Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet

15

KÉT BATTHYÁNY GRÓF: BATTHYÁNY JÓZSEF
1727-1799,
BATTHYÁNY IGNÁC
1741-1798

Batthyány József hercegprímás bibliofil tevékenysége egyéb mecénási tettei mellett akár külön fejezetet is érdemelne, ha ilyen irányú munkássága jobban fel lenne derítve. Gyűjtőmunkájáról ékesszólóan tanúskodik az esztergomi főszékesegyházi könyvtár sok kincse, amellyel ő még a pozsonyi könyvtárat gazdagította. A török hódoltságot követően ugyanis az esztergomi főpapok csak 1820-ban tértek vissza eredeti székhelyükre. Batthyány József azonban nemcsak a prímási könyvtár fejlesztésén, de az egész ország könyvtárkultúrájának felvirágoztatásán is oly lelkesen munkálkodott, hogy a forráskutató jezsuita történész, Pray György az ő révén vélte megvalósíthatónak egy nemzeti könyvtár felállítását. Könyvgyűjtő tevékenységéről a Mindenes Gyűjtemény 1789-ben azt írta, hogy "ez a kedves méltóság minden hazánkat illető könyveket, nevezetesen pedig a mostanában hazánkban kibocsátott munkákat nagy szorgalmatossággal és költséggel szerezteti be". Ezt a feladatot azonban akkor már Széchényi Ferenc nagyobb erővel tudta magára vállalni, de az esztergomi főszékesegyházi könyvtár, amelynek eredete a 13-14. századba nyúlik vissza, valóban sokat köszönhet e főpapjának. Az ő kéziratok iránti vonzalma révén kerültek ide például Bél Mátyás kiadatlan művei is.

Bél Mátyás - akiről Ráday Gedeonnal kapcsolatban már szóltunk - kutatógárdát szervezve egész Magyarország ismeretét készült összefoglalni egy hatalmas műben. Ennek csak öt kötete látott napvilágot tíz megye leírásával Notitia Hungariae novae historico-geographica, vagyis Az új Magyarország történelmi és földrajzi leírása címen. A műnek máig kéziratban maradt többi részét a tudós özvegyétől végül is az akkor még a kalocsai érseki széket betöltő Batthyányi József vásárolta meg 1187 forintért. Az értékes anyag vízi úton indult Pozsonyból Kalocsára. Útközben egy része annyira beázott, hogy újra le kellett másolni - legalábbis a még olvasható hányadát. Megindult a hatalmas anyag feldolgozása, de közben Batthyány Józsefet kinevezték esztergomi érseknek, így a Bél-hagyaték előbb Pestre, majd újra Pozsonyba került. Ott Batthyány egyéb kézirataival együtt Calovino József pozsonyi kanonok, majd az a Jordánszky Elek rendezte, aki jóval később, mint esztergomi kanonok 1820-ban ajándékba kapta a róla elnevezett becses kódexet.

Bél Mátyást egyébként gróf Batthyány Ignác (1741-1798, a családnak egy másik ágából származó bibliofil főpap is igen nagyra becsülte. Így nyilatkozott a nagy tudós életművét tervezetben bemutató könyvéről, mely az "előzetes híradás" jelentésű latin Prodromus címet kapta: "Prodromum Belii semper prae oculis habeo, secundum ejus exemplar laborare pergo" - vagyis Bél Prodromusa mindig szemem előtt lebeg, munkámat annak útmutatása nyomán végzem.

Ahogyan Batthyány József nevét kapcsolatba hoztuk Széchényi Ferenc munkásságával, ugyanúgy megtehetjük ezt a másik Batthyány gróf esetében is. Batthyány Ignácot is ugyanaz a hazafias cél, gondosság, hozzáértés és nem utolsó sorban bőkezűség vezette, mint Széchényi Ferencet. Könyvtárára 80 ezer forintot költött, nagyobb összeget, mint amiből a legnagyobb magyar atyja megalapította a nemzet könyvtárát.

Batthyány Ignác középfokú iskoláit a pesti piaristáknál kezdte, majd a nagyszombati jezsuitáknál bevégezve felvétette magát az esztergomi egyházmegye papnövendékei közé. Ezeknek soraiban ott találjuk ez idő tájt a későbbi jeles történészt, Katona Istvánt is, bár közelebbi kapcsolatuknak nincs nyoma. A családi háttérnek köszönhetően Batthyány Ignác karrierje nem a "gyalogpapság" irányába indult, s már mint papnövendéket kinevezték jáki apátnak. Az apáti cím akkoriban gyakorta nem egyházi méltóságot, hanem tisztán jövedelmi forrást jelentett. Ebből nyílt lehetősége arra, hogy Grazban, majd Rómában folytathassa tanulmányait. Római tartózkodása során sokat búvárkodott könyvtárakban, így a Vatikáni Könyvtárban is. Közben alkalma nyílhatott valamilyen könyvtár vagy több gyűjtemény megvásárlására is, mert Rómából mintegy 5 ezer kötetre rúgó könyvtárral tért vissza, benne értékes könyvekkel, ősnyomtatványokkal és a 12-15, századból való kézirattokkal.

Az örök városból 1766-ban jött haza, méghozzá Egerbe, a mecénási bőkezűségéről jól ismert gróf Esterházy Károly püspök mellé. A következő évben már kanonoki stallumot kapott, 1773-ban pedig - alig múlt 30 éves - ő lett a nagyprépost. Anyagiak és lehetőségek szempontjából egyaránt bőségesen nyílott alkalma könyvtára gyarapítására. Felvette a kapcsolatot a híres felvidéki könyvgyűjtővel, Dobai Székely Sámuellel, kéziratokat, könyveket vásárolt tőle 600 pengő forint écute;rtékben.

Ekkortájt jutott hozzá a magyar tudományosság szempontjából legnevezetesebb szerzeményéhez, a lőcsei plébánia mintegy 300 könyvet, valamint 60 ősnyomtatványt és kéziratot kitevő könyvtárához. Ennek 16. századi alapjait még Mária királyné kedvelt udvari lelkésze, a tudós Henckel János vetette meg, különféle helyekről összeszedve, a reformáció új áramlatai idején egyszerre értéküket vesztett, kezdetüket az Árpád-házi királyok koráig visszavivő gyűjteményeket. Például egy 15. század első feléből származó kéziratának nem kevesebb, mint hat középkori gazdája ismeretes: Lőcsei Bogner Miklós - Lőcsei Crewschin Péter - a szepes-olaszi plébános - Rubner Bálint - a lőcsei falon kívüli Szent Erzsébet Egyház1479 - a Szent Jakab Egyház. Akadtak e könyvek között még középkori olvasópultra fektetett láncos könyvek is, másoknál a jellegzetes kötés utalt az egykori gyűjtőre, Henckel Jánosra: körívekből, liliomokból alkotott keret, középen naiv virágcsomókkal.

Batthyányi Ignác mint egri nagyprépost tett lépéseket az ugyancsak középkori eredetű bártfai egyházi - később városi - könyvtár megszerzésére is. Sajnos csak válogatva vásárolt belőle. Azért sajnos, mert Bártfa nem becsülte meg igazán régi könyvtárát. A bártfaiak a múlt század végén, becses középkori templomuk restaurálása során, nyugodtn elnézték, hogy az ügyetlenül a páratlan középkori könyvszekrény tetején vezetett esővíz mint teszi tönkre a könyveket. Ezek később a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek.

Mindezekből az látszik, hogy Batthyányi Ignác főleg az olyan jellegű régi könyvek iránt érdeklődött, amelyeket Esterházy Károly az Egerbe tervezett egyetem könyvtárának számára nem tarott fontosnak. Batthyány bibliofil gyűjtőkörének ez a behatárolása megmaradt akkor is, amikor 1780-ban erdélyi püspök lett. Magával vitte gyulafehérvári székhelyére a nagy egri püspök tudományszervezési és mecénási buzgalmát. Esterházy példája nyomán igyekezett Gyulafehérvár hajdani fényét építkezésekkel visszavarázsolni. Szívügye azonban továbbra is a könyvtár maradt. Értékes anyagot sikerült új helyén szereznie a feloszlatott erdélyi jezsuiták könyveiből. Bőven akadt kallódó értékekre egyházmegyéje plébániáin is. Nem sokkal püspöki székének elfoglalása után, Brassóban két kódexet kapott ajándékba az evangélikusoktól, jeléül annak, hogy ügybuzgalmát más felekezetűek is értékelték. "Ezt a kódexet - olvashatjuk saját kezű latin beírását az egyikben, egy 14. századi bibliában - Brassóban kaptam ajándékba az ágostai hitvallású iskola könyvtárából 1782. október 2-án." A 15. században még mindkét kódex a brassói Collegium Corporis Christi állományához tartozott.

Tartalmilag is, esztétikailag is nagy gyarapodását jelentette Batthyány gyűjteményének a Migazzi-könyvtár megvétele. Ezzel az olaszos hangzású névvel gyakran találkozhatunk a magyar művelődés mecénásai között. Mint váci püspök sokat tett székhelye felvirágoztatásáért, melynek püspöki székét Mária Terézia kegyéből mint bécsi hercegérsek is megtarthatta. Tekintve, hogy jövedelme jelentős részét innen nyerte, nagyon érzékenyen érintette, amikor II. József 1785-ben eltávolította a váci püspöki székből. Ekkkor kényszerült könyvtárát eladni Batthyány Ignácnak. Nyolcezer kötetre tehető gyűjteményének darabjai szépen felismerhetőek dús rokokó aranyozású vörös marokén vagyis szattyánbőr kötéseikről. Magyar vonatkozású mű nem nagyon akad közöttük. Főleg az Ausztriában feloszlatott szerzetházak könyveiből, valamint a tudományszervező van Swieten által a bécsi egyetemi könyvtárból kidobált "régi és fölösleges" könyvekből állt össze állománya. Varjú Elemér, a könyvtár alapos ismerője írta: "Van a pár száz darab között egy sereg 14-15. századi kézirat, szép és becses könyvek az egyetem hajdani professzorainak hagyatékából, olyan ereklyék, amelyeket ma bizonnyal drága pénzen vennének vissza. Hogy egyebet ne említsünk, van néhány szép darab Celtes Conrádnak, a német humanizmus büszkeségének könyveiből, telve a híres új-latin poéta jegyzéseivel és fogalmazványaival."

A felvilágosodás racionalista beállítottságának megfelelően a régi könyvek értéke ez idő tájt nem állt arányban a korszerű, modern könyvekével. Így Batthyány mindössze talán 20 ezer forintot fizetett e szép gyűjteményért, amely tébbek között Batthyány könyvtárának legszebb talán darabját, a Codex aureusnak nevezertt evangéliumos könyvet is tartalmazta. Varjú Elemér szerint a múlt század végén már ennek az egyetlen "aranykódexnek" az ára bőven fedezte volna a teljes gyűjtemény vételárát. Érdemes elolvasnunk a leírást erről a kódexről: "Ívrétű kézirat, vastag, erős hártyán, 111 levélen. Végig egy kéztől eredő szép egyenletes uncialis írás, ma is ragyogó, hibátlan arany tintával írva ... Kora a 9. századra tehető, erre mutat a kézirat késő karoling jellegű miniatúrája és a helyesírás ... Van a kéziratban három nagy, egészlapot elfoglaló kép, három díszlap, tizenkét fényes kánonlap. Ezen felül minden oldal színes festésű kerettel van körülvéve ... Kötése a 18. század második feléből való. Nagyon valószínű, hogy Bécsben készült és Migazzi püspök csináltatta ... A könyvkötő kése nagy kárt tett a lapszélekben; ma alig van egy ujjnyi margója a színes lapoknak."

A Migazzi-gyűjtemény megvétele majdnem kétszeresére növelte az állományt. A piros kötések jól érvényesültek a Rómából hozott könyvek fehér és sárga pergamen kötései mellett, és az egész együttest szépen tarkították a Felvidéken szerzett régi könyvek ódon kötései. Elérkezett az idő az egész gyűjtemény méltó keretbe való foglalására.

Batthyány Ignác püspöki székhelyén, Gyulafehérvárt, a vár északnyugati sarkában lévő egykori trinitárius kolostort szemelte ki könyvtárának és egyben - Esterházy Károly egri példáját követve - csillagvizsgálójának otthonául. A kolostort II. József szerzetesrendeket feloszlató intézkedése során került a kincstár tulajdonába, csak éppen nem tudtak vele mit kezdeni. Így Batthyány 1792-ben megkapta a kincstártól, két év alatt átalakította, berendezte, azután, alighogy elkészült az alapítólevél, ötvenhét éves korában meghalt. A lábán elüszkösödött egy seb, amelyre eleinte ügyet sem vetett...

Terve, amellyel Gyulafehérvárnak Bethlen Gábor alatti fényét akarta visszaállítani, halálával semmivé foszlott, a könyvtár is, és az obszervatórium is inkább csak idegenforgalmi látványossággá vált.

Ahogy már említettük, mint egri nagyprépost a római tartózkodása során megszerzett gyűjteményét olyan irányba igyekezett fejleszteni, hogy főpapjának, Esterházy Károlynak a tervezett egyetemi könyvtár létesítésénél ne álljon útjában. Gyűjtőmunkája tehát az "elavult", régi könyvek felé fordult. Szabó Károly Régi magyar könyvtára I. és II. kötetének anyagából 200 darab található gyűjteményében, ezekből negyedszáz 16. századi magyar nyelvű könyv. A gyűjtemény több mint félezer ősnyomtatványának külön értéke, hogy egynegyedének egykori posszesszorai magyarok voltak. Batthyány lelkesedett a kéziratokért. Gyűjteményének Gyulafehérvári kódex néven ismert darabjában találta meg Varjú Elemér a harmadik legrégibb összefüggő szövegű nyelvemlékünket, a 14. század elején keletkezett Gyulafehérvári sorokat. A Batthyáneum kéziratairól egyébként Varga Elemér részletes leírásokat készített. Katalógusa egyben érdekfeszítő művelődéstörténeti olvasmány. Mint például egy 15. századi templomi énekeskönyv századokon át folytatódó bejegyzéseinek egyike: "Lator és tökéletlen az, ki az templom könyvit így megirkálja."

Megvalósultnak tekinthető-e Batthyány álma, hogy könyvtára és obszervatóriuma révén visszaadja Gyulafehérvárnak a Bethlen Gábor alatt elért kulturális fényét? Szokás könyvtárának Csipkerózsika-álmáról beszélni. abban az értelemben, hogy jelenleg inkább idegenforgalmi látványosság, mintsem pezsgő tudományos műhely. Pedig a könyvtár mint az Állami Központi Könyvtár fiókintézete Batthyáneum néven ma is működik, és tudományos rangját Jakó Zsigmond így méltatja: "Kézirattára valóságos tárháza a középkori európa latin művelődési emlékeinek ... A Karoling-kori könyvfestészet bárhol is dolgozó kutatójának éppen úgy ismernie kell a Batthyáneum nevét, mint annak, aki a klasszikus latin irodalom középkori utóéletével, a Nibelung-énekkel, a bécsi egyetem középkori történetével, a kommunisztikus elveket valló anabaptistákkal, a középkori német irodalommal, a cseh és lengyel könyvmásolással, vagy a magyar nyelv és irodalom legrégibb emlékeivel foglalkozik. A kézirattár egyetemes jellegéhez igazodik a könyvtár régi nyomtatvány anyaga is. Az alapító személyes tudományos érdeklődése hazai viszonylatban páratlanul teljes könyvtörténeti gyűjteményt hozott létre és hagyott reánk. Benne képviselt, mégpedig reprezentatív darabokkal az európai betű- és könyvművészet minden számottevő műhelye és figurája a nyomtatás kezdeteiből a XVIII. század derekáig..."



Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet