Shvoy Kálmán : altábornagy

(Délmagyarország, 1931. április 29. szerda, p. 3.)

Hivatalosan közlik: A kormányzó vitéz dr. Shvoy Kálmán tábornokot, a szegedi 5. honvédvegyesdandár parancsnokát altábornaggyá nevezte ki.

Kedden délután terjedt el a hir, hogy a kormányzó vitéz dr. Shvoy Kálmánt altábornaggyá nevezte ki. A kinevezés hire mindenütt õszinte örömet keltett és a népszerü vegyesdandárparancsnokot a gratulációk egész tömegével halmozták el.
Shvoy Kálmán altábornagy egyike a hadsereg legképzettebb fõtisztjeinek. Kivételes képességeivel és szaktudásával fiatalon ragyogó katonai karriert futott meg.
1881-ben született Budapesten. A Ludovika Akadémiát 1899-ben jeles eredménnyel végezte. Katonai pályáját Kiskunfélegyházán kezdte, 1901-ben helyezték át Budapestre. Két év mulva a felsõbb tiszti tanfolyam sikeres elvégzése után a bécsi hadiiskolába vezényelték, majd a vezérkarhoz osztották be. Ezután került Szegedre, a honvéd kerületi parancsnoksághoz. 1905-ben soronkivül fõhadnagy, 1909-ben a kolozsvári honvéddandárparancsnokság vezérkari tisztje. 1911-ben ujból Szegeden van, 1912-ben századossá nevezték ki. Végigküzdötte a világháborut és 1918 január 1-én soronkivül õrnaggyá léptették elõ. A nemzeti hadsereg megalakulásakor a szegedi elsõ hadsereg vezérkari fõnöke lett, 1921 julius 1-én alezredes, december 1-én ezredes. 1923-ig a szegedi körlet vezérkari fõnöke volt, 1923-ban Budapestre helyezték, ahol Janky Kocsárd altábornagy szárnysegéde volt. 1924-ben a 9-ik gyalogezred parancsnoka, 1925-ben a szegedi vegyesdandár gyalogsági parancsnoka, 1927 május 1-én tábornok. Közben az egyetemen megszerezte a jogi doktorátust, 1929-ben a kormányzó vitézzé avatta. Egyik fivére, Shvoy István altábornagy, a szombathelyi vegyesdandár parancsnoka, másik fivére Shvoy Lajos székesfehérvári püspök.
Shvoy altábornagy tevékeny szerepet vállalt ugy a szegedi társadalom, mint a sportéletben is. Mint vezérkari százados, késõbb mint õrnagy a SzAK-ban fejtett ki eredményes tevékenységet, a forradalmak után õ volt az elsõ elnöke az ujjászervezett labdarugószövetség déli kerületének, majd 1924-ben õ lett a Magyar Labdarugó Szövetség elnöke. Ebben a poziciójában rendkivül sokat dolgozott a legnépszerübb sportág fejlesztésén.


Facsimile:

Délmagyarország, 1931. 04. 29., p.3.