SZABADSÁGHARC 1848–1849

LENGYEL : Klapka György emlékiratai és emigrációs működése (bevezetés)

A magyar történelem kiderítetlen pontjai közé tartozik a szabadságharc története is. A szabadságharc történetével foglalkozó histórikusok kénytelenek voltak szinte teljesen elbeszélő kútfők alapján dolgozni, mert egészen az összeomlásig csak kisebb jelentőségű akta-gyűjtemények állottak a kutatás rendelkezésére. Az elbeszélő kútfőket pedig csak a legnagyobb kritikával lehet ebből a korból használni, mert a legtöbb emlékirat-író befolyása alatt volt a Kossuth–Görgey kérdésnek; saját szereplését is tisztázni akarja, tehát sok helytelen adatot közöl és sok eseményt meg nem felelő színben állít be.

Kossuth szeptember 12-iki viddini levele ¹) óta a memoire-írók legnagyobb része a volt kormányzó hatása alatt a szabadságharc bukását igyekezett úgy beállítani, mintha az nem az orosz-osztrák túlerő miatt következett volna be, hanem Görgey árulása okozta volna. Kossuthnak ezt a vádját átvették az emigráns-emlékírók; Görgey egész szereplését úgy tüntették fel, mintha egész szabadságharci működése folyamán arra törekedett volna, hogy a küzdelem sikerét megakadályozza és a nemzetet eladja a dinasztiának. Ezt a felfogást erősítette az a propaganda-szellem is, mely Kossuthtól indult ki a amelynek az volt a célja, hogy a magyarságot a jövőre nézve erősnek tüntesse fel. Kossuth propagandája az európai közönségnek be akarta bizonyítani, hogy Ausztriára nincs többé szükség s a magyarság olyan erős, hogy képes lesz Ausztria felbomlása után az európai nagypolitika által megkívánt egyensúlyozó állam helyét betölteni. Kossuth törekedett bebizonyítani azt is, hogy a magyarság képes lesz a Duna medencéjében kezében tartani az impériumot és ellenállani a pánszláv és pángermán terjeszkedésnek. Ezért volt szükséges Világost árulással magyarázni s a magyarságot olyan erősnek tüntetni fel, hogy Európa két császára sem tudta legyőzni és csak árulás buktatta el.

Kossuth vádjait átvette az emigráns memoire-írók legnagyobb része s ezzel elkövették azt a hibát, hogy elfogultsággal töltötték meg munkáikat és saját szereplésük takargatása mellett még Görgey alakját is törekedtek mennél jobban befeketíteni. A viddini levéllel elkezdődött irányzat megmaradt a kiegyezési korban is, amikor Kossuth alakját pártpolitikai célzattal használták ki a nevét viselő párt tagjai. ²)

A Kossuth-irányzattal szemben megjelent Görgey védekezése; majd már a kiegyezési korban Görgey István nagy kritikai munkája, amelyben arra törekedett, hogy bátyja szerepét tisztázza. De ők is ugyanabba a hibába esnek, mint Kossuth követői: minden tényt úgy csoportosítanak, hogy Görgey működése teljesen hibátlannak lássék.

Míg a szabadságharc kérdését a napipolitika befolyásolta, nem lehetett várni olyan elfogulatlan írót, aki teljesen objektíven tisztázhatta volna az eseményeket. De ha lett volna ilyen, az sem tudta volna feladatát elvégezni az elbeszélő kútfők ellentmondásai miatt. Ezeknél ugyanis olyan eltérések vannak, hogy levéltári adatok nélkül egyes események megállapítása teljesen lehetetlen. Az összeomlás óta megnyílt levéltárak segítségével most már szabadságharcunk legtöbb kérdését tisztázni lehet, de fontos szerepet játszanak az elbeszélő kútfők is. Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy a szabadságharc történetének talán leggyakrabban használt kútfőjét, Klapka György emlékiratait vegye kritikai vizsgálat alá.

Klapka különböző korokban írta emlékiratait. Az elsőket az emigráció első éveiben, az utolsót élete vége felé: a kiegyezési korban. Egyes művei közt lényeges eltérések vannak, amit éppen annak a fentebb jelzett politikai oknak kell tulajdonítanunk, amely a szabadságharc történetét befolyásolta. De emlékiratainak a politika által való befolyásoltságát bizonyítja az is, hogy egyes tényeket az akkori politikai helyzet szerint megváltoztat: ez munkájának hitelét erősen csökkenti. Olyan helyzetekben is, mint látni fogjuk, amikor saját szerepe nem volt dicsőséges, vagy nagyobb politikai és hadászati hibákat követett el, sokat változtatott a való eseményeken, ami mind munkája értékének rovására esik. Hogy mégis foglalkozunk ezekkel az emlékiratokkal, annak oka az, hogy igen sok esemény csak az ő útján vált világossá és ismertté s azonkívül azokra a munkákra, amelyek megpróbálták a függetlenségi harc történetét összeállítani – Rüstow, Horváth Mihály, Gelich Richárd és Breit József munkáira gondolunk – rendkívül nagy hatással volt Klapka munkássága, amely sokáig egyedüli enciklopédikus összeállítása volt a szabadságharc, vagy – ahogyan Klapka nevezi – „nemzeti háború” történelmének.

Ennek a tanulmánynak az első részében az emlékiratok keletkezésével foglalkozunk Klapka emigrációs és kiegyezés utáni életével kapcsolatban, magyarázatot próbálunk adni arról, hogy mi befolyásolta, egyes emlékiratai írásánál, második részében Klapka szabadságharckori emlékiratait bocsátjuk kútfői kritika alá a többi elbeszélő kútfő és levéltári adatok felhasználásával, végül pedig néhány szóval Klapkának az írónak és hadvezérnek jellemzésével és műveinek a szabadságharc történetíróira való hatásával fogunk foglalkozni.

¹) Szilágyi Sándor: Kossuth a magyar szabadságharc végnapjairól. Pest 1850. [vissza]
²) V. ö. Szekfű Gyula: Negyvennyolcas történetünk mai állása. Napkelet 1924. [vissza]

KATALÓGUS		TARTALOM