Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet

9

ÁRVA BETHLEN KATA
1700-1759

"A magyar Antigoné" - így nevezte az erdélyi nagyasszonyt Németh László. Thébai elődjéhez hasonlóan - írja róla -, benne is két nagy szenvedély tusázott, a kultikus és az anyai, ahogyan erről megrázó részleteket olvashatunk önéletírásában. Meghajolni kényszerült anyja akarata előtt, amikor hithű protestáns létére katolikushoz ment feleségül. A görög sorstragédiák jutnak eszünkbe, amikor arról ír, hogy férje - mostohaapjának első házasságából született fia, gróf Haller László - két év múlva meghalt, és így "a könyörülő Isten az én szívemnek mélységes keserűségéből tett kívánságomat megteljesítette, tőle világi életemet elválasztotta". Ez az asszony - írja Szerb Antal - kivont karddal őrködött lelki üdve fölött. Háromesztendei özvegység - erdélyi szóhasználat szerint "árvaság" - után házasságra lépett gróf Teleki Józseffel, aki immár református volt. Egy évtized után ő is árvaságra hagyta.

Bethlen Katától két kortörténeti becsű emlék maradt. Az egyik a vallásos, de ugyanakkor gyakorlatias, sőt anyagias és takarékos özvegyet elénk állító önéletrajza, Életének maga által való rövid leírása. A másik - és érdekes módon erről életrajzában nem beszél - a Magyar Bibliotheca. Az a bibliofil szenvedéllyel összeállított könyvtár, amelyhez valószínűleg második urának példája adta az ösztönzést. Előbb gyermekeinek, majd férjének elvesztése után, amikor úgy maradt, "mint megszedett szőlőben való kunyhó, egyedül", igyekezett összegyűjteni azokat a magyar nyelvű könyveket, amelyek környezetének a vallásban és művelődésben való elmélyülését voltak hivatva szolgálni. Elsőrendűen magyar könyveket gyűjtött. Férje, Teleki József, 1732-ben halt meg, pontosan 200 esztendővel azután, hogy 1532-ben a krakkói Vietor nyomdájában kiszedték a legrégibb, teljes szövegében magyar nyomtatvány próbaívét. A következő évben meg is jelent a könyv, Szent Pál leveleinek Komjáti Benedek által készített fordítása. Legfőbb ideje volt, hogy valaki hozzálásson az eltelt két évszázad magyar könyvtermésének összegyűjtéséhez, s ebben rejlik Bethlen Kata érdeme, amelyről, mint bibliofil tevékenységről, így emlékezett meg Bod Péter a fölötte tartott, az akkori szokás szerint rímekbe szedett halotti beszédében:

Más időtöltése könyvek olvasása,
Imádsága után ez az ő szokása.
Biblia az első s a magyarázása,
Azután a többek, szokott gyakorlása.
Nagy bibliothecát e végre állíta
Ez az áldott asszony, a gróf Bethlen Kata,
Jó magyar könyveket valahol kaphata,
Nagy áron magának mindjárt felváltata.

A jó magyar könyvek szerzésében fő segítője a szónok, Bod Péter volt. A későbbi jeles egyházi és irodalomtörténeti író 1743-ban tért vissza hároméves hollandiai peregrinációjáról. Barátjával, Bezeréti Józseffel együtt mintegy "15 és fél mázsát" - métermázsában ez körülbelül 8 lehetett - nyomó könyvesládát csempészett be Lengyelországon át a Szepességbe, ahonnan aztán Erdélynek vették útjukat. Bethlen Kata - aki annak idején 50 forintot adott neki a külföldi tanulmányúthoz - még abban az évben meghívta magához Homoródhévízre az "udvari hitszónok" tisztének betöltésére. Hat évig maradt ott, és a sok külföldi könyv után bőven nyílt alkalma megszeretni a magyar könyveket. Ily módon kapott nagyszerű indíttatást a Magyar Athenáshoz, úttörő magyar irodalomtörténeti és bibliográfiai munkájához.

Ezek alatt az évek alatt Bod két katalógust készített Bethlen Kata könyveiről, melyeknek minden egyes darabját úrnője egyformára köttette, és az Árva Bethlen Katát jelző monogramját - Á.B.K. - mindegyiknek "sarkára jedzette". A második, teljesebb katalógus 332 művet írt le, 337 kötetben.

Nem csak az derül ki ebből a katalógusból, mely előbb a szerzők betűrendjében, majd utána 22 szakcsoportban sorolja fel a műveket, hogy Bod Péter kiváló bibliográfiai adottságokkal rendelkezett, de az is - és vizsgálódásunk szempontjából ez a fontosabb -, hogy Bethlen Kata mennyire tudatos bibliofil volt. Gyűjtőkörét pontosan behatárolta. Elsősorban igyekezett minden olyan jellegű magyar könyvet megszerezni, amely magának és környezetének lelki épülését és műveltségbeli gyarapodását segíti elő Ebben elsősorban saját vallási meggyőződését tartotta szem előtt. Ezen túlmenően azonban nem hiányoztak olyan szakcsoportok sem, mint az "Egymással vagdalózással ellenkezők, elmésen tréfálódók és tréfásan mocskolódók", vagyis a hitvitázó művek, köztük például Pázmány Péter Kalauza. Ezekhez járult még néhány profán szakterület is: "Orvoslásra tanító könyvek nevezetesen a Pestis ellen" - "Históriák" - "Magyar Históriák".

Nevéhez méltóan tehát valóban Magyar Bibliotheca, magyar könyvtár állott össze, telve a magyar nyelvű nyomtatás két évszázadából még fellelhető hungarikumokkal. Mátyásnak az elődök eredményeit is őrző könyvtára a töröknek esett áldozatul. Zsámboky a töröktől tudomást sem véve, Batthyány és Zrinyi a törökkel farkasszemet nézve - "Ne bántsd a magyart!" - állította össze könyvtárát. Zsámboky és Zrínyi hungarikum, tehát magyar vonatkozás szempontjából csak a tartalmilag őket érdeklő magyar műveket gyűjtötte. A török idők alkonyát jelző karlócai béke (1699) után egy évvel született Árva Bethlen Kata pedig megpróbálta mindazt a magyar könyvet összeszedni, amely a török ellenére megmaradt. Ez a törekvése ugyancsak sok gondosságot, utánjárást, szakértőkkel való levelezést igényelt. Ránk maradt Bod Péternek néhány ilyen tárgyú levele, amelyet gróf Ráday Gedeonhoz, a péceli Ráday-könyvtár összeállítójához intézett. Ezekből az világlik ki, hogy a két férfiú, nagyjából azonos gyűjtőkört képviselve, kölcsönösen "ügynöke" volt egymásnak Erdélyben, illetve Magyarországon.

Egyik 1754-ben írt levelében Bod tudósítja Rádayt, hogy Bethlen Kata könyvtárának már régen megküldött katalógusához kiegészítésképpen újabb könyvek címét küldi. Így nemrégiben akadt kezébe Szent Pál leveleinek Komjáti Benedek által készített fordítása, amely 1533-ban jelent meg Krakkóban. Ennél régebbi magyar könyvet nem ismer, írta Bod, s ez a megállapítása - föntebb már szóltunk róla - napjainkig helytálló.

Még ugyanebben az évben másik levelében azt kérte, küldje el neki Ráday a magyar könyveinek listáját, nehogy "drágácska" könyveket duplumként vegyen meg számára. "Ha a könyvek listájok kezünkön lesznek, osztán bátrabban vásárolunk." A következő évben nyugtázta, hogy a listát megkapta, de az a száz rénes - vagyis rajnai - forint, amelyet Ráday a könyvekre szánt, sok nehézséget fog okozni. "Én utat tudok mutatni a bátorságos elküldésre, hanem azt cselekedné a Méltóságos Úr, hogy Magyarországon a Méltóságos Gróf asszony Teleki Lászlóné asszonyom gondviselőjének általadná, és osztán itt Erdélyben a Méltóságos Úr, megadná." Bizony, akkoriban nem volt még posta, ajánlott küldemény és pénzesutalvány. Ugyanennek a levélnek mellékletében felsorolt hét könyvet, amelyeket úrnője vásárolt a gróf számára. Köztük van Roterdami Rezmánnak keresztyénséget tanító kézben viselő könyvecskéje. Ez nem más, mint Rotterdami Erasmus műve, az Enchiridion militis christiani, Salánki György fordításában, amely Leydenben hagyta el a sajtót, 1629-ben. A mű a Régi magyarországi nyomtatványok című bibliográfia 2. Kötetének 1393. Számú tétele - bibliográfiai jelölés: RMNy 1393 -, amelynek ma mindössze három példánya ismeretes. A Bod-levélben említett ma a budapesti Ráday-gyűjteményben található.

Bethlen Kata könyvtárának létrejöttére jellemző fényt vet Bod Péter 1756. szeptember 20-i keltezéssel Rádayhoz intézett levelének néhány mondata: "A könyvek szerzésekben igyekeztem, de kevésre lehetett menni, minthogy a régiség hazánknak sokféle vesződései, a melyek voltanak is, megemésztették; de csuda, hogy e tatár égette, török hamvazta hazában csak ennyit is lehet találni, holott itt egymást érte a sok pusztulás azelőtt. A Méltóságos Gróf Asszony Teleki Józsefné asszonyom ő nagysága a nyáron is néhány felé, magam is jelen lévén akkor ő nagyságánál, adott papoknak lajstromot, hogy micsoda könyveket vennének meg, ha elő akadnának, nézvén abban nagyrészt a Méltóságos Úrra is. Vett ennek előtte is egy néhányat, a melyeket által adott a Méltóságos Gróf asszonynak Teleki Lászlóné asszonyom ő nagyméltóságának, melyek Szebenben voltanak, s ugyan ez okom nem lehetett most által adniok a Méltóságos Úr embereinek; de azoknak kiküldésekben lehet ezután is módot találni. Én pedig ennek utána is, ha csak találhatok olyat, a mi az Úr könyveinek lajstromokban nem lészen, szerencsémnek tartom megvenni s módot keresek az elküldésekben is."

Ilyen ügybuzgalommal állt össze Bethlen Kata könyvtára, amelyről végrendeletében így hagyatkozott: "Kevés magyar könyveim lévén, azok az én holtom után adassanak a nagyenyedi kollégium számára, minthogy kedves édes férjem, gróf Teleki József uram is maga könyveit oda hagyván, tetessék mellé."

Ott is álltak sokáig a könyvek a nagyenyedi kollégiumban, sőt az alapító gyűjtőkörének figyelembevételével számuk még gyarapodott is.

Azután jött az 1848-1849-es szabadságharc. E dicsőséges idő nagyenyedi szomorú eseményeiről harminc év múltán így számolt be az evangélikus református kollégium könyvtáráról a minisztériumhoz küldött jelentés:

"Ha e szép könyvtárt részben kisodorta birtokából az 1848-49-iki forradalom erőszaka; részben pedig majd mind hamuvá égette a felbőszített nép őrjöngő dühe. 1848 utolsó két hónapjában az Enyedet megszálló császári sereghez csatolt, nagyobbára szász nemzetőrök szekerekkel vitték el hazájokba, mint "bonne prise"-t [jogos zsákmányt], a könyvtárból és tanárok szállásáról a tudásuk és ízlésük szerint válogatott könyveket. 1849-ben pedig január 8-dik és következő napjain lángok - és pedig szándékosan a végett, a könyvtári termekben gyújtott lángok emésztették meg mindazt, a mi onnan még el nem raboltatott. A mi pedig az elragadott könyvek közül 1849 végén és 1850 tavaszán a vidékről össze lehetett gyűjteni, mindössze is csak 500 és egy nehány, nagyobbára félszeg művekre, megrongált, bemocskolt kötetekre ment. És azután több ízben tett felszólításainknak is a közönséghez és egyesekhez az iránt, hogy könyvtárunk kezökhez juthatott darabjait visszaszolgáltatni, vagy ha hollétökről biztos tudomásuk van, arról minket értesíteni szíveskednének - csak igen kevés sikere volt..."

Ilyen árva sors jutott Árva Bethlen Kata Magyar Thecájának…Pedig tucatnyi unikum is volt benne, amelyekről, mint például Gálszécsi Istvánnak A keresztényi tudományt tárgyaló, 1538-ban Krakkóban kinyomtatott könyvéről, Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár című híres bibliográfiájának 1. kötetében a 10. számú tétel alatt - bibliográfiai jelölés: RMK I. 10. - már csak úgy tudott számot adni, hogy Bod Péter leírásából ismeretes. Egyetlen példánya "gróf Bethlen Kata könyveivel az enyedi református kollégiumba került, s ott pusztult el 1849-ben" - tette hozzá Szabó Károly. A sors iróniája, hogy 1925-ben a kecskeméti városi könyvtárban bukkant fel belőle egy másik példány, de annak is nyoma veszett (lásd Régi magyarországi nyomtatványok 1. kötetének 25. számú tétele).



Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet