SZABADSÁGHARC 1848–1849

MÉSZÁROS : Eszmék és jellemrajzok az 1848/9. forradalom eseményei- és szereplőiről (előszó)

Tájékozásul az olvasóhoz.

Mészáros Lázár „Élettörténete, külföldi levelezései és emlékiratai” általam a második kir. magyar felelős miniszterium kinevezése előtt, Pálffy Mór kormányzósága idején, 1865/6-ban bocsáttatván közre, dacára, hagy az akkori censura igen súlyos nyomása alatt kellett megjelenniök, midőn az irókat naponkint állitgatták hadi törvényszékek elé, s midőn a viszonyok és személyek iránti tekintetek a kéziratok igen sok helyének kipontozását tették szükségessé, — a részrehajlatlanul igazságos, a „legbecsületesb magyarnak” nevezett számüzött ezen irodalmi müvei s a rája vonatkozó adatok nemcsak hazánkban, de még külföldön is feltünően kedvezőleg fogadtattak s több nyelven ismertettettek.

Mit akkor a hazánkat nyomott súlyos viszonyok között nem tehettem, kötelességemnek tartom ez iratok genesiséhez az adatokat most nyujtani.

Én Mészárosnak, e rokonszenves jellemnek, ezen hazája ügyei és szereplői fölött sirva nevető bölcsésznek eleinte csak külföldi levelezését, memoire-irodalmunk ezen gyöngyét terveztem közrebocsátani. Kéziratai gyüjtése közben esett csak tudtomra, hogy volt hadügyminiszterünk már kiutáhiai számüzetésében hozzáfogott forradalmi eseményeink leirásához és fejtegetéséhez s hogy ezt később Jerseyben, majd meg Amerikában folytatta; — hogy azonban Eywoodban történt halála után hová lettek ezen kéziratok? — melyeknek létezését különben a Horváth Mihály „Függetlenségi harcunk történeté”-ben történt hivatkozások is gyanittatták, — jó darabig meg nem tudhattam. De tudtam azt, hogy Mészáros Amerikából Európába indulva, holmija nagy részét előre küldé volt Genfbe Puky Miklós hazánkfiához, kinek ottani nyomdájában szándékozott alkalmaztatást vállalni; midőn tehát a. „ Függetlenség történetének” ezen áldozatkész kiadójához is fordultam a volt hadügyérnek némely, netalán kezei közt levő levelei tárgyában, válaszul — legkellemesebb meglepetésemre ! — az elhunytnak nemcsak némely levelét, de egyszersmind összes hátrahagyott irományait: emlékiratait , önéletirata töredékeit, szépirodalmi kisérleteit s a forradalom eseményei és szereplői fölött irt „Eszméit és jellemrajzait” is megkaptam azon felhatalmazással, hogy ezen, az iró által nyilvánosságra szánt, s Horváth Mihály által még kéziratban sok helyütt forrásul használt müveket sajtó alá rendezhessem.

Felhatalmaztatásomat kész örömmel siettem igénybe venni, s igy jelentek meg hat füzetben Mészáros „Élettörténete, külföldi levelezései és emlék iratai”; — „Eszméi és jellemrajzai” azonban nem.

Hogy ez utóbbi, ép oly érdekes mint tanulságos müvét akkor nem bocsátottam közre, ennek oka nyomott politikai viszonyaink közt rejlett. E mü éles bonckés alá vette volt forradalmi eseményeink és szereplőinek birálatát; részrehajlatlanul, az iró legjobb lelkiismerete szerint, tekintet nélkül tárva föl a nemzet és vezetőinek hibáit. Már pedig az absolutismus tartalékserege részéről ellenünk szórt recriminatiók idején, midőn összes erőnk a passiv ellentállásban rejlett, midőn az élesen ostorozott személyek egynémelyikében a nemzet nagy része — lehet mondani: egész tömege, — oly faktorokat szemlélt, kiknek hatalmas közremüködésétől remélé uj életét: mondom, ily időben bünnek tartottam volna a nemzeti közérzületre lohasztólag hatni.

Hanem mások a viszonyok most. Szabad sajtónk mellett még igaztalan vádak sem lehetnek többé ártalmunkra, mert ellenükben a tények helyes világitásba helyeztetvén, még csak jobban elősegitik a való események, igazi jellemvonások földeritését. Régi sebeink hegedni kezdvén, kevésbbé izgatott, impressiók nélkül vizsgálhaljuk ma: mennyiben voltunk, s voltunk-e okai megsebesülésünknek? Ausztria és Magyarország, a dynasztia és népei közt megtétetvén az első — és hisszük, hogy nem utolsó! — lépések az érdekek kiegyenlitésére, a mindkét részről kivánatos egyetértés létrehozására, — épen ezen óhajtott egyetértés követelménye: vizsgálnunk az okokat, melyek a polgárháborut fölidézték. S végre: mert az államéletünket alapjában megváltoztatott 1848-49-kei események főbb szereplői közül még igen sokan nem tüntek le a politikai események szinpadáról, kivált ránk, az ujabb korszak nemzedékére nézve nem lehet haszon nélkül, szemlélnünk, nagy nemzeti drámánkban miként s mily tehetségek által voltak betöltve a szerepek.

Még egyet! a kevésbbé tájékozott olvasónak magyarázatul. Midőn Mészáros Lázár alábbi eszméit és jellemrajzait papirra tette, a nemzet jövő életére nézve kétségbe nem esett hazafiakban erős vala a meggyőződés, miként hazánk szabadságát egy átalános fölkelés, vagy a külviszonyok kedvező alakulásakor invasió segélyével is ki fogja vívni. E hit magyarázata némely célzásnak.

Tinnye, 1870. december 15-én.

Szokoly Viktor.

KATALÓGUS		TARTALOM