Pintér Tibornak (1998 jún.)
Illusztráció: Szekeres Ferenc
Bevásárló "túristák"
jönnek Délrõl, köszönt fiatal házaspár
ismerõseink egyike, akiknél a férj Délrõl
települt át... Régóta megszokott jelek Zegeden,
s ami mögöttük van, Gernicá-k tucatjai Orvátországban,
Oszniában, s most Osovóban.
A jelek bármennyire megszokottak, nemegyszer sokkolják a
zegedi embereket. Egy reggel így érkeztem be én is
munkahelyemre, az Universitas könyvtárába. Dávidot
találtam ott elsõnek. Olvasta a Bibliát. Készült,
hittanórája lesz estére.
-Hello Edina! üdvözölt, s újra elmerült a munkájában.
-Hello Dávid! Jól van, dolgozik, oké, van nekem is
elég, mennék, de megállok, s megkérdezem:
-Mit gondolsz Dávid, a zerbek legközelebb hol fognak harcolni?
Dávid lassan fölnéz a Bibliából, látom,
zavarom, de vette a kérdést, komolyan rámnézett,
s kérdésemre a kérdése csak úgy csattant:
-Na ugyan mit gondolsz, hogy hol?
Ajkamba haraptam, semmit nem válaszoltam, tudtuk, mindketten ugyanarra
gondolunk.
-Igen, persze. Mondtam aztán.
S mindjárt jöttek a hallgatók. Van-e Nemzeti Újság?
Megjelent-e már a SANSZ júniusi száma?
Biblia becsukva, saját kérdéseink elfelejtve, lüktetett
a megszokott élet tovább.
Az árnyékot már nem is érzékeltük.