Czélom, nem az 1848/9-ki magyar forradalom történetét előadni, mely már több iró által közzé van téve, azt megkisérteni, különösen hazánk nagy történésze Horváth Mihály „Magyarország függetlenségi harczának története” czimű nagyszerű művének megjelenése után, vakmerő vállalat volna. Egyedűl azon eseményeket ohajtom elsorolni, melyeknek szemmellátó tanuja voltam, vagy a melyek közvetlenül közelemben történtek.

Jelen munkámat még 1862. évben sajtó alá bocsátám, de az akkori korlátolt sajtóviszonyok folytán, munkám, mely 1000 példányban már ki volt nyomva, a csász. kir. rendőrség által megsemmisittetett, magam pedig börtönre itéltettem.

Előbbeni kiadásomban a temesvári táborozástól kezdve a catastropha befejeztéig történteket adám elő, jelen munkámban Arad ostromát is, melynél jelen voltam, beleszőttem, a mennyire lehet körülményesen eléadva.

Nagy megnyugvásomra szolgál azon édes öntudat, hogy ezen leirásom egykor az utókornak tanuságos adatokkal fog szolgálhatni, mert az általam előadottakat részrehajlatlanul leirni törekedtem. Mindazokra, kiknek neveik 18 éven át emlékezetemben maradtak, hivatkozni fogok névszerint.

A hány mű az 1848/9-ki honi eseményeinkről megjelent, azt átolvastam, s majd minden egyes csatát s mozzanatot felleltem azokban, de azon események záradékának kimeritő előadását, mely tán leglényegesb ezen nagy multunkban, még a Horváth Mihály fentemlitett nagyszerü történelmi művében is csak futólagosan s röviden tárgyalva találtam; mit a kellő adatok hiánya s azoknak távol a hazától nehéz megszerezhetése okozott.

Én Arad-, valamint Temesvár vivásában, következésképen a végzetteljes 1849. évi aug. 9-ki Temesvár alatti csatában is részt vettem, s attól fogva a borosjenői fegyverlerakásig s az aradi hadi fogságból való kiszabadulásig jelen voltam, s minden érdekes mozzanatot ifju éber figyelemmel kisértem, melyet remélem elég hűn előadni képes leszek.

POTEMKIN ÖDÖN