Az ellenforradalmi Magyarország (1919-1944) történetének a megismeréséhez, az események feltárásához a tudományos igényû feldolgozások és levétári források mellett jelentõs segítséget nyújthatnak a korszak ismert és kevésbé ismert szereplõinek, az események, történések résztvevõinek, szemtanúinak a visszaemlékezései, korabeli naplói.
Az elmúlt néhány évben örvendetesen megnövekedett az ilyen jellegû - színvonalukban egymástól jelentõsen eltérõ - munkák megjelentetése hazánkban. Annak ellenére, hogy a szerzõk többsége az ellenforradalmi rendszer politikai, katonai, kulturális életének második-harmadik vonalához tartozott, írásaik számos érdekességet tartalmaznak, alkalmanként hiányzó forrásokat pótolhatnak.
A Kossuth Könyvkiadó, amely az elmúlt húsz évben számos nagy érdeklõdést és visszhangot kiváltott visszaemlékezést, naplót adott közre - "A határban a Halál kaszál..." (Prónay Pál naplója), Páter Zadravetz titkos naplója, A madridi követségtõl Mauthausenig (Andorka Rudolf naplója), "Szálasi naplója" - a közelmúltban jelentette meg Shvoy Kálmán -Perneki Mihály által sajtó alá rendezett, bevezetõ tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátott titkos naplóját és emIékiratát.
Shvoy Kálmán (1881-1971), a szegedi 5. vegyesdandár egykori parancsnoka, életének az 1918 és 1945 között eltelt éveirõl, a magyar történelem egyik legjobban feltárt, de ennek ellenére talán legkevésbé ismert, és az elmúlt években leginkább az érdeklõdés középpontjába került idõszakáróI lebbenti fel a fátylat a maga sajátos módján.
Hogy miért sajátos ez a mód? Talán azért, mert az olvasó a címben szerepIõ naplóval ellentétben - amely feltételezi naprakészséget, az események, benyomások friss, azonnali rögzítését - egy, a történések után jóval késõbb megírt, antedatált "naplót" vehet a kézbe. Egy olyan naplót, amelyet nem a napi események hatása alatt álló, hanem véIt vagy valós sérelmei nyomán az eseményeket, történéseket már más szemmel nézõ személy írt. Egy olyan személy, aki önmagával szembeni elfogultságát nem tudta - talán nem is akarta - palástolni. Ezek a tények természetesen erõteljesen megkérdõjelezik a munka forrásértékét, szerzõje megállapításainak objektivitását.
Ezek ellenére a "napló" - és a hozzá kapcsolt emdékirat - érdekes olvasmány lehet mind a korszak történetét kutató történészek, mind az olvasók széles tábora számára, hiszen Shvoy Kálmán számos megállapítása, észrevétele újszerûnek hathat. Természetesen mint minden ilyen jellegû, utólagosan készült emlékirat, napló, így ez is magán hordozza a szerzõ - alkalmanként kiküszöbölni szándékozott - szubjektivitását. Azt a szubjektivitást, amely minden ilyen munkát, az esetleges forrásérték mellett, érdekessé tehet.
Sajnos Shvoy Kálmán "naplóját" csak részben tekinthetjük forrásértékûnek, adatait csak részben és fenntartásokkal fogadhatjuk el hiteleseknek, mivel a munka szerzõjének számos megállapítása ellentmond a tényeknek és sok esetben saját korábbi bejegyzéseinek is.
A könyvbõl - és a "napló"- valamint az emlékiratrészletet közzétevõ Perneki Mihály bevezetõ tanulmányából is - azt érezhetjük, hogy az ellenforradalmi korszak egyik méltatlanul mellõzött szereplõjének írásait olvashatjuk. Egy olyan emberét, akit lehetetlenné tettek a gáncsoskodók, a riválisok és az antiszemiták. Igen az antiszemiták, hiszen Shvoy Kálmán nyugállományba helyezését, aktív katonai pályafutásának befejezését az elsõ világháborús szegedi zsidó hõsök emlékmûvénak avatásakor elmondott beszéde "eredményének" tekinti. Ezt az álláspontot fogadja el az anyagot sajtó alá rendezõ és közreadó Perneki Mihály is. Fel sem merül egyetlen olyan tényezõ sem - a naplóban (legalábbis a kiadott részletben) ez természetes, a bevezetõ tanulmányban már kevésbé -, amely szerint esetleg más okok is közrejátszottak Shvoy Kálmán katonai pályafutásának befejezésében. Ismeretes, hogy Shvoy betöltötte a saját maga által is említett és a nyugállományba helyezéshez elõírt 35 éves szolgálati idõt, politikai ambíciói pedig már aktív katona korában is messze túlmutattak azokon a lehetõségeken, amelyeket egy "politikamentes" hadsereg tagja megengedhetett magának. Ugyanakkor voltak magánéletének olyan, sokak számára a tiszti hivatással összeegyeztethetetlennek tûnõ vonásai, amelyeket az ellenforradalmi korszak hadserege sem engedhetett meg tagjainak. Sajnos ezek a tények, mint már említettem, kimaradtak a "naplóból" és a bevezetõbõl egyaránt.
Nem szabad megfeledkezniük a naplót olvasóknak arról sem, hogy a "naplót" és az emlékiratot egy rendkívüli karriervágytól fûtõtt, sértett katona írta, akinek írásából az derül ki, hogy nála sem jobb, sem felkészültebb tábornoka nem volt a Horthy-korszak hadseregének - jóllehet a korabeli minõsítések, kinevezések stb. ezt "nem mindenben" támasztják alá. Shvoy úgy vélte, hogy az ellenforradalmi korszakban a katonai karriert, így az övét is, egy "bécsi vezérkari klikk" irányította. Egy olyan klikk, amelynek tagjai a Ludovika Akadémiát végzett és a honvédségnél szolgált Rõder Vilmos, Rátz Jenõ, vagy a közös iskolát végzett de a honvédségnél szolgált Werth Henrik voltak. Shvoy úgy Iátta, hogy pI. Rõder Vilmos örökké féltékeny volt rá, hiszen riválisa volt a Ludovika Akadémián. Igaz ugyan, hogy nem Shvoy Kálmán végzett évfolyamelsõként 1899-ben a Ludovika Akadémián, hanem Rõder Vilmos és Tombor Jenõ és így õket avatták hadnagyokként. Bizonyára Shvoy lehetett a felkészültebb katona - legalábis a saját véleménye szerint - annak ellenére, hogy bécsi Hadiiskola elvégzése után nem õ került át a vezérkari testületbe, hanem Rõder, Rátz, Werth stb. Furcsa az is, hogy Shvoy Kálmánról, aki a német nyelvet "nem bírta tökéletesen" - õ maga írta - miként jegyezhették be a Ludovika Akadémia osztálykönyvébe már 14 éves korában, hogy németül beszél és ír? Vajon miként végezhette el a német tanítási nyelvû vezérkari iskolát, a Hadiiskolát Bécsben, ha nem bírta a nyelvet tökéletesen, hiszen a beiskolázás egyik elõfeltétele a német nyelv tökéletes ismerete volt? Ugyancsak érdekes megvilágítását adja a szerzõ a "cserepár" kérdésnek, amely Somkuthy József esetében már csak azért is különös mivel õ nem osztrák, hanem erdélyi szász volt és egykori osztrák tiszttársai mint "magyar"-ról emlékeztek meg róla.
Úgy tûnik, Shvoy Kálmán sem tudta túltenni magát azon a tényen - fõleg azért nem, mert vágyott politikai karrierje, számos tábornok társáéhoz hasonlóan (Wert Henrik, Nagy Vilmos, Kiss János stb), mindössze egy, egy ciklusos parlamenti képviselõségre korlátozódott -, hogy a letöltött harmincöt éves szolgálati idõ természetes következménye a nyugállományba helyezés. Ez alól csak esetenként és a legmagasabb katonai beosztásokat betöltõ személyek - a honvédelmi miniszter, a Honvéd Vezérkar Fõnöke, a Honvédség Fõparancsnoka - esetében volt kivétel. Szinte nem volt olyan tábornoka a korszak hadseregének, aki ne tartotta volna személyes sértésnek az egyébként általa is jól ismert nyugdíjazási folyamatot.
Mindezen problémák ellenére Shvoy Kálmán "naplója", emlékirata érdekes korrajz, amely az ellenforradalmi korszak hangulatának, légkörének - elsõsorban a Szegeden uralkodónak - a megismeréséhez mindenképp segítséget nyújthat, ahhoz azonban, hogy forrásként felhasználjuk, fõleg erõs forráskritika nélkül, kevés!
Itt érkeztünk el oda, hogy megnézzük a közreadó és a kiadó munkáját, a "napló" forrásértékét. Forráspublikáció esetében - tekintsük Shvoy Kálmán "naplóját", a forrásértékre való tekintet nélkül annak - fontos, ha csak nem döntõ, a megfelelõ szintû és terjedelmû bevezetõ és egyben magyarázó tanulmány és jegyzetapparátus. Jelen esetben sajnos egyik kívánalmat sem sikerült maradéktalanul teljesíteni. A jegyzetek közül számos téves információt ad az olvasóknak, és van olyan is, amely a Shvoy Kálmán által helyesen megadott tényt "rontja el", míg más esetekben nem kapunk magyarázatot akkor, amikor az szükségesnek látszanék. Hasonló a helyzet a könyv használatát és megértését is elõsegíteni szándékozó névmutatóval. Úgy látszik, hiába volt Bölöny József értõ fésülgetése, elemi hibák maradtak a névmutatóban. Nem tulajdonítanék különösebb jelentõséget ezeknek, ha csak a többször is elõforduló névírásbeli - pl. i-y, ch-cs, stb. - problémákat okoznák, sajnos azonban többrõl van szó. Személyek keveredtek össze a névmutatóban, korra, beosztásra, nevekre való tekintet nélkül. Számos rosszul, vagy felületesen kiolvasott, fel nem ismert név következtében fordulhatott elõ pl. a következõ: Deseõ (Vidéki) Gusztáv tábornok a névmutatóban Vidéki Dezsõ, Vidéky Gusztáv néven szerepel, Hellebronth Antalt összekeverték Hellebronth (Krantz) Vilmossal, Deseõ Lajost dr. Deseõ Lászlóval, Markóczy Jánost Markóczy-Magyar Jánossal, id. Pleplár Lajost ifj. Pleplár Lajossal - és a sort még hosszasan lehetne folytatni. Sajnos, ezek a tévedések mind félrevezetik az olvasót, csakúgy, mint a helytelenül hagyott beosztások, rendfokozatok stb.
Nem tekinteném ezeket a hibákat jelentõs tévedéseknek, ha nem feltételezném, hogy ez a munka is, ugyanúgy mint számos elõdje - Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkõhidáig, Nagy Vilmos: Végzetes esztendõ, A madridi követségtõl Mauthausenig stb. - sokaknak forrásként fog szolgálni.
Annak ellenére, hogy a recenzens - önhibáján kívül - nem a kötet megjelentetésének hasznosságáról, fel-felfedezhetõ értékeirõl írt, ajánlhatja ezt a "naplót" minden érdeklõdõnek és kutatónak egyaránt azzal a figyelmeztetéssel, hogy Shvoy Kálmán megállapításai nem minden esetben állják ki a forráskritikai összehasonlítás próbáját.