Magyarország hadtörténete I. : a kezdetektől 1526-ig (fülszöveg)
A négy kötetre tervezett Magyarország hadtörténete harminc év elteltével mutatja be újra – a korábbi összefoglalóktól némileg különböző korszakolással és eltérő hangsúlyokkal – az 1100 éves hadi históriánkat.
Az első kötet a középkor hadtörténetét tárgyalja, amely a második világháború utáni években sokat veszített vonzerejéből, az aktuális kultúrpolitika leginkább a „haladó” hagyományokba illeszkedő Hunyadi János és Dózsa György emlékének ápolását támogatta. Egészen az 1970-es, 1980-as évekig kellett várni, hogy a Mohács előtti hadtörténeti kutatások és publikációk új lendületet vegyenek, illetve a nyugati hadtörténetírás módszerei és eredményei termékenyítőleg hassanak. Jelen kötet a közreadók szándékai szerint már tükrözi mindezeket az új, sok esetben – mint például a Dózsa-féle „parasztháború” megítélésben egészen friss eredményeket.
A kötet időkeretei a korábbiakhoz képest kitágultak, s a szerzők tudatosan tárgyalják a hadieseményeket a római időszaktól kezdődően, amikortól a Kárpát-medence mindmáig hatóan bekerült a nyugati világba, egészen a mohácsi csatáig. Ugyanakkor az összefoglaló igyekszik a korábbiaknál sokkal szervesebben bemutatni a megújuló történeti földrajzi, vár- és fegyverzettörténeti kutatások eredményeit.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy a 21. század első évtizedére a magyarországi középkori hadtörténeti kutatások eddig soha nem látott módszertani és tematikus változatosságban bontakoztak ki, aminek első számvetését veheti kézbe az olvasó.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
