BEKE : Hadi utak Erdélyben (bevezetés)
Kései „hadijelentések”
Arany János szomorú tanulmányt írt volt a hiányzó, elveszett ősi magyar eposzról. Volt-e valaha eredeti magyar hőskölteményünk? (Naiv eposzunk, 1863.) „Egy-egy rideg monda, töredékekben, zilált prózában, hullong itt-amott; rajta műalkatnak semmi nyoma. Mátyás király előtti királyait, vezéreit elfeledte a magyar...” Béla király Névtelen Jegyzője azért nem jegyezte fel Botond kalandját Bizánc kapujánál, mert „csupán a parasztok hazug meséiből” hallotta. Immár csonka lett hajdani népi emlékezetünk is, nem buzognak többé a csacska mesék.
Erdélyben különösen, de az egész Kárpát-medencében, az utóbbi fél évszázadban megbénult a magyar történelmi tudat. Eszünkbe se jut, hogy Erdélyben van az a hely, ahol Szent László megvívott a magyar leányt elrabló kun vitézzel. Ki áll meg emlékező lélekkel az Erdélyi Vaskapunál – vagy megy el oda kirándulni –, ahol Hunyadi János eltorlaszolta a nagy erővel nyomuló török hadat? Az erdélyi magyar katonai jelenléttel, harcokkal és hadvezérekkel ímmel-ámmal foglalkozott az anyaország történelemtudománya is, nehogy sértse az igazsággal a román történelemtudomány állításait. Annál többet foglalkozott a témával a román történelemtudomány, mit sem törődve az igazsággal. Erdélyi magyar diákok nemzedékei – magyar tannyelvű iskolákban is – nem ismerhették meg, vázlatosan sem, saját nemzetük történelmét. Hát még a magyar katonai múltat, őseik harcait és véráldozatait! Csak annyi volt megengedett számukra, hogy lelkesedjenek, amiért székelyek harcoltak Mihai havasalföldi és Stefan moldvai vajdák oldalán a törökök ellen, mintegy sugallva szolgaszerepüket akkor és mindenkoron Erdély történelmében.
Legfennebb a családi otthonokban eshetett szó arról, hogy Szent László király a keleti magyar végek és így a Székelyföld védelmezője volt. Bethlen Gábor nemcsak az építés, a művelődés, az iskolák fejedelme, de a honvédő háborúké is. A Székelyföld határvédő népe hány meg hány önfeláldozó harcot vívott a betörő tatárokkal. A hajdanán virágzó Mezőséget és a Maros termékeny völgyét tatárok-törökök dúltak fel úgy, hogy a magyarság örökre elveszítette ezeken a tájakon hajdani többségét, erejét. Kuruc seregek győzelmei és vereségei követték egymást Erdély belső vidékein és a széleken, a Részeken meg Máramarosban. A 48-as szabadságharc idején Bem tábornok két dicsőséges hadjáratot vezetett Erdély földjén...
Hajdani hadak, elfelejtett krónikások nyomába szegődtem, hogy visszaálmodjam az elomlott időket, elfelejtett csatákat, hősök és vitézségek példáit. Újraírt hadijelentéseim tanulságai egybehangzanak. Erdélyben a magyar katona mindig honvédő háborúkat vívott. Soha idegen területet nem akart meghódítani, más népeket nem akart leigázni. Csak a maga földjét és népét védelmezte mindenkoron.
Olyan örökség ez, amelyet többségi vagy kisebbségi sorsunkban egyképpen emelt fővel vállalhatunk.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
