(Eredetileg Dzsugasvili.) Grúz származású szovjet diktátor, generalisszimusz. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1899-ben ezért kizárták a papi szemináriumból. 1901-től kezdve csak forradalmi tevékenységgel foglalkozott, többször bebörtönözték ill. száműzték. Több álneve is volt, a Koba fedőnevet 1913-tól Sztálinra cserélte. 1917-ben részt vett az októberi forradalomban. Az azt követő polgárháborúban katonai parancsnok, de nem árult el nagy tehetséget ezen a téren, többször hozott hibás döntéseket. 1922-ben, Lenin halála után az SZKP KB főtitkára, mely tisztséget haláláig betöltötte. Ezután fokozatosan egyre keményebb diktatúrát vezetett be. Sokszor mondvacsinált okokra hivatkozva számolt le valódi vagy vélt ellenfeleivel. A terrorhullám 1937–38-ban érte el csúcspontját. Ekkor többek között valósággal lefejezte a szovjet tisztikart, e döntéséért 1941-ben drága árat kellett fizetnie. 1939-ben megnemtámadási egyezményt kötött Németországgal, és megállapodott Hitlerrel Lengyelország felosztásáról, melyet a németek invázióját követően ő is megtámadott. Ezután háborút kezdett Finnországgal, a remélt gyors győzelem helyett véres csatákat kellett szervezetlen seregének vívnia. Az 1941-es német támadástól 1945-ig az Állami Honvédelmi Bizottság elnöke, honvédelmi népbiztos, a Szovjetunió fegyveres erőinek főparancsnoka. A honvédő háború elején az addigi hibás katonapolitikai és személyi döntéseit tetézi azzal, hogy nem képes a nyilvánosság elé lépni, első megnyilatkozására csak július 3-án kerül sor. Rövidesen elkezdi keresni az állítólagos felelősöket, ezzel ismét megtizedelve a tisztikart. Később fokozatosan a saját kezébe veszi az irányítást. Tábornokaitól feltétlen engedelmességet követelt. A hadműveletek tervezésében nem játszott döntő szerepet, de az alternatívák közül legtöbbször ő választott. Főként a kezdeti időkben sokszor hallgatott régi, ám kevésbé tehetséges barátaira, pl. Bugyonnijra, Tyimosenkora vagy Vorosilovra. A későbbiekben már bátrabban bízott kiváló képességű parancsnokaiban, Zsukovban, Vasziljevszkijben és társaikban. Ügyes politikus volt, a szövetségesek tanácskozásain Rooseveltet befolyásolva gyakran keresztülvitte akaratát Churchill-lel szemben. Diplomáciai tehetségének is köszönhető, hogy a Szovjetunió kiterjeszthette befolyását Kelet-Európában. A háború után egyre növelte hatalmát, újabb és újabb bűnökkel, a terror fokozott alkalmazásával igyekezvén azt megszilárdítani.

Könyvek:
Barbusse : Sztalin
Béládi – Krausz : Sztálin
Bullock : Hitler and Stalin
Deutscher : Sztálin
Đilas : Találkozások Sztálinnal
Feis : Churchill, Roosevelt, Stalin
Krausz : Sztálin élete és kora
Kun : Az ismeretlen Sztálin
Lukacs : Hitler és Sztálin
Mikeln : Sztálin, a zsarnok élete
Nisbet : Roosevelt and Stalin
Ormos : Hitler / Krausz : Sztálin
Radzinskij : Sztálin
Rees : Hitler és Sztálin
Seaton : Stalin as military commander
Sztálin – Az igazat, csakis az igazat
Tucker : Sztálin
Volkogonov : Győzelem és tragédia (Orosz kiadása : Triumf i tragediâ)