NEWARK : Sorsfordító ütközetek (előszó)
A döntő csata a katonai parancsnokok Grál-kelyhe – olyan csata, amelyet egy nap alatt megnyernek, győzelmet és hírnevet szerezve maguknak –, csakhogy a harc ennél általában jóval bonyolultabb. Az egyik nap elért győzelem másnapra vereséggé változhat. A katonai fölényt semlegesítheti a politikai hozzá nem értés. Egy döntő győzelem nem feltétlenül eredményez döntő békét is. A gerillaháborúk felmorzsoló veszteségei egy erős ellenfelet is térdre kényszeríthetnek.
Ebben a könyvben a döntő ütközeteket különböző szempontok alapján válogattuk össze. Néha csúcspontjai voltak egy sikeres vagy katasztrofális hadjáratnak; máskor a hadviselés módszereiben jelentettek meghatározó előrelépést. Gyakran nem egy-egy nap alatt lezajlott csatáról van szó, hanem – érzékeltetve a modern háború kiterjedt dimenzióit – egy több hétig vagy hónapokig tartó hadműveletről. Olyan történelmi pillanatok, amelyek hatalmas emberáldozatok árán megváltoztatták a világtörténelem menetét.
A GYŐZELEM LÉNYEGE
Hogyan nyernek meg és vesztenek el csatákat? Egy döntő győzelem legegyértelműbb elemei a túlerő és az aprólékos szervezettség. Németország
1941-ben pontosan tudta, hogy mit csinál a Barbarossa hadművelet során. Nagy méretekben érvényesítette a már
addig is sikeres villámháborús elveit, és ebben kezére játszott a szovjet káosz, illetve az akarat hiánya, hogy szembenézzenek az elkerülhetetlen invázióval.
A Vörös Hadsereget szétzilálta az ideológiai tisztogatás is, hiszen Sztálin eltökélte, hogy megszabadul a vele egyet
nem értő tisztektől. Mind a morált, mind a katonai hozzáértést nagyon gyorsan kellett helyreállítani.
Pearl Harbor 1941-es megtámadása egy másik briliáns példája a szervezésnek: a japánok döntő túlerőt vonultattak fel egy felkészületlen ellenféllel szemben; hasonló ehhez az 1940-es francia vagy az 1942-es szingapúri hadjárat. Amikor viszont már elmúlik a meglepetés hatása, és az ellenfél a saját tapasztalatára és szervezettségére alapozva visszavág, a háború menete lényegesen megváltozik. A szövetségesek győzelmei El-Alameinnél, Midwaynél, Sztálingrádnál és Kohimánál megmutatták, hogy a kezdetben lehengerlő hadigépezet is feltartóztatható és legyőzhető.
A LEGNAGYOBB KATONAI HIBA
Az ellenfél lebecsülése a lehető legnagyobb katonai hiba. Németország és Japán katonailag és fajilag is felsőbbrendűnek gondolta magát
ellenfeleinél. Nehezen hitték el, hogy ellenségeik legyőzhetik őket, és így katonáik százezreinek az életével fizettek elbizakodottságukért. Az
angliai csata idején eleve biztosra vették, hogy a német légierő diadalmaskodni fog a kisebb és tapasztalatlan
királyi légierő fölött. A lengyelországi és más német győzelmek nagyban befolyásolták a németek
ítélőképességét, akiknek ugyancsak meggyúlt a baja, amikor egy igen elszánt, jól képzett, a legmodernebb technikai eszközökkel felszerelt légierővel
kerültek szembe.
A birodalmi arrogancia is elnyerte büntetését Gallipolinál és Isandlwanánál: a későbbi elkeseredett gyarmati konfliktusok előjeleként a brit és más birodalmak számára az első figyelmeztetést jelentették, hogy az ő csapataik is sebezhetők. Dien Bien Phunál a francia gyarmati büszkeség omlott össze a vietnamiak csapásai alatt.
Néha a fejlett technika győz a túlerő felett a csatatéren. Omdurmannál és egy évszázaddal később a Sivatagi Vihar hadműveletben a fejlett fegyverzet meglehetősen egyoldalúvá tette a küzdelmet, biztosítva a győztesnek, hogy akaratát a világ bármely szegletében különösebb ellenállás nélkül érvényre juttassa. Bizonyos esetekben a fejlett fegyverek megjelenése a harcot eldöntő tényezővé válhat. Afganisztánban az iszlám harcosok elszántan védelmezték hazájukat a fejlettebb haditechnikával rendelkező támadókkal szemben, ám amikor szert tettek a Nyugat által szállított, vállról indítható légvédelmi rakétákra, a szovjet légifölényt végzetesen meggyengítették.
A HARCI SZELLEM
A szemben álló felek közel azonos haditechnikai színvonala esetén a háborút gyakran a harci szellem és a hit dönti el. Valmynál a francia forradalmi hadsereg
egyszerűen leiskolázta kevésbé motivált ellenfeleit, az ideológiai háborúk új korszakát nyitva meg ezzel. Assayénél az egyszerű, hagyományos támadó
fellépés döntötte el a csatát.
Néha maguk a nagyhatalmak veszítik el a céljaikba vetett bizalmukat és hitüket. Mogadisuban az amerikai haderő találta értelmetlennek, hogy nemzetközi segítséget nyújtson egy olyan országnak, amely ezt agressziónak tekinti. Néha a győztesek maguk sem ismerik fel sikerüket. A Tet offenzíva idején a nyugati újságírók – köszönhetően az akkori média baloldali előítéleteinek – folyamatosan vietnami győzelemként állították be az eseményeket, miközben a vietnami haderő valójában katasztrofális vereséget szenvedett.
A győzelmekben néha egy-egy állam növekvő nemzetközi súlya nyilvánul meg. A San Juan-dombi csatában az Egyesült Államok új világhatalomként lépett a nemzetközi küzdőtérre. Geok Tepénél az oroszok megszilárdították uralmukat Közép-Ázsiában. Trafalgárnál a brit tengeri hatalom jutott el a csúcsra.
Máskor az erők kiegyenlítettsége miatt a győzelem csak hajszálon múlik. Waterloonál Napóleon majdnem győzött, és csupán a britek és szövetségeseik kitartása miatt veszített. Cambrai-nél a brit harckocsik bebizonyították, hogy képesek csatát nyerni, de eredményeiket végül ellensúlyozta az újonnan kifejlesztett német rohamharcászat. A szervezettségben rejlő hatalmas erő és maga a harci bátorság érvényesült a D-napon, a hatnapos háborúban, illetve Port Stanley elfoglalásakor. Ezeknek az akcióknak a professzionalizmusát nehezen lehetne túlszárnyalni.
A HÁBORÚK TANULSÁGAI
A könyvben tárgyalt konfliktusokból rengeteg tanulság szűrhető le. Közülük is talán az első, hogy minden országnak erős honvédelemmel kell
rendelkeznie ahhoz, hogy ne bátorítsa riválisait saját lehetőségeik túlbecsülésére, s ne higgyék, hogy egy vele szemben vívott háborúban győztesek
lehetnek. Németország és Japán azért robbantotta ki a világháborút, mert elhitte, hogy politikai és gazdasági konfliktusait így könnyen és gyorsan megoldhatja.
Az engedékenység nem megoldás, csak erősíti az agresszív ellenfél túlzott önbizalmát. Egy nemzetnek sosem szabad visszarettennie a háború és a fegyveres
erők alkalmazásának elvi lehetőségétől. Az ellenfél által érzékelt gyengeség az, ami előidézi a háborút. A felelősségteljes, ám határozott
fellépés megelőzheti azt.
A 20. század második felében az Egyesült Államok azzal akadályozta meg a harmadik világháború kitörését, hogy a Szovjetunióval és szövetségeseivel szemben erőteljesen és határozottan lépett fel. A kölcsönös megsemmisítés lehetősége megakadályozta a világháború kirobbanását. Csak remélni lehet, hogy a jövő politikusai nem hagyják figyelmen kívül a történelem leckéit. Újratanulásuk nagyon sok életbe kerülhet.
TIM NEWARK
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
