JÓEL PRÓFÉTA KÖNYVE
[Jóel.]


1,1 Az Úrnak igéje, a mely lőn Jóelhez, a Petuel fiához.

1,2 Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?

1,3 Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és azoknak fiai a következő nemzetségnek.

1,4 A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette [rész 2,25.] a hernyó.

1,5 Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!

1,6 Mert egy nép jött fel az én földemre, [rész 2,2-11.] erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné.

1,7 Pusztává tette szőlőmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.

1,8 Keseregj, mint a szűz, a ki gyászba öltözik az ő ifjúsága férjéért.

1,9 Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak [vers 13.] a papok, az Úrnak szolgái.

1,10 Elpusztíttatott a mező, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt [Hós. 2,8.] a must; kiapadt az olaj.

1,11 Szégyenüljetek meg, ti szántóvetők; jajgassatok szőlőművesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mező aratása!

1,12 Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája [vers 7.] kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.

1,13 Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jőjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott [vers 9.] az étel- és italáldozat Isteneteknek házától.

1,14 Szenteljetek [rész 2,15.] bőjtöt, hirdessetek gyűlést; gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz.

1,15 Jaj ez a nap! [rész 2,1. Ésa. 13,6.] Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.

1,16 Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?!

1,17 Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök; mert kiaszott a gabona.

1,18 Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük; bűnhődnek még a juhnyájak is!

1,19 Hozzád kiáltok Uram, mert tűz emésztette meg a puszta virányait, és [rész 2,3.] láng perzselte le a mező minden fáját.

1,20 A mező vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait.


2,1 Fújjátok a kürtöt [vers 17.] a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.

2,2 Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről [rész 1,6.] nemzetségre.

2,3 Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.

2,4 A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.

2,5 Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.

2,6 Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.

2,7 Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.

2,8 Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.

2,9 Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.

2,10 Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.

2,11 És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki [rész 1,15.] állhatja ki azt?

2,12 De még most is így szól az Úr: Térjetek [Jer. 4,1.] meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.

2,13 És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, [2 Móz. 34,6.] és bánkódik a gonosz miatt.

2,14 Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, [Ámós. 5,15. Jón. 3,9.] és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!

2,15 Fújjatok kürtöt a Sionon; [rész 1,14.] szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!

2,16 Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.

2,17 A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő [Zsolt. 42,11.79,10.] Istenök?

2,18 Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.

2,19 És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.

2,20 Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.

2,21 Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!

2,22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.

2,23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.

2,24 És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a [rész 3,13.] mustot és az olajat.

2,25 És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett [rész 1,4.] a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.

2,26 És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.

2,27 És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

2,28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet [Ésa. 44,3. Csel. 2,17.] minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.

2,29 Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.

2,30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.

2,31 A nap [rész 3,15. Ezék. 32,7.8.] sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.

2,32 De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, [Róm. 10,13.] megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak [Ésa. 10,21.22. Abd. 17,1.] közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!


3,1 Mert ímé, azokon a napokon és abban az időben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:

3,2 Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, [vers 12.] és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;

3,3 Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.

3,4 Sőt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam [Ezék. 26,2. Ezsdr. 1,1-11.] állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!

3,5 Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;

3,6 És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, [Ezék. 27,13.] hogy messze vessétek őket határaiktól:

3,7 Ímé, kiindítom [Jer. 25,12. Ezsdr. 1,1-11.] őket a helyből, a hova eladtátok őket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.

3,8 És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.

3,9 Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!

3,10 Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!

3,11 Siessetek és jőjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hőseidet!

3,12 Serkenjenek fel és jőjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket.

3,13 Ereszszétek néki a sarlót, [rész 2,24. Jel. 14,15-20.] mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő gonoszságuk!

3,14 Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!

3,15 A nap és hold [rész 2,10.31. Ezék. 32,7.8.] elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;

3,16 Az Úr pedig megharsan a Sionról [rész 2,10. Jer. 25,30.] és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!

3,17 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, [Zsolt. 132,13.14.] a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, [Ésa. 4,2-5.] és idegenek nem vonulnak át többé rajta.

3,18 És majd azon a napon [rész 2,23-26. Ámós. 9,13.14.] a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez, és forrás fakad [Ezék. 47,1-9.] az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.

3,19 Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak [Ezék. 25,13.29,9.32,15.] azoknak földén.

3,20 De a Júda örökké [Ámós. 9,14.15.] megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre.

3,21 És kitisztítom [Ésa. 4,3.] vérökből, a melyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!