Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet

7

BATTHYÁNY BOLDIZSÁR
1543-1580

A történelem különös játéka, hogy amíg a büszke budai Vár nem tudta megmenteni Mátyás könyvtárát a török elől, addig egy másik, sokkal kisebb erődítmény, Németújvár éppen az idő tájt kezdett otthont adni egy olyan bibliotékának - humanista könyvtárak között nagy ritkaság -, amely napjainkig fennáll. Ezt a várat a Mohácsnál elesett II. Lajos adományozta a Batthyány családnak, abból a célból, hogy a török elől szlavóniai és horvátországi birtokairól a munkáskezeket is ide menekítse. Hogyan jött létre itt a könyvtár?

A magyar bibliofília századaiban újra és újra felbukkanó Batthyány névből elsőnek Mátyás királyunk kortársát, az 1520-ban elhunyt Batthyány Boldizsárt, a mi Boldizsárunk dédapját kell megemlítenünk. Az ő számára készítette Fáncsi Antal deák 1498-ban a szakirodalomban Batthyány-misszálé néven ismeretes misekönyvet. Batthyány nem papi ember volt, hanem kőszegi vitézlő várkapitány, nem is liturgikus célokra, hanem a mise alatti imádkozásra készítették neki ezt a könyvet. Ennek megfelelően sok értékes magyar bejegyzést őriz és egy teljes magyar naptárt. Amennyire közmondásosan kevés értékű a tavalyi kalendárium, olyan sok művelődéstörténeti és nyelvészeti kincset rejt magában egy félezer éves naptár. Olvastán hol egy-egy szívósan megmaradt névformára csodálkozhatunk rá, hol régóta eltűnt kifejezés ízét kóstolgathatjuk. A közelmúlt naptáraiban Szent Iván ünnepét még Keresztelő Szent János fővétele néven találhatjuk, itt viszont úgy szerepel, mint Szent János Baptista nyakavágása nap. Ez a jeles művelődéstörténeti emlék, egy hamisításairól hírhedtté vált múlt századi antikvárius, Literáti Nemes Sámuel révén került az Országos Széchényi Könyvtárba. E különös régiségkereskedő alakjával később még részletesebben megismerkedünk, most könyvészeti érdekességként csak azt említjük meg, hogy amikor halála után turpisságaira fény derült, a szakemberek egy része minden keze alól előkerült könyvben, így ebben a misszáléban is hamisítást vélt. Megindult körülötte a tudományos vita, amelynek végére Radó Polikárp tett pontot fél évszázada. Megállapította, hogy ennek a misszálénak a hamisításához olyan liturgiatörténeti jártasság kellett volna, aminő egy múlt századi autodidakta régiségkereskedőről nem tételezhető fel. Jankovich Miklós műgyűjtőnek adta el Literáti annak idején, 72 aranyért, márpedig ha ő hamisítja, tudnia kellett volna, hogy ilyen szakszerű munka ennyi pénzzel nincs megfizetve, más kérdés persze, hogy mint eredeti mű, mennyivel ért többet a vételárnál.

A bibliofilek közé sorolható ennek a misszálétulajdonos Boldizsárnak az unokája, báró Batthyány Kristóf is, bár ő kissé egyénileg értelmezte e nemes szenvedélyt. Való igaz, hogy szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket és kéziratokat abban a török korban, amikor egy-egy műtárgy értékét jelentősen megemelte az a körülmény, ha szükség esetén könnyen lehetett azt a török elől menekíteni. Ezért is élte virágkorát az ötvösművészet, de az ékszerek után az értékes kódexek következtek. Kristóf ilyen meggondolásokból adhatta magát bibliofilfára, ha ugyan annak nevezhető a könyvgyűjtésnek a kolostorok kifosztása révén űzött formája.

Ennek a Kristófnak a fia - a nagyapa és dédapa után - újra a Batthyány Boldizsár nevet vette fel. Megfelelő képzésben részesült, nevelők irányították, akik közül az egyikről, Pomagaics Mihályról úgy írt apjának, hogy második szülőatyjának - alter parens - tekinti. Ő hozatta meg például növendékének Melanchthon nyelvtanát, de botanikus kertet is létesített számára. Majd amikor Boldizsárunk úgy érezte, az otthon körülmények között többet már nem tanulhat, értesítette atyját, hogy nyelveket akar tanulni, mert beszédben pallérozottan - "sermone politus" - szeretne forogni előkelő körökben. Külföldi útra indult, Padova, Párizs az ismert állomásai, de lehet, hogy eljutott Németalföldre is.

Párizsi tartózkodásáról fennmaradt az egyetem jegyzőjének az írása, amely szerint egy peres ügy kapcsán megjelent előtte a magyar nemzethez tartozó Batthyány Boldizsár, "a legfenségesebb és legkeresztényebb francia királyunk udvaronca". Ez a tisztség 30 frank fizetéssel járt, de nem jelentette azt, hogy a királyi udvarban lakott. Tudjuk, hogy a híres németalföldi származású Wechel könyvkiadó cégnél szállt meg, s valószínűleg itt találkozott a céghez benősült Jean Aubryval. Ehhez a francia humanistához életen át tartó barátság fűzte. Aubry sokat tartózkodott Bécsben is mint udvari könyvbeszerző, librarius aulicus.

A kettejük között folyó levelezés bizonyítja, hogy amikor Batthyány Boldizsár külföldről hazatért, tudatosan, tervszerűen és a korabeli "könyvtártudomány" igényeinek megfelelően látott hozzá a németújvári bibliotéka fejlesztéséhez, miközben katonai feladatok is nehezedtek vállaira. Apósa a törökverő Zrínyi Miklós volt, ő maga is jeleskedett a török ellen a harcmezőn. De várát ugyanakkor humanista központtá is igyekezett fejleszteni. Hosszasan és többször vendégeskedett udvarában a neves németalföldi botanikus, Charles de L'Écluse, Clusius, akinek a magyarországi növények latin-magyar névjegyzékét tartalmazó könyve, a Stirpium nomenclator Pannonicus 1583-ban jelent meg Manlius németújvári nyomdájában. Ennek a külföldről ideszakadt nyomdásznak is Batthyány Boldizsár adott otthont. Clusius könyve előszavában kiemeli Beythe István németújvári református prédikátor érdemét a növények magyar neveinek megállapításában, amire közös botanikai kirándulásai adtak alkalmat.

Mindenekelőtt pedig folyt a könyvtár fejlesztése. Mentek bibliotéka gyarapítását szolgáló, kifejezetten kéréseket is tartalmazó levelek a párizsi, frankfurti, augsburgi, linzi, prágai és főleg a bécsi könyvpiacra. Mint említettük, sokat tartózkodott ott barátja, Aubry, akinek szívesen fogadta tanácsait. Batthyányhoz írt reánk maradt levelei és számlái 153 mű küldését regisztrálják, amelyek az akkori idők korszerű konténereiben, a könnyen mozgatható és a nedvesség elől is védelmet nyújtó hordókban érkeztek. Bennük politikai, történelmi, egyháztörténelmi és teológiai művek, Machiavelli és a kortárs államjogász Bodin művei, Rabelais összkiadás. Aubry legdrágább küldeménye egy 8 kötetes "királyi" biblia, Biblia magna Regia volt, 103 forintért. Ez a becses mű onnan kapta nevét, hogy II. Fülöp spanyol király "kegyességéből és segítségével" jelent meg Antwerpenben, Christophe Plantin nyomdásznál, 1571-1572-ben. Plantin ekkor kapott pápai és királyi privilégiumot a spanyolországi és németalföldi liturgikus művek kizárólagos nyomtatására. Öt év múlva már Batthyánynak is tulajdonában volt ez a biblia. A 103 forintos vételár értékét szemléletesen illusztrálja egy 20 forintos bécsi számla küldőjének az a megjegyzése, hogy szívesebben fogadna pénz helyett egy 4-5 éves lovat. A könyvküldeményekből nem hiányoztak a természettudományos munkák sem. Különösen érdekelte Batthyányt az alkímia, Németújváron laboratóriumot is berendezett a művelésére.

Mint említettük, Batthyány könyvtárát nem érte utol a humanista könyvtárak végezte, a tulajdonos halálát követő szétszóródás. Fia, Ferenc, inkább politikai és katonai téren tevékenykedett, a könyvtár megmentésében unokájáé, Batthyány Ádámé az érdem. Ő újra katolikus hitre tért, 1634-ben a protestáns prédikátorokat és tanítókat elűzte, könyveiket és könyvtáraikat a ferenceseknek adta, akiknek a század közepére elkészült németújvári kolostoruk és templomuk. Ide került - több török uralom alatt levő ferences zárda könyvtára mellett - 1661-ben ajándékképpen Batthyány Boldizsár könyvtárgyűjteménye is. Ez alkalommal leltárt is készítettek, amelynek alapján 330 könyvről állapítható meg a több ezerre tehető Batthyány-gyűjteményből való származás, provinencia. Ezek közül 183 megkapta az új tulajdonosi bejegyzést - Conventus Németújváriensis, vagyis Németújvári rendház -, 72 esetében pedig törölték a Batthyány Boldizsár tulajdonosi bejegyzést. A Beythe család három tagja állott a Batthyány család szolgálatában, az ő könyveik is ide kerültek. Egyébként a könyvtár 650 könyvében található tulajdonosi, posszesszori bejegyzés, például 9 műről tudjuk, hogy Clusius ajándékozta őket Batthyány Boldizsárnak. A könyvtár 1935-ben történt átvizsgálása alapján az 1661. évi állomány 3000 műre tehető, bár a kötetszám a kolligálás (több könyv egybekötése) miatt csak 1735.

Batthyány Boldizsárnak a németújvári ferenceseknél máig együtt maradt, mintegy 100 inkunábulummal és háromtucatnyi kézirattal is rendelkező könyvtára a 16. századi magyar bibliotékák legnagyobbika, és egyben a leghosszabb életű könyvtárunk.

Németújvárt ma mint Güssinget találjuk meg Ausztria térképén, Rábafüzestől 10 kilométerre északi irányban.



Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet