A SZEGEDI VÁR 17. SZÁZAD KÖZEPI KÉPE

Dr. Somorjai Ferenc tusrajza, 80X50 cm.

Ismerőseim, tanítványaim, a városunkat felkereső turisták nap mint nap ostromolnak kérdéseikkel, amikor szó esik a Várkertben árválkodó kicsinyke vármaradványról: mekkora volt, hogy nézett ki? Szinte hitetlenkedve hallgatják válaszomat: francia tipusú téglavárnak épült, valószínűleg a 13-14. század folyamán, majd a török által 1543-49 között végrehajtott korszerűsítések során nyerte el a legkorábbi képeken látható formáját; nagyságra körülbelül megegyezett a Széchenyi térrel. Aztán ami az erősség küllemét illeti- nincs tovább. Pedig sok metszet, rajz, térkép maradt fenn, de ezek általában vagy a felszabadító hadműveletek sorozatban készült kevés konkrétumot tartalmazó, eszményített barokk csatajelenetekkel dagályosított költeményei, vagy 18. századiak, amikorra e jelentős emlékünk egyre többet vesztett késő középkori formájából. Még a leghitelesebb ábrázolások is igen tömören fogalmazottak, elnagyoltak, hisz a hadmérnöki műszaki felmérések elsődleges célja nem a müvészi megjelenítés, a részletek művészi elemzése volt. Sok esetben már az is csoda, ha egyáltalán beazonosíthatók a várban és körülötte álló épületek. Ráadásul a legrégibb, nagyjából elfogadható kép is 1686-ban készülhetett, hiszen hiányzik róla az északkeleti bástya, melyet az ostrom után bontottak le. Bálint Sándor írja Szeged városa c. 1959-ben megjelent könyvében: "Ezek az épületek nyílván léteztek, állottak is, stílusjellegükre azonban ezekből az ábrázolásokból merész vállalkozás lenne következtetni:"

Legkedvencebb érdeklődési területem az építészettörténet, hisz már gimnazista koromban templommaketteket készítettem gipszből és erődítési terveket rajzoltam az unalmasabb tanítási órákon. Sőt elsősorban a művészeti emlékek iránti vonzalmam vezérelt az idegenvezetői, idegenforgalmi földrajzi pályára, s ezirányú tapasztalataim összegzése 2000-ben megjelenő Művészettörténet könyvem is. Mivel mindeddig senki se tett kisérletet a vár arányaiban és részleteiben is hiteles középkori képének megrajzolására 1984-ben magam láttam munkához. Bokros teendőim miatt azonban csak az utóbbi hónapokban tudtam ismét időt szentelni a mű befejezésére. Természetesen az általam készített kép is tartalmaz hipotetikus elemeket, de nem titkolt célom, hogy e rajzzal szóra bírjam a várat kutató szakembereket: kapjon nagyobb nyilvánosságot e városunk szerkezetét is meghatarozó, fölöslegesen lerombolt objektum.

Az összes rendelkezésre álló, felhasználható metszet, térkép, műszaki felvétel, leírás birtokában igyekeztem megrajzolni a vár és környezetének 1650 körüli képét. A valószerűség érdekében döntöttem a 17. századi holland naturalisták stílusa mellett, felhasználva korabeli magyar várábrázolások szereplőit, kellékeit. A kép bal oldalának idilli részlete Ludwig Rohbock 19. századi müncheni festő Máriaradnát megörökítő metszetéről szarmazik. Kiindulásúl de Beaulaincourt 1686-ban készült rajza szolgált azért, mert ez tartalmazza a legtöbb konkrétumot. Ráadásul a hadmérnök a helyszínen (kb. a József A. sgt. - Lengyel u. sarkának megfelelő helyen) rajzolhatott, mert az általa ábrázolt objektumok egymáshoz viszonyított helyzetét a jelenlegi várostérkép is igazolja. Csak a vár ezen a képen is horizontálisan zsugorított és a kép valamennyi részlete igen sematikus. A vár arányos megrajzolásához Breuning mérnökkari tiszt 1760-as években készült fölmérését vettem alapul, mely meglehetös pontosággal tájékoztat a középkori palota, a kapu- és saroktornyok, valamint a lőréses pártázatú falak pontos méreteiről és apróbb részleteiről. Az északi és nyugati kaputorony hasonmása egyébként Brüsszel 14. századi városfalában is megtalálható, a délkeleti "viztorony" (szu kaleszi) és a délnyugati saroktorony viszont valószínűleg török eredetűek, az isztambuli "héttorony"-al mutatnak meglepő hasonlóságot. A 14. századi eredetű vártemplom "megalkotásánál" a korabeli magyar gótikus templomok analógiájából merítettem ötletet (Sopron, Lőcse, Kassa, Cserhátsurány stb.). A vár falai és a várárok közötti keskeny földsávon kihegyezett karókból álló kerítés maradványai láthatóak, mellyel az ellenség váratlan megrohanásától védték a falakat. Az északi és déli kaputorony között emelkedik a Palánk-beli Szent Dömötör-templom tornya, melyet a 14. században alakítottak át négyszögűre. Itt még látható legfelső, gótikus ablakokkal áttört szintje (a templomot 1731-re barokk stílusban építették át, a felső toronyszintet 1925-ben bontják le). A vártól jobbra, a távolban látjuk az Alsóvárosi templomot és a szintén 15. századi eredetű ferences kolostort. A templom tornya még csak egyharmadáig volt meg, mert barokk folytatása 1772-re, sisakja 1827-re készült el. A kolostort részben takaró épület Szilágyi László egyik erődített kőháza lehetett. A kép jobb oldalán az Árpád-kori eredetű Szent György-templom tető nélküli szentélye látható. Bár de Beaulaincourt itt félköríves záródású ablakokat rajzolt az ablakok hossza és a támpillérek minden kétséget kizáróan 14-15. századi gótikáról tanúskodnak. Ezért rajzoltam a félkörívesek helyett csúcsíves, mérműves ablakokat, ugyanis a hadmérnök által ábrázolt templomtipusra kizárólag a hódoltsági területen kívül találunk példát, a gótika és a kora barokk 17. századi keveredésével (Kőszeg, Szombathely stb.). A Szent György-templom egyébként a róla elnevezett téren állt, a Dózsa György Általános Iskola helyén.

Vissza