Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet

17

TELEKI JÓZSEF
1738-1796

Magától értetődő, hogy egy gyűjtő bibliofil munkásságának eredményeként igen gyakran könyvtár jön létre, vagy esetleg külön gyűjtemény valamelyik nagyobb könyvtárban. Azt már korántsem állíthatjuk, hogy minden könyvtáralapító bibliofil elkötelezettséggel kezdte a gyűjtést, e nemes szenvedély hatására hozta létre művét. Tipikus példaként említhetjük a jeles főpap, gróf Esterházy Károly püspök munkásságát. Harminckét éven át töltötte be az egri főpapi tisztet. Ez idő alatt mintegy negyven templomot épített vagy állított helyre, plébániákat, iskolákat létesített, s mindenekelőtt megépíttette az egyetemnek szánt egri Líceumot. Ennek a díszes könyvtárteremben felállított könyvtára is az ő ügybuzgalmát dicséri. Állományáról száz év múltán nyomtatott katalógus is készült. Ennek előszavában ezt olvashatjuk: "Rómában, Velencében, Strassburgban, Tübingában, Hágában, Lipcsében, Prágában, Bécsben stb. levő tudós levelezői segedelmével, főleg 1781-1784-ig összevásároltatá azon könyvkincset, mely Egert tudományos tekintetben hazánk egyik első városává avatja. A könyvkereskedői számlák összeadása szerint 1784. végéig 18131 frt. 55 krt. ezüstben költött e gyűjteményre." E méltán magasztaló szavakból is kitűnik azonban, hogy mindez a jeles főpap sokoldalú egyházi és művelődési tevékenységének csak rövid ideig - négy esztendeig - tartó csekély része volt, korszerű egyetemi könyvtár alapításának szándékával. Így Esterházy Károly joggal foglal helyet nagy könyvtáralapítóink sorában, sokoldalú főpapi tevékenysége mellett azonban nem ért rá magát átadni a bibliofilia nemes passziójának.

Hasonlóképpen legfeljebb csak a bibliofília határterületére sorolhatjuk gróf Teleki Józsefet. A könyvgyűjtés azonban egész életét kitöltötte, Így méltán szólhatunk róla e könyvben.

Koronaőr. Így jelöli meg Szinnyei József a Magyar írók élete és munkái című lexikonában foglalkozását. A mi Teleki Józsefünket ezzel a méltóságnévvel szokás megkülönböztetni a Teleki családban gyakori József keresztnév viselői között. Élete alkonyán nyerte el ezt a méltóságot, a hazai iskolaügy és a protestáns egyházpolitika terén jeleskedő férfiú. E két tevékenységi körével függ össze életének egyik "irodalomtörténeti" epizódja is. A protestáns iskolák autonómiája ügyében összekülönbözött Bessenyei Györggyel, s a különben higgadt természetűnek ismert testőr író kíméletlen versben támadta meg:

Miért teszi magát önként szelindeknek,
Miért marja tövét nyavalyás fülemnek?
Ahol Nagysád ugat, ott én is bőghetek,
Ha Nagysád szelindek, én bika lehetek.

Alakját természetesen nem szabad Bessenyeinek e felhorkanása alapján megítélnünk. A magyarság sorsát, művelődését szívén viselő Telekiek közé tartozott ő is.

Unokaöccse volt a nála egy évvel fiatalabb Teleki Sámuelnek. A két egymást követő nemzedék egykorúságának az a magyarázata, hogy Sámuel jóval fiatalabb volt mostohafivéreinél, akik egyik egyikétől József származott. Érdekesebb, hegy a mi Józsefünk másik nagybátyja is bibliofil volt. Atyja ugyanis Ráday Gedeon nővérét vette feleségül. Az ifjú szívesebben is húzott a családnak ehhez az ágához, mivel atyja fitestvérei között sok volt a viszálykodás. Ránk maradtak nagybátyjához Írt lelkes sorai már abból az időből is, amikor 15 éves korában Bod Péterhez küldték tanulni. Kitűnik ezekből, hogy szívén viselte a Ráday-gyűjtemény ügyét, ajánlott és küldött is nagybátyjának könyveket, sőt még a Brukenthal-gyűjtemény megvásárlásának gondolatával is foglalkoztak.

Bod Péter mellől azután, akárcsak Sámuel nagybátyja, ő is a marosvásárhelyi kollégiumba került. Ráday oda küldözgette neki egy pesti kereskedő útján a Debrecenből Erdélybe tartó szekereken a szükséges könyveket. Érkeztek a történelem, teológia, filozófia és matematika tárgykörében a könyvek, főleg idegen nyelven. A tehetséges ifjúról tudjuk, hogy a magyaron és románon kívül húszéves korára már megbarátkozott a latin, német és francia nyelvvel.

Iskolázása befejeztével 1759-ben, röviddel Sámuel után ő is külföldi tanulmányútra indult. Nagyjából az ő útvonalát követte, Bázel városában hónapokig együtt időztek, közel is kerültek egymáshoz. Miért nem együtt mentek? Sámuelnek időben is, pénzben is nagyobbak voltak a lehetőségei. Józsefet, mint egyetlen életben maradt fiúgyermeket nehéz szívvel engedték a hosszú útra szülei annál is inkább, mert - mint Szinnyei írja: "18 éves korában a szülei házban súlyos betegségben 9 hónapig szenvedett". Kinti tartózkodását 16 hónapra engedélyezték, s mindössze 1000 forintot vihetett magával, ami nem volt túl nagy summa, de sikerült úgy beosztania, hogy a végül is 21 hónapra bővült külföldi tartózkodáshoz majdnem elégnek bizonyult.

Amint az egy fiskális nemzet tagjához illett, bázeli tanulmányait a joggal kezdte. Érdeklődése azonban csakhamar a természettudományok felé fordult. Szépen tükröződött ez könyvvásárlásaiban, amelyeket egyébként nagy gonddal intézett. Láttuk már, hogy peregrináló, külföldi tanulmányúton járó diákjainkhoz mindig is közel álltak a könyvek, és ez reá is jellemző volt. Természetesen megvásárolta professzorainak könyveit, de a felvilágosodás filozófiája éppúgy érdekelte, mint a szépirodalom, a művészet, vagy a szívéhez közel álló zene. Könyvvásárlásait útinaplójába nem vezette be aprólékos pontossággal, viszont nem egy könyve arról tanúskodik, hogy megszerzésükkel az volt a célja, mint a naplóírással: ne merüljön feledésbe az, amit útja során átélt. Útleírásokat, útikönyveket vásárolt, a megszemlélt műalkotásokról szóló könyveket, ezekről és a népviseletekről készített metszeteket, és érdekelte a látott színművek szövege is. Az úti élményekbe természetesen beletartozott egész sor főúri és magánkönyvtár, valamint szerzetesrendek és más intézmények bibliotékája is. Elkapta a gyűjtés szenvedélye, kezdett ráerezni a "gyűjtemény" ízére. Korán felmerült benne a gondolat, hogy ő hozza majd létre Erdély első természettudományos múzeumát.

Mégis inkább a könyvek vonzották. Útinaplójában a könyvtárakról szólva nem felejti el megemlíteni, hogy jól vagy rosszul válogatták-e össze azokban a könyveket, milyen rendezettséget - vagy rendezetlenséget - tapasztalt. E megjegyzései azt mutatják, hogy nagy súlyt helyezett az átgondolt, tudatos gyűjtésre, és természetesen maga is erre törekedett. Már elhunyt jeles könyvtártudósunk, Kőhalmi Béla állapította meg, hogy egy bibliográfia is lehet lebilincselő olvasmány. És íme, itt áll előttünk naplója alapján az Európát járó Teleki József, amint a kiadói katalógusokat bújja, tallózik a megjelent művek között, érzékenyen figyelve arra, hogy mi az, ami ezekből őt vagy az otthoniakat érdekelheti. Nem kerülik ki figyelmét angol művek sem. Mégpedig nemcsak szépirodalmi alkotások, mint Milton, Richardson, Young és mások munkái, de olyanok sem, amelyekből az angol politikai berendezkedéssel ismerkedhet meg. Ha már szűkre szabott anyagi lehetőségek miatt neki nem is sikerült a Csatornán átjutnia, később gondja lesz arra, hogy két fiát Angliába küldje tanulmányútra. Széles érdeklődési köréből egy valami maradt ki. A kuriózumok, a könyvritkaságok nem érdekelték; olyannyira, hogy könyvgyűjtő tevékenységének elemzője, F. Csanak Dóra szerint nem is tekinthetjük igazában bibliofilnek.

Vásárolt könyveinek száma apránként annyira felszaporodott, hogy jónak látta Hollandiából Bécsbe küldetni. Az összegyűjtött anyagot F. Csanak Dóra így jellemzi: "Ha szerzeményei mennyiségileg nem is érik utol az enciklopédikus igényű könyvgyűjtők nagy könyvanyagát, a sokoldalú érdeklődésének megfelelő gazdag és változatos gyűjtemény nagy szellemi értéket képviselt. A természettudományos művek a tudományágak szükséges alapjait és néhány területen olyan új eredményeit tartalmazták, amelyek addig még alig jutottak el Magyarországra; a felvilágosodás irodalma, az angol és francia szépirodalom, politika, filozófia és irodalmi művek jövendő könyvtára korszerű profilját rajzolták ki"

Tanulmányútja - Bázel, néhány német fejedelemség, Hollandia, Párizs - 1761 áprilisáig tartott. Szülei már Bécsben várták. Néhány hétig ott időztek, a vámnál elfogott és visszatartott könyvcsomagjai ügyében kellett intézkednie. Kihallgatáson jelenhetett meg a királynőnél, Mária Teréziánál is. Naplójában említi van Swieten nevét is, méghozzá igen meleg hangon, két alkalommal folytatott hosszas beszélgetés kapcsán.

Idehaza sajnos nem nagyon nyílt alkalma elmélyedni az összevásárolt könyvekben. Apja hivatali ügyei, egyéb családi bonyodalmak, perek, bécsi utazások rabolták idejét. A természettudományok kedvenc területe is csak ritka szórakozás maradt számára. Ráadásul néhány év múltán, amikor Cornides Dánielt vette maga mellé titkárnak, érdeklődése is új irányba fordult. E jeles történésszel két évtizedig fennálló szoros kapcsolata révén, egyrészt közelebb került hozzá a magyar múlt, másreszt érintkezésbe került egy sor hazai történetkutatóval. Új világ tárult fel előtte. A magyar történelem írásos emlékei után nyomozva, utazásai és közéleti tevékenysége során megnyílnak előtte olyan könyvtárak, mint a velencei Marciana, a milánói Ambrosiana, vagy a pármai hercegi könyvtár. Hazai történelmi adalékokat keres bécsi és szlavóniai gyűjteményekben, de Pannonhalmán is.

Hivatalos dolgai mellett azonban ebben a gyűjtött anyagban sem nagyon ért rá elmélyülni, gyakori és hosszas betegségei is akadályozták. Rendkívül kötelességtudó ember volt, s maradék munkaképességét a legfőbb feladatának tartott tevékenységre összpontosította, ez: küzdelem a protestáns egyházak szabad vallásgyakorlatáért. Előbb már említettük, hogyan került ellentétbe Bessenyei Györggyel. Szeretett könyvei világához immár a mecénási tevékenység vitte közelebb. Ez egyben az általa támogatott írók és tudósok könyvei és kéziratai révén gyűjteményének új arculatot is adott.

Könyvtárát Marosvásárhelyt állította fel. Katalógusának elkészítését 1782-ben 18 éves László és 14 éves István fiára bízta. A szakrendre vonatkozó elképzeléseit még Párizsból hozta magával. Nyilván Cornides is részt vett az ifjak irányításában, de bizony azok sok félreértéssel, tévedéssel, kihagyással dolgoztak. Például az 1657 műből csak 1483 került szakrendbe. A katalógus alapján, hiányosságai ellenére is, megjelenik előttünk egy nem enciklopédikus jellegű főúri magánkönyvtár, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy tudós szakkönyvtár. A korabeli főúri magánkönyvtárakkal összehasonlítva leginkább a "modern" jelző illik rá. Megint F. Csanak Dórát idézzük: "Nem öncélú enciklopédikus gyűjtő szándék, hanem sokoldalú érdeklődés alakította ki a könyvtár sokarcú képét. Bibliofil hajlamokat nem árul el a gyűjtemény, sem korai kiadásokat, sem tartalmi szempontból érdektelen ritkaságokat, sem híres nyomdák alkotásait nem gyűjtötte, - a katalógusban egyetlen Aldina megjelölés tanúskodik arról, hogy egyáltalán számon tartotta az ilyen könyvek különleges értékét. A könyveknek minden felett a tartalma érdekelte: a klasszikus auktorok kiadásaiban számon tartja ugyan a katalógus, kinek a kiadásában és jegyzeteivel jelent meg a mű, de általában nem törekedett különlegesen értékes kiadások megszerzésére."

Hol állott maga a könyvtár? Egykorú, 1778-ból származó ismertetés úgy említi, hogy Marosvásárhelyt a közönségesen Teleki-háznak nevezett épületben található Teleki József "válogatott könyvtára. A latin szöveg "selecta" bibliotékát említ, kiemelve ezzel jellemző vonását, az enciklopédikus teljességre nem törekvő "válogatott" jellegét. Feltehetően ugyanebben a házban kapott helyet - a természettudományos gyűjtemény mellett - Teleki egy másik könyvtára, a 378 művet tartalmazó "Erdélyi Magyar Theca" is. Ennek létezéséről a halála utáni osztozkodásból tudunk. Mint neve is mutatja, magyar vonatkozású, tehát hungarica jellegű műveket tartalmazott, s létét feltehetően annak a hatásnak köszönhette, amelyről Cornides megjelenése kapcsán már szóltunk.

Ezeken kívül a végrendeleti osztozkodás Teleki Józsefnek még más könyvtárait is említi. Mivel Hivatalos ügyei 1762-1782 között évenként több alkalommal is több hónapra terjedő bécsi és pesti tartózkodásra utalták, Pesten is szervezett egy 1721 műből álló könyvtárat. Ebben már régebbi korok szellemi alkotásaival is találkozunk, például egy 1487-ben megjelent velencei bibliával, mint gyűjteményének egyetlen ősnyomtatványával. Az állománynak mintegy kétharmada azonban itt is modern, például számos elektromossággal foglalkozó mű vonja magára a figyelmet. Vagy az a sok pamflet, ami II. József személyére és politikájára vonatkozólag az idő tájt megjelent. Ez egyben a gyűjtemény hungarica jellegét is képviselte, akárcsak a sok magyar munka, amelynek java részét a szerzőktől kapta. De nyilváacute;n vásárolt is, Bessenyei György több munkája más úton aligha került volna könyvei közé.

A már említett mecénási tevékenysége közé sorolhatjuk azt is, hogy Péczeli Józsefnétől megvásárolta elhunyt férjének, a felvilágosodás franciás műveltségű jeles alakjának 682 műből álló külföldi könyvanyagát. E tette egyben azt is mutatja, hogy a gyűjtés iránti érdeklődése mindvégig megmaradt. Megszerezte továbbá titkára, Cornides gyűjteményét, amely a képek, kéziratok és érmek mellett mintegy 2000 könyvet tartalmazott. Bőven vásárolt Johann Georg Schwandner - más írásmóddal Schwandtner - osztrák történetíró könyvtárából, aki nagy érdemeket szerzett az első magyar történeti forrásgyűjtemény kiadásával. Mindezeket külön-külön felállítva Pesten őrizte, de volt könyvtára Szirákon is, ahol 1796-ban utolérte a halál.

Fejezetünk bevezető soraiban szóltunk a könyvgyűjtés és könyvtáralapítás kapcsolatáról. Érdekes, hogy Teleki József, akinek gyűjteményei nyitva álltak, tudósok előtt - a jövő feladata még azt felmérni, hogy könyveiből mennyien kaptak indíttatást -, nem gondolt arra, hogy halála után életművét a köznek ajándékozza. Pedig a pécsi Akadémia 1785. évi megnyitásán tartott beszédének Klimó könyvtáráról szóló mondatai tanúsítják, hogy tisztában volt azzal, mit jelent egy könyvtár egy kisváros életében. Még arra sem gondolt, hogy az általa összegyűjtött anyag legalább együtt maradjon. Így halála után, két fia eléggé mechanikus módon, nagyság szerint árazás alapján felosztotta egymás között a könyveket. A döntőbíróul felkért Teleki Sámuel természetesen ennél szakszerűbb eljárást javasolt.

A könyvek egy része a megosztás során Erdélyben maradt. Sorsuk felderítése még várat magára. A László fiának jutott könyvek a következő generáció kezén mennyiségben és értékben egyaránt gyarapodtak. László gyermekei közül az egyik az apa keresztnevét vitte tovább. Ez volt Teleki László, A kegyenc írója, a szabadságharc diplomatája. Egy másik fiú, a könyv-gyűjtő nagyapa nevét kapta: Teleki József, aki az Akadémia első elnöke volt. Ő már előzőleg, 1826-ban felajánlotta a jövendő Tudós Társaságnak a családi könyvtárat, néhány hónappal Széchenyi Istvánnak 1825-ben elhangzott híres nyilatkozata után.

Teleki József könyvtári alapítólevelét az országgyűlés jegyzőkönyveiben is megörökítették: "Tekintetes Karok és Rendek! Hogy a nemzeti nyelv előmozdítására és ezáltal a tudományok művelésére szervezendő Tudós Társaság a maga feladatának rábízottakban óhajtott eredménnyel meg bírjon felelni, számos irodalmi segédeszközzel, elsősorban pedig nagyobb könyvgyűjteményekkel látandó el [...] Ennélfogva alulírott és érdekelt feleim főképpen ettől a szemponttól, de egyszersmind közjó előmozdításának vágyától indíttatva és a haza iránti legédesebb szeretettől lelkesítve, a mi jelentős könyvtárunkat [...] a nevezett Társaságnak és a haza összes polgárainak használatára szentelni és felajánlani határoztuk."

Megnyitásáig azonban még csaknem két évtizedet kellett várni, hiszen kezdetben az Akadémia is csak bérleti szállásban nyert otthont. Végül Toldy Ferenc, az Akadémia titkára - mint akkor mondták: titoknoka - 1844-ben tudta átadni a felajánlott 30 ezer kötetről 50 ezerre gyarapodott gyűjteményt a nyilvánosságnak. A megnyitó ünnepségen az Akadémia nagy számban részt vevő tagjai között ott volt Széchenyi, Vörösmarty, Bajza, Eötvös, Jósika, s ott volt a társalapító Teleki László is. Ha nem erre az alkalomra is, de ezzel összefüggésben született a megnyitás évében Vörösmarty híres verse, a Gondolatok a könyvtárban. Riedl Frigyes szerint e (mély érzésű, de nehezen érthető) költemény nagy reménysugara, hogy a könyv előkészíti az emberi méltóság uralmát...



Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet