Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet

4

JANUS PANNONIUS
1434-1472

Művelődésünk évszázadai során mindmáig nem volt még tollnak olyan magyar mestere, akit saját korában annyira ismert és ünnepelt volna Európa, mint Janus Pannonius. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a magyar költők végzetéből, a nyelvi elszigeteltségből azáltal sikerült kitörnie, hogy a humanista ideáloknak megfelelően latin nyelven írta verseit. Olasz földön sajátította el a göröggel együtt ezt a nyelvet. Nagybátyjának, Vitéz János váradi püspöknek gondoskodása révén 13 éves korában jutott el Itália kék ege alá, s 11 évet töltött itt el a tudományokba merülve. A doktori címmel hazatérve 25 évesen már pécsi püspök, de sokat tartózkodott Mátyás király humanista udvarában. Diplomáciai feladatokat látott el, hadjáratokba kísérte a királyt, majd 1471-ben Vitézzel együtt belebonyolódott a Mátyás ellen szőtt összeesküvésbe. Mint említettük, menekülés közben érte a halál 38 éves korában.

A halálát követő évben, 1473-ban nyomtatták az első könyvet Magyarországon. Itáliai tanulmányi évei idején még ott sem nagyon ismerték a könyvnyomtatás mesterségét. Az egyetemi hallgatók könyvigényét manufaktúraszerű üzemek elégítették ki, ahol bérmásolók diktálás után "futószalagon" állították elő a könyveket. Janus Pannonius könyvtárának első darabjait is ilyen egyetemi segédletek alkották, tehát olyan könyvek, amelyeknek nem a szépségük, hanem a szövegük volt a fontos. Ezeken kívül bizonyára beszerzett szívéhez közel álló könyveket. Kedvelt műfajában, az epigrammaírásban mintaképének tekintette Martialis római költőt, versei nem hiányozhattak könyvtárából. Elszórt adatokból következtetve néhány tucatra tehetjük Itáliából hozott könyveinek számát. E feltételezést erősíti az a tény is, hogy - az itáliai bőséghez szokva - leveleiben sokszor panaszolja itthon a könyvek hiányát.

Könyvtárának igazi gyarapodását az 1465-ös római kiküldetése hozta meg, Mátyás megbízásából török elleni segély ügyében járt a pápánál. Utazása során mohón gyűjtötte a költői ihletet és a könyveket is. Az akkori legnagyobb firenzei könyves cég vezetője, Vespasiano Bisticci beszámolójában olvashatjuk, hogy Janus Pannonius négy városban tömegesen vásárolt latin és görög könyveket, méghozzá a legkülönfélébb szakterületekről, nem törődve azzal, hogy mibe kerülnek, "volendo fare una degna liberia - méltó könyvtárat akarván létesíteni". A könyvkereskedő az olasz degna - sőt egy másik mondatában a felsőfokú degnissima - jelzővel azt akarta érzékeltetni, hogy az igazi humanista tudós számra nemcsak szellemi kincstár, alkotói segédlet a könyvtár, hanem egyben dignitást, tehát méltóságot sugárzó státusszimbólum is.

Janus Pannonius viszont ez a szempont egyetemi hallgató kora óta nem túlságosan érdekelte. Egyik ránk maradt levele szerint számára a könyv azért fontos, hogy olvashassa, használhassa. Éppen ezért alkalomadtán többre tartja a más könyvét, ha az éppen kéznél van, mint a sajátját, ha ahhoz nem tud hozzáférni, mert kölcsön adta valakinek. Ezek bizony nem a bibliofil könyvgyűjtőnek, hanem a szenvedélyes olvasónak, a tudásszomj megszállottjának szavai. Ennek ellenére Janus Pannonius - könyvtárának későbbi sorsa miatt - igenis a magyar bibliofilek közé kell sorolnunk.

Könyvtára állományának jellegét tehát nem a bibliofil szempont határozta meg, de még nem is egyszerűen a tulajdonos humanista jellegű érdeklődése. Janus Pannonius igyekezett kiterjeszteni könyvtárát az akkori egyetemi fakultások minden szakára. Lehetséges, hogy távlatilag a Mátyás által dédelgetett pozsonyi főiskola terveinek szolgálatára is gondolt? Az Alpoktól északra egyedül az ő könyvtárában voltak görög nyelvű kódexek, de az ilyen jellegű állomány akkoriban még olasz földön is ritkaságnak számított. A görög kódexek áramlása Itália felé éppen ez idő tájt Bizánc török kézre jutása után (1453) kezdődött meg.

Mekkora lehetett ez a könyvtár? Bisticci fent idézett megnyilatkozásaiból Csapodi Csaba arra következtet, hogy az 1456. évi itáliai könyvbeszerző út legalább 300 kötetes eredménnyel zárult, tehát Janus Pannonius pécsi könyvtára ennél nagyobb lehetett. És mi maradt belőle? A humanista könyvtárak szinte végzetszerűen elpusztultak, sőt tulajdonosuk halálával olykor teljességgel elenyésztek. Vegyük hozzá, hogy Janus Pannonius menekülés közben halt meg. Ilyen körülmények között nem szokás könyveket menteni, talán egy-két legkedvesebb kivételével. A többi sorsa? Vitéz esetében már rámutattunk, hogy összeesküvők vagyonának ügyében a hatalom sohasem volt szégyenlős. Budán ekkoriban indult fejlődésnek a királyi könyvtár, és ott jól ismerték a pécsi könyvtár gazdag anyagát. Számos érv szól amellett, hogy Janus kódexeit, amelyekben nem volt semmi tulajdonosi címer, sem saját kezű bejegyzés, nyomtalanul eltűntek Mátyás könyvtárának állományában. Mindkét könyvtár különlegességeként emlegetik a kortársak a latin-görög kétnyelvűséget. Ezt a sajátságot a Bibliotheca Corviniana esetében csak a Janustól lefoglalt könyvekkel magyarázhatjuk.

Ezekben összegezte saját és mások kutatásainak eredményeit Csapodi Csaba, majd Janus könyvtárának jelentőséeacute;gét így méltatta: "Ha tehát a Corvináról állíthatjuk, hogy jelentékeny része volt a közép-európai grécitás ébresztésében, hogy az elsüllyedt görög világot a 15. század végén, a 16. század elején Közép-Európa humanistáival nagyrészt a Corvinából nyugatra vitt kódexek ismertették meg, akkor a kiindulópontot ehhez Janusnál kell keresnünk. Ez ad Janus Pannonius mindössze néhány évig fönnállott könyvtárának rendkívüli jelentőséget az egész európai szellemi élet fejlődésében. Nemcsak 'a múzsákat hozta ő elsőként' a humanista Itáliából 'a hideg Duna partjaira', hanem a görög irodalmat, görög szellemet is."

Éppen ezért szinte jelképnek tekinthető, hogy kevés azonosítható kódexeink egyike az a bécsi Nemzeti Könyvtárban őrzött latin-görög és görög-latin szótár, amelyet maga Janus állított össze. A magyar kutatás már régóta tudta erről a kódexről, hogy korvina, de nem figyelt fel egy érdekes körülményre, amelyről Michael Denis, a jeles könyvtártudós és a könyvtáralapító, Széchényi Ferenc mestere írt, ezelőtt két évszázaddal. Ő még az azóta átkötött kódexben olvasta azt a latin és görög nyelvű szöveget, hogy ez a könyv Janus Pannonius - a görög betűket átírva Ianosz Pannoniosz - keze munkája. Sajnos ez az átkötés során eltűnt. Megőrzött viszont egy árulkodó bejegyzést az erlangeni Egyetemi Könyvtár tulajdonában lévő Xenophón-kódex. E mindig is korvinának tartott görög műben található egy baráti szeretettől áradó görög nyelvű bejegyzés. Janus Pannonius egyik itáliai tanára, Battista Guarino tollából származik, és megtudhatjuk belőle, hogy a könyvet tanítványának és fia barátjának, Janus Pannoniusnak ajándékozta.

Hasonló módon tudomásunk van még néhány, külföldi könyvtárban őrzött Janus-kódexről, ami megerősíti azt a tényt, hogy Mátyás könyvtárából a Mohácsot követő katasztrofális események következtében főleg azok a darabok maradtak meg, amelyek már előzőleg külföldre kerültek.

Magyarországon egyetlen darabját ismerjük Janus könyvtárának, amely a Vitéz Jánosé és Mátyás királyé mellett a harmadik legjelentősebb magyarországi humanista könyvgyűjtemény volt. Ez pedig a budapesti Egyetemi Könyvtár egyik legféltettebb kincse, egy görög nyelvű Evangeliarum. A 11. században készült kisméretű kódex - amelynek fő dísze az evangélisták egy-egy egész lapot betöltő, arany alapra festett képe - végén olvasható görög nyelvű bejegyzés bizonyítja, hogy Garázda - a görög betűket átírva Garaszta - Péter ajándékozta Janus Pannoniusnak. Valószínűleg az 1465-ös nagy itáliai gyűjtőút alkalmával került erre sor, ebben az időben Garázda Péter ugyanis - az előző fejezetben szóltunk már rokoni kapcsolatairól - Ferrarában folytatta tanulmányait.

Számot adhatnánk még európai könyvtárakban szerte fellelt néhány kötetéről, de mindez nem változtat életírójának, Huszti Józsefnek 1931-ben Janus könyvtáráról tett megállapításán, hogy "amit számunkra belőle a sors meghagyott, az a gyűjtemény eredeti terjedelméhez képest alig valamivel több a semminél."



Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet