai művei (novellák, kisregények) vannak; s meglepően gazdag – mintegy 30 művet magába foglaló – a drámai termése, amely a színművektől a hangjátékokon át az operalibrettókig és a filmforgatókönyvekig terjed. Mindemellett írt még sajátos nézőpontú történelmi monográfiát századunk finn történelméről, megírta a Wärtsilä nagyvállalat történetét, és folyamatosan publikál közgazdasági (pénzügyi) kérdésekről szóló esszéket, vitacikkeket, pamfleteket. A 80-as évek elején saját kiadóvállalatot alapított (Art House), s ma is annak a vezetője.

Az itt olvasható színmű Harald királyának – noha „Angliában telelt át hat nyarat” – nem igazán van köze a kora középkor valóságos (angol, dán, norvég) Haraldjaihoz, még ha azok többsége hozzá hasonlóan szép ragadványnevet (Kékfogú, Széphajú, Kemény) viselt is. Ő az író szülötte, s hogy kedves „gyermeke”, azt az is bizonyítja, hogy még három más színművét is rá építette a 70-es évek második felében (Harald király hosszú útja; Elbeszélés arról, hogyan intézte el Harald király a nő és a birka bonyolult kérdését; Isten veled, Harald király).

A Hosszúéletű Harald-ot 1974-ben írta, abban az évben, amikor Urho Kekkonen megkezdte negyedik államelnöki ciklusát – mégpedig nem új elnökválasztás eredményeképpen, hanem az 1973-ban elfogadott kivételes törvény alapján, amely elnökségének 1974-78-ig történő meghosszabbításáról intézkedett. Így a finn olvasó tudatában szinte automatikusan jött létre az asszociáció, és cinkos mosollyal bólintott rá a Mesélő utolsó megszólalásának kezdő mondatára: „És megfogadta, hogy addig él, amíg uralkodik.”

Kekkonen persze csupán apropó Haavikko számára. Az időtlenné (kortalanná) távolított kvázi-történelmi példázat sokkal általánosabb érvénnyel szól a hatalomról, megtartásának machiavellisztikusan ravasz-cinikus mechanizmusáról, a gazdaság meghatározó befolyásáról és az egész társadalmi munkamegosztás determináltságáról. S így illeszkedik szervesen a haavikkói életműbe, amely mindegyre új és új formában fogalmazza meg a történelemhez való sajátos viszonyát, létfilozófiájából következő történelemfilozófiáját, amely a ciklikus világképen alapszik és alapvetően determinista. Kedvelt paralell ábrázoló technikája is pontosan az ismétlődésre, az azonosságokra utal, úgy azonban, hogy egyben töprengésre is készteti olvasóját: vajon valóban változatlanul ismétlődik-e minden?

Költészetét ugyancsak be- és átszövik a történelmi asszociációk, allúziók, párhuzamok. Pályája elején ókori római utalások és reminiszcenciák érhetők tetten a verseiben; majd valamivel később megírja tulajdonképpen időtlen, többértelműen ironikus császárverseit; az 50-es évek végén pedig az egyértelműen áthallásos „Finn ciklus”-t, amelyet mi magyarok – az apropóját, keletkezési körülményeit tekintve – A walesi bárdok különös rokonának is érezhetünk. Életre hívója ugyanis a magyar forradalom leverése után elszigetelődött Szovjetunió vezetőinek, Bulganyinnak és Hruscsovnak az 1957-es finnországi látogatása volt, történelmi párhuzamként pedig 1809 jelent meg, amikor I. Sándor cár – enyhe lojalitással – birtokba vette Finnországot. Az Arany-ballada drámai feszültsége és pátosza helyett azonban a Haavikko-versekben az irónia s a kesernyés komikum az uralkodó

A „keleti kapcsolatokról” – a finnek napjainkban is így nevezik a finn-szovjet (~ orosz) kapcsolatot – színműveiben is van mondandója Haavikkónak. Az 1968-ban írt Agricola és a róka című darabja az 1555-57-es svéd-orosz háború alatt játszódik, amikor – Vasa Gusztáv svéd király békéltető küldöttségének tagjaként – a neves finn reformátor, Mikael Agricola Rettenes Iván cárhoz utazik. A szituáció, a fogadás és a tárgyalások körülményei eléggé egyértelműen idézik emlékezetbe Paasikivi elnök második világháború utáni moszkvai útját.

E konkrét megfeleléseknél is jellemzőbb azonban az íróra az általánosabb, elvibb megközelítés, a történelmi folyamatok kicsontozása, lemeztelenítése, alapvetően pesszimista világfelfogásának (történelemfelfogásnak) a gyakran akasztófahumorral vagy éppen abszurd helyzetekkel történő kifejezése. Mint például A bor útja Oroszországban című kis egyfelvonásosában (1981), amelyben Napóleon oroszországi hadjáratát a császár szakácsának szemszögéből, a bor helyes hőmérsékleten történő feltálalási nehézségeit ecsetelve jeleníti meg.

A világ, a történelem lényegi változatlanságát a műveiben minduntalan felbukkanó anakronizmusokkal is érzékelteti. Magyarán: legyen szó akár a középkorról vagy a 19. századról, netán Mikhaél Pszellosz krónikája alapján a bizánci császárokról (a Tizennégy uralkodó című elbeszélő költeményben), a szereplők viselkedésében, mentalitásában, cselekedeteiben folyton jelen vannak a 20. század tapasztalatai is.

És ezzel vissza is térhetünk a Hosszúéletű Harald-hoz, amelyben ez az idő- és korszak-keveredés több szinten, több metszetben is érzékelhető. A királyi udvar – főrendjeivel és körmönfont nyelvhasználatával – a középkort idézi; a Hatalmasok képviselőiként viszont kimondottan kapitalista pénzemberek viszik a szót s csűrik-csavarják a modern pénzforgalom alapelveit; a király ravaszul álságos lemondásának látszatdemokratikus színjátéka pedig akár napjaink polgári demokráciáinak torzképeként is fölfogható. Ugyanakkor a Harald replikáiban fölbukkanó és az alattvalók által is átvett "bölcsességek", kvázi-közmondások és szólások egyformán eszünkbe juttatják a mindenkori populista politikusokat és századunk „bölcs” bal- és jobboldali diktátorait, akik mind jótéteményeiket, mind a lebunkózásokat az „azt mondja a mi népünk” felvezetéssel szokták bejelenteni.

Mindezzel együtt a Hosszúéletű Harald – ahogy Haavikko színműveinek többsége – könyvdráma, s előadása legfeljebb hangjátékként képzelhető el. Vagyis szerencsésnek mondhatjuk magunkat e könyvet kezünkben tartva: hiszen a dráma olvasva a legjobb, a legélvezetesebb. Cselekménye oly egyszerű, alakjai annyira – mondhatnánk – archetípus-jellegűek, hogy a tandrámákat juttatják eszünkbe. Közben azonban igazi és mély élvezetet okoznak a paradoxonokra épülő dialógusok, más szóval a paradox látásmód, amelyet Haavikko egész életműve kulcsának tarthatunk. Az ő értelmezése szerint ugyanis létünk, történelmünk egészét és emberi törekvéseinket a paradoxonok töltik be és fejezik ki – más szóval szinte minden ellentmond a józan észnek. Harald király (persze látszólag) meg akar válni a hatalomtól, s két „bizalmas” emberét szétküldi „ország szerin tova”, hogy megszervezzék az utódlást – ám buzgalmuk saját szándékaiknak épp az ellenkezőjét, Harald valódi szándékának érvényesülését eredményezi. További paradoxonok sorát kínálják a gazdasági, pénzügyi, adózási kérdésekről folyó eszmecserék, amelyek során bebizonyíttatik a legnagyobb képtelenség: elvenni csak a szegénytől lehet, mert a gazdagnak szüksége van a pénzre, hogy a szegényt kifizesse, aminek következtében az adóztathatóvá válik. (Az aztán már a paradoxon paradoxona, hogy a gazdaság gyakran valóban így: a józan ész ellenére működik).

A darab logikáját érintő legnagyobb paradoxon mégiscsak abban áll, hogy a mű a változtatások igényének jegyében indul, és aztán minden változatlan marad – egyetlen apró kivétellel: hogy ti. a változtatásban személyesen is érdekelt s azok lehetőségében bízó két főrend végül egy fára fölakasztva végzi. Harald egyébként az utolsó megszólalásának első mondatában – amúgy mellékesen – kimondja a finlandizált országnak szóló paradoxont is: „Amikor a legtöbb győzelem végső fokon vereség, öreg uralkodóra van szükség.”

Haavikkónak tehát nincs illúziója a világról, a történelemről: „okos fejével” ő is „biccent, nem remél”. A mi József Attilánkkal ellentétben azonban szíve „kis testét” nem hagyja „a semmi ágán vacogni”, hanem szkeptikus realistaként tudomásul veszi és elénk tárja az alapjában véve reménytelenül változatlan világ (tragi)komikusságát.

A zsarnok dícsérete című, a száműzött Ovidiust megszólító aforisztikus versének utolsó előtti szakaszában fölkínál egy minden korban megoldást, vigaszt nyújtó lehetőséget:

„Mennyivel könnyebbé is teszi a tisztánlátás rövid perceit
egy jó, elhihető ideológia.”

Ő maga azonban nem hogy nem használja föl ezt a lehetőséget, de minden szavával az ideológiák komikus álságát, nevetségesen csalóka voltát bizonyítja. Lehetséges volna, hogy épp ezzel kínál „egy jó, elhihető ideológiát” ahhoz, hogy a tisztánlátás perceit hosszúra nyújtva is elviselhessük az életet?

Szopori Nagy Lajos