Az első robotrepülőgépet a második világháború harcaiban fejlesztették ki gyorsan, rövid idő alatt, hogy helyettesítsék az egyre fogyatkozó bombázó repülőgépeket. A repülőgép még valahogy pótolható volt, de az elveszett személyzet nem. Ezért készült el Németországban az FZG 76 jelű pilóta nélküli robotrepülőgép, amely propagandaokból kapta a V 1, a Vergeltungswaffe 1 megnevezést. A világ így ismerte meg.

Ez az egyszerű, pulzáló sugárhajtóműves mini repülőgép az összes mai korszerű robotrepülőgép őse. Zsákmányolt példányait lemásolták az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban is, majd nyomban továbbfejlesztették.

1946-tól kialakult a nagyméretű gázturbinás, majd a torlósugár-hajtóműves gépcsalád, amely nem volt hosszú életű. A katonai fejlődés és a rakéták túlhaladták. A fejlődés másik ága a kisméretű, miniatürizált repülőtesteké volt, amelyeket új, mini gázturbinák hajtottak meg. Ezek megjelentek légi, vízfelszíni, víz alatti, földi indítással, és mindenütt alkalmazásra kerültek. Nukleáris és hagyományos töltettel is bevethetők, viszonylag egyszerűen. Míg 1945 után csak négy nagyhatalom tudott ilyen kategóriájú fegyvert gyártani, addig az 1960-as években már további hat középhatalom is rendelkezett ezekkel.

Napjainkra már Kína, India, Izrael, Pakisztán és Irán is gyártó állam lett, több mint 15 ország készít ilyen eszközöket. Hogy hány alkalmazó van, nem ismert, mivel az eladások és lemásolások adatait soha nem közölték. A kötet áttekinti a fegyvercsalád ismert eszközfejlesztéseit, 1966-tól 2007-ig, de teljességet nem tud nyújtani, mivel a témára vonatkozó adatok nagy része ma is titkos.