LEBEDEV – NIKOL'SKIJ – TIHOMIROV : Nagy orosz hadvezérek (előszó)
A Szovjet Hadseregnek éppen úgy, mint a szovjet haditudománynak, dicső hagyományai vannak: az orosz katona bátorságának és hősiességének hagyományai; nagy és halhatatlan emlékű hadvezérek példái és tanításai, melyek ma is ott élnek a szovjet harcosok szívében és a sztálini hadművészetben.
Az orosz hadművészet fejlődése szerves folyamat, mely az orosz nép történelmének legrégibb idejétől a mai időkig vezet. A kievi orosz föld hadvezéreinek — Szvjatoszlav Igorevicsnek, Vlagyimir Monamah-nak — majd Alexandr Nyevszkij-nek, Gyimitrij Donszkoj-nak, Gyimitrij Pozsarszkij-nak és Kuzma Minin-nek ragyogó haditetteit aranybetűkkel örökítette meg az orosz hadtörténelem. A reguláris orosz népi hadsereg megteremtése és az orosz hadművészet új, fejlett alapokra helyezése Nagy Péter cár nevéhez fűződik. Ez a hadművészet Nagy Péter poroszokat majmoló utódai alatt átmenetileg hanyatlásnak indult ugyan, de a XVIII. század utolsó negyedében a halhatatlan emlékű, zseniális tehetségű, nagy orosz hadvezér: Szuvorov életében, majd az 1812. évi Honvédő Háborúban — Kutuzov idejében — ismét fényesen kibontakozott.
Az 1812. évi Honvédő Háború utáni idők reakciós cári politikája, mely az orosz népet végtelen nyomorba és tudatlanságba taszította, az orosz hadművészet huzamos hanyatlását eredményezte. A hanyatlás időszaka egész a XIX. század közepéig tartott, amikor a különböző reformok — köztük a katonai reform is — az orosz hadművészet átmeneti emelkedését eredményezték. Ezek az eredmények Miljutin és Dragomirov nevéhez fűződnek és az 1877—78. évi orosz-török háborúban mutatkoztak meg.
A XIX. század végétől, a legsötétebb cári reakció éveiben azonban az orosz hadművészet ismét hanyatlásnak indult. Élesen jutott ez kifejezésre az 1904—1905-ös orosz-japán háború kudarcában.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének eredményeképpen az orosz nép és vele együtt a Szovjetúnió összes népeinek egész testvéri családja szabad lett. Az orosz hadművészet újból fényes fejlődésnek indult. A Bolsevik Párt és annak lángeszű alkotói, Lenin és Sztálin, életre keltették a nagy Szovjetúnió összes népeinek, a szocializmus országának szilárd védelmezőjét, a dicsőséges Vörös Hadsereget. Ez a hadsereg a polgárháború éveiben legyőzte az imperialista intervenciósok hadseregeit, megvédelmezte a szocialista forradalom győzelmét, majd a Nagy Honvédő Háborúban a hadtörténelem legnagyobb hadvezérének, Sztálin generalisszimusznak vezetése alatt megsemmisítette az emberiség legsötétebb ellenségét, a fasizmust. Az új szovjet haditudomány, melynek alapjait Sztálin generalisszimusz dolgozta ki, korunk leghaladóbb, legfejlettebb, legyőzhetetlen haditudománya, mely messze túlhaladja mindazt, amit a hadtörténelemben eddig ismertünk. A szovjet haditudomány új típusú, szocialista haditudomány, melynek alapja a szocialista társadalmi rendszer. „A szovjet haditudomány azonban magábaszívta mindazt a jót is, amit a múlt hadművészete adott” — mondotta Bulganyin marsall a szovjet hadsereg fennállásának 30. évfordulóján tartott előadásában.
A nagy orosz hadvezérek, Alexandr Nyevszkij, Gyimitrij Donszkoj, Kuzma Minin, Gyimitrij Pozsarszkij, Alexandr Szuvorov és Mihail Kutuzov dicső haditettei és hagyományai tovább élnek a Szovjet Hadsereg harci szellemében és hadművészetében.
E nagy hadvezéreink egész életüket a haza szolgálatának szentelték, fegyverrel védték és szolgálták hazájuk ügyét és nagyszerű győzelmekkel tették naggyá Oroszországot.
Hadvezéri nagyságuk nemcsak hadászati elveik nagyszerűségében, nemcsak seregeik szervezettségében és kiváló képzettségében rejlett, hanem szilárd alappal rendelkezett a hadsereg szellemében és minden egyes orosz katona erkölcsi erejében is.
Nagyszerű győzelmeik alapja a hazáját védelmező orosz nép, az orosz katona páratlan hősiességében, bátorságában és önfeláldozásában gyökerezett.
E nagy hadvezérek ismerték népük kiolthatatlan szabadságvágyát, ismerték az orosz nép végtelen hazaszeretetét és ebből fakadó gyűlöletét az ellenség iránt, ismerték az orosz katona kiváló tulajdonságait, magas erkölcsi értékét és ezért a legválságosabb helyzetben is biztosan számíthattak csapataikra.
Katonáikat hazaszeretetre és harcra nevelték, arra, amire a harcosnak a háborúban szüksége van: szívósságra, öntevékenységre, leleményességre, a fáradalmak elviselésére, bátorságra és hősi önfeláldozásra.
Az orosz nép megbecsülte és rajongásig szerette nagy vezéreit, akik nemcsak parancsnokai, de tanítói, nevelői és példaképei is voltak az orosz katonáknak. Életük szétválaszthatatlanul össze volt kapcsolva az orosz pép, az orosz katona életével, együtt harcoltak, együtt örültek és együtt szenvedtek katonáikkal. A megbecsülés, szeretet és gondoskodás, mellyel e nagy hadvezérek viseltettek katonáik iránt, megsokszorozta az orosz hadsereg erejét és bátorságát, legyőzhetetlenné tette fegyvereit.
Hadművészetük minden sablontól mentes. Minden helyzetben megtalálták azt a tényezőt, mely az adott helyzetben döntő jelentőséggel bírt és erre a tényezőre építették föl stratégiai terveiket. Bátor újítókként léptek fel az elavult, megmerevedett stratégiai elvek és formák ellen és nagyszerű győzelmek sorozataival bizonyították be, hogy a hadászatban sincsenek „örök dogmák”. A hadtörténelemnek azok közé a nagy hadvezérei közé tartoznak ők, akik hatalmas lépéssel vitték előre a haditudományt, akik magasabb fokra emelték a hadviselés művészetét.
Egész életüket a legnemesebb cél, a haza védelme érdekébe állították és az egész világnak megmutatták az orosz nép törhetetlen erejét.
Ezért lobog emlékük kiolthatatlan lánggal a szovjet emberek szívében és ezért őrzi híven hagyományaikat a Szovjet Hadsereg.
A Szovjetúnió megpróbáltatásának nehéz éveiben — a Nagy Honvédő Háború idején — Sztálin elvtárs a következő szavakkal fordult a szovjet harcosokhoz: „Lelkesítsen benneteket ebben a háborúban nagy elődeink — Alexandr Nyevszkij, Gyimitrij Donszkoj, Kuzma Minin, Gyimitrij Pozsarszkij, Alexandr Szuvorov és Mihail Kutuzov bátor példaképe.”
Nagy orosz elődök bátor példái a német bitorlókkal vívott harcban a szovjet harcosokat halhatatlan hőstettekre serkentették és a szovjet fegyvereknek a Nagy Honvédő Háború csatáiban kivívott ragyogó győzelmei nagyszerűen tanúskodnak arról, hogy a nagy orosz hadvezérek utódai méltón megőrizték elődeik dicső hagyományait.
Izzó hazaszeretük, bátorságuk, hősiességük és önfeláldozásuk példaként szolgál minden hazáját és szabadságát szerető nép számára, így a mi számunkra is. A hazánk, szabadságunk, függetlenségünk és békénk megvédéséért folytatott harcban, dicső elődeink példája mellett lelkesítsen bennünket az ő példájuk is.
Szűcs Miklós honvédalezredes
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
