ABDIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
[Abd.]


1,1 Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: [Jer. 49,14.] Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal!

1,2 Ímé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos [Jer. 49,15.] vagy.

1,3 Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem [Jer. 49,16.] a síkra?!

1,4 Ha oly magasra szállnál is, [Jer. 49,16.] mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.

1,5 Ha tolvajok [Jer. 49,9.] törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-é, a mennyi elegendő?! Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?!

1,6 Mennyire kifosztogatták [Jer. 49,10.] Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit!

1,7 A határig űznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeredet tőrül vetik alád. Nincsen benne okosság!

1,8 Azon a napon, ezt mondja az Úr, nem vesztem-é ki a bölcseket [Jer. 49,7.8.] Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyéről?!

1,9 És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés [Jer. 49,22.] által.

1,10 A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért [Ezék. 25,7.8.12.35,5-7. Ámós. 1,11.] szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre!

1,11 A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök.

1,12 De ne gyönyörködjél [Zsolt. 137,7. Ezék. 25,3.6.8.26,2.] öcsédnek napján, az ő szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az ő veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján.

1,13 Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján;

1,14 A résre se állj fel menekülőit elveszíteni; és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongattatás napján!

1,15 Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, [Ezék. 25,12.14. Jóel. 1,15.] úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre.

1,16 Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen [Jer. 25,15.17. Jóel. 3,1-15.] az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.

1,17 De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákób háza [vers 21. Ámós. 9,15. Jóel. 3,5.] birtokba veszi az ő örökségét.

1,18 És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau [Ámós. 9,12.] háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.

1,19 A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezőit és Samaria mezőit; Benjámin pedig a Gileádot.

1,20 Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat.

1,21 És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz [vers 17.] a királyság.